BMP-1
1:72, ACE
Pintér György - Múzeumi krimik
Pereg a film. Poros gyakorlótéren, félmeztelen, harckocsizó sapkás srác vezet egy fürge lánctalpas járművet. Tolat. Eltapos egy otthagyott robogót. Más jelenet. A Dunán kelnek át tüzet okádva ugyanilyen járművek, a levegőben két MiG-23-as majd Mi-24-ek támogatják a támadást. Retro-feeling. Angyalbőrben. Messzebbre kell visszanyúlni. Felszabadítás volt a film címe. A hős századparancsnok kérdezi: - Miért nem támadnak a páncélosok? Mert lemaradt a gyalogság – hangzott a válasz.
A II. világháborúban merült fel annak a szükségessége, hogy a gyalogság tempója elegendő legyen, hogy kísérni, követni tudja, az előretörő páncélosokat és tüzével védelmezze az épületharcokban, fedezékekben elrejtőzött ellenség tüzével szemben. Ezek a problémák már a spanyol polgárháború csataterein is felvetődtek. Kellett egy jármű, ami elég védett ahhoz, hogy a benne ülők túléljék az elhárító tüzet és a járműből kiszállva folytathassák a klasszikus gyalogsági (bocsánat, lövész) harcot, közben pedig fedezni tudják a harckocsi előrenyomulását is. A teherautók, puhatestűek lévén, nem voltak megfelelőek a feladatra. Páncélozott, felül nyitott "acélkoporsók" érzékenyek voltak a behajított gránátokra, Molotov-koktélokra (lásd az 1956-os utcaképet Budapesten). Ráadásul ezek a járművel általában egyetlen géppuskával meg az "utazóközönség" fegyvereivel rendelkezett. Ez pedig valljuk be, nem az, az elsöprő tűzerő amivel egy bármiféle páncélozott harcjármű tartósan életben tudna maradni. A kezdeti járművek vagy féllánctalpas vagy gumikerekes futóművel rendelkeztek.
Ekkor került a lövészalakulatokhoz a BMP-1. Akik ismerték szélsőségesen nyilatkoztak róla. Az elragadtatáson át az utálatig van itt minden. Az általános kép inkább pozitív. Szép volt. Úszóképes, komoly tűzerővel rendelkezett és fürge volt. Viszonylag alacsony építésű így könnyen rejtőzik el a terepen, ami nem is baj, hiszen a páncélzata nem túl erős. Jártak ezek a szépségek a Bakonyban, Irakban, Angolában, Csecsenföldön és még ki tudja merre.
Ennek a járműnek 1:72-es makett-készletét állította elő az ukrán ACE. Nem kell megijedni! Az ACE az ACE. Csodát nem tettek itt sem, de elkészíthető alkatrészhalmazt némi fotómaratást és egy kevés matricát rejtettek a dobozba. A doboz éppen, mint a BMP-1. Szép, de igazából nem véd.
Nos, az ACE-től kapunk négy szürke öntőkereten kb. másfél maketthez elegendő műanyagot. A plusz fél jórészt sorja. Az összeállítási útmutató kicsit egyszerűsített, de igazából akár olvasható is az oroszul illetve angolul tudóknak. A részben szemenkénti lánctalp leválasztása az öntőkeretekről a munka kritikus része. Ha sikerül, nyertél! A futógörgők kissé érdekes módon rögzülnek a teknő oldalához, egy műanyag pattanásra kell felragasztani őket s nem tengelyfélére - afféle MW-dizájn.
Érdemes alapos munkát végezni az öntőcsonkok helyének csiszolásakor, mert így élethűbb makettet kaphatunk. Belső berendezés gyárilag nincs. Én nem voltam eléggé elszánt, hogy kifűrészeljem a hátsó ajtókat és berendezzem. No, majd az ifjú titánok! Festésben több variáció is lehetséges. A telezöld bármilyen változatától a sivatagi színekig, vagy a finn terepszínig. Persze illik diszkréten koszolni is, hiszen nem a limbó-hintóról van szó, amely a flaszteron tekereg. Ha magyar nyuszibuszra fájdult meg a fogad nézz körül. Több képen láttam álcázóhálót a hátsó, dupla ajtó fölött. A számozáson túl több helyen voltak ideiglenes jelzések, amik leginkább a harckocsizók geometriai jeleihez hasonlítottak.
időközben megépítettem még két "nyuszibuszt". Az egyik sima zöld, a másik egy gyakorlatra téli terepszínű változat. Végül csak meggyőztem magamat, hogy a hátsó - amúgy üzemanyagtartályt is magában foglaló deszantajtót kinyissam. Mindkettőnél ki is nyitottam a hátsó ajtót. Az utóbbiról tettem fel pár képet.
Ennek az volt a következménye, hogy valami minimális szinten be kellett rendeznem a járgány belsejét. Szerencsére nem túl bonyolult a dolog.
Nekem valahogy így sikerült. Persze javítanivaló mindig van.
A II. világháborúban merült fel annak a szükségessége, hogy a gyalogság tempója elegendő legyen, hogy kísérni, követni tudja, az előretörő páncélosokat és tüzével védelmezze az épületharcokban, fedezékekben elrejtőzött ellenség tüzével szemben. Ezek a problémák már a spanyol polgárháború csataterein is felvetődtek. Kellett egy jármű, ami elég védett ahhoz, hogy a benne ülők túléljék az elhárító tüzet és a járműből kiszállva folytathassák a klasszikus gyalogsági (bocsánat, lövész) harcot, közben pedig fedezni tudják a harckocsi előrenyomulását is. A teherautók, puhatestűek lévén, nem voltak megfelelőek a feladatra. Páncélozott, felül nyitott "acélkoporsók" érzékenyek voltak a behajított gránátokra, Molotov-koktélokra (lásd az 1956-os utcaképet Budapesten). Ráadásul ezek a járművel általában egyetlen géppuskával meg az "utazóközönség" fegyvereivel rendelkezett. Ez pedig valljuk be, nem az, az elsöprő tűzerő amivel egy bármiféle páncélozott harcjármű tartósan életben tudna maradni. A kezdeti járművek vagy féllánctalpas vagy gumikerekes futóművel rendelkeztek.
Ekkor került a lövészalakulatokhoz a BMP-1. Akik ismerték szélsőségesen nyilatkoztak róla. Az elragadtatáson át az utálatig van itt minden. Az általános kép inkább pozitív. Szép volt. Úszóképes, komoly tűzerővel rendelkezett és fürge volt. Viszonylag alacsony építésű így könnyen rejtőzik el a terepen, ami nem is baj, hiszen a páncélzata nem túl erős. Jártak ezek a szépségek a Bakonyban, Irakban, Angolában, Csecsenföldön és még ki tudja merre.
Ennek a járműnek 1:72-es makett-készletét állította elő az ukrán ACE. Nem kell megijedni! Az ACE az ACE. Csodát nem tettek itt sem, de elkészíthető alkatrészhalmazt némi fotómaratást és egy kevés matricát rejtettek a dobozba. A doboz éppen, mint a BMP-1. Szép, de igazából nem véd.
Nos, az ACE-től kapunk négy szürke öntőkereten kb. másfél maketthez elegendő műanyagot. A plusz fél jórészt sorja. Az összeállítási útmutató kicsit egyszerűsített, de igazából akár olvasható is az oroszul illetve angolul tudóknak. A részben szemenkénti lánctalp leválasztása az öntőkeretekről a munka kritikus része. Ha sikerül, nyertél! A futógörgők kissé érdekes módon rögzülnek a teknő oldalához, egy műanyag pattanásra kell felragasztani őket s nem tengelyfélére - afféle MW-dizájn.
Érdemes alapos munkát végezni az öntőcsonkok helyének csiszolásakor, mert így élethűbb makettet kaphatunk. Belső berendezés gyárilag nincs. Én nem voltam eléggé elszánt, hogy kifűrészeljem a hátsó ajtókat és berendezzem. No, majd az ifjú titánok! Festésben több variáció is lehetséges. A telezöld bármilyen változatától a sivatagi színekig, vagy a finn terepszínig. Persze illik diszkréten koszolni is, hiszen nem a limbó-hintóról van szó, amely a flaszteron tekereg. Ha magyar nyuszibuszra fájdult meg a fogad nézz körül. Több képen láttam álcázóhálót a hátsó, dupla ajtó fölött. A számozáson túl több helyen voltak ideiglenes jelzések, amik leginkább a harckocsizók geometriai jeleihez hasonlítottak.
időközben megépítettem még két "nyuszibuszt". Az egyik sima zöld, a másik egy gyakorlatra téli terepszínű változat. Végül csak meggyőztem magamat, hogy a hátsó - amúgy üzemanyagtartályt is magában foglaló deszantajtót kinyissam. Mindkettőnél ki is nyitottam a hátsó ajtót. Az utóbbiról tettem fel pár képet.
Ennek az volt a következménye, hogy valami minimális szinten be kellett rendeznem a járgány belsejét. Szerencsére nem túl bonyolult a dolog.
Nekem valahogy így sikerült. Persze javítanivaló mindig van.
|
|
bmp_1.1
|
|
|
bmp1.5
|
|
|
bmp1.4
|
|
|
bmp_1.03
|
|
|
bmp_1.02
|
|
|
bmp_1.04
|
2009.06.02.
Utolsó módosítás: 2023.01.27.
Utolsó módosítás: 2023.01.27.