1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus történetéről nem szeretnék senkit sem untatni, akit érdekel ez a legendás, még ma is széles körben használt tank, a neten bőségesen utána tud olvasni.
A sztori:
Lelkes amatőrként nem is olyan rég újra kezdett foglalkoztatni a makettezés, mégis a World Of Tanks nevezetű online játék,
és 1-2 új makettezős ismeretség köttetése és pár model-makett üzlet látogatása "sodort ismét a erre az útra".
Egyelőre még csak kezdő szinten próbálgatom készíteni több-kevesebb sikerrel a készleteket, de bízom abban, hogy a folyamat közben,
valamint tőletek is rengeteg új dolgot fogok tanulni!
Ezt a készletet az egyik szegedi boltban pillantottam meg, és mindig is motoszkált bennem, hogy jó lenne látni egy ilyen modern orosz tankot
a szekrényemen. Nagyon tetszik az orosz tankokra jellemző összetéveszthetetlen lapos, mindenhol szinte lekerekített torony, jellegzetes futómű kialakításuk.
Erősen helyhiánnyal kűzdök a szobámban, ezért csak a kisebb méretarány jöhetett szóba, többé-kevésbé próbálom is magam a 72-nél nem nagyobb makettek vásárlására "késztetni", kivételt csak akkor teszek, ha olyan típusba nyúlok, amit egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen lehet ebben a méretben beszerezni, meg mivel még egyelőre csak ecsettel festek, (maximum alapozásra használok, fújós festékeket), nem nagyon szeretnék ennél nagyobb dolgokat ecsettel festeni, és bevallom őszintén, szeretek az apró dolgokkal "szöszmötölni". :)
A jármű:
Mikor el kezdtem olvasgatni újra, hogy mi a helyzet a mai makettek kínálatában, olvastam, hogy a kínai Trumpeter "nagyon el kezdett nyomulni", olvastam jót is, rosszat is róla, el is határoztam, hogy egy Trumpeter készletet mindenképpen össze kell raknom!
Ezért mikor megpillantottam ezt az 1:72-es T-55-ös készletüket az üzletben, egyből lecsaptam rá. A készletről olvastam a pár hónappal ezelőtti Pro Modellben egy pár soros dobozbontásos bemutatót, ott egészen korrektre értékelték, így bizakodva bontottam ki a készletet.
A szürke öntőkereten szépen, méretarányhoz képest részletgazdag panelezéssel ellátott viszonylag kevés számú alkatrészt találunk. a lánctalpat a gumis megoldásban adják, eléggé szép kidolgozásban viszonylag jó görgőkre illeszkedéssel, egyedül a hosszúságával volt probléma, ami a szárazpróbán ki is buggyant, elég rendesen próbára téve az idegeim, de erről majd később. Az öntőkeretek szépen külön fóliázottak, a matricalappal egyetemben, ami elég kicsike,
2 járműre való jelzést kapunk, ami kimerül 2 számjelzésben, és egy pár felségjelzésben. Ennek tükrében választottam a cseszlovák felségjelű tankot, a trikoloros kör legalább feldobja egy kicsit,
bár ezt elvileg mindkét tankhoz fel lehet használni, bővebb info-t nem kapunk, a 2 tank hova tartozásáról. A festést eléggé ránk bízza a gyártó, a doboz oldalán van egy téli meszelésű festés, a másik a szokásos szovjet zold.
Az összeállítás eléggé letisztult, érthető, szépen vezet lépésről lépésre, bár egy kicsit eltértem és bizonyos elemek összeillesztése után blokkonként festettem és raktam össze.
Először az alsó teknővel kezdtem, minimális sorját kellett a görgőkről eltüntetni, az illeszkedés teljesen rendben van. Miután összeállítottam az alsó páncéltestet a görgőkkel, úgy gondoltam festem, hogy ecsettel jobban hozzáférjek még a felső rész feltétele előtt. Hogy imitáljam a rusztikus, durva fémmegmunkálást, nagyon finom pigment port szórtam néhol ragasztós felületre, beledörzsölve, majd aztán festettem zöldre. Ezután jött a munka oroszlánrésze. Neki láttam szárazpróbázni lánctalpat, mivel úgy gondoltam könnyebb lesz így felhelyezni a lánctalpat, hogy a páncéltest felső része még nincs rajta a teknőn. Valóban könnyebb is volt, a gumi lánctalp jól fekszik a görgőkre, belepasszol az első és hátsó görgők fogaiba, viszont szomorúan konstatáltam , hogy a hosszuk nem jó, kb 3-4 mm-rel rövidebb a kelleténél. A gyártó azt ajánlja hogy vékony cérnával húzzuk össze a lánctalpak két felét. Nos én ezt nem találtam túl jó ötletnek, a gumitalp nem túl rugalmas a szárazpróbán próbáltam kicsit nyújtani hogy összeérjen a két fél, de nem akartam túlzottan eröltetni nehogy szakadás/repedés, vagy a görgők ferdülése legyen majd a gond.
Ezért úgy oldottam meg a problémát, hogy szépen rásímítottam a felső részét a görgőkre, hogy esése legyen a láncszemeknek, pllanatragasztóval beragaszottam néhány ponton, majd felül a kimaradó kb 3 mm-s rést, pótoltam a gumilánctalpak keretéből "faragott" kis szemekkel. Utólag nézve nem lett szép, látszik is nagyon, de egyelőre jobbat nem tudtam kitalálni, meg nincs is tapasztalatom a házi feljavítások terén. Ha tehetném utólag ezt másképp csinálnám.
Miután feltettem a lánctalpat, festettem gunmetal és fémszín elegyével, majd szárajecseteltem fémszínnel a kiemelkedőbb részeket, aztán befolyattam néhol híg fekete, illetve a rozsda különböző árnyalataival, majd ugyanígy tettem a teknő falaival is, kis roszdafolyásokat imitálva
néha kifejezetten rozsdás színek keverékének szárazecsetelésével. Aztán a felső rész felragasztása valamint festése következett, ugyan ilyen pigmentes, kicsit hanyag festés technikát alkalmazva főleg az eleje páncéllemeznél. jó erősen koptatva kormozva, bal oldali kipufogónál.
Miután naggyából készen voltam a jármű testével, következett a torony. Itt sem volt különösebben nehézkes az összeszerelés, az a kevés alkatrész jól illeszkedett, a torony kidolgozása szerintem nagyon szép, igazán mutatós a parancsnoki kupolával és a két oldali kapaszkodó korlátokkal. Itt szükség volt egy kis tömítésre, a toronyba fúrt kis tartó lyukak eléggé szélesre sikerültek, mondjuk annyi előnye volt, hogy nem kellett szenvedni a korlátok végpontjainak beleillesztésével. Tömítéssel már teljesen jól néznek ki. Itt megjegyezném, hogy talán a korlátok elég vastagok fröccsöntve, akinek nagyon szúrja a szemét, lecserélheti vékonyabb drótból hajlítottra, én egyelőre nem akartam ilyennel még próbálkozni, elég nekem a dobozból építés.
Összeállítás után jött a festés, elötte főleg a torony hátulsó részére szórtam egy kis pigment port a festékréteg alá, hogy kicsit érdes legyen a felület. Az eredeti járműről készült képeket vizsgálva, talán ott a legszembetűnőbb a durván megmunkált felület. Festés után, jött egy kis híg feketével befolyatás, néhol rozsdafolyások, valamint sötétebb olajzölddel való ányékolás. végül felkerültek fényszórók a toronyreflektorok, valamint a hátsó két pótüzemanyag tartály, mely egyenként két félből állt össze, és sajnos az illeszkedés hagy némi kívánnivalót maga után. Az oldalsó részeken megoldottam a tömítést, de körbe a hordók oldalán sajnos eléggé megmaradt az illesztés helye. Utólag ezt is bánom már, mert szebben is meg lehetett volna csinálni, csak nem mertem nagyon csiszolni, a sok kiálló rész miatt féltem, hogy elvesznek a részletek.
Miután készen lettem, befejezésként, külömböző pasztel porokkal koszoltam a járművet, majd az egészet matt lakkal fújtam le, így fixáltam is a koszolást. Száradás után felhelyeztem a jelzéseket.
A dioráma:
Miután kész lettem a harckocsival, agyaltam, hogy jó lenne elhelyezni, valami egyszerű, de mutatós talapzaton. Nem akartam egy sima fa talpra állítani, gondoltam csinálok alá, valami kis talajrészt. Először pusztán csak egy saras talajt kreáltam volna alá, de az egyik helyi makett boltban szétnézve, bevásároltam egy kis műfüvet, gondoltam ez sokmindenhez jó lesz, valamint megakadt a szemem a Noch gyártó növényzetein, nézegettem a fákat, majd kiválasztottam egyet, ami a legjobban elnyerte tetszésem. Ennek a méretaránya nem pont 1:72-es, mivel vasúthoz készülnek eredetileg, de megközelíti azt, szerintem jól passzol hozzá.
Maga az alap egy szabvány Obiban kapható 9x15-ös képkeret kibelezve, majd a belseje kiszáradó modellező gyurmából formázva. Szépen megformálódott bennem, a dioráma végső külalakja, egy kis kitaposott saras, homokos út, rajta a tankkal, melette meg a fa. Gyurmából megformáztam az utat a kitaposott keréknyomokkal, lánctalppal lenyomatot készítettem bele, néhol 1-2 földdarabbal fűszerezve, valamint megformáztam a helyét a fának is. Kiszáradás után, kicsit repedezett, néhol ez még jót is tett a kinézetének, néhol utána tömítettem a gyurmával. Következett a festés/alapozás mely nagyon híg akril, különböző föld és talaj színek keveréke. Száradás után néhol szárazecseteléssel hol fakítottam, hol sötétítettem földszínekkel a felületet. majd sötét barna és nagyon híg feketével folyattam be, kiemelve a mélyedéseket, repedéseket. Aztán következett a füves részek felhelyezése, mely vízben higított faragasztó felhordásával történt a megfelelő helyekre. Szórtam vastagabban a fa köré, meg az átellenes oldalra, valamint megpróbáltam csomókban osszeállva a kitaposott út közepébe is pár helyen, hogy minél életszerűbb legyen a kis földút, bár igaz a tankot elhelyezve elég kevés látszik ebből, dehát mégis a tudat...Itt megjegyezném, hogy kedves barátnőmmel közösen alkítottuk ki a füves részeket, nagyon kíváncsi volt rá, hogyan mennek ezek a folymatok...szerencsésnek és örömtelinek érzi magát
az ember, ha akkora támogatottságot kap a hobbijában, hogy gyakrolatilag egy közös vasárnap délutáni dioráma készítgetés lett a dologból:)
Miután megszáradtak a füves részek, belehelyeztem a fát a neki kialakított helyen, majd megcsináltuk a tövénél, plussz fűcsomó beragasztgatással, hogy minél jobban a talajhoz illeszkedjen a fa. Mielőtt beragaszottam volna, a fa törzsét festettem a barna különböző árnyalataival, világosabbal szárazecsetelve, majd híg feketével folyatva az erezeteket.
Végezetül nagyobb darab pasztelkérta darabokat szortam még elvétve a gödrökbe, a lánctalpak közelébe, meghintettem apróbb szemekkel a görgők belsejét, az egészet matt lakkal fixáltam.
Akartam még egy kis életet vinni az egészbe, ezért aprított (szintén köszönet a páromnak érte:) ) különböző színű szárított levél mixtúrával szórtuk meg a fa lombozata alatti, valamint a törzsénél lévő részeket, megszórtam a fa lombját is, változatosabb színűvé téve ezáltal. Került még pár darab levél a tank torony mögötti részeire, mintha mozás közben a torony levert volna néhány falevelet, ami a páncéltestre hullott. Utólag mikor fényképeztem, a fotókon bukott ki, hogy a méretarányhoz képest még így is eléggé nagyok lettek a falevelek, legközelebb majd még apróbbra kell őket aprítani.
Összességében nagyon élvezetes volt elkészíteni ezt a pici "jelenetet" és tudom van még hova fejlődni és tanulni, és néhány dolgot másképp csináltam volna, de mint első diorámám, mindent egybe vetve elégedett vagyok az eredménnyel.
Köszönöm, hogy elolvasták leírásom!
Sajnos a képek nem a legjobb minőségűek, nincs jobb gépem, hogy jól befotózzam, előre is elnézést!
A sztori:
Lelkes amatőrként nem is olyan rég újra kezdett foglalkoztatni a makettezés, mégis a World Of Tanks nevezetű online játék,
és 1-2 új makettezős ismeretség köttetése és pár model-makett üzlet látogatása "sodort ismét a erre az útra".
Egyelőre még csak kezdő szinten próbálgatom készíteni több-kevesebb sikerrel a készleteket, de bízom abban, hogy a folyamat közben,
valamint tőletek is rengeteg új dolgot fogok tanulni!
Ezt a készletet az egyik szegedi boltban pillantottam meg, és mindig is motoszkált bennem, hogy jó lenne látni egy ilyen modern orosz tankot
a szekrényemen. Nagyon tetszik az orosz tankokra jellemző összetéveszthetetlen lapos, mindenhol szinte lekerekített torony, jellegzetes futómű kialakításuk.
Erősen helyhiánnyal kűzdök a szobámban, ezért csak a kisebb méretarány jöhetett szóba, többé-kevésbé próbálom is magam a 72-nél nem nagyobb makettek vásárlására "késztetni", kivételt csak akkor teszek, ha olyan típusba nyúlok, amit egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen lehet ebben a méretben beszerezni, meg mivel még egyelőre csak ecsettel festek, (maximum alapozásra használok, fújós festékeket), nem nagyon szeretnék ennél nagyobb dolgokat ecsettel festeni, és bevallom őszintén, szeretek az apró dolgokkal "szöszmötölni". :)
A jármű:
Mikor el kezdtem olvasgatni újra, hogy mi a helyzet a mai makettek kínálatában, olvastam, hogy a kínai Trumpeter "nagyon el kezdett nyomulni", olvastam jót is, rosszat is róla, el is határoztam, hogy egy Trumpeter készletet mindenképpen össze kell raknom!
Ezért mikor megpillantottam ezt az 1:72-es T-55-ös készletüket az üzletben, egyből lecsaptam rá. A készletről olvastam a pár hónappal ezelőtti Pro Modellben egy pár soros dobozbontásos bemutatót, ott egészen korrektre értékelték, így bizakodva bontottam ki a készletet.
A szürke öntőkereten szépen, méretarányhoz képest részletgazdag panelezéssel ellátott viszonylag kevés számú alkatrészt találunk. a lánctalpat a gumis megoldásban adják, eléggé szép kidolgozásban viszonylag jó görgőkre illeszkedéssel, egyedül a hosszúságával volt probléma, ami a szárazpróbán ki is buggyant, elég rendesen próbára téve az idegeim, de erről majd később. Az öntőkeretek szépen külön fóliázottak, a matricalappal egyetemben, ami elég kicsike,
2 járműre való jelzést kapunk, ami kimerül 2 számjelzésben, és egy pár felségjelzésben. Ennek tükrében választottam a cseszlovák felségjelű tankot, a trikoloros kör legalább feldobja egy kicsit,
bár ezt elvileg mindkét tankhoz fel lehet használni, bővebb info-t nem kapunk, a 2 tank hova tartozásáról. A festést eléggé ránk bízza a gyártó, a doboz oldalán van egy téli meszelésű festés, a másik a szokásos szovjet zold.
Az összeállítás eléggé letisztult, érthető, szépen vezet lépésről lépésre, bár egy kicsit eltértem és bizonyos elemek összeillesztése után blokkonként festettem és raktam össze.
Először az alsó teknővel kezdtem, minimális sorját kellett a görgőkről eltüntetni, az illeszkedés teljesen rendben van. Miután összeállítottam az alsó páncéltestet a görgőkkel, úgy gondoltam festem, hogy ecsettel jobban hozzáférjek még a felső rész feltétele előtt. Hogy imitáljam a rusztikus, durva fémmegmunkálást, nagyon finom pigment port szórtam néhol ragasztós felületre, beledörzsölve, majd aztán festettem zöldre. Ezután jött a munka oroszlánrésze. Neki láttam szárazpróbázni lánctalpat, mivel úgy gondoltam könnyebb lesz így felhelyezni a lánctalpat, hogy a páncéltest felső része még nincs rajta a teknőn. Valóban könnyebb is volt, a gumi lánctalp jól fekszik a görgőkre, belepasszol az első és hátsó görgők fogaiba, viszont szomorúan konstatáltam , hogy a hosszuk nem jó, kb 3-4 mm-rel rövidebb a kelleténél. A gyártó azt ajánlja hogy vékony cérnával húzzuk össze a lánctalpak két felét. Nos én ezt nem találtam túl jó ötletnek, a gumitalp nem túl rugalmas a szárazpróbán próbáltam kicsit nyújtani hogy összeérjen a két fél, de nem akartam túlzottan eröltetni nehogy szakadás/repedés, vagy a görgők ferdülése legyen majd a gond.
Ezért úgy oldottam meg a problémát, hogy szépen rásímítottam a felső részét a görgőkre, hogy esése legyen a láncszemeknek, pllanatragasztóval beragaszottam néhány ponton, majd felül a kimaradó kb 3 mm-s rést, pótoltam a gumilánctalpak keretéből "faragott" kis szemekkel. Utólag nézve nem lett szép, látszik is nagyon, de egyelőre jobbat nem tudtam kitalálni, meg nincs is tapasztalatom a házi feljavítások terén. Ha tehetném utólag ezt másképp csinálnám.
Miután feltettem a lánctalpat, festettem gunmetal és fémszín elegyével, majd szárajecseteltem fémszínnel a kiemelkedőbb részeket, aztán befolyattam néhol híg fekete, illetve a rozsda különböző árnyalataival, majd ugyanígy tettem a teknő falaival is, kis roszdafolyásokat imitálva
néha kifejezetten rozsdás színek keverékének szárazecsetelésével. Aztán a felső rész felragasztása valamint festése következett, ugyan ilyen pigmentes, kicsit hanyag festés technikát alkalmazva főleg az eleje páncéllemeznél. jó erősen koptatva kormozva, bal oldali kipufogónál.
Miután naggyából készen voltam a jármű testével, következett a torony. Itt sem volt különösebben nehézkes az összeszerelés, az a kevés alkatrész jól illeszkedett, a torony kidolgozása szerintem nagyon szép, igazán mutatós a parancsnoki kupolával és a két oldali kapaszkodó korlátokkal. Itt szükség volt egy kis tömítésre, a toronyba fúrt kis tartó lyukak eléggé szélesre sikerültek, mondjuk annyi előnye volt, hogy nem kellett szenvedni a korlátok végpontjainak beleillesztésével. Tömítéssel már teljesen jól néznek ki. Itt megjegyezném, hogy talán a korlátok elég vastagok fröccsöntve, akinek nagyon szúrja a szemét, lecserélheti vékonyabb drótból hajlítottra, én egyelőre nem akartam ilyennel még próbálkozni, elég nekem a dobozból építés.
Összeállítás után jött a festés, elötte főleg a torony hátulsó részére szórtam egy kis pigment port a festékréteg alá, hogy kicsit érdes legyen a felület. Az eredeti járműről készült képeket vizsgálva, talán ott a legszembetűnőbb a durván megmunkált felület. Festés után, jött egy kis híg feketével befolyatás, néhol rozsdafolyások, valamint sötétebb olajzölddel való ányékolás. végül felkerültek fényszórók a toronyreflektorok, valamint a hátsó két pótüzemanyag tartály, mely egyenként két félből állt össze, és sajnos az illeszkedés hagy némi kívánnivalót maga után. Az oldalsó részeken megoldottam a tömítést, de körbe a hordók oldalán sajnos eléggé megmaradt az illesztés helye. Utólag ezt is bánom már, mert szebben is meg lehetett volna csinálni, csak nem mertem nagyon csiszolni, a sok kiálló rész miatt féltem, hogy elvesznek a részletek.
Miután készen lettem, befejezésként, külömböző pasztel porokkal koszoltam a járművet, majd az egészet matt lakkal fújtam le, így fixáltam is a koszolást. Száradás után felhelyeztem a jelzéseket.
A dioráma:
Miután kész lettem a harckocsival, agyaltam, hogy jó lenne elhelyezni, valami egyszerű, de mutatós talapzaton. Nem akartam egy sima fa talpra állítani, gondoltam csinálok alá, valami kis talajrészt. Először pusztán csak egy saras talajt kreáltam volna alá, de az egyik helyi makett boltban szétnézve, bevásároltam egy kis műfüvet, gondoltam ez sokmindenhez jó lesz, valamint megakadt a szemem a Noch gyártó növényzetein, nézegettem a fákat, majd kiválasztottam egyet, ami a legjobban elnyerte tetszésem. Ennek a méretaránya nem pont 1:72-es, mivel vasúthoz készülnek eredetileg, de megközelíti azt, szerintem jól passzol hozzá.
Maga az alap egy szabvány Obiban kapható 9x15-ös képkeret kibelezve, majd a belseje kiszáradó modellező gyurmából formázva. Szépen megformálódott bennem, a dioráma végső külalakja, egy kis kitaposott saras, homokos út, rajta a tankkal, melette meg a fa. Gyurmából megformáztam az utat a kitaposott keréknyomokkal, lánctalppal lenyomatot készítettem bele, néhol 1-2 földdarabbal fűszerezve, valamint megformáztam a helyét a fának is. Kiszáradás után, kicsit repedezett, néhol ez még jót is tett a kinézetének, néhol utána tömítettem a gyurmával. Következett a festés/alapozás mely nagyon híg akril, különböző föld és talaj színek keveréke. Száradás után néhol szárazecseteléssel hol fakítottam, hol sötétítettem földszínekkel a felületet. majd sötét barna és nagyon híg feketével folyattam be, kiemelve a mélyedéseket, repedéseket. Aztán következett a füves részek felhelyezése, mely vízben higított faragasztó felhordásával történt a megfelelő helyekre. Szórtam vastagabban a fa köré, meg az átellenes oldalra, valamint megpróbáltam csomókban osszeállva a kitaposott út közepébe is pár helyen, hogy minél életszerűbb legyen a kis földút, bár igaz a tankot elhelyezve elég kevés látszik ebből, dehát mégis a tudat...Itt megjegyezném, hogy kedves barátnőmmel közösen alkítottuk ki a füves részeket, nagyon kíváncsi volt rá, hogyan mennek ezek a folymatok...szerencsésnek és örömtelinek érzi magát
az ember, ha akkora támogatottságot kap a hobbijában, hogy gyakrolatilag egy közös vasárnap délutáni dioráma készítgetés lett a dologból:)
Miután megszáradtak a füves részek, belehelyeztem a fát a neki kialakított helyen, majd megcsináltuk a tövénél, plussz fűcsomó beragasztgatással, hogy minél jobban a talajhoz illeszkedjen a fa. Mielőtt beragaszottam volna, a fa törzsét festettem a barna különböző árnyalataival, világosabbal szárazecsetelve, majd híg feketével folyatva az erezeteket.
Végezetül nagyobb darab pasztelkérta darabokat szortam még elvétve a gödrökbe, a lánctalpak közelébe, meghintettem apróbb szemekkel a görgők belsejét, az egészet matt lakkal fixáltam.
Akartam még egy kis életet vinni az egészbe, ezért aprított (szintén köszönet a páromnak érte:) ) különböző színű szárított levél mixtúrával szórtuk meg a fa lombozata alatti, valamint a törzsénél lévő részeket, megszórtam a fa lombját is, változatosabb színűvé téve ezáltal. Került még pár darab levél a tank torony mögötti részeire, mintha mozás közben a torony levert volna néhány falevelet, ami a páncéltestre hullott. Utólag mikor fényképeztem, a fotókon bukott ki, hogy a méretarányhoz képest még így is eléggé nagyok lettek a falevelek, legközelebb majd még apróbbra kell őket aprítani.
Összességében nagyon élvezetes volt elkészíteni ezt a pici "jelenetet" és tudom van még hova fejlődni és tanulni, és néhány dolgot másképp csináltam volna, de mint első diorámám, mindent egybe vetve elégedett vagyok az eredménnyel.
Köszönöm, hogy elolvasták leírásom!
Sajnos a képek nem a legjobb minőségűek, nincs jobb gépem, hogy jól befotózzam, előre is elnézést!
|
|
03
|
|
|
02
|
|
|
01
|
|
|
05
|
|
|
04
|
|
|
06
|
2015.07.13.
Szati4