Challenger II KFOR
1:35, Trumpeter
No.00345 (2003)
Pintér György - Múzeumi krimik
Első Trumpeter készletem megvételére elsősorban kíváncsiságom ösztökélt. Jutányos áron, 3300 forintért jutottam hozzá. Mivel csak most találtam ki, hogy felteszem a netre, nincsenek fotóim a dobozbontásról.
Az első, ami feltűnt: a nagyon nagy, masszív doboz. A borítón nem túl meggyőző rajz található, de nem is ez inspirált a vásárláskor. A feliratok szerint a kit 2003-ban készült, vagyis teljesen új az öntőszerszám, bár ha az 1:35 Challenger II kínálatot nézem, nem nagyon tudnának kiről másolni, csak a Tamiyáról talán. A hatalmas doboz igen jól meg van töltve, összesen 8 öntőkeretet találunk, 435 alkatrésszel. Az útmutató füzet nyers és elég hibás angolsággal tájékoztat minket a követendő lépésekről.
Fontos megjegyezni, hogy az alap Challenger II készlet hibáit
kijavították, így senki se dőljön be a neten található, negatív hangvételű C2 leírásoknak. Tehát a KFOR változat már más tészta.
A kitből meg lehet építeni egy alap C2-t, illetve a pótpáncélzatos változatot is. Extraként még bepakoltak egy tolólapot is, ami szerintem nagyon jól sikerült. A matricaszett csak a Koszovóban szolgáló járművekre korlátozódik.
Az alkatrészek általános minősége jónak mondható, kidolgozásuk, részletgazdagságuk változó. Mondjuk ez főleg azért van így, mert az Internet terjedésével mindenkinek lehetősége van eredeti fotókhoz hasonlítgatni a makettet. Így az „amiről nem tudsz, az nem fáj” elv nem érvényesül. Tehát részletgazdagságban az én tapasztalataim szerint nem igazán marad le az átlag gyártók makettjeitől. Sorja alig található, viszont van egy nagyon idegölő probléma: az alkatrészek két fele sokszor el van csúszva, mivel a szerszám nem lehet a legpontosabb ott Kínában. Ez főleg a kisebb alkatrészekre igaz, jó sokáig kell őket csiszolni, faragni.
Teknő: a lengőkarokat, és az egyéb alváz kütyüket jó sokáig lehet építgetni, mivel a gyártó nem kényeztet el minket a testre öntött karok luxusával. Elég sok alkatrész kell ide, de szépen fog kinézni. Jó megoldás, hogy a futógörgőket nem ragasztani kell, hanem a két fél közé egy kis gumigyűrű szerűséget kell berakni, és az szorul majd a lengőkarra. Így forog szépen, és bármikor leszedhető. A lánctalp gumi, de szerintem jól sikerült. Külön jól néz ki, hogy a szemek között áttörték a gumiszalagot, így azt tényleg csak az oldalsó csapok tartják össze.
Test: az ”alap” nagyon jó kidolgozású, és elég kevés tennivaló van vele. Fontos, hogy a visszapillantó tükröket lehajtva tegyük fel, mert amúgy nem lehet elfordítani a tornyot, mivel beleakad a cső. És azt amúgy is csak közúton használják, akkor pedig a cső hátrafele van rögzítve. Én a műanyag helyett hajlítottam drótból. Elöl a lámpák vezetékeit a testre öntötték, ezeket érdemes lecsiszolni és szintén dróttal pótolni. A motor szellőzőnyílásait tartó zsanérokat külön kell felragasztani, ez elég kellemetlen művelet, mivel 16 darab van belőlük, és mindegyik nagyon rosszul van öntve. A kapaszkodókat itt szintén érdemes rézdrótra cserélni. A kötényezésnél én a régi, extrák nélküli megoldást választottam, de meg kell jegyeznem, hogy a megerősített oldalpáncélzat nagyon jól sikerült. A tolólap is szépen meg lett csinálva, még mozgatható is. A hátsó részen az üzemanyagtartályok okoznak kisebb bonyodalmakat, ugyanis a két felet elég sok tömítés és csiszolás után lehet csak egésznek nyilvánítani. A felszerelés se nagyon passzol, nekem legalábbis feszül, ha beszorítom az illesztési pontok közé. Ráadásul a "sarló" alakú tartók közül mindkét oldalon egyet-egyet át kell farigcsálni, hogy passzoljon a harckocsi hátulján található egyenetlenségekhez. Az E13-11 alkatrészekből álló dob elvileg a drótkötél dobja, amin nem árt pótolni a kötelet, rézdrótból vagy cérnából.
Torony: a legproblémásabb rész. Lehet csak én jártam így, de a fő alkatrészek nagyon nem passzolnak. A cső 6 alkatrészből áll, ennek megfelelően nem egyszerű tökéletesen egyenessé alakítani, a tömítés szintén macerás a hőköpeny miatt. A toronyra szerelhető géppuska két változatban készíthető el: egy extrák nélküli és egy olyan, aminek bonyolultabb kerete van. Én a "simát" választottam, itt meg is jegyezném, hogy a fotók alapján ezek mindig valamennyire az égnek állnak, és nem párhuzamosak a tetővel. A ködgránátvető nem a legszerencsésebb darab, valamiért nem azt a máshol megszokott logikát követi, hogy külön adja a csöveket és külön az alapot. Inkább kapunk két fél alapot ráöntött csövekkel. Borzasztó. Két lehetőség van: levágni a csöveket, és rézből hajlítani új alapot, vagy pedig sokat tömíteni és csiszolni.
A részeredmény: egy hatalmas plasztikszörny. Az igazi majdnem 12 méter, így 1-2 méterrel nagyobb, mint egyes fajtársai (Abrams, Leopard II, T-72, stb…)
A következőket a profik nyugodtan átugorhatják (ha mégis elolvasnák, úgy a hozzászólásokban szívesen várom a korrekciókat)
A festést nemrég kezdtem. Fontos megjegyezni, hogy az útmutató színe nem a legjobb, mindenféle kevergetést ajánl. Interneten keresztül, egy brit harckocsiparancsnok (aki lelkes makettező) adott tanácsot: Revell 65 (bronze green) az alap, és matt fekete a foltozás. Szóval ez első kézből származó információ, és úgy tűnik, jól el lett találva.
Kompresszor híján ecsettel festegetek, ami egyszínű dolgoknál nem számít, de terepfoltozásnál más a helyzet. Most fogok először kipróbálni egy módszert, amivel átmenetet lehet festeni. Megjegyezném, hogy az igazinál is kb. 3-4 cm az átmenet, ha ezt elosztjuk 35-tel…az olyan 1mm körül van, tehát nem kell túlzásokba esni.
FRISSÍTÉS #1:
Nekikezdtem a foltátmenetekhez. Még egy rétegben megfestettem a fekete terepmintát, majd hagytam kb. fél órát száradni (de még pár óra múlva is működik a módszer). Utána tiszta, higítóba mártott ecsettel visszamostam a foltok körvonalaiból, a felesleget pedig felitattam. Fontos, hogy az ecsetet sűrűn öblögessük a higítóban, mert különben a feloldott festéket átkenjük máshova. A túl sok higító szintén árthat, szétfolyik a feloldott festék. Eddig még nem próbáltam ezt a technikát, mivel féltettem a szépen elkészült makettet, de ez a Trumpeter készlet megfelelt a célnak. Sajnos a foltok széle kicsit fényesebb lett, és pár helyen fehér foltot hagyott a higító, de erre majd keresek valami megoldást. Vagy legalább a koszolással elfedem. A torony mögött végighúzódik egy lukacsos, "C" alakú perem, ez igazából gumi, és a torony nyugszik rajta alaphelyzetben (és siklik forgás közben...?). Ezért feketére kell festeni, de ezt nem említik az útmutatóban. A tolólap alsó peremét szintén.
FRISSÍTÉS #2:
A kész felület kezelését egy kis átmosással végeztem. Az alapszín higított változatával (1:20 arány). Ez volt az első ilyen jellegű próbálkozásom, mivel eddig csak vízfestékkel mertem koszolni, nehogy helyreállíthatatlan hibát vétsek. Az eredmény egész jó lett, csak arra kell figyelni, hogy az ecsetből húzzuk ki a felesleget, különben nagyon meglátszanak az ecset nyomai. Ha valami nem tetszik, enyhén higítós ecsettel javíthatunk rajta.
FRISSÍTÉS #3:
A nagy festegetésben majdnem lefelejtettem a matricákat...De szerencsére időben felkerültek. Sajnos ezek eléggé fényesek, csillogósak, ha pont olyan szögben esik rájuk a fény. Felrakásuk után, híg alapszínnel mostam át őket, hogy fakult hatást keltsek. Felraktam egy adag kütyüt, amiket általában festés után illik (géppuska, vontatókötél, visszapillatók), illetve az üzemanyagtartályokat is. Koszolás után a lánctalp is felkerült. Fontos megjegyezni, hogy a hátsó meghajtókerekeket nem lehet beragasztani a kötényzet után. Ebből kifolyólag viszont elég macera befűzni a gumi lánctalpat. Én úgy vettem észre, hogy hátulról könnyebb. Nem árt egy kis cérnát átfűzni rajta és azzal finoman húzva, óvatosan a helyére tenni a lánctalpat. Simán lehet a legszűkebb illesztési pontnál összeragasztani a két végét, ehhez azonban le kell vágni a négyből kettő lánctagot. A koszolást por és homokszínű festék keverékével kezdtem, ezzel a sok fotón megfigyelt világos,keményre száradt homokot próbáltam imitálni.
FRISSÍTÉS #4:
Még tökéletesítettem a sarazást, és felraktam a megdolgozott tolólapot. Már csak az antennákat és a tűzoltókészülékeket kell felszerelni. Híg feketével átmostam a toronygéppuskát, így elég élethű lett a megjelenése. Még a villogót és a periszkópok lencséit kell megfesteni. És most vettem csak észre, hogy a tornyon az irányzóműszer ablaka hiányzik, így azt is pótolni kell...jöhet megint egy kis farigcsálás
FRISSÍTÉS #5:
Narancssárgával megfestettem a villogókat, a poroltókat pedig pirossal (az útmutató kéket ír, ez is helyes, mivel mindkettő előfordul - nekem csak piros festék van itthon). Híg feketével befolyattam a motor nyílásait, fekete vízfestékkel pedig a kipufogó foltjait próbáltam meg utánozni. Fémszínnel kihúztam a cső belsejét. És ennyi. KÉSZ!
Egyedül az antennák hiányoznak, de mivel sajnos még mindig nincs kész az új vitrinem, a makett még a cipősdobozban pihen egy ideig.
Summa summarum: Ez a kit tipikus, bíbelődős, macerás készlet, aminek látványos eredménye lesz, megfelelő kidolgozottsággal. Nem minden a legjobban kidolgozott, de az összhatás nagyon jó. Bár igen meg kell szenvedni mind a négyszázakárhány alkatrésszel. Persze, sokat lehet rajta dobni néhány kiegészítővel, de akkor simán 10000 Forint fölé kerülhetünk. A makettezés, alkotás élményét megadja, ráadásul elég ritka kitet tudhatunk a gyűjteményünkben. Számomra sok szempontból "állatorvosi ló" volt ez a kit, kipróbáltam rajta ezt-azt. Nem minden ment tökéletesen, vannak kisebb bakik, de azért elégedett vagyok.
A Trumpeter-evolúció közepén található a C2, sokkal jobb, mint az első készleteik, de kicsit rosszabb, mint a legújabbak. Így bárkinek ajánlanám egy újabb Trumpeter készlet megépítését, de a beszerzés előtt mindenképp érdemes az Interneten tájékozódni arról, hogy mit is kapunk valójában...
Időközben belefutottam egy Trumpeter LAV-25-be, és úgy döntöttem, az lesz a következő.
Szintén nagyon jó forrás a www.trumpeter-china.com weboldal, ahol az összes kit megtalálható, a legtöbb dobozbontással is.
Jimbow (=Jimbobá)
Az első, ami feltűnt: a nagyon nagy, masszív doboz. A borítón nem túl meggyőző rajz található, de nem is ez inspirált a vásárláskor. A feliratok szerint a kit 2003-ban készült, vagyis teljesen új az öntőszerszám, bár ha az 1:35 Challenger II kínálatot nézem, nem nagyon tudnának kiről másolni, csak a Tamiyáról talán. A hatalmas doboz igen jól meg van töltve, összesen 8 öntőkeretet találunk, 435 alkatrésszel. Az útmutató füzet nyers és elég hibás angolsággal tájékoztat minket a követendő lépésekről.
Fontos megjegyezni, hogy az alap Challenger II készlet hibáit
kijavították, így senki se dőljön be a neten található, negatív hangvételű C2 leírásoknak. Tehát a KFOR változat már más tészta.
A kitből meg lehet építeni egy alap C2-t, illetve a pótpáncélzatos változatot is. Extraként még bepakoltak egy tolólapot is, ami szerintem nagyon jól sikerült. A matricaszett csak a Koszovóban szolgáló járművekre korlátozódik.
Az alkatrészek általános minősége jónak mondható, kidolgozásuk, részletgazdagságuk változó. Mondjuk ez főleg azért van így, mert az Internet terjedésével mindenkinek lehetősége van eredeti fotókhoz hasonlítgatni a makettet. Így az „amiről nem tudsz, az nem fáj” elv nem érvényesül. Tehát részletgazdagságban az én tapasztalataim szerint nem igazán marad le az átlag gyártók makettjeitől. Sorja alig található, viszont van egy nagyon idegölő probléma: az alkatrészek két fele sokszor el van csúszva, mivel a szerszám nem lehet a legpontosabb ott Kínában. Ez főleg a kisebb alkatrészekre igaz, jó sokáig kell őket csiszolni, faragni.
Teknő: a lengőkarokat, és az egyéb alváz kütyüket jó sokáig lehet építgetni, mivel a gyártó nem kényeztet el minket a testre öntött karok luxusával. Elég sok alkatrész kell ide, de szépen fog kinézni. Jó megoldás, hogy a futógörgőket nem ragasztani kell, hanem a két fél közé egy kis gumigyűrű szerűséget kell berakni, és az szorul majd a lengőkarra. Így forog szépen, és bármikor leszedhető. A lánctalp gumi, de szerintem jól sikerült. Külön jól néz ki, hogy a szemek között áttörték a gumiszalagot, így azt tényleg csak az oldalsó csapok tartják össze.
Test: az ”alap” nagyon jó kidolgozású, és elég kevés tennivaló van vele. Fontos, hogy a visszapillantó tükröket lehajtva tegyük fel, mert amúgy nem lehet elfordítani a tornyot, mivel beleakad a cső. És azt amúgy is csak közúton használják, akkor pedig a cső hátrafele van rögzítve. Én a műanyag helyett hajlítottam drótból. Elöl a lámpák vezetékeit a testre öntötték, ezeket érdemes lecsiszolni és szintén dróttal pótolni. A motor szellőzőnyílásait tartó zsanérokat külön kell felragasztani, ez elég kellemetlen művelet, mivel 16 darab van belőlük, és mindegyik nagyon rosszul van öntve. A kapaszkodókat itt szintén érdemes rézdrótra cserélni. A kötényezésnél én a régi, extrák nélküli megoldást választottam, de meg kell jegyeznem, hogy a megerősített oldalpáncélzat nagyon jól sikerült. A tolólap is szépen meg lett csinálva, még mozgatható is. A hátsó részen az üzemanyagtartályok okoznak kisebb bonyodalmakat, ugyanis a két felet elég sok tömítés és csiszolás után lehet csak egésznek nyilvánítani. A felszerelés se nagyon passzol, nekem legalábbis feszül, ha beszorítom az illesztési pontok közé. Ráadásul a "sarló" alakú tartók közül mindkét oldalon egyet-egyet át kell farigcsálni, hogy passzoljon a harckocsi hátulján található egyenetlenségekhez. Az E13-11 alkatrészekből álló dob elvileg a drótkötél dobja, amin nem árt pótolni a kötelet, rézdrótból vagy cérnából.
Torony: a legproblémásabb rész. Lehet csak én jártam így, de a fő alkatrészek nagyon nem passzolnak. A cső 6 alkatrészből áll, ennek megfelelően nem egyszerű tökéletesen egyenessé alakítani, a tömítés szintén macerás a hőköpeny miatt. A toronyra szerelhető géppuska két változatban készíthető el: egy extrák nélküli és egy olyan, aminek bonyolultabb kerete van. Én a "simát" választottam, itt meg is jegyezném, hogy a fotók alapján ezek mindig valamennyire az égnek állnak, és nem párhuzamosak a tetővel. A ködgránátvető nem a legszerencsésebb darab, valamiért nem azt a máshol megszokott logikát követi, hogy külön adja a csöveket és külön az alapot. Inkább kapunk két fél alapot ráöntött csövekkel. Borzasztó. Két lehetőség van: levágni a csöveket, és rézből hajlítani új alapot, vagy pedig sokat tömíteni és csiszolni.
A részeredmény: egy hatalmas plasztikszörny. Az igazi majdnem 12 méter, így 1-2 méterrel nagyobb, mint egyes fajtársai (Abrams, Leopard II, T-72, stb…)
A következőket a profik nyugodtan átugorhatják (ha mégis elolvasnák, úgy a hozzászólásokban szívesen várom a korrekciókat)
A festést nemrég kezdtem. Fontos megjegyezni, hogy az útmutató színe nem a legjobb, mindenféle kevergetést ajánl. Interneten keresztül, egy brit harckocsiparancsnok (aki lelkes makettező) adott tanácsot: Revell 65 (bronze green) az alap, és matt fekete a foltozás. Szóval ez első kézből származó információ, és úgy tűnik, jól el lett találva.
Kompresszor híján ecsettel festegetek, ami egyszínű dolgoknál nem számít, de terepfoltozásnál más a helyzet. Most fogok először kipróbálni egy módszert, amivel átmenetet lehet festeni. Megjegyezném, hogy az igazinál is kb. 3-4 cm az átmenet, ha ezt elosztjuk 35-tel…az olyan 1mm körül van, tehát nem kell túlzásokba esni.
FRISSÍTÉS #1:
Nekikezdtem a foltátmenetekhez. Még egy rétegben megfestettem a fekete terepmintát, majd hagytam kb. fél órát száradni (de még pár óra múlva is működik a módszer). Utána tiszta, higítóba mártott ecsettel visszamostam a foltok körvonalaiból, a felesleget pedig felitattam. Fontos, hogy az ecsetet sűrűn öblögessük a higítóban, mert különben a feloldott festéket átkenjük máshova. A túl sok higító szintén árthat, szétfolyik a feloldott festék. Eddig még nem próbáltam ezt a technikát, mivel féltettem a szépen elkészült makettet, de ez a Trumpeter készlet megfelelt a célnak. Sajnos a foltok széle kicsit fényesebb lett, és pár helyen fehér foltot hagyott a higító, de erre majd keresek valami megoldást. Vagy legalább a koszolással elfedem. A torony mögött végighúzódik egy lukacsos, "C" alakú perem, ez igazából gumi, és a torony nyugszik rajta alaphelyzetben (és siklik forgás közben...?). Ezért feketére kell festeni, de ezt nem említik az útmutatóban. A tolólap alsó peremét szintén.
FRISSÍTÉS #2:
A kész felület kezelését egy kis átmosással végeztem. Az alapszín higított változatával (1:20 arány). Ez volt az első ilyen jellegű próbálkozásom, mivel eddig csak vízfestékkel mertem koszolni, nehogy helyreállíthatatlan hibát vétsek. Az eredmény egész jó lett, csak arra kell figyelni, hogy az ecsetből húzzuk ki a felesleget, különben nagyon meglátszanak az ecset nyomai. Ha valami nem tetszik, enyhén higítós ecsettel javíthatunk rajta.
FRISSÍTÉS #3:
A nagy festegetésben majdnem lefelejtettem a matricákat...De szerencsére időben felkerültek. Sajnos ezek eléggé fényesek, csillogósak, ha pont olyan szögben esik rájuk a fény. Felrakásuk után, híg alapszínnel mostam át őket, hogy fakult hatást keltsek. Felraktam egy adag kütyüt, amiket általában festés után illik (géppuska, vontatókötél, visszapillatók), illetve az üzemanyagtartályokat is. Koszolás után a lánctalp is felkerült. Fontos megjegyezni, hogy a hátsó meghajtókerekeket nem lehet beragasztani a kötényzet után. Ebből kifolyólag viszont elég macera befűzni a gumi lánctalpat. Én úgy vettem észre, hogy hátulról könnyebb. Nem árt egy kis cérnát átfűzni rajta és azzal finoman húzva, óvatosan a helyére tenni a lánctalpat. Simán lehet a legszűkebb illesztési pontnál összeragasztani a két végét, ehhez azonban le kell vágni a négyből kettő lánctagot. A koszolást por és homokszínű festék keverékével kezdtem, ezzel a sok fotón megfigyelt világos,keményre száradt homokot próbáltam imitálni.
FRISSÍTÉS #4:
Még tökéletesítettem a sarazást, és felraktam a megdolgozott tolólapot. Már csak az antennákat és a tűzoltókészülékeket kell felszerelni. Híg feketével átmostam a toronygéppuskát, így elég élethű lett a megjelenése. Még a villogót és a periszkópok lencséit kell megfesteni. És most vettem csak észre, hogy a tornyon az irányzóműszer ablaka hiányzik, így azt is pótolni kell...jöhet megint egy kis farigcsálás
FRISSÍTÉS #5:
Narancssárgával megfestettem a villogókat, a poroltókat pedig pirossal (az útmutató kéket ír, ez is helyes, mivel mindkettő előfordul - nekem csak piros festék van itthon). Híg feketével befolyattam a motor nyílásait, fekete vízfestékkel pedig a kipufogó foltjait próbáltam meg utánozni. Fémszínnel kihúztam a cső belsejét. És ennyi. KÉSZ!
Egyedül az antennák hiányoznak, de mivel sajnos még mindig nincs kész az új vitrinem, a makett még a cipősdobozban pihen egy ideig.
Summa summarum: Ez a kit tipikus, bíbelődős, macerás készlet, aminek látványos eredménye lesz, megfelelő kidolgozottsággal. Nem minden a legjobban kidolgozott, de az összhatás nagyon jó. Bár igen meg kell szenvedni mind a négyszázakárhány alkatrésszel. Persze, sokat lehet rajta dobni néhány kiegészítővel, de akkor simán 10000 Forint fölé kerülhetünk. A makettezés, alkotás élményét megadja, ráadásul elég ritka kitet tudhatunk a gyűjteményünkben. Számomra sok szempontból "állatorvosi ló" volt ez a kit, kipróbáltam rajta ezt-azt. Nem minden ment tökéletesen, vannak kisebb bakik, de azért elégedett vagyok.
A Trumpeter-evolúció közepén található a C2, sokkal jobb, mint az első készleteik, de kicsit rosszabb, mint a legújabbak. Így bárkinek ajánlanám egy újabb Trumpeter készlet megépítését, de a beszerzés előtt mindenképp érdemes az Interneten tájékozódni arról, hogy mit is kapunk valójában...
Időközben belefutottam egy Trumpeter LAV-25-be, és úgy döntöttem, az lesz a következő.
Szintén nagyon jó forrás a www.trumpeter-china.com weboldal, ahol az összes kit megtalálható, a legtöbb dobozbontással is.
Jimbow (=Jimbobá)
|
|
pic 003
|
|
|
pic 006
|
|
|
pic 004
|
|
|
pic 009
|
|
|
brit_challenger2_1_of_5
|
2008.06.14.
Utolsó módosítás: 2008.09.18.
Utolsó módosítás: 2008.09.18.