Cseranovszkij BICs-17
1:72, Unicraft
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy újabb gép, ami tervezőasztal-szökevény volt. Kész darab nem épülhetett belőle, mert a Párt ökle lesújtott. Cseranovszkij sok repülőgépet tervezett és nem az akkor bevett formákkal kísérletezett.
Hogy a makett gyártója miért egy a spanyol köztársasági légierő színeivel rendelkező példányt álmodott a doboztetőre, nem tudom. Legyen ez Igor barátom gondja.
A szinte csupaszárny gép fegyverzetét két 76 mm-es hsn (hátrasiklás nélküli) löveg képezte volna hatos tárral. Hogy valójában mi történt volna, nem tudni. Maga a fegyver egy Krucsevszkij tervezte löveg lett volna a tervek szerint, de az első próbalövésekkel darabokra szedte a hordozó R-1 es repülőgépet.
Maga a "repülő szárny" formájú gép sárkánya teljesen fából készült, vászonborítással és egy M-22-es 480 LE-s motor hajtotta volna. A gyártása 1935-ben elkezdődött ugyan, de a sztálini "csisztka", azaz tisztogatás nem kímélte a tervezőt sem.
A gép makettjét az ukrán Unicraft gyártotta le. A megrendelés után érdekes vargabetűvel érkezett. Kijevből Rigába repült a kis csomag, onnan indult Magyarország felé, ha hinni lehet a nemzetközi csomagkövetésnek. (Viszont így a feladást követő ötödik napon már itthon volt Magyarországon... és a tizedik nap már nálam.)
A már megszokottnak mondható, némileg "durva vászon" felületű alkatrészmennyiség ízléses csomagolásban, okos bontással. Külön az egyetlen átlátszó darab egy vákuumhúzott kabintető.
A festéshez egy szovjet és egy spanyol köztársasági (milyen meggondolásból?) színmintát kapunk. Összesen 25+1 alkatrészből állítható össze a kísérleti gép makettje. A szárnyakba szerelt lövegcsövek saját erősek lesznek. A kapott rajz alapján egy egyszerűen összeállítható műgyanta makett. A felületeket kell majd kezelni.
Elkezdtem a fúrást-faragást és ezt most nem viccből mondom, hanem szó szerint. A kapott öntőkeretekről leválasztottam az alkatrészeket, majd nekifogtam letisztogatni őket. A kapott műgyanta minősége egy fokkal jobb, mint a korábban megépített G-39-é. A panelvonalak kissé esetlegesek, inkább jelzés jellegűek. Csiszolni-, faragnivaló van bőven. Figyelni kell az egészen vékony alkatrészek kiszabadítását. A sima felületeken több helyen tapasztalható kisebb-nagyobb kitörés, felülethiba. Ezek tömítővel jól javíthatók. A motor, igaz leginkább saját karikatúrájának tűnik, de legalább szépen befér a motorburkolat alá. Ami majd látszik belőle, a megfelelő festés után meggyőző lehet. A szárnyak, amik alakjukat tekintve inkább Jókai "A jövő század regénye" című művéhez illenének, némi csiszolás, alakítás után szépen passzíthatók a viszonylag rövid törzsfelekhez.
A fedélzeti fegyverzetnek szánt két alkatrész a tömény borzalom. Így cserében gondolkodtam. Alapból saját erősnek írták a hsn-löveg első részét, ami a szárnyból a menetirány szerinti oldalon kinyúlik. A hátsó kiömlő feléhez kaptam két alakzatot, ami leginkább a munkahelyem kapuja fölött magasodó Herkules szobor bunkójához hasonlít. Így inkább kerestem átmérőben megfelelő öntőkeret darabokat, amiket méretre vágva és megfúrva betehetek a használhatatlan darabok pótlására.
A pilótakabin kissé spártaira sikerült. Egy ülés meg egy hullámlemez jellegű padlódarab alkotja a teljes berendezést. Ha majd odáig jutok, kap még egy botkormányt, meg valami műszerfalfélét. A szárnyakat minkét oldalon megfúrtam és a törzshöz való illeszkedést vékony drótokkal erősítettem meg. A szárnyakra a hsn lövegekhez végül nem használtam fel a kapott alkatrészt, hanem megfelelő átmérőjű, kifúrt öntőkeretdarabokat használtam. Ezeket ugyanilyen megoldással rögzítettem a szárnyak élére.
Jééé! Találtam egy apró alkatrészt, ami akár valami műszerfalféle is lehet. A kabinbelsőt kifestettem.
Kormány és féklapok felragasztásánál dolgozni kell a csatlakozások kialakításánál. Vastagok és nem pontos a helyük sem. Ha valakinek ismerősnek tűnik a futómű, talán nem csoda, hiszen kinézésében leginkább a Polikarpov I-16-ra hasonlít.
A festésnél a valószínűtlen, spanyol köztársasági színeket választottam. Valószínűtlen, mert semmiféle forrásban nem találtam nyomát, hogy egyálalán repült volna. Az pedig méginkább valószerűtlen, hogy egy kísérleti gépet kivittek volna a polgárháborúzó Spanyolországba.
Mivel a készletben nem volt matrica, így korábbi cuccok közül kukáztam ki egy köztársasági I-15-ös jelzései közül a számokat – bár nézetem szerint "what if", tehát ilyen tekintetben bármit elbírt volna.
Hogy a makett gyártója miért egy a spanyol köztársasági légierő színeivel rendelkező példányt álmodott a doboztetőre, nem tudom. Legyen ez Igor barátom gondja.
A szinte csupaszárny gép fegyverzetét két 76 mm-es hsn (hátrasiklás nélküli) löveg képezte volna hatos tárral. Hogy valójában mi történt volna, nem tudni. Maga a fegyver egy Krucsevszkij tervezte löveg lett volna a tervek szerint, de az első próbalövésekkel darabokra szedte a hordozó R-1 es repülőgépet.
Maga a "repülő szárny" formájú gép sárkánya teljesen fából készült, vászonborítással és egy M-22-es 480 LE-s motor hajtotta volna. A gyártása 1935-ben elkezdődött ugyan, de a sztálini "csisztka", azaz tisztogatás nem kímélte a tervezőt sem.
Az alkatrésztömeg, némi tisztogatás előtt
A gép makettjét az ukrán Unicraft gyártotta le. A megrendelés után érdekes vargabetűvel érkezett. Kijevből Rigába repült a kis csomag, onnan indult Magyarország felé, ha hinni lehet a nemzetközi csomagkövetésnek. (Viszont így a feladást követő ötödik napon már itthon volt Magyarországon... és a tizedik nap már nálam.)
A már megszokottnak mondható, némileg "durva vászon" felületű alkatrészmennyiség ízléses csomagolásban, okos bontással. Külön az egyetlen átlátszó darab egy vákuumhúzott kabintető.
A festéshez egy szovjet és egy spanyol köztársasági (milyen meggondolásból?) színmintát kapunk. Összesen 25+1 alkatrészből állítható össze a kísérleti gép makettje. A szárnyakba szerelt lövegcsövek saját erősek lesznek. A kapott rajz alapján egy egyszerűen összeállítható műgyanta makett. A felületeket kell majd kezelni.
Elkezdtem a fúrást-faragást és ezt most nem viccből mondom, hanem szó szerint. A kapott öntőkeretekről leválasztottam az alkatrészeket, majd nekifogtam letisztogatni őket. A kapott műgyanta minősége egy fokkal jobb, mint a korábban megépített G-39-é. A panelvonalak kissé esetlegesek, inkább jelzés jellegűek. Csiszolni-, faragnivaló van bőven. Figyelni kell az egészen vékony alkatrészek kiszabadítását. A sima felületeken több helyen tapasztalható kisebb-nagyobb kitörés, felülethiba. Ezek tömítővel jól javíthatók. A motor, igaz leginkább saját karikatúrájának tűnik, de legalább szépen befér a motorburkolat alá. Ami majd látszik belőle, a megfelelő festés után meggyőző lehet. A szárnyak, amik alakjukat tekintve inkább Jókai "A jövő század regénye" című művéhez illenének, némi csiszolás, alakítás után szépen passzíthatók a viszonylag rövid törzsfelekhez.
A fedélzeti fegyverzetnek szánt két alkatrész a tömény borzalom. Így cserében gondolkodtam. Alapból saját erősnek írták a hsn-löveg első részét, ami a szárnyból a menetirány szerinti oldalon kinyúlik. A hátsó kiömlő feléhez kaptam két alakzatot, ami leginkább a munkahelyem kapuja fölött magasodó Herkules szobor bunkójához hasonlít. Így inkább kerestem átmérőben megfelelő öntőkeret darabokat, amiket méretre vágva és megfúrva betehetek a használhatatlan darabok pótlására.
A pilótakabin kissé spártaira sikerült. Egy ülés meg egy hullámlemez jellegű padlódarab alkotja a teljes berendezést. Ha majd odáig jutok, kap még egy botkormányt, meg valami műszerfalfélét. A szárnyakat minkét oldalon megfúrtam és a törzshöz való illeszkedést vékony drótokkal erősítettem meg. A szárnyakra a hsn lövegekhez végül nem használtam fel a kapott alkatrészt, hanem megfelelő átmérőjű, kifúrt öntőkeretdarabokat használtam. Ezeket ugyanilyen megoldással rögzítettem a szárnyak élére.
Jééé! Találtam egy apró alkatrészt, ami akár valami műszerfalféle is lehet. A kabinbelsőt kifestettem.
Együtt a nagy darabok
Kormány és féklapok felragasztásánál dolgozni kell a csatlakozások kialakításánál. Vastagok és nem pontos a helyük sem. Ha valakinek ismerősnek tűnik a futómű, talán nem csoda, hiszen kinézésében leginkább a Polikarpov I-16-ra hasonlít.
A festésnél a valószínűtlen, spanyol köztársasági színeket választottam. Valószínűtlen, mert semmiféle forrásban nem találtam nyomát, hogy egyálalán repült volna. Az pedig méginkább valószerűtlen, hogy egy kísérleti gépet kivittek volna a polgárháborúzó Spanyolországba.
Mivel a készletben nem volt matrica, így korábbi cuccok közül kukáztam ki egy köztársasági I-15-ös jelzései közül a számokat – bár nézetem szerint "what if", tehát ilyen tekintetben bármit elbírt volna.
|
|
Dobozkép
|
|
|
Összeállítási útmutatók - vagy valami ilyesmi
|
|
|
Az alkatrésztömeg, némi tisztogatás előtt
|
|
|
A hsn lövegeket helyettesítő öntőkeret-darabok
|
|
|
Furatok a szárnyok rögzítéséhez
|
|
|
Egyben a törzs
|
|
|
Az újragondolt fegyverzettel
|
|
|
Együtt a nagy darabok
|
|
|
Épülő - szépülő
|
|
|
Spanyol színekben
|
|
|
|
|
|
|
2025.08.04.