Volt már néhány kalandom a többtornyú harckocsikkal. Volt szovjet és német is ebben a kis csokorban – és még lesz is, hacsak rajtam múlik. Itt van ez a „másfél tornyú” csoda, a francia fegyveripar egyik fájó tévedése. Hogy miért „másfél tornyú”? Mert van egy tornya, ami forgatható, ahogy kell, egy 47-es löveggel és géppuskával, és van egy 75-os tarack egy kazamatában, aminek csöve leginkább csak függőlegesen mozgatható. A második világháborús francia harckocsikat viszonylag gyorsan letudjuk, mint anno a Werhmacht és a Luftwaffe Franciaországot. Pedig voltak figyelemre méltó fejlesztéseik és a két háború között brit Vickersek mellett a francia harckocsik terjedtek el leginkább. Az ő bulijuk volt az első forgatható tornyos páncélos is, az FT-17. Elrendezése meghatározó volt a világ harckocsigyártásában. Ha ez előremutató volt, akkor mai témám, a Char B1 a bepáncélozott múlt volt már megszületésekor is. Az ötlet már 1919-ben megszületett. Áttörő harckocsinak szánták, kiindulva az állóháborús vérszivattyúk tapasztalataiból, ami 75 mm-es tarackjával, nagy tömegével és széles lánctalpaival tör-zúz és áttöri az ellenséges vonalakat. A test leginkább az I. világháborús Mark-okra hajazott a körbefutó lánctalpakkal. Később pakoltak rá egy forgatható tornyot is egy 47 mm-es löveggel. Így alakult ki a végleges formája. 1924-ben a „tankolimpián” három hadipari csoport termékeit tesztelték. Volt közöttük, amelyik magával vitte a benzinkutat is, azaz egy nagyobb üzemanyagtartályt is vontatott. De olyan is akadt, ami a tesztpályán szétesett. A későbbiekben próbálták fejleszteni, jött az 1 bisz és az összesen két példányban készült 1 ter, de a koncepció alapvetően túlhaladott volt. Nagy üzemanyagigénye és lassúsága miatt nem felelt meg a kor követelményeinek, bár erős fegyverzete és vastag páncélzata okozott gondot az 1940-ben az országra törő német páncélosoknak. De a megfelelő megoldás, a Stukák alkalmazása eldöntötte a francia páncélosok sorsát. (A Laon mellett összevont titkos tartalékot a Luftwaffe előbb találta meg, mint a francia vezérkar.) Persze voltak nagy pillanatok, amikor például 1940. május 16-án 13 német tankot lőtt ki egy B1. A vastag páncélzat megvédte a válaszlövésektől. De ugyebár egy fecske..., még ha páncélja van is. Vesztüket a bevetés körülményei okozták, meg az, hogy a németek jobbak voltak az összefegyvernemi hadviselésben. A francia vereség után a németek használták a zsákmányt részben változatlan formában, részben torony nélkül, lőszerszállítónak. De volt lángszórós változata is és rohamlöveg is 10,5-ös löveggel. No ennek a harci járműnek az 1/72-es makettjét készítette el a Trumpi. A fura formája keltette fel a figyelmemet. Persze más hadseregek páncélosai használtak ilyen „kétszintes elrendezésű” harckocsikat, lásd M3 Grant. De ez annyira ronda, hogy az már szinte szép. A típus makettjét több gyártó is elkészítette, időnként teljesen szokatlan méretarányban. Ilyen az Italeri 1:56 kicsinyítésű darabja, de van 1:35-ben a Tamiya-tól, amihez egy De Gaulle figura is jár teljes harci díszben. (A későbbi köztársasági elnök harckocsizó parancsnok volt 1940-ben. Mondjuk ebbe bele is fért!) 1/72-ben egy eléggé borzasztó kinézésű 3D darab a 3d-scale-től, egy az Easy Modeltől, az Atlas Editiontól, az Amercomtól és persze a ma tárgyalt Trumpi készlet. Nos nézzük mit kapunk a pénzünkrért. Három öntőkeretet, két lánctalpszalagot, a harckocsi testének felső/oldalsó elemét és egy matricalapot, szép tiszta felületeket. Magát az építést 15 lépésben jelölték a rajzokon. A főlöveg beépítése adott némi gondolkodnivalót, de végül minden a helyére került. A nagyobb méretű feszítő és meghajtókerekeken a pozicionáló bütykök jó helyen vannak. Így van esély, hogy a lánctalp rendesen a helyére kerül. Az építést megkönnyíti, hogy a görgősort egybeöntve kapjuk a két oldalon. Nem kell eljátszani azt görgő-szimfóniát, amit például a Zvezda T-28-nál. Persze, lehet, hogy ez az öregkoromnak felróható kényelmesség? Aztán jönnek a mindenféle csecsebecsék, lánctalpak iránytartói, sárvédő lemezek, ahogy az kell. De ezeket megelőzi harckocsitest festése. Csak ezután jöhet a szintén lefestett lánctalp. Amíg a lánctalp szárad, neki lehet állni a toronynak. A lövegcső beépítésénél érdemes figyelni, mert a blende nem túl izmos. Így érdemes a beillesztés előtt kicsit bejáratni a nyílást. Ja, a lövegcsövet érdemes megfúrni picit. Végül a helyére került a fordított "U" alakú kipufogó is. Itt az egyik rajz terepszínű foltozást ír. Nem tudom, a gyakorlat azt mutatja, hogy a kipufogókról leég minden, ami rajta van. Így inkább egy vörösesbarnás alapot kapott az alkatrész. Erre megy majd a szárazecsetelés, koszolás, ha odáig jutok. A festést követő feladat a matricázás. Két jármű jelzéseit kaptam, ebből a 257-es oldalszámú készletét használtam fel. Szükség volt némi matricalágyítóra is.

Dobozkép

Összeállítási útmutató

A teknő és a meghajtókerekek

A meghajtókerékkel

A felső fődarab

Együtt a test

Szárazpróba

Az első réteg festékkel

Színezve

Sárvédők nélkül

Hátsó korláttal

... matricák ott

Matricák itt...

Matricák mindenütt

Egy Char B1 az Ardennekben

2026.02.06.
Utolsó módosítás: 2026.02.11.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció