Csermolej H-16A
1:72, Brengun
Ha valaki ránéz az elkészült makettre, minden bizonnyal eszébe jut a német V-1. Ez nem véletlen. A szovjet vezetés is figyelemmel kísérte a német "megtorló" támadásokat. Ráadásul az előrenyomuló szovjet egységek 1944-ben a lengyelországi Blinza kísérleti lőterén hozzájutottak egy V-1 lövedékhez. Pár hónappal korábban Csermolej vezetésével egy tervező irodát állítottak fel a pulzáló hajtóművek kidolgozására. Ezt a munkát jelentősen felgyorsította a készen kapott német minta. Ennek szovjet megfelelője a H-10 nevet kapta. Ha már nekünk is van, legyen nagyobb, így két D-3 hajtómű került a hosszabbított sárkányra. Ez lett a készletben is szereplő szerkezet, a H-16. Ami a szovjet terminológiában "Прибой", azaz Hullámtörés nevet kapta. Légiindítású változata is volt, mert fölpakolták egy Tu-2 alá, hogy aztán innen induljon. Lehet, hogy föléje rakok én is egyet?
Időközben egy másik iroda is nekifogott a fejleszteni egy hasonló fegyvert. Egy ideig úgy tűnt, együtt tudnak dolgozni, aztán ez inkább egymással való küzdelemmé vált. Ennek győztese az SzB-1 iroda lett. (Vajon véletlen-e, hogy az iroda neve éppen a nagyhatalmú titkosszolga fia, Szergej Berija monogramjának felelt meg? Ő, a katonai hírközlési akadémia 23 éves hallgatója volt az iroda helyettes vezetője.) Itt kezdték kidolgozni a KS-1 hajó elleni rakétát.
A Csermolej-féle rakéta fejlesztése ettől kezdve szép csendesen elhalt.
Hozzáteszem nem csupán a szovjet tervezők éltek egész jól a birodalom zsákmányanyagából, de az óceán túlpartján is. Ez volt a JB-2 Tool.
Nos, ezt gyártotta le 1/72-ben és 1/48-ban a Brengun. Nem nagyon lehetett túlrészletezni. 25 egérszürke alkatrész, plusz egy matrica lap. Ebben a 25-ben benne van a tároló, a fegyver földi mozgatását szolgáló "zsúrkocsi" alkatrészmennyisége is. Ennyi a doboz tartalma. A festési utasítás a doboz alján. A leginkább színes a piros-fehér kockás variáció.
Az építés nem túl macerás. Némi összecsiszolás után remekül illeszkednek a fő alkatrészek. A ragasztó száradási idejét nem számolva olyan negyedórás munka. Figyelni kell a hajtómű redőnyeinek helyes beállítására.
Az oldalkormányokra két variáció van. Ki kell választani, melyik festést szeretném. Annak megfelelő oldalkormány kerülhet fel.
A két D3-as hajtómű majd a végén kerül a helyére, a törzs és a szárnyak festése után.
A festés úgy néz ki, hogy az egész makettet telibe fújom fehérrel. Ami fehér marad, az letakarom és jöhet a piros. A két hajtómű alapból szürke, a beömlők redőnye fémszínű. Sok koptatásra nincs szükség, hiszen ezek egyszer használatos eszközök voltak.
A kimaszkolás csaknem addig tartott, míg a makett elkészítése. Nem könnyítette meg a dolgot az sem, hogy csak a vízszintesek voltak egymással párhuzamosak, hiszen ez a "szivar"-alak két vége folyamatosan keskenyül.
A helyükre kerültek a hátsó vezérsíkok, oldalkormányok, no meg a két hajtómű. Így csaknem teljesen elérte a végleges formáját a szerkentyű, csak még hiányzik a pitot-cső. Következnek a matricák. Így a szokásos menetrend lép életbe. Csillogó lakk, matrica, majd matt lakk. Onnantól akár késznek is nyilváníthatom, hacsak el nem készítek egy hordozót, jelesül egy Tupoljev Tu-2-t. Hogy abból lesz-e valami, az majd kiderül. De az is lehet, hogy az egyik (van három) Pe-8 alá rakom be? Majd kiderül.
Elkészítettem a „zsúrkocsit”, amin mozgatták a rakétát. De a méreteit látva abszolút nem vagyok benne biztos, hogy elbírta a fegyvert. Arról nem beszélve, hogy csak betonon mozoghatott, hiszen az apró görgőszerű kerekek semmiféle puhább felszínen nem mozoghattak. De ezt adták.
A "Vörös Üstökös"
Dobozkép
|
|
Dobozkép
|
|
|
Festésminták
|
|
|
Alkatrészek tömkelege
|
|
|
Matricalap
|
|
|
Összeállítási útmutató
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csermolej a szerző, és a vörös cár
|
|
|
Egy "pocakos" Tu-2
|
|
|
Tu-2 alatt
|
|
|
Egy Pe-8 alatt és a többiek
|
|
|
A "Vörös Üstökös"
|
|
|
Az amerikai "unokatestvér"
|
|
|
színesedve
|
2026.01.31.
Utolsó módosítás: 2026.02.16.
Utolsó módosítás: 2026.02.16.