Pintér György - Múzeumi krimik
FRELIMO, FRETILIN, PAIGC, MPLA, FNLA, UNITA – manapság kis hazánkban semmitmondó, portugál nyelvű rövidítések. Az egykori portugál gyarmatokon elkezdődött ellenállási, felszabadítási mozgalmak neveit takarják. A következőkben az utolsó hárommal lesz dolgunk. Ezek a jelenlegi Angolai Köztársaság életét kialakító szervezetek voltak.
Ngola országáról már az első, arra járó portugál felfedezők is írtak az 1400-as évek végén. (Ngola amúgy az ottani uralkodók címe, rangja volt.) Később, utódaik már nem csak híreket, de értékes fafajtákat, ásványokat, rabszolgákat is hoztak. Persze az ilyen irányú igényeiket általában kiadós muskétatűzzel is megtámogatták. Nem sokkal később az akkori pápa bábáskodása mellett meghúzták a határokat a spanyol és a portugál érdekszférák között. A Föld többi országa nem is jött számításba. Ami a Zöld-foki-szigetektől nyugatra volt, vagy még csak lehetett, az a spanyoloké, ami nem, az meg a portugáloké. (Így került a portugál korona fennhatósága alá a gyenge Európa méretűre nőtt Brazília.) Nos, ebben az osztozkodásban jókora területek jutottak Portugáliának. Így került portugál kézre a mai Bissau-Guinea, Angola, Mozambik, három kikötő Indiában (Diu, Damai és Goa), valamint Kínában Macao. Az indonéz szigetvilágba is jutott portugál zászló: Timor szigetére.
Angola, jelesül annak Cabinda nevű enklávéja a kor rabszolga-kereskedelmének központja volt. A gyarmatosítók aztán szerződésekkel és erőszakkal megszerezték a mai Angola területét, ami nem kicsi. Úgy 12-13 magyarországnyi terület.
Persze, ahol idegen elnyomás van, ott előbb utóbb ellenállás is kezdődik, ahogy illik, törzsi és/vagy vallási alapon. Kisebb-nagyobb rabszolgafelkelések persze korábban is voltak, amiket a hatalom véresen le is vert. A helyzet 1960 után kezdett megváltozni. "Afrika évében" csaknem másféltucat addigi gyarmat vált függetlenné, így alaposan megváltoztak az erőviszonyok. Harcok robbantak ki Angolában is. Idehaza annyira érdekesnek találták ennek a távoli országnak a szabadságharcát, hogy 1965-ben még a "Pajtás" újságban külön képregényben adtak hírt róla, a "Ketten a dzsungelben" című, kilencrészes sorozatban.
A dolgok aztán alaposan megváltoztak. A gyarmattartó országban 1974. április 25-én kirobbant a "szegfűk forradalma", ami az addigi előbb Salazar, később Caetano nevével jelzett rendszer helyére egy némileg balosabb kormányzást hozott a NATO legnyugatibb, európai országába. Tárgyalások kezdődtek a gyarmatok további sorsáról. Így kitűzték a határidőt. Eszerint, 1975. november 11-én a portugálok kivonulnak Angolából. Hogy a hatalmat kire hagyják? Arra, aki akkor éppen Luandában, a fővárosban lesz. A fővárost és környékét ekkor az MPLA uralta, a létező három közül a szovjet támogatást élvező, marxista jellegű felszabadítási szervezet. De szinte a város határában ott álltak a FLNA harcosai is amerikai és zairei támogatással. Rövid ideig kínai szakértők is ügyködtek az FNLA kiképzőtáboraiban. Kétséges volt, hogy az MPLA meg tudja tartani a fővárost. Nem segített az sem, hogy dr. Agustinho Neto, az MPLA vezetője segítségkérésére 230 kubai katonai szakértő érkezett Angolába. A kubaiak, akik Castro szerint nem csak latin-amerikaiak, de latin-afrikaiak is, korábban már jártak erre. A 60-as években a később legendává nemesült Ernesto Che Guevara gondolta kiterjeszteni a szocializmust a kongói dzsungelekre is. (Értsük jól! Kubai katonák egy akkor még NATO ország gyarmatára.) Ekkor éppen az MPLA és a szovjet vezetés között egyfajta ideológiai "haragszom rád" volt, de Kuba nem volt érintve a vitában, így Castro megszólítottnak érezte magát. Kubája elindította a "Carlota"-hadműveletet (Operación Carlota). (Carlota az 1843-as, Kubában lezajlott legjelentősebb rabszolgafelkelés vezére volt.) Az első kubai egység érkezésével egy időben kikötött a "Hős Vietnám" (Vietnam Heroico) nevű kubai hajó és hozta az "eszcájgot", azaz mindazt, amit repülővel nem lehetett szállítani. Maga a hadművelet kizárólag kubai döntés volt, zavarba hozva ezzel az amerikai hírszerzőket, akik keresték a szovjet kapcsolatot.
Előbb ősrégi Bristol Britannia repülőgépeken, majd a szovjet álláspont megváltozása után Il-62-eseken elkezdődött úgy 20.000 kubai katona átszállítása Angolába. A dolog sürgős volt, hiszen az amerikai és zairei támogatást élvező FNLA tüzérsége már a luandai vízműveket kezdte lőni. Ráadásként az ország déli részén is összeomlóban volt a front, miután a fajvédő Dél-Afrikai Köztársaság egy tízezer fős kontingenssel elkezdte az MPLA visszaszorítását, az FNLA és az UNITA hathatós közreműködésével.
No, ebbe az egyoldalúnak indult díszmenetbe csaptak bele a korszerű fegyverzettel érkező kubai csapatok. A közben áthajózott nehézfegyverzet, sorozatvetők, harckocsik és harci repülőgépek jó szolgálatot tettek. Megváltoztatták azt a nézetet, hogy "Az MPLA-katona legyőzheti a FNLA-katonát, az UNITA-katonát, de vereséget szenved a dél-afrikaitól, mert nem hiszi, hogy a fehér haderő legyőzhető." Ezt a sztereotípiát zúzta össze a jórészt fekete bőrű katonákból álló kubai alakulat. Ez a harcok során 20 000-ről 36 000-re nőtt. Nagy volt az elképedés, amikor az első Grad BM-21 sorozatvetők elengedték rakétáikat.
November 11-én az MPLA piros-fekete lobogóját húzták az árbócra a függetlenség első perceiben. A harc még eltartott jó darabig, felmutatva az törzsi háborúk minden szörnyűségét, megfejelve a korszerű fegyverek hatásával. Így a Carlota-hadművelettel az első menetet az MPLA nyerte.
A háború tovább folytatódott. 10 évvel később az angolai hadsereg döntetlenre végzet a dél-afrikai-UNITA kombóval szemben. A harcok kezdetén vezénylő szovjet tanácsadók nem vették komolyan a helyi terepet, emberanyagot sokkal alaposabban ismerő kubaiak véleményét. Így a támadás első időszaka eléggé kétes sikerű volt. Így végül szükség volt a hathatós kubai segítségre (nehéztüzérség, légierő, harckocsik). Ez a döntetlen és az azt követő harcok aztán elvezetett azokhoz a tárgyalásokhoz, ami végül a dél-afrikai apartheid bukásához vezettek.
Összességében 400 000 kubai katona fordult meg Angolában. Az összes veszteség 15 000 fő volt, melyből 5000 körül az elesettek száma. A kubai segítségnyújtás/beavatkozás komoly megterhelés volt a kubai nemzetgazdaság számára.
Érdekes, inkább filmbe illő epizód volt, amikor 1987. október 28-án egy "ki tudja honnan odakeveredett" Stringer rakétával egy UNITA harcos lelőtte a kubai légierő MiG-21UM gépét. A két pilóta fogságba került, majd pár hónap után hazajutott Kubába. 25 évvel később az egyik pilóta, Manuel Rojas Garcia visszatért és találkozott a gépét lelövő egykori gerillával és az őt fogságba ejtő Renato Campos tábornokkal.
A harcokról angolai-kubai mozifilm is készült "Kangamba" címmel. Ez magyar nyelvű képaláírással megtalálható az egyik videomegosztón.
https://vilagbarangolo.blog.hu/2023/02/13/kubai_kaland_afrikaban
https://vilagbarangolo.blog.hu/2018/05/14/a_portugal_gyarmati_haboruk
https://towardfreedom.org/americas-2/cubas-critical-role-in-defending-angola/
https://forum.htka.hu/threads/angola-1961-1975-1976-2002.1875/page-7
Pintér György: Az Angolai Népi Köztársaság a gyarmatosítástól a függetlenségig, szakdolgozat 1981.
Wikipédia
Ngola országáról már az első, arra járó portugál felfedezők is írtak az 1400-as évek végén. (Ngola amúgy az ottani uralkodók címe, rangja volt.) Később, utódaik már nem csak híreket, de értékes fafajtákat, ásványokat, rabszolgákat is hoztak. Persze az ilyen irányú igényeiket általában kiadós muskétatűzzel is megtámogatták. Nem sokkal később az akkori pápa bábáskodása mellett meghúzták a határokat a spanyol és a portugál érdekszférák között. A Föld többi országa nem is jött számításba. Ami a Zöld-foki-szigetektől nyugatra volt, vagy még csak lehetett, az a spanyoloké, ami nem, az meg a portugáloké. (Így került a portugál korona fennhatósága alá a gyenge Európa méretűre nőtt Brazília.) Nos, ebben az osztozkodásban jókora területek jutottak Portugáliának. Így került portugál kézre a mai Bissau-Guinea, Angola, Mozambik, három kikötő Indiában (Diu, Damai és Goa), valamint Kínában Macao. Az indonéz szigetvilágba is jutott portugál zászló: Timor szigetére.
Angola, jelesül annak Cabinda nevű enklávéja a kor rabszolga-kereskedelmének központja volt. A gyarmatosítók aztán szerződésekkel és erőszakkal megszerezték a mai Angola területét, ami nem kicsi. Úgy 12-13 magyarországnyi terület.
Persze, ahol idegen elnyomás van, ott előbb utóbb ellenállás is kezdődik, ahogy illik, törzsi és/vagy vallási alapon. Kisebb-nagyobb rabszolgafelkelések persze korábban is voltak, amiket a hatalom véresen le is vert. A helyzet 1960 után kezdett megváltozni. "Afrika évében" csaknem másféltucat addigi gyarmat vált függetlenné, így alaposan megváltoztak az erőviszonyok. Harcok robbantak ki Angolában is. Idehaza annyira érdekesnek találták ennek a távoli országnak a szabadságharcát, hogy 1965-ben még a "Pajtás" újságban külön képregényben adtak hírt róla, a "Ketten a dzsungelben" című, kilencrészes sorozatban.
A dolgok aztán alaposan megváltoztak. A gyarmattartó országban 1974. április 25-én kirobbant a "szegfűk forradalma", ami az addigi előbb Salazar, később Caetano nevével jelzett rendszer helyére egy némileg balosabb kormányzást hozott a NATO legnyugatibb, európai országába. Tárgyalások kezdődtek a gyarmatok további sorsáról. Így kitűzték a határidőt. Eszerint, 1975. november 11-én a portugálok kivonulnak Angolából. Hogy a hatalmat kire hagyják? Arra, aki akkor éppen Luandában, a fővárosban lesz. A fővárost és környékét ekkor az MPLA uralta, a létező három közül a szovjet támogatást élvező, marxista jellegű felszabadítási szervezet. De szinte a város határában ott álltak a FLNA harcosai is amerikai és zairei támogatással. Rövid ideig kínai szakértők is ügyködtek az FNLA kiképzőtáboraiban. Kétséges volt, hogy az MPLA meg tudja tartani a fővárost. Nem segített az sem, hogy dr. Agustinho Neto, az MPLA vezetője segítségkérésére 230 kubai katonai szakértő érkezett Angolába. A kubaiak, akik Castro szerint nem csak latin-amerikaiak, de latin-afrikaiak is, korábban már jártak erre. A 60-as években a később legendává nemesült Ernesto Che Guevara gondolta kiterjeszteni a szocializmust a kongói dzsungelekre is. (Értsük jól! Kubai katonák egy akkor még NATO ország gyarmatára.) Ekkor éppen az MPLA és a szovjet vezetés között egyfajta ideológiai "haragszom rád" volt, de Kuba nem volt érintve a vitában, így Castro megszólítottnak érezte magát. Kubája elindította a "Carlota"-hadműveletet (Operación Carlota). (Carlota az 1843-as, Kubában lezajlott legjelentősebb rabszolgafelkelés vezére volt.) Az első kubai egység érkezésével egy időben kikötött a "Hős Vietnám" (Vietnam Heroico) nevű kubai hajó és hozta az "eszcájgot", azaz mindazt, amit repülővel nem lehetett szállítani. Maga a hadművelet kizárólag kubai döntés volt, zavarba hozva ezzel az amerikai hírszerzőket, akik keresték a szovjet kapcsolatot.
Előbb ősrégi Bristol Britannia repülőgépeken, majd a szovjet álláspont megváltozása után Il-62-eseken elkezdődött úgy 20.000 kubai katona átszállítása Angolába. A dolog sürgős volt, hiszen az amerikai és zairei támogatást élvező FNLA tüzérsége már a luandai vízműveket kezdte lőni. Ráadásként az ország déli részén is összeomlóban volt a front, miután a fajvédő Dél-Afrikai Köztársaság egy tízezer fős kontingenssel elkezdte az MPLA visszaszorítását, az FNLA és az UNITA hathatós közreműködésével.
No, ebbe az egyoldalúnak indult díszmenetbe csaptak bele a korszerű fegyverzettel érkező kubai csapatok. A közben áthajózott nehézfegyverzet, sorozatvetők, harckocsik és harci repülőgépek jó szolgálatot tettek. Megváltoztatták azt a nézetet, hogy "Az MPLA-katona legyőzheti a FNLA-katonát, az UNITA-katonát, de vereséget szenved a dél-afrikaitól, mert nem hiszi, hogy a fehér haderő legyőzhető." Ezt a sztereotípiát zúzta össze a jórészt fekete bőrű katonákból álló kubai alakulat. Ez a harcok során 20 000-ről 36 000-re nőtt. Nagy volt az elképedés, amikor az első Grad BM-21 sorozatvetők elengedték rakétáikat.
November 11-én az MPLA piros-fekete lobogóját húzták az árbócra a függetlenség első perceiben. A harc még eltartott jó darabig, felmutatva az törzsi háborúk minden szörnyűségét, megfejelve a korszerű fegyverek hatásával. Így a Carlota-hadművelettel az első menetet az MPLA nyerte.
A háború tovább folytatódott. 10 évvel később az angolai hadsereg döntetlenre végzet a dél-afrikai-UNITA kombóval szemben. A harcok kezdetén vezénylő szovjet tanácsadók nem vették komolyan a helyi terepet, emberanyagot sokkal alaposabban ismerő kubaiak véleményét. Így a támadás első időszaka eléggé kétes sikerű volt. Így végül szükség volt a hathatós kubai segítségre (nehéztüzérség, légierő, harckocsik). Ez a döntetlen és az azt követő harcok aztán elvezetett azokhoz a tárgyalásokhoz, ami végül a dél-afrikai apartheid bukásához vezettek.
Összességében 400 000 kubai katona fordult meg Angolában. Az összes veszteség 15 000 fő volt, melyből 5000 körül az elesettek száma. A kubai segítségnyújtás/beavatkozás komoly megterhelés volt a kubai nemzetgazdaság számára.
Érdekes, inkább filmbe illő epizód volt, amikor 1987. október 28-án egy "ki tudja honnan odakeveredett" Stringer rakétával egy UNITA harcos lelőtte a kubai légierő MiG-21UM gépét. A két pilóta fogságba került, majd pár hónap után hazajutott Kubába. 25 évvel később az egyik pilóta, Manuel Rojas Garcia visszatért és találkozott a gépét lelövő egykori gerillával és az őt fogságba ejtő Renato Campos tábornokkal.
A harcokról angolai-kubai mozifilm is készült "Kangamba" címmel. Ez magyar nyelvű képaláírással megtalálható az egyik videomegosztón.
Források
https://vilagbarangolo.blog.hu/2023/02/13/kubai_kaland_afrikaban
https://vilagbarangolo.blog.hu/2018/05/14/a_portugal_gyarmati_haboruk
https://towardfreedom.org/americas-2/cubas-critical-role-in-defending-angola/
https://forum.htka.hu/threads/angola-1961-1975-1976-2002.1875/page-7
Pintér György: Az Angolai Népi Köztársaság a gyarmatosítástól a függetlenségig, szakdolgozat 1981.
Wikipédia
|
|
Kubai plakát az angolai háborúról
|
|
|
A fekete Carlota, a kubai hadművelet névadója
|
|
|
A egy kocka "Pajtás" újság ide vonatkozó képregényéből
|
|
|
Angola térképe
|
|
|
Ryszard Kapuściński lengyel riporter könyve a harcok kezdeti időszakától
|
|
|
Kubai szakasz Angolában, háttérben egy BM-21
|
|
|
Kubai Silka és legénysége
|
|
|
Egy Reddit-párbeszéd
|
2025.02.09.