Pintér György - Múzeumi krimik
A makettel először valamikor a 80-as években találkoztam a miskolci „zsibin”. A derék lengyel árusok 150-200 Ft-ért adták a Mikro 72 cég termékeit. Magára a gépre nem nagyon figyeltem fel először, hiszen nem lehet a legnagyobb jóindulattal sem szépnek, sem pedig ismert típusnak mondani. De egyszer eljött az az idő, amikor már minden, a piacon fellelhető készletet begyűjtöttem. Tehát megvettem és meg is szenvedtem vele, mire végre egyben láthattam az egykor büszkén az eget hasító lengyel felderítőt.
Azóta eltelt vagy 20 év és a Part honlapját böngészve megütközött a szemem az egyik terméken: RWD-14b maratás… Te jó ég, már ehhez is!? Az egyik ismerősöm éppen rendelt Lengyelországból, úgyhogy gyorsan hozzáírattam a listához és beszereztem a makettet is. Miután mindkettő megérkezett, csak egyvalamire tudtam gondolni: ennek a vége tutira a pszichiátriai intézet lesz… :-)
A makett
A Czapla makettjét a lengyelek 39 vajszínű (de láttam már sárgát, kéket, fehéret is) és két átlátszó alkatrészben öntötték formába. A műanyag eléggé puha, könnyen alakítható, de a felhasznált anyagtól függően nem mindig könnyű ragasztani. A kereteken rengeteg a sorja (ilyen volt 20 évvel ezelőtt is), a kisebb alkatrészek vaskosak, elnagyoltak, például a motort egybeöntötték a burkolattal, a Lewis-géppuskára meg először azt hittem, hogy sorja… Sok az ötőforma-elcsúszás miatti pontatlanság is, ami miatt az összes szárnytartó dúcot érdemesebb lesz újra legyártani.
A kabinban viszont olyan technológiákkal találkozhatunk, amivel szerintem más cégnél soha sem fogunk. A műszerfalat az összeállítási útmutatóra nyomtatták, onnan kell kivágni és a törzsfelek belső részén az erre a célra kiképzett fülekre felragasztani… A másik a botkormány, amit egy meghajlított gombostűből kellene elkészíteni… Viszont a főbb alkatrészek (törzsfelek, szárnyak, vezérsíkok) méret- és alakhűek, és a vásznazott felületek is tetszenek, viszont néhol az alkatrészbontás túl van bonyolítva (szárny).
A maketthez egyetlen gép festési sémáját mellékelik, egy felül keki, alul világoskék színű lengyel gépét. A matricakészlet is ennek megfelelően eléggé szegényes, a felségjeleken és a gyár emblémáján kívül mást nem is tertalmaz a kisméretű lap. Némi utánjárással és matricával esetleg román festéssel is elkészíthető a makett.
Összképében már maga a készlet is elég idegtépő, de kiderült, hogy ezt még lehet fokozni…
A Part maratás
Bevallom, nekifutottam vagy háromszor, hogy megszámoljam a két rézlapon mennyi alkatrész lehet, de csődöt mondtam… Vagy 200-220 darabra saccolom, melyeknek kb. a fele alig nagyobb néhány négyzetmiliméternél. Kapunk egy teljesen berendezett kabint (az alkatrészek legalább fele…), új Lewis-géppuskát (20 részből összeállítva, melyből csak a dobtárat három daraból kellene összehajtogatni…), rengeteg külső tartály- és szerelőnyílás-fedelet, de még majdnem egy komplett farokfutót is burkolólemezestül… Az alkatrészek legtöbbje szép, bár a csőváz szerkezet és a botkormány kilapított mivoltával azért vitatkoznék. Minden esetre sok-sok türelem és jó szem kell ahhoz, hogy a készletet felhasználjuk, de a két készlet együtt elég ígéretesnek tűnik. (De egy kilenc hengeres csillagmotort még valahonnan hörcsögölni kell az építéshez…)