Pintér György - Múzeumi krimik
A Corvette (semmi "sevrolé"!!!) az autógyártás amerikai ikonja. Mindegyik generációja gyönyörű formákkal, és általában bivalyerős motorokkal rendelkezik. Ezt a tulajdonságát a versenypályán is kihasználja a gyár, valamint a magánszemélyek is, melynek köszönhetően szépszámú trófeát gyűjtött össze a típus a jellemzően hosszútávú versenyeken. Legújabb generációja a c6, melynek versenyverzíója a c6-r. Ezzel a tipussal is sikerült rögtön egy legendás versenyt megnyerni, a Le Mans-i 24 órásat (saját kategóriáján belül). Sajnos a gyár épp tavaly jelentette be, hogy ezután az amerikai ALMS szériára összpontosítanak csak, és hanyagolják az európai versenyeket. Persze privát csapatoknak továbbra is biztosítanak autókat, így lehetséges, hogy mégis lehet találkozni velük idén is a FIA GT futamokon. Ha valaki tavaly volt kint a Hungaroringen a GT versenyen, akkor tapasztalhatta, hogy kemény ellenfele a pályán a Maserati MC12-nek és a Saleen S7-nek is.
Ezt a versenygépet öntötte formába a Revell, folytatva a jó hagyományát, hogy nem átlagos autóknak készíti el a kicsinyitett mását. Sajnos azt kell mondjam,hogy a japán konkurensek nem igazán készítenek újabban versenyverziókat, vagy ha igen,akkor azok valamilyen hazai bajnokság gépei. A Revellen kívül csak méregdrága műgyanta készletben lehetne megszerezni a verseny Corvettet.
A doboztetőn a Le Mans Winner felirat áll, de kinyitva azt, és egy picit nyomozva megállapíthatjuk,hogy maradéktalanul nem lehet a győztes változatott megépíteni. Az egyik hiba a felnik formája. Le Mans-ban Y- alakú tízküllős felniken gördültek, míg a dobozba az ALMS széria felnijei vannak. Az oldalablakok hiányoznak, ez is az amerikai szériára utal, valamint a háló az ablak mellett szintén (az európai versenyeken oldalablakok vannak,így nem kell háló a pilóta védelmére).
A diffúzor alakja elég egyszerű, az európai versenyeken jóval sűrűbb a "fésű", bár ez versenyeken mindig más az adott pályának megfelelően. A fenti hiányosságok könnyen javíthatók, már persze ha van megfelelő formájú felnink. Nekem nem volt, így maradtam az ALMS verzíónál, azt építettem meg.
A makett:
A Revell újabb fejlesztései közül való, alaposan részletezett készlet. Teljes motortér, csőváz, és váltó-difi kidolgozással adják a vevőnek a Corvettet. A kasztni színe sárga, és szépen van részletezve. Az alkatrészeken van egy kis sorja,de beszívodást szemelőtt lévő helyen nem találtam. Végre az üvegalkatrészek is gyönyörűen átlátszóak, egyedül a világítás üvegét kell egy picit "körbeszegecselni",hogy olyan legyen,mint az igazi. Az illesztések jók, sehol nem tömítettem. Egyedül a festésre kell odafigyelni, de amúgy az összeállítás pofonegyszerű. Sajnos van krómozott keret is (ezt igazán elfelejthetnék már a gyártók), és ami rajta van,azt mind át kell festeni. Hogy nézne már ki egy vérbeli versenyautó "csicsa" króm kerekekkel? Amúgy a felnik nagyon szépek, de át kell őket aluminiumszínűre festeni. A gumik is inkább egy agyonszilikonozott bemutatógépre illenének, elég fényesek, de egy kis csiszolópapír segít ezen. A kerekek egy fémtengelyre vannak feltűzve.
Az összeállítási útmutató képén is látható volt, meg egy-két összerakott maketten is láttam,hogy az első keréktáv jóval szélesebb ,mint a kasztni. Ez nálam is jelentkezett, már- már ott tartottam hogy levágok a fémtengelyből, de előtte jó alaposan kifurkáltam a felnik fészkét, és ez végülis megoldotta a próblémát. Valószínüleg valamilyen öntési anyagmaradvány lehetett a lyukban.
A kasztnit Tamiya TS-16 fújtam le. Korábbi tapasztalataim alapján meg voltam győzödve róla, hogy a Tamiya spray-k Isten áldásai. Sajnos most arról is meggyőződtem,hogy ez nem így van, legalábbis ez a szín nagyon nehezen kezelhető. A sárga amúgy is egy gyengén fedő szín, de ez a festék kifejezetten szívatott engem. Először két rétegben lefújtam a testet, ezzel nem is volt különösebb probléma, pici megfolyást leszámítva. Ezt kicsiszoltam, kipolíroztam és már kész is volt. Na de az ajtók és a motorháztető!! Azonnal összegyűlt a hajlatokban a festék, és ráadásul a széleken elkezdett habzani, buborékosodni. Lehet hogy a hőmérséklettel volt a baj, mert elég hűvösben fújtam meg az alkatrészeket. A jobboldali ajtót legalább hatszor fújtam át.Próbálkoztam melegítéssel, távolságok változtatásával, de mindig előjött a buborékoskodás. A motorháztetőn meg a gyorszárak körül gyűlt össze a festék. Letakarítottam a felesleges festéket és megfestettem a gyorzárakat fémszínnel.
A matricázat megint csak gyönyörű munka a Revelltől. Nagyon puhák és vékonyak, azonnal tapadnak, nem árt a bő víz használata! Feltettem még a tetőre az antennákat (ez nincs a készletben!), és később még készítek előre és hátulra vonószemeket. A kasztnit és az alvázat még egyenlőre nem ragasztottam össze, majd később döntök róla.
Végül annyit szeretnék mondani hogy ez a készlet megérdemelné hogy egyéb privát csapatos festéssel is kiadja a Revell, tekintve azt hogy az autókon a dekoráción kvül nemigen van nagy változás.