A címre ha röviden válaszolnom kellene: NEM. De azért elfogadható alkatrészeket adnak egy jó, még ha nem is teljesen pontos maketthez.
Eltelt két-három, sőt négy-öt évtizednél is több, és azóta sem jutott eszébe egyik makettgyártónak sem egy új A-7 „SLUF” 1:72-ben. Szomorú, hogy még ma is az először 1986-ban(!) kiadott Fujimi, ma már szinte beszerezhetetlen makettje az „etalon” minden hibájával együtt. A fiatalabb Hobby Boss makett törzsének az alakja sajnos eléggé torz. Pedig szépek a részletei, a panelvonalai és a szegecselései is.
Egy a Desert Storm idején bevetett A-7E gépet terveztem építeni az olasz makettből, ezért minden amit írok leginkább egy ilyen gépre lesz jellemző. A nagyon régi Hasegawa, Airfix/Heller és Matchbox maketteket ma már inkább csak a nosztalgiázóknak javaslom.
A doboz felbontása után ami elsőre feltűnt, az a kabin eléggé elnagyolt kidolgozása és a fantázia szülte matricák a műszerekhez. Ennek orvoslására megvettem az Eduard (SS185) „Zoom” maratását, amivel pár egyéb apróság is pótolható. (3€-ért nem volt nagy kiadás.) A makett törzse állítólag 6–7 milliméterrel rövidebb, mint kellene. És ez így is van! A rajzokhoz hozzámérve a szárny csatlakozása és a pilótafülke közötti rész 3–4 milliméterrel, de a kiömlő körüli terület is kb. 2–3 milliméterrel kevesebb a kelleténél. Ez van.
Engem nem zavart a sok-sok pontatlan panelvonal, valamint a szegecsek és a részletek hiánya (ami azért a Fujimi-nél is megvan!) sem. Csak a függőleges mozgórészének az alakját karcoltam mélyebbre, és a középső kis háromszögletű aktuátorait pótoltam mindkét oldalon. Az orr- és a főfutóműaknák is hagynak némi kívánnivalót maguk után, csakúgy, mint a hajtómű-beömlő csatornája, ami teljesen hiányzik. Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy a hiányosságok javításához mégis megveszem a szépre, de nem jóra sikerült Hobby Boss makettet. Ár/érték arányban így jöttem ki a legjobban (Black Friday!) A főfutóműaknákhoz amúgy sem található semmilyen kiegészítő, és jobbak a futóműszárak és a kerekek is. Az akna „pókhálós” csöveinek a megvalósítása már meghaladta a tudásomat, így ezt kihagytam. Fel tudtam használni némi munkával még a kabinbelsőt, a beömlőcsatornát, az orrfutómű szárát, az aknáját, a kerekeit és sok-sok egyéb alkatrészt. Itt-ott faragni, tömíteni és csiszolni is kellett. Mégis jobban jártam, mintha a feljavítókra költöttem volna két-háromszor ennyit.
A HB pilótafülkéjével kezdtem az építést. A műszerekhez a kínai gyártó sem ad domború kidolgozást, viszont még matricákat sem!(?) Ide jól jött az Eduard maratása, ami bár az olasz maketthez van tervezve, viszont a kabin részletezésénél jól fel tudtam használni a fő-, illetve az oldalsó műszerpaneleket, a tükröket, a kapaszkodókat és egyéb alkatrészeket is. Találtam egy SJU-8/A műgyanta ülést a maradék alkatrészeim között. Az Öbölháború idején már ezekkel az ülésekkel repültek, és nem a régebbi ESCAPAC IG-2 típust használták. A kínai makett javára szól, hogy mindkettő megtalálható az E öntőkereten. A 13-as számú az SJU-ra, a 12-es pedig az ESCAPAC-ra hasonlít. Ezeket szerencsére fel lehet javítani az Eduard maratásaival, ha nincs jobb megoldásotok az alkatrészek cseréjére.
A gázkart is pótoltam bal oldalra, ami elég érdekes formájú, de sikerült hasonló alkatrészt találnom, amit kicsit kellett csak átfaragnom. Az Italeri törzséről viszont teljesen el kell távolítani az ülés fejtámlája mögötti részeket, ha a kabint nyitott tetővel építenétek meg. Ezután a Hobby Boss makett kabinja némi faragással meglepően jól illeszkedett az Italeri makett törzsébe, bár nem teljesen pontosan. A méretkülönbségek miatt itt (is) egy kis kompromisszumot kellett kötnöm, mert a HB makett fülkéje hosszabb, mint az Italeri-é. A kabinnyitó munkahengert pótoltam, mert ez egyik készletben sem található meg.
A szélvédő elejét egy halvány kékeszöld átlátszó színnel festettem meg. Ezt sokan kihagyják a makettjeiken valamiért, és nem csak az A-7 Corsaireken. (F-14, A-10, Tornado, Jaguar...) Az alatta található alkatrészt a HB E20-asával oldottam meg. Egy kicsit rövidebbre kellett vágnom az elejét, de végül jól illeszkedett. A célzórendszert az Eduardból készítettem el a tetejére. A maratott visszapillantókat is ekkor ragasztottam a kabintető elejére. Némi reszelgetés után a kínai makett F2-es alkatrésze is tökéletesen passzolt az olasz makett C3-as kabintetejének hátuljába.
Nagyobb munka a HB beömlőcsatornájának beépítése, amit az olasz makett „lefalazásának” és az orrfutómű-akna gyenge kidolgozásának az eltávolítása előz meg. De ezek előtt az A5/6 alkatrészeket illesztettem fel az orrkúp mellé, mert tudtam, hogy lesz köztük egy kb. 1 mm-es rés alul, amit tömíteni kell, és itt a legegyszerűbb ezt kijavítani. A belépőéleik szögletességét ezzel egy időben csiszoltam domborúra. Külső oldalukon 1-1 besugárzásjelző is volt, amik aszimmetrikusan lettek felhelyezve. Bal oldalt középen, jobb oldalt kicsit feljebb. Maradékokból oldottam meg őket, mert ezek a kínai cég makettjéből is hiányoznak. Pontosan kell a HB orrfutómű-aknáját illeszteni, mert ehhez kell majd igazítani a beömlő többi alkatrészét. Végül jöhetett a tömítőanyag az átmeneteknél és a sok-sok csiszolás.
Tettem egy kis súlyt is a gép orrába, nehogy a kelleténél jobban „leüljön” majd a makett. Ezt jól tettem, mert közben beszereztem egy ismerősömtől a farokrész környékének egy „biztonsági” gyanta másolatát, így a törzshossz méretét sikerült ~3 mm-rel meghosszabbítanom, és a kiömlő csövét is le tudtam cserélni vele. Ez nagyobb munka volt, mint a beömlők beépítése, mert a HB maketthez készültek az alkatrészek, ezért nem ott kellett elvágnom a törzset, ahová a rajz mutatta, valamint az ovális formáját is kicsit kerekebbre kellett módosítanom. Ezt forró vízbe áztatással próbáltam módosítani, de sajnos a csipeszem kicsit erős volt hozzá, így egy idő után össze is roppant... De végül összejött. A belső színét FS.34151-gyel festettem meg, a kiömlő csövének színe viszont semmi extrát nem rejt: polírozható Gunmetal.
A Hobby Boss makettjéből ezeket az alkatrészeket használtam fel még az eddig említetteken kívül, feljavítás céljából: csak négy pilont (ezek miértjéről még később): D10/11/9/23, az utántöltő cső: E1, a fékhorog: E36, a gépágyúburkolat: B5, külső alkatrészek: B4, D22, E35 és a függőleges alatti B6-os. A futóműaknák ajtajai elöl: D27/32 és hátul: D3/4/6/7/5/8/21/26. Ez utóbbiak ragasztásával sajnos meggyűlt a bajom, és nem is lett tökéletes a két makett alakjának eltérése miatt. Az E38-as alkatrész helyett viszont az olasz makett G12-esét használtam, mert valamivel pontosabb az alakja. Ugyanezen ok miatt ragasztottam a makettre inkább az Italeri G7/8 és az A7-es öntvényeit. Az A7-es alkatrészek felhelyezésénél arra kell figyelni, hogy a vízszintes tengelyhez képest pár fokkal lóg az elejük!
A D8-as alkatrész elejére egy leszállófényszórót tettem, amit átlátszó öntőkeretből kivágott koronggal oldottam meg. Néhány dolgot viszont CSAK az olasz makettből lehet felhasználni, mert ezeket már egyáltalán nem tartalmazza a Hobby Boss készlete. Ezek a pitotcsövek: A10, valamint az A14 és a G6/9 alkatrészek, de ezeket maradék dolgokból is lehet pótolni. Ezt végül a két vaskos pitotcső kapcsán megtettem, és lecseréltem őket szebben sikerültekre, de az A14 és a G6/9 alkatrészekkel is foglalkoznom kellett kicsit. A szárnyak tetejére a felhajtó mechanizáció lapos dudorjait pótoltam, és az elejüket is megcsináltam húzott szálakból.
A pilótafülke mögötti két késantennát az Eduard maratásából ragasztottam fel az Italeri gerincére. De a fotó alapján volt még pár kiömlő és késantenna is alul az orrfutó aknája körül. Ezeket igyekeztem ismét a maradékaimból pótolni. Az építésről még annyit, hogy a szárnyak alapból lógnak pár fokot. Ezt nem nagyon lehet elrontani, de a vízszintesek végei felfelé állnak kb. ugyanennyit! Valamint a főfutók kerekei, amikor a gép meg van terhelve, akkor a felső részük pár fokkal befelé dől, és nem függőlegesen állnak.
A festés egyszerű: FS.36320 a teljes repülőgépen. Illetve mégsem... Eléggé megfakult volt, ezért némi fehéret is tettem a festékbe. A „PROcal Decals” például már az FS.36375 színt ajánlja. Sok panel és panelvonal lett átfestve javítási célból. Fotók alapján ezekhez az eredeti színen kívül az FS.36375, és mintha az FS.35237 színt is használtak volna. Gondolom, épp ami kéznél volt a karbantartóknak.
A matricát a „PROcal Decals” termékéből szereztem be, ami kicsit hibás, mert a 158842 gyári szám a 412-es és nem a 402-es géphez tartozik. De a fekete 1-esek az olasz készletből pótolhatóak! Ez amúgy nem is baj, ha valakit érdekel a történelem, mert 1991. március 27-én ez volt a legutolsó A-7E, ami repülőgép-hordozóról szállt fel és le. A Sivatagi Vihar után nem sokkal, 1991 májusában a résztvevő két utolsó még aktív (VA-46 „Clansmen” és VA-72 „Blue Hawks”) századot is feloszlatták. A bevetési jelzéseiről sajnos nem találtam se fotót, se leírást.
Ha mégis inkább a 402-es tetszik, akkor a 158819 gyári számához cserélni kell maradékból az utolsó két számot. Ez azért nehéz, mert elég jól eltalálták azt a törtfehér színt, amit alkalmaztak a gépeken. Itt a bevetési jelzésből csak 10 darab tevére lesz szükség, ami kivágható az eredetiből. (Ötször kettő egymás alatt.) Amúgy néha a fotók sem egyértelműek az egyes gépekről, mert néhány példányt átszámoztak a háború közben.
De ha már a matricák összeollózása szóba került, akkor a 403-as, a 404-es, a 410-es és a 414-es is megépíthető a két matricaív felhasználásával. Feltéve, hogy nem zavaró tényező a gyári szám pontatlansága. Ezeket azért senki sem tudja fejből... Én a 403-ast választottam, amihez volt egy jó referenciafotóm. Ráadásul a képen nem is tűnt annyira nagyon „retkesnek” a gép.
A fekete 403 az oldalakra, a szárnyak tetejére és a 03 a függőleges tetejére szintén az Italeri matricalapján megtalálható. A „PROcal Decals” matricái jól reagálnak a matricalágyítóra. A lakkrétegük viszont fényes, ezért mégis hajlamos lehet a csillogásra! Hat darab „bevetési tevét” is felragasztottam. (Ez nem tuti, mert három gép is repült a 403-as jelzéssel az idők folyamán!)
Viszont mindegyik szürke festésű VA-72 „Blue Hawks” Corsair II szárnyának a törővége feketére volt festve a „Desert Storm” idején. Kivéve a 401-es jelzésűt, ami kicsit színesebb volt, és sötétkékre festették ezt a területet, csakúgy, mint a függőleges tetejét. A vízszintes vezérsíkok felületén felül a törzs mellett és a függőleges két oldalán, a törzs tetején a járófelületek fel voltak festve. Ezekhez az Italeri matricáit ragasztottam fel, amiknek a színe sajnos kicsit sötétebb, mint az eredeti árnyalat, de találtam erről is pár képet, melyeken elég hangsúlyosan látszik, hogy sötétebbek, mint a repülőgép alapszíne. Például a 404-es gép is ilyen.
Fegyverzetként 2 darab maradék AIM-9L „Sidewinder”-t tettem a gépre, mert a készlet két csúnya AIM-9 (valami)-re hasonlító dolgot ad. A Hobby Boss AIM-9 rakétái sem sokkal jobbak, bár részletesebbek. Ők „B”-nek írják, de szerintem az AIM-9D kicsit közelebb áll hozzájuk. Az AGM-65 „Maverick”-ek is felejtősek. Az AGM-45 „Shrike”-ok valamivel jobban sikerültek a LAU-34 indítósínekre hasonlító alkatrészekkel. De ez utóbbiakat ajánlják a „Maverick”-ekhez is a LAU-117 helyett!
A HB MER tartói elfogadhatóak. Ezekből gyártottam két TER bombazárat. Az Italeri gyártmányai sem rosszak, de ezek azért szebbek lettek így. A külső pilonokra ragasztottam őket 3-3 darab Mk.82 „Snakeye” bombával megpakolva. Ezek az olasz készletből vannak, és a kidolgozásuk viszonylag elfogadható. Olive drab színre festettem őket, viszont a fotón látható tompa orrukat a propelleres típusra hagytam meg. (Ilyen változattal is repültek.)
Egy érdekesség még a fotók alapján: amikor jobb oldalt a középső pilont nem tették fel, és a belsőre is csak egy Mk.82 „Snakeye”-t. A bal oldalon viszont a belső pilon hiányzott, és a középsőre volt felhelyezve szintén csak egy darab Mk.82 „Snakeye”. Előfordult az is, hogy a bombák helyére 1-1 darab AGM-88 HARM rakétát tettek, de csak hármat, mert a jobb belső pilon ilyenkor üresen maradt. De talán az is előfordult, hogy a két külső és a két középső tartókon volt egy-egy darab HARM, és a belső pilonok hiányoztak! Mindenképp keressetek referenciafotót az általatok építeni kívánt gépről, ha ezeknek a variációknak valamelyikét építenétek meg.
A pilonok felhelyezésénél figyeljetek arra, hogy az Italeri rosszul jelöli a helyüket. A külsőket teljesen a felhajtható rész szélére kell ragasztani. A belsők kb. jó helyen vannak, de a középsőket a belsőkhöz közelebb kell pozícionálni. Ez is több milliméter eltérést jelent!
Két gyártó alkatrészeivel és egyéb kiegészítők/maradékok felhasználásával tudtam csak egy elfogadható(?) A-7E Corsair II-t építeni. Nem lett hibátlan. A nálam ügyesebbek a Fujimi készletét próbálják meg beszerezni valahonnan jelenleg, és abból kihozni a legtöbbet.
