Caproni B.72
1:72, MikroMir
No.72-029
Pintér György - Múzeumi krimik
A talaj, vagy a víz akadályozza a szárnyvégi örvények kialakulását és megszakítja a szárny mögötti, lefelé irányuló légáramlatot. Ezt nevezzük talajhatásnak. Amikor a repülőgép a szárnyfesztávolsága felével, vagy az alatt repül, szárny a szembejövő légtömeg (relatív szél) lefelé eltérítésével generál felhajtóerőt. Az eltérített, vagy "elfordított" légáram eredő erőt hoz létre a szárnyon az ellenkező irányban (Newton harmadik törvénye). Az eredő erőt felhajtóerőnek nevezzük.
A fizika ezt a jelenségét is használják fel a légi jármű levegőben tartására.
A harmincas években sok kísérlet zajlott, hogy a harci eszközök sebességét, ütőképességét tovább növeljék. Ebbe a sorba ugyanúgy beletartoztak a szovjet tervezőasztalok szökevényei, mint a fasiszta Olaszország - amit ekkortájt némileg túlzóan "Európa Motor"-jaként emlegetett Mussolini - fegyvertechnikai (rém)álmai.
Így születhetett meg Caproni egyik, aztán elvetélt terméke, a B.72. Magáról a járműről nagyon kevés, töredékes adat fellelhető. Hogy tervezés szintjén létezett, az szinte biztos. A megvalósítás, na az már egy egészen más tészta. Hivatkoznak rá, mint forrásra a német "Tornado" torpedónaszádoknál, de ezek is jobbára feltételezések. A 1930-as években Gianni Caproni készített tanulmányt egy a földhatást alkalmazó kis torpedónaszádról, aminek építéséről(?) egy megjegyzés szól. A tervezett műszaki jellemzői elképesztőek, hiszen sebességként 65-80 csomó, azaz 120-150 km/óra volt számolva.
Mivel az olasz csizma az északi határai kivételével tengerek által határolt, lévén, hogy félsziget és jópár szigetet is birtokló terület volt, így nem csoda, hogy megvolt az igény a partokat védő, az ellenséget támadó vízi(?) eszközökre. Az első világháború idején sajnos a mi számlánkra is bizonyítottak a kis méretű MAS-siklóhajók. Az ő szorgos munkájuk eredményeképp lett a büszke "Szent István" csatahajóból tenger alatti hadisír.
Így megvolt az igény a gyors és méretükhöz képest nagy rombolóerejű eszközökre. A két torpedó egy ilyen, pár méterrel a tenger szintje fölött repülő/sikló gyúródeszkán nem kis tűzerő.
Nem véletlenül emlegettem a szovjeteket. Ők is megpróbálkoztak az egyszerűen csak "határfelület-repülőgép"-ként emlegetett jármű elkészítésével. Ilyen a "Luny" ekranoplán, ami a kékes rétihéja nevét kapta. Ott ácsorog a Kaszpi-tenger partján egy ilyen fura eszköz, MD-150 jelzéssel, ami után az amerikaiak elkezdtek érdeklődni.
Nos, ebbe a sorba próbált beállni az olasz cég, még a harmincas években. Egy fura szerkentyű jött létre, ez látható a makett dobozán is. Az ember elgondolkodik, hogyan repül ez? Sehogyan! Csak siklik a már emlegetett határfelületen. Mintha egy nagyméretű szárny egy darabjára úszótalpakat és két erős motort szereltek volna. Ebbe az egész miskulanciába beleültettek egy pilótát és egy géppuskást, esetleg feldíszítették egy-két torpedóval és így indították volna útjára a B.72 típusjelű ekranoplánt. Így maga az eszköz pár méterrel a tenger színe felett siklott és indíthatta útjára torpedóit.
A jármű makettjét az ukrán MikroMir cég készítette el. A dobozon piros felirat jelzi, hogy a készlet "a Szabad Ukrajnában készült az orosz invázió idején". Szomorú felirat, de sajnos aktuális.
Aki nekiáll, készítsen jó tágas helyet az elkészülő makettnek. Szép széles és hosszú, valamint magas darab lesz, ha egyszer elkészül. Az 50 számozott alkatrész négy öntőkereten fér el. Ehhez járul még egy körömnyi átlátszó alkatrész – a pilóta szélvédője, valamint egy nem túl jelentős méretű matricalap, rajta a műszerfal, a gép betűjele, valamint két, "fasces"-szel díszített felségjel (a fasiszta Olaszország hivatalos felségjelzése), illetve egy nyolc oldalnyi összeállítási és festési útmutató. Valami sajátos ok miatt az fura kinézésű szerkezetet "torpedo boat", azaz torpedónaszád néven azonosították, pedig nagyon nem az.
A törzs, ami egy darab, jól felhizlalt szárprofil formájú, két szép, tenyérnyi alkatészből áll össze. Ebben foglal helyet a pilóta és a lövész. A belső terek festéséről nincs semmi információ. A pilótafülke berendezése csak az alapvető dologkra szorítkozik, mint műszarfal – matricával, kormánypedálok, ülés és kormánykerék a rúddal. A berendezett pilótafülke összeépítése után a törzs/szárny lezárható. A két motorburkolat a végletekig lekerekített forma ellenére egész szépen illeszkedett a törzshöz/szárnyhoz.
A makett kritikus pontja így első ránézésre az úszótalpakat a testtel összekötő dupla rudazat. Itt okosan meg kell várni a teljes száradást. A két torpedó és az úszótalpak jól illeszkednek, de csiszolnivaló van bőven.
Nos, könnyebben ment, mint gondoltam. Ehhez valóban az kellett, hogy türelmesen kivárjam a ragasztott felületek kötését. Közben ráértem elvacakolni a torpedók "feltollazásával" és a 2x2 hajócsavarjuk felszerelésével, valamit a TB-3 szovjet nehézbombázónál megismert géppuskaállás kialakításával. A két légcsavar és szép áramvonalasított kúpja nem szeret illeszkedni. A légcsavarokat majd a legvégén fogom felrakni a géppuskával együtt, lévén, hogy a legsérülékenyebb részei a makettnek.
Miután szilárdra száradt az úszótalpakat tartó rudazat, felraktam a talpak végére a leginkább vízibicikliken látott kormánylapokat. (Mondjuk a cél ugyanaz, csak a méret nem.)
A szép festéshez megfelelő színeket beszerezni nem egyszerű, mert a festékek csak nevesítve vannak – szép ukrán és angol nyelven – de színkódokat nem kapunk. Szóval, lesz, ami lesz!
Nekifogtam. Fogy a maszkolóanyag rendesen. Dehát ez van. A színek olyanok lesznek, amilyenre sikerülnek. Az már jól látható, hogy érdekes jármű lesz. A jármű frontján lévő piros-fehér csíkozásra két minta látható. Az egyik a dobozfedelén, a másik az összeállítási rajzon. A dolog szépségét az adja, hogy nem egyezik a kettő. Az egyik emerre, a másik amarra dől. Én a rajzot vettem alapul, mert ott pontosan be lehetett lőni a sávok szélességét és dőlését.
https://www.secretprojects.co.uk/threads/caproni-type-b-torpedo-boat-ground-effect-vehicle.38960/#post-735586
Eserciti nella Storia n.12 juglio - 2002. augusztus
Egy kis fizika kezdésnek
A talaj, vagy a víz akadályozza a szárnyvégi örvények kialakulását és megszakítja a szárny mögötti, lefelé irányuló légáramlatot. Ezt nevezzük talajhatásnak. Amikor a repülőgép a szárnyfesztávolsága felével, vagy az alatt repül, szárny a szembejövő légtömeg (relatív szél) lefelé eltérítésével generál felhajtóerőt. Az eltérített, vagy "elfordított" légáram eredő erőt hoz létre a szárnyon az ellenkező irányban (Newton harmadik törvénye). Az eredő erőt felhajtóerőnek nevezzük.
A fizika ezt a jelenségét is használják fel a légi jármű levegőben tartására.
A harmincas években sok kísérlet zajlott, hogy a harci eszközök sebességét, ütőképességét tovább növeljék. Ebbe a sorba ugyanúgy beletartoztak a szovjet tervezőasztalok szökevényei, mint a fasiszta Olaszország - amit ekkortájt némileg túlzóan "Európa Motor"-jaként emlegetett Mussolini - fegyvertechnikai (rém)álmai.
Így születhetett meg Caproni egyik, aztán elvetélt terméke, a B.72. Magáról a járműről nagyon kevés, töredékes adat fellelhető. Hogy tervezés szintjén létezett, az szinte biztos. A megvalósítás, na az már egy egészen más tészta. Hivatkoznak rá, mint forrásra a német "Tornado" torpedónaszádoknál, de ezek is jobbára feltételezések. A 1930-as években Gianni Caproni készített tanulmányt egy a földhatást alkalmazó kis torpedónaszádról, aminek építéséről(?) egy megjegyzés szól. A tervezett műszaki jellemzői elképesztőek, hiszen sebességként 65-80 csomó, azaz 120-150 km/óra volt számolva.
Caproni B1930 - Ilyemire gondolt a költő
Mivel az olasz csizma az északi határai kivételével tengerek által határolt, lévén, hogy félsziget és jópár szigetet is birtokló terület volt, így nem csoda, hogy megvolt az igény a partokat védő, az ellenséget támadó vízi(?) eszközökre. Az első világháború idején sajnos a mi számlánkra is bizonyítottak a kis méretű MAS-siklóhajók. Az ő szorgos munkájuk eredményeképp lett a büszke "Szent István" csatahajóból tenger alatti hadisír.
Így megvolt az igény a gyors és méretükhöz képest nagy rombolóerejű eszközökre. A két torpedó egy ilyen, pár méterrel a tenger szintje fölött repülő/sikló gyúródeszkán nem kis tűzerő.
Nem véletlenül emlegettem a szovjeteket. Ők is megpróbálkoztak az egyszerűen csak "határfelület-repülőgép"-ként emlegetett jármű elkészítésével. Ilyen a "Luny" ekranoplán, ami a kékes rétihéja nevét kapta. Ott ácsorog a Kaszpi-tenger partján egy ilyen fura eszköz, MD-150 jelzéssel, ami után az amerikaiak elkezdtek érdeklődni.
Nos, ebbe a sorba próbált beállni az olasz cég, még a harmincas években. Egy fura szerkentyű jött létre, ez látható a makett dobozán is. Az ember elgondolkodik, hogyan repül ez? Sehogyan! Csak siklik a már emlegetett határfelületen. Mintha egy nagyméretű szárny egy darabjára úszótalpakat és két erős motort szereltek volna. Ebbe az egész miskulanciába beleültettek egy pilótát és egy géppuskást, esetleg feldíszítették egy-két torpedóval és így indították volna útjára a B.72 típusjelű ekranoplánt. Így maga az eszköz pár méterrel a tenger színe felett siklott és indíthatta útjára torpedóit.
A makett
A jármű makettjét az ukrán MikroMir cég készítette el. A dobozon piros felirat jelzi, hogy a készlet "a Szabad Ukrajnában készült az orosz invázió idején". Szomorú felirat, de sajnos aktuális.
Aki nekiáll, készítsen jó tágas helyet az elkészülő makettnek. Szép széles és hosszú, valamint magas darab lesz, ha egyszer elkészül. Az 50 számozott alkatrész négy öntőkereten fér el. Ehhez járul még egy körömnyi átlátszó alkatrész – a pilóta szélvédője, valamint egy nem túl jelentős méretű matricalap, rajta a műszerfal, a gép betűjele, valamint két, "fasces"-szel díszített felségjel (a fasiszta Olaszország hivatalos felségjelzése), illetve egy nyolc oldalnyi összeállítási és festési útmutató. Valami sajátos ok miatt az fura kinézésű szerkezetet "torpedo boat", azaz torpedónaszád néven azonosították, pedig nagyon nem az.
A törzs, ami egy darab, jól felhizlalt szárprofil formájú, két szép, tenyérnyi alkatészből áll össze. Ebben foglal helyet a pilóta és a lövész. A belső terek festéséről nincs semmi információ. A pilótafülke berendezése csak az alapvető dologkra szorítkozik, mint műszarfal – matricával, kormánypedálok, ülés és kormánykerék a rúddal. A berendezett pilótafülke összeépítése után a törzs/szárny lezárható. A két motorburkolat a végletekig lekerekített forma ellenére egész szépen illeszkedett a törzshöz/szárnyhoz.
A makett kritikus pontja így első ránézésre az úszótalpakat a testtel összekötő dupla rudazat. Itt okosan meg kell várni a teljes száradást. A két torpedó és az úszótalpak jól illeszkednek, de csiszolnivaló van bőven.
Féllábon
Nos, könnyebben ment, mint gondoltam. Ehhez valóban az kellett, hogy türelmesen kivárjam a ragasztott felületek kötését. Közben ráértem elvacakolni a torpedók "feltollazásával" és a 2x2 hajócsavarjuk felszerelésével, valamit a TB-3 szovjet nehézbombázónál megismert géppuskaállás kialakításával. A két légcsavar és szép áramvonalasított kúpja nem szeret illeszkedni. A légcsavarokat majd a legvégén fogom felrakni a géppuskával együtt, lévén, hogy a legsérülékenyebb részei a makettnek.
Miután szilárdra száradt az úszótalpakat tartó rudazat, felraktam a talpak végére a leginkább vízibicikliken látott kormánylapokat. (Mondjuk a cél ugyanaz, csak a méret nem.)
A szép festéshez megfelelő színeket beszerezni nem egyszerű, mert a festékek csak nevesítve vannak – szép ukrán és angol nyelven – de színkódokat nem kapunk. Szóval, lesz, ami lesz!
Nekifogtam. Fogy a maszkolóanyag rendesen. Dehát ez van. A színek olyanok lesznek, amilyenre sikerülnek. Az már jól látható, hogy érdekes jármű lesz. A jármű frontján lévő piros-fehér csíkozásra két minta látható. Az egyik a dobozfedelén, a másik az összeállítási rajzon. A dolog szépségét az adja, hogy nem egyezik a kettő. Az egyik emerre, a másik amarra dől. Én a rajzot vettem alapul, mert ott pontosan be lehetett lőni a sávok szélességét és dőlését.
Források
https://www.secretprojects.co.uk/threads/caproni-type-b-torpedo-boat-ground-effect-vehicle.38960/#post-735586
Eserciti nella Storia n.12 juglio - 2002. augusztus
|
|
Dobozkép
|
|
|
Összeállítási útmutató
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A matricalap és az egyetlen átlátszó alkatrész
|
|
|
Alkatrészválaszték
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az úszótalpak
|
|
|
Féllábon
|
|
|
Torpedók
|
|
|
Feldobott talpakkal
|
|
|
Szárazpróba torpedókkal
|
|
|
Caproni B1930 - Ilyemire gondolt a költő
|
|
|
Készülődés a festéshez
|
|
|
Beterítve - szó szerint
|
|
|
Színesedve
|
|
|
Lesúlyozva a torpedók
|
|
|
Ala
|
|
|
Olasz színek a légcsavar-tollak csúcsán
|
|
|
Helyükön az apróságok és némi koszolás
|
2025.06.29.
Utolsó módosítás: 2025.07.01.
Utolsó módosítás: 2025.07.01.