Caproni Ca.310 Libeccio
1:72, Azur
No.A088
Pintér György - Múzeumi krimik
A dobozon lévő szemet gyönyörködtető grafika már önmagában is csábító, de a feliratozásban olvasható „magyar jelzésekkel” kifejezés végképp meggyőzi a makettezőt abban, hogy egymáséi legyenek a készlettel.
És mint egy párkapcsolatban, a külcsín felmérését a belbecs megtapasztalása követi: a doboz már önmagában jó kialakítású, ugyanis nem az oldalra nyíló, hanem a kétrészes, levehető tetővel rendelkező. Ez a későbbiekben még jó szolgálatot tesz az építés során az alkatrészek ideiglenes kallódás mentes tárolásához is. Emellett az alsó rész anyaga dupla karton, így a gyűrődés – és az ebből fakadó törés - sem jelent gondot.
A készlet két szürke, egy átlátszó öntőkeretből, egy féltenyérnyi (ám annál több alkatrészt tartalmazó) maratott lapból, két teljes gyanta motorból, valamint kerekekből és egy matricalapból áll. A gyanta alkatrészek kidolgozása impozáns, részlet gazdag. Az öntőcsonkokat ésszerűen helyezték el, hogy a lehető legkisebb látszó nyom maradjon az eltávolítás után. Némi hártyával azért meg kell birkózni, de egy hegyes szike segítségével ez nem jelent problémát.
A műanyag alkatrészeken leheletvékony vésett panelvonalak és szegecssorok vannak, de a kormányfelületek vászonborítása már kicsit kontúrtalan. Talán a szerszám kopása lehet az oka. Sorjával elvétve lehet csak találkozni és kilökő tüske nyomok sem rondítják el a látható részeket. Az átlátszó alkatrészek tiszták, nem torzítanak, a matrica lap is szép nyomású.
Összességében véve nekem nagyon tetszik a készlet, kifejezetten jó építésnek ígérkezik. A kezdeti lelkesedést azonban később mérsékli, hogy építés közben derülnek ki a turpisságok: az összeállításban jelzett műgyanta alkatrészek némelyike nincs a készletben, a maratások közül viszont van olyan, amit fel sem kell használni. Emellett az a tény, hogy a főfutók sárvédőit kereszt- és hosszirányban is ívesre kellene hajtani, már meg sem lepett…
Az összeállítást rendhagyó módon a motorokkal kezdtem, ez izgatta nagyon a fantáziám. Az öntőcsonkokat egy fűrészes élűre alakított zsilettpengével távolítottam el. A hártyák lekapargatása utána hengerfejekre apró lyukakat fúrtam a gyújtáskábeleknek. Ezután az egészet lefújtam alumínium spray-vel és száradás után híg barnásfeketével folyattam be. A kábelek feketére festett húzott szálból készültek. A kipufogók végét felfúrtam, majd barnára festettem. A rozsdásodást tégla színű, rozsdavörös pasztellkréta por ecsetelésével imitáltam, a csövek végére fekete port kentem a kormozódás végett. Ezután felragasztottam a motorok hengerein kialakított helyükre.
Következett a belső zöldes színűre festendő alkatrészek előkészítése: levágtam a keretekről a motortakaró lemezeket, a szárnyakat,a kabinpadlót, műszerfalat, a törzsfeleket és a főfutó aknák tetejének alkatrészeit. Utóbbiakon átkarcoltam a keresztben végigfutó lemezosztást és a rögzítő szegecsek mélyedéseit.
Az egyik törzsfélbe beragasztottam a kabinpadlót – itt volt egy kis illesztési macera a nem kellően jó illesztési pontok miatt -, beillesztettem a kormányszarvat, és a bal oldali (térkép?)dobozt. A műszerfalat egyelőre még nem tettem be, mert jobban hozzáférek a műszerek festésénél, ha külön van. Az előkészített alkatrészeket ezek után szürkészöld színre fújtam le, majd a felületek közepét egy csepp fehérrel világosított színnel koptattam meg. Ezután híg barnával utóárnyékoltam az illesztéseket, és fémszínnel szárazecseteltem az éleket. A műszerfal és a beszálló ajtó üvegének beragasztása után összeillesztettem a törzsfeleket. Kisebb-nagyobb lépcsők keletkeztek ugyan a ragasztási vonalon, de ezeket némi tömítőanyag segítségével sikerült eltüntetni. A csiszolással viszont óvatosan kell bánni a vásznazott részeken, mert könnyen eltűnik a mintázat.
A szárnyak illeszkedése kissé macerásabb dolog: először az alsó részbe beragasztottam a futóakna padlóját, majd a felső résszel egyesítettem. A kilépőélek elég vaskosak, de a kormányfelületek vászonmintája miatt nem vékonyítottam el, mert eltűnne a felületi rajzolat. A törzs és a szárny összeépítése során kiderült, hogy a bal oldali szárnytő nem követi a törzsön megrajzolt panelvonalat és jelentős lépcső is keletkezett mindkét oldalon. Ide már többlépcsős tömítési folyamat szükségeltetett, mire sikerült úgy-ahogy egybe hozni a felületeket. Persze ez azzal járt, hogy a vékony panelvonalak, illetve szegecssorok eltűntek és újra kellett karcolni. A motortartó bakok beragasztásánál is a baloldalon volt szükség egy kis utómunkára. Ezek után már csak a vízszintes vezérsíkok voltak hátra, amelyek beállítását a négyzetrácsos vágólapomhoz viszonyítva ellenőriztem.
Ezzel a nagyobb alkatrészek összeépítése meg is történt, az apróságoknak is neki lehetett kezdeni. Elsőként a főfutókat sorjáztam le, majd vékony drótból porvédő gumit tekertem a rugóstagok köré. A maratásból meghajlítottam a csuklókat és azt is feltettem, majd vezetékeztem a szárakat. A kerekeket egyelőre még talonban hagytam, nem volt kedvem hozzájuk (pedig szépek).
Következő lépésben a lövésztornyot vettem szemügyre: az átlátszó alkatrészbe egy keresztmerevítőt, illetve egy tekerőkereket kell beragasztani. Utóbbi tartója nem fér be az utasítás szerinti megoldással, így kénytelen voltam azt kicsit megkurtítani. A kupola teteje külön alkatrész, viszont a géppuska csövének nincs nyílása. Úgy gondoltam, hogy fűrésszel kivágom a helyet, de sajnos elpattant a kezemben az alkatrész. Öröm az ürömben, hogy épp egy merevítő mellett futott végig törés, így némi reszeléssel, meg festéssel el lehet majd takarni. A géppuska és az egyéb alkatrészek beragasztása után maszkoló szalaggal kitakartam az átlátszó alkatrészeket és a helyére ragasztottam. Ugyanígy jártam el a kabintetővel és a plexi orral is, persze előtte a „berendezési tárgyakat” is beragasztottam a helyükre.
Festés előtt minden üreget és lyukat eltömtem szivacsdarabokkal, majd alkoholos lemosást követően szürkére alapoztam a gépet. Az alapra feketével előárnyékoltam a panelvonalakat, majd következett a végleges szürke és sárgásbarna fedőszín. Teljes száradás után alacsony nyomáson, „vékony” festékkel festettem fel a jellegzetesen olasz zöld mintázatot. A festés sok időbe telik, de a végeredmény igazi kárpótlás.
Tovább folytatva az összeépítést ért a sokk: a lefestett, összeállított motorokat beállítva a helyükre, a motortakaró gyűrűk nem értek össze a gondolákkal!! Ha pedig a gyűrűket illesztettem a gondolákhoz, akkor elöl túlzottan kilógott a motor… Mit ne mondjak, az agyvérzés kerülgetett, mert láttam, hogy ezt további farigcsálás nélkül sehogy sem fogom megoldani. Persze mindezt a festett alkatrészeken…
Ez kicsit letörte a lelkesedésemet, de aztán némi gondolkodás és próbálgatás után megtaláltam a megoldást. A motor elejéről levágtam egy-egy ismeretlen funkciójú – korábban az utasítás szerint felragasztott alkatrészt, illetve a hátsó hatszögletű illesztő csonkot is minimálisra reszeltem. A motorgyűrűk alsó részéhez egy-egy 2 mm vastag sztirol csíkot ragasztottam. Ezzel már összeértek az alkatrészek és a motor sem lógott ki a helyéről. A betoldást a maradék festékekből ecsettel színeztem, és mivel az alsó részen van, így nincs szem előtt.
A továbbiakban feltettem az apróbb alkatrészeket, beragasztottam a futóműveket, kerekeket. Matricázás előtt vizes hobbylakkal fényesre lakkoztam a gépet, erre kerültek fel a matricák. Ezek minősége kiváló, vékonyak és könnyen leáznak a hordozójukról. A felületen azonban már csak óvatosan lehet mozgatni őket, könnyen szakadnak. Az ékek pozícionálásánál figyelni kell, hogy a csúcs is és a másik vége is ugyanoda essen a szárnyak mindkét felületén. A kilépőéleknél ezután piros, fehér és zöld festékekkel festettem a nem matricázható részeket.
A jelzések felragasztása után híg feketével átmostam a gépet, felfújtam a kormozódás nyomokat a kipufogónál, majd a matt fedőlakkot.
Végezetül harisnya szálakból kifeszítettem az antennakábeleket.
És mint egy párkapcsolatban, a külcsín felmérését a belbecs megtapasztalása követi: a doboz már önmagában jó kialakítású, ugyanis nem az oldalra nyíló, hanem a kétrészes, levehető tetővel rendelkező. Ez a későbbiekben még jó szolgálatot tesz az építés során az alkatrészek ideiglenes kallódás mentes tárolásához is. Emellett az alsó rész anyaga dupla karton, így a gyűrődés – és az ebből fakadó törés - sem jelent gondot.
A készlet két szürke, egy átlátszó öntőkeretből, egy féltenyérnyi (ám annál több alkatrészt tartalmazó) maratott lapból, két teljes gyanta motorból, valamint kerekekből és egy matricalapból áll. A gyanta alkatrészek kidolgozása impozáns, részlet gazdag. Az öntőcsonkokat ésszerűen helyezték el, hogy a lehető legkisebb látszó nyom maradjon az eltávolítás után. Némi hártyával azért meg kell birkózni, de egy hegyes szike segítségével ez nem jelent problémát.
A műanyag alkatrészeken leheletvékony vésett panelvonalak és szegecssorok vannak, de a kormányfelületek vászonborítása már kicsit kontúrtalan. Talán a szerszám kopása lehet az oka. Sorjával elvétve lehet csak találkozni és kilökő tüske nyomok sem rondítják el a látható részeket. Az átlátszó alkatrészek tiszták, nem torzítanak, a matrica lap is szép nyomású.
Összességében véve nekem nagyon tetszik a készlet, kifejezetten jó építésnek ígérkezik. A kezdeti lelkesedést azonban később mérsékli, hogy építés közben derülnek ki a turpisságok: az összeállításban jelzett műgyanta alkatrészek némelyike nincs a készletben, a maratások közül viszont van olyan, amit fel sem kell használni. Emellett az a tény, hogy a főfutók sárvédőit kereszt- és hosszirányban is ívesre kellene hajtani, már meg sem lepett…
Az összeállítást rendhagyó módon a motorokkal kezdtem, ez izgatta nagyon a fantáziám. Az öntőcsonkokat egy fűrészes élűre alakított zsilettpengével távolítottam el. A hártyák lekapargatása utána hengerfejekre apró lyukakat fúrtam a gyújtáskábeleknek. Ezután az egészet lefújtam alumínium spray-vel és száradás után híg barnásfeketével folyattam be. A kábelek feketére festett húzott szálból készültek. A kipufogók végét felfúrtam, majd barnára festettem. A rozsdásodást tégla színű, rozsdavörös pasztellkréta por ecsetelésével imitáltam, a csövek végére fekete port kentem a kormozódás végett. Ezután felragasztottam a motorok hengerein kialakított helyükre.
Következett a belső zöldes színűre festendő alkatrészek előkészítése: levágtam a keretekről a motortakaró lemezeket, a szárnyakat,a kabinpadlót, műszerfalat, a törzsfeleket és a főfutó aknák tetejének alkatrészeit. Utóbbiakon átkarcoltam a keresztben végigfutó lemezosztást és a rögzítő szegecsek mélyedéseit.
Az egyik törzsfélbe beragasztottam a kabinpadlót – itt volt egy kis illesztési macera a nem kellően jó illesztési pontok miatt -, beillesztettem a kormányszarvat, és a bal oldali (térkép?)dobozt. A műszerfalat egyelőre még nem tettem be, mert jobban hozzáférek a műszerek festésénél, ha külön van. Az előkészített alkatrészeket ezek után szürkészöld színre fújtam le, majd a felületek közepét egy csepp fehérrel világosított színnel koptattam meg. Ezután híg barnával utóárnyékoltam az illesztéseket, és fémszínnel szárazecseteltem az éleket. A műszerfal és a beszálló ajtó üvegének beragasztása után összeillesztettem a törzsfeleket. Kisebb-nagyobb lépcsők keletkeztek ugyan a ragasztási vonalon, de ezeket némi tömítőanyag segítségével sikerült eltüntetni. A csiszolással viszont óvatosan kell bánni a vásznazott részeken, mert könnyen eltűnik a mintázat.
A szárnyak illeszkedése kissé macerásabb dolog: először az alsó részbe beragasztottam a futóakna padlóját, majd a felső résszel egyesítettem. A kilépőélek elég vaskosak, de a kormányfelületek vászonmintája miatt nem vékonyítottam el, mert eltűnne a felületi rajzolat. A törzs és a szárny összeépítése során kiderült, hogy a bal oldali szárnytő nem követi a törzsön megrajzolt panelvonalat és jelentős lépcső is keletkezett mindkét oldalon. Ide már többlépcsős tömítési folyamat szükségeltetett, mire sikerült úgy-ahogy egybe hozni a felületeket. Persze ez azzal járt, hogy a vékony panelvonalak, illetve szegecssorok eltűntek és újra kellett karcolni. A motortartó bakok beragasztásánál is a baloldalon volt szükség egy kis utómunkára. Ezek után már csak a vízszintes vezérsíkok voltak hátra, amelyek beállítását a négyzetrácsos vágólapomhoz viszonyítva ellenőriztem.
Ezzel a nagyobb alkatrészek összeépítése meg is történt, az apróságoknak is neki lehetett kezdeni. Elsőként a főfutókat sorjáztam le, majd vékony drótból porvédő gumit tekertem a rugóstagok köré. A maratásból meghajlítottam a csuklókat és azt is feltettem, majd vezetékeztem a szárakat. A kerekeket egyelőre még talonban hagytam, nem volt kedvem hozzájuk (pedig szépek).
Következő lépésben a lövésztornyot vettem szemügyre: az átlátszó alkatrészbe egy keresztmerevítőt, illetve egy tekerőkereket kell beragasztani. Utóbbi tartója nem fér be az utasítás szerinti megoldással, így kénytelen voltam azt kicsit megkurtítani. A kupola teteje külön alkatrész, viszont a géppuska csövének nincs nyílása. Úgy gondoltam, hogy fűrésszel kivágom a helyet, de sajnos elpattant a kezemben az alkatrész. Öröm az ürömben, hogy épp egy merevítő mellett futott végig törés, így némi reszeléssel, meg festéssel el lehet majd takarni. A géppuska és az egyéb alkatrészek beragasztása után maszkoló szalaggal kitakartam az átlátszó alkatrészeket és a helyére ragasztottam. Ugyanígy jártam el a kabintetővel és a plexi orral is, persze előtte a „berendezési tárgyakat” is beragasztottam a helyükre.
Festés előtt minden üreget és lyukat eltömtem szivacsdarabokkal, majd alkoholos lemosást követően szürkére alapoztam a gépet. Az alapra feketével előárnyékoltam a panelvonalakat, majd következett a végleges szürke és sárgásbarna fedőszín. Teljes száradás után alacsony nyomáson, „vékony” festékkel festettem fel a jellegzetesen olasz zöld mintázatot. A festés sok időbe telik, de a végeredmény igazi kárpótlás.
Tovább folytatva az összeépítést ért a sokk: a lefestett, összeállított motorokat beállítva a helyükre, a motortakaró gyűrűk nem értek össze a gondolákkal!! Ha pedig a gyűrűket illesztettem a gondolákhoz, akkor elöl túlzottan kilógott a motor… Mit ne mondjak, az agyvérzés kerülgetett, mert láttam, hogy ezt további farigcsálás nélkül sehogy sem fogom megoldani. Persze mindezt a festett alkatrészeken…
Ez kicsit letörte a lelkesedésemet, de aztán némi gondolkodás és próbálgatás után megtaláltam a megoldást. A motor elejéről levágtam egy-egy ismeretlen funkciójú – korábban az utasítás szerint felragasztott alkatrészt, illetve a hátsó hatszögletű illesztő csonkot is minimálisra reszeltem. A motorgyűrűk alsó részéhez egy-egy 2 mm vastag sztirol csíkot ragasztottam. Ezzel már összeértek az alkatrészek és a motor sem lógott ki a helyéről. A betoldást a maradék festékekből ecsettel színeztem, és mivel az alsó részen van, így nincs szem előtt.
A továbbiakban feltettem az apróbb alkatrészeket, beragasztottam a futóműveket, kerekeket. Matricázás előtt vizes hobbylakkal fényesre lakkoztam a gépet, erre kerültek fel a matricák. Ezek minősége kiváló, vékonyak és könnyen leáznak a hordozójukról. A felületen azonban már csak óvatosan lehet mozgatni őket, könnyen szakadnak. Az ékek pozícionálásánál figyelni kell, hogy a csúcs is és a másik vége is ugyanoda essen a szárnyak mindkét felületén. A kilépőéleknél ezután piros, fehér és zöld festékekkel festettem a nem matricázható részeket.
A jelzések felragasztása után híg feketével átmostam a gépet, felfújtam a kormozódás nyomokat a kipufogónál, majd a matt fedőlakkot.
Végezetül harisnya szálakból kifeszítettem az antennakábeleket.
|
|
a088bt
|
|
|
100_8606
|
|
|
100_8607
|
|
|
100_8608
|
|
|
100_8609
|
2016.08.01.
Utolsó módosítás: 2016.08.02.
Utolsó módosítás: 2016.08.02.