Pintér György - Múzeumi krimik
Nem! Nem az éppen "dúló" foci EB-ről lesz szó! De nem ám! A dolog ennél sokkal régebbi és sokkal komolyabb!
A XIV. században nem csak nálunk tologatták ide-oda a határokat Európa térképén – lásd példaként Nagy Lajos "három tenger (sohasem) mosta" birodalmát!
Az Alpok nyugati vége felé éppen ment a huzakodás a svájci őskantonok és a területen jelentős birtokokkal rendelkező Habsburgok között. Igen, ők ugyanazok a Habsburgok, akikkel később inkább sírós, mint nevetős, ámde eléggé hosszú kapcsolata lesz hazánknak is. Az Alpok hegyei, termékeny völgyei és zsebkendőnyi tisztásai között harc folyt a szó szoros értelmében. Fényes lovagok harci méneken, parasztkatonák hosszú nyársakkal, alabárdokkal, számszeríjas, pikás zsoldosok nagyjából és leegyszerűsítve, ez volt a fölállás. Volt itt felgyújtott búzatábla, lerombolt városka. A manapság csendes jólétben élő területen bizony folyt a vér rendesen. Ekkorra körvonalazódott a három őskanton, az ország nevét adó Schwytz, valamint Uri és Unterwalden, meg a nem sokkal korábban hozzájuk csatlakozó Luzern Ósvájci Konföderáció néven egyesült szövetsége.
Nos ez a szövetség szépen elkezdte nyújtogatni kezeit a környező városkák irányába, amik közül egypár Habsburg uralom alatt volt. No, ezekre a "nyújtogatott kezekre" óhajtott rácsapni III. Lipót Habsburg herceg, miután sérülni látta a családi birtokokat. Összetrombitálta hadait – a saját erőket és a tőle függő kisebb nemesek, városok katonaságát és hadat üzent a magukról megfeledkezett svájciaknak. Így a következő napokban taligaszám érkeztek a hadüzenetek Zürichbe, az őskantonok főhadiszállására. Konkrétan 167 ilyen dokumentum jött.
Eközben Lipót serege elindult és félő volt, hogy éppen Zürichre támadnak, így ide csoportosul a négy kanton hadereje. De a cseles Habsburg inkább a védtelenül maradt Luzern környékét támadta meg. A más irányba induló ellenség után eredtek a svájciak. Mivel a felderítés egyik oldalon sem volt a helyzet magaslatán, a két sereg a Sempach-i tó partján találkozott, megfelelően a frászt hozva a másikra. Bár a svájci sereg talán harmada volt a Lipót-féle ármádiának – összességében kb. 1400 fő támadott a 4000 fős hercegi seregre. Véres harc kezdődött, 1386. július 9-ét írtuk ekkor.
Mivel a terep nem engedte az akkortájt csatákat eldöntő páncélos nehézlovasság rohamát, az osztrák lovagoknak le kellett szállniuk lovaikról és gyalogosan harcba indulni. De csak estek-keltek, hiszen az akkori divat szerinti (franciául poulaine, angolul crakows névre hallgató, azaz "csőrös" cipő – mindkét elnevezés lengyel eredetre utal) viselői nem tudtak mozogni rendesen gyalogláb. Végül az esetlenkedést megunva a derék herceg parancsot adott arra, hogy lovagjai vágják le cipőik dicső rangot jelölő orrát, hátha így jobban megy majd a harc! Ami ennél is komolyabb, bár ennyire nem látványos probléma volt, hogy a lóról leszállt lovagok az őket tetőtől talpig befedő páncélzat miatt nem igazán tudtak mozogni, hiszen ez a viselet lóhátra volt kitalálva. A mozgásuk hasonlatos volt a "Gyalog-galopp" lovagjainak mozgásához.
Nos, hát nem! A svájciakat nem zavarta össze ez a hirtelen divattrend-változás. Nekiestek a derék lovagoknak, akik csatarendjükben hátraszorították a saját, gyakorlott zsoldosaikat a nagyobb dicsőség kedvéért, és ölték-vágták őket, az igazukban biztos emberek teljes lelkesedésével.
Ha nem lett volna elég ennyi probléma, a Habsburg színekben harcoló páncélos lovagok kifogtak egy verőfényes napot. Így az erős, júliusi eleji napsütés alaposan föl- és átmelegítette az amúgy sem könnyű páncélzatukat.
Az egyszerű fegyverzetű svájci parasztkatonákat sem a divat, sem a napsütés nem zavarta. Meg is nyerték a csatát annak rendje-módja szerint, megmutatva, hogy ki az úr a házban és győzelmükkel megalapozva a jelenlegi Svájci Államszövetség létét, tekintélyét és jövőjét.
Nehogy valaki úgy gondolja, hogy ez az ütközet valami falusi majális utáni verekedés volt! Egyes vélekedések szerint a harc menetét egy derék svájci, Arnold von Winkelried hőstette fordította meg, aki összenyalábolta az ellenséges lándzsákat, így amíg azokat kirángatták a testéből, megbomlott a lándzsások fala és itt át tudtak törni a svájciak. (Az egyik képen piros négyszöggel jelöltem a hőstett ábrázolását.) Annyira nem volt ez kis faluszéli népzaj, hogy mindkét vezér, a Habsburg III. Lipót is és a svájci parancsnok Petermann von Gundoldingen is odaveszett a csatában.
A győztes csata helyszínéről a leírások szerint szekerekkel szállították el a levagdosott cipőorrokat.
A csata fontosságát jelzi, hogy helyén kápolnát emeltek és róla több svájci költő is versben emlékezett meg.
"Hallgassunk az ókorból
a bátor ősök hősharcáról,
a lándzsák erejéről és a vad kardharcokról,
a csataporról és a forró vérgőzről.
Ma egy szent éneket énekelünk,
a hős Winkelriednek szól."
(Heinrich Bosshard Sempach dala)
Mi több, a csata néhány képe helyet kapott a világszerte ismer Suchard kakaó dobozán és csokoládé borítóján is. Na? Ez már a világhír!
A Sempach-i csata – 1386. július 9.
Nem! Nem az éppen "dúló" foci EB-ről lesz szó! De nem ám! A dolog ennél sokkal régebbi és sokkal komolyabb!
A XIV. században nem csak nálunk tologatták ide-oda a határokat Európa térképén – lásd példaként Nagy Lajos "három tenger (sohasem) mosta" birodalmát!
Az Alpok nyugati vége felé éppen ment a huzakodás a svájci őskantonok és a területen jelentős birtokokkal rendelkező Habsburgok között. Igen, ők ugyanazok a Habsburgok, akikkel később inkább sírós, mint nevetős, ámde eléggé hosszú kapcsolata lesz hazánknak is. Az Alpok hegyei, termékeny völgyei és zsebkendőnyi tisztásai között harc folyt a szó szoros értelmében. Fényes lovagok harci méneken, parasztkatonák hosszú nyársakkal, alabárdokkal, számszeríjas, pikás zsoldosok nagyjából és leegyszerűsítve, ez volt a fölállás. Volt itt felgyújtott búzatábla, lerombolt városka. A manapság csendes jólétben élő területen bizony folyt a vér rendesen. Ekkorra körvonalazódott a három őskanton, az ország nevét adó Schwytz, valamint Uri és Unterwalden, meg a nem sokkal korábban hozzájuk csatlakozó Luzern Ósvájci Konföderáció néven egyesült szövetsége.
Nos ez a szövetség szépen elkezdte nyújtogatni kezeit a környező városkák irányába, amik közül egypár Habsburg uralom alatt volt. No, ezekre a "nyújtogatott kezekre" óhajtott rácsapni III. Lipót Habsburg herceg, miután sérülni látta a családi birtokokat. Összetrombitálta hadait – a saját erőket és a tőle függő kisebb nemesek, városok katonaságát és hadat üzent a magukról megfeledkezett svájciaknak. Így a következő napokban taligaszám érkeztek a hadüzenetek Zürichbe, az őskantonok főhadiszállására. Konkrétan 167 ilyen dokumentum jött.
Eközben Lipót serege elindult és félő volt, hogy éppen Zürichre támadnak, így ide csoportosul a négy kanton hadereje. De a cseles Habsburg inkább a védtelenül maradt Luzern környékét támadta meg. A más irányba induló ellenség után eredtek a svájciak. Mivel a felderítés egyik oldalon sem volt a helyzet magaslatán, a két sereg a Sempach-i tó partján találkozott, megfelelően a frászt hozva a másikra. Bár a svájci sereg talán harmada volt a Lipót-féle ármádiának – összességében kb. 1400 fő támadott a 4000 fős hercegi seregre. Véres harc kezdődött, 1386. július 9-ét írtuk ekkor.
Mivel a terep nem engedte az akkortájt csatákat eldöntő páncélos nehézlovasság rohamát, az osztrák lovagoknak le kellett szállniuk lovaikról és gyalogosan harcba indulni. De csak estek-keltek, hiszen az akkori divat szerinti (franciául poulaine, angolul crakows névre hallgató, azaz "csőrös" cipő – mindkét elnevezés lengyel eredetre utal) viselői nem tudtak mozogni rendesen gyalogláb. Végül az esetlenkedést megunva a derék herceg parancsot adott arra, hogy lovagjai vágják le cipőik dicső rangot jelölő orrát, hátha így jobban megy majd a harc! Ami ennél is komolyabb, bár ennyire nem látványos probléma volt, hogy a lóról leszállt lovagok az őket tetőtől talpig befedő páncélzat miatt nem igazán tudtak mozogni, hiszen ez a viselet lóhátra volt kitalálva. A mozgásuk hasonlatos volt a "Gyalog-galopp" lovagjainak mozgásához.
Nos, hát nem! A svájciakat nem zavarta össze ez a hirtelen divattrend-változás. Nekiestek a derék lovagoknak, akik csatarendjükben hátraszorították a saját, gyakorlott zsoldosaikat a nagyobb dicsőség kedvéért, és ölték-vágták őket, az igazukban biztos emberek teljes lelkesedésével.
Ha nem lett volna elég ennyi probléma, a Habsburg színekben harcoló páncélos lovagok kifogtak egy verőfényes napot. Így az erős, júliusi eleji napsütés alaposan föl- és átmelegítette az amúgy sem könnyű páncélzatukat.
Az egyszerű fegyverzetű svájci parasztkatonákat sem a divat, sem a napsütés nem zavarta. Meg is nyerték a csatát annak rendje-módja szerint, megmutatva, hogy ki az úr a házban és győzelmükkel megalapozva a jelenlegi Svájci Államszövetség létét, tekintélyét és jövőjét.
Nehogy valaki úgy gondolja, hogy ez az ütközet valami falusi majális utáni verekedés volt! Egyes vélekedések szerint a harc menetét egy derék svájci, Arnold von Winkelried hőstette fordította meg, aki összenyalábolta az ellenséges lándzsákat, így amíg azokat kirángatták a testéből, megbomlott a lándzsások fala és itt át tudtak törni a svájciak. (Az egyik képen piros négyszöggel jelöltem a hőstett ábrázolását.) Annyira nem volt ez kis faluszéli népzaj, hogy mindkét vezér, a Habsburg III. Lipót is és a svájci parancsnok Petermann von Gundoldingen is odaveszett a csatában.
A győztes csata helyszínéről a leírások szerint szekerekkel szállították el a levagdosott cipőorrokat.
A csata fontosságát jelzi, hogy helyén kápolnát emeltek és róla több svájci költő is versben emlékezett meg.
"Hallgassunk az ókorból
a bátor ősök hősharcáról,
a lándzsák erejéről és a vad kardharcokról,
a csataporról és a forró vérgőzről.
Ma egy szent éneket énekelünk,
a hős Winkelriednek szól."
(Heinrich Bosshard Sempach dala)
Mi több, a csata néhány képe helyet kapott a világszerte ismer Suchard kakaó dobozán és csokoládé borítóján is. Na? Ez már a világhír!
|
|
A "hősi" kakaócimke
|
|
|
A csata ábrázolása a Suchard csokoládé csomagolásán
|
|
|
Arnold von Winkelried hőstette
|
|
|
I. Miksa császár páncélja a hegyesorrú cipőkkel
|
|
|
A Sempach-i csata Diebold Schilling Luzerni krónikájában
|
|
|
A Sempach-i csatamező napjainkban
|
|
|
Sempach elhelyezkedése Svájcon belül
|
|
|
A Sempach-i csatát megelőző hadmozdulatok
|
2024.06.15.