Csatarepülő kérdőjelekkel – avagy olyan ronda, hogy az már szép!

Iljusin Il-102

1:72, A&A Models No.AAM7211

Pintér György - Múzeumi krimik A szárazföldi erők levegőből történő tűztámogatásában semmi új nem volt a múlt század hatvanas éveiben. A derék elődök már a II. világháború során bizonyítottak mindkét oldalon. Így vált legendává a "Fekete Halál", a Sturmovik és kerülhetett a magyar légierőhöz a "Párduc" fedőnevű Il-10. No de a világ nem állt meg. Kellett egy bokszzsák tűrőképességű és durva tűzerejű repülő, ami besegíthetett a szárazföldi erőknek, vállat vonva a földi elhárító tűznek. Na, ez volt az elv. És a gyakorlat? Így született meg az elvetélt A-9 és a legendás A-10 az USA erőinél és jött létre a "Gracs", a Szu-25 a szovjet légierőben. (Az ilyen célú helikopterekről most nem beszélve.) Kevesen tudják, hogy volt egy önerőből összeállított, hasonló szerepre kihegyezett gép is, az Iljusin iroda terméke, az Il-102. Nem csupán megtervezték, de le is gyártották, sőt ha a forrásoknak hinni lehet, úgy 250 alkalommal repült is.

Ránézésre inkább egy jól fésült gőzmozdony jut az ember eszébe. Néhányan, leegyszerűsítve, az Il-2 sugárhajtású változatát látták benne, talán nem minden alap nélkül. Két masszív hajtóműve, páncélozott "bürkéje", csaknem hét és fél tonnás bombaterhelhetősége és erős fedélzeti fegyverzete kifejezetten alkalmassá tették volna a földi támogató szerepre. A kétüléses elrendezés még az Il-2-ből maradt vissza, a távirányítású farok-gépágyú - bár nem egyedi, de ebben a méretben - szokatlan (van például a B-52-nek is.) Ilyen kellett volna a pár éve megépített és megfelelően átalakított Tu-22M3 hátsó gépágyúja helyére. Az Iljusin ennél csak egy rondább gépet tervezett, az Il-20 "Beast"-et. Ez leginkább egy "tetőtér-beépítéses" Il-10. Ronda!

Bár a légierőt nem érdekelte, az Iljusin iroda nem csak megtervezte, de saját szorgalomból meg is építette. Igaz, összesen talán egy kézen megszámolható, mások szerint mindössze két példányban. Versenytársa, a végül is befutó Szuhoj Szu-25 egy új gép volt, romantikus előzmények nélkül. Repül ma is.

A makett egy jókora dobozban érkezett. Az A&A Models terméke. A plovdivi székhelyű bolgár gyártó jelentős mennyiségű alkatrészt pakolt be a masszív dobozba. 10 szürke és egy átlátszó elemeket tartalmazó öntőkereten fért el mindez. Kapjuk hozzá a színes külső borítójú, öt oldalnyi rajzot, kevés fémmaratást és matricákat a 10201 számú géphez. A kabintetők nyitott és zárt megoldással is építhetők. Ezekhez – láss csodát – maszkolókészletet is adnak. Összességében több, mint 300 alkatrész. (Ha belegondolok, hogy alap 1/72-es készleteket 30-40 alkatrészből adták ki korábban...) A festéshez szükséges színeket ékes orosz és angol nyelven megnevezve és Humbrol kódban kapjuk. A szöveg szerint a megépítendő példány a moszkvai repülőszalonon kerül kiállításra 1992-ben.

Belenézve az összeállítási rajzokba, biztosan nem fogok unatkozni. A makett indulhatna a "Hogyan bonyolítsuk meg, ami nem bonyolult?" versenyen. Persze van itt minden: csaknem eredeti vastagságú fúvócső, hat, szárnyba épített bombakamra teljes belsőterekkel, hat UB-blokk, szóval minden, ami pusztításkor "szem-szájnak ingere". Itt legalább beleírták, mennyi súly kell az orrkúpba, hogy úgy álljon a makett az orrkerekén, ahogy kell.

A munka a kabin berendezésével kezdődik. Külön öntőkereten kapjuk a két K-36-os katapultülés darabjait. 22 darabból kell összeépíteni. Na? Nem semmi, ugye? Amúgy az alkatrészek minősége a közepesnél valamivel jobb, bár az egyik hajtómű-gondolán volt vetemedés, de javítható. Volt kis megfolyás is, sorja is, de összességében nem éri el az Amodelnél tapasztalható minőséget – annál jobb! Az öntőkereteken van bőven, nincs számozása az alkatrészeknek, így időnként keresgélni kell. Persze a makettező olyan, mint a képzeletbeli nyugdíjas: mindig ráér. (Haha!) Az orr-részbe beépítendő 9 gramm súly szükségességét jelezték.

A szárnyakban kialakítandó belső bombatárolóknál pontos munka kell, mert nem nagyon akar beférni a helyére a válaszfalak rendszere. Figyelni kell a hajtómű lapátsorát jelölő alkatrész beépítésénél is. Amennyiben nincs a helyén, ütközik a szárnyat rögzítő részhez. (Nost, hogy abból a világon semmi nem látszik, az egy másik kérdés.) A hajtóművek és a szárnyak csatlakozásánál kellett komolyabb mennyiségű tömítőanyag.

A futószárakat kicsit agyonrészletezték tekintve, hogy 1:72-es készletről van szó. Lehet vele szórakozni. A főfutóaknáknál alaposan meg kell nézni, mit is és hová. A futószárak nekem vékonykának tűnnek a tartandó súlyhoz képest, persze majd kiderül! Az orrfutó sem egyszerűbb egy kicsit sem. Maga az aknák összeállítása nem tartozott a kedvenceim közé, de némi szentségelés kíséretében, úgy néz ki, összejött. Persze, nyugtával a napot. A kapott fegyverzet, UB-blokkok, légibombák, levegő-levegő rakéták, póttartályok minősége egy korábbi Dragon készlet minősége. A bombák 5-5 alkatrészből állnak össze.

Összeállítva a törzs

A festési minták nem nagyon adnak variációs lehetőséget. Miután egyetlen példány került a nyilvánosság elé a moszkvai repülőshow-n, ettől nem nagyon lehet eltérni.A matricákkal ugyanez a helyzet. Koptatni, koszolni lehet, de csak módjával, hiszen ez nem került éles, harci használatra, inkább csak „demó” verzió.