BRM-1
1:72, ACE
(2000)
Pintér György - Múzeumi krimik
A mai napon bátor és nem kicsit felelőtlen lépésre szántam el magam. Elővettem a szekrény mélyéről egy kis,poros dobozt, melyet egy nagyon kedves, jó barátom ajándékozott nekem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyira nem is vág nálam témába, mert ritkán építek 1/72-ben, de éppen kukába kívánták hajítani,és ezt nem hagyhattam. Az építésről még nem születtek különös elképzeléseim, én sosem vettem volna meg ezt a kitet.
Valami beteg, perverz módon mégis vonzódom hozzá.
Ígérem, ha nekilátok, akkor arról cikk is lesz!
A fotók magukért beszélnek!
Korszakalkotóan igénytelen és mocskos kivitelezés, igazi "HARC"-kocsi.
Építés:
A csúcsminőségtől nagyon-nagyon messze elmaradó kit, valahogy mégis magával ragadott,és elhatároztam, lesz ami lesz,megépítem. Egy hetet adtam magamnak, ha nem sikerül ez idő alatt valami értékelhető(saját mércémmel értendő) eredményt produkálni,akkor kuka.
A típusról nem sokat tudok, csak néhány fotót találtam,leírásokat nemigen. Miután a BRM a BMP család tagja, folyton átlinkeltek a keresők az alapmodellre. Megadtam magam,és a meglévő néhány kép alapján megkezdtem az építést.
Az összerakás kissé egy vödör puzzle-ra emlékeztetett, a rajz alapján nem volt könnyű azonosítani az egyes elemeket, melyek cseppet sem hasonlítottak a képen szereplőkre.
A teknővel kezdtem a munkát. Lesorjáztam a fenéklemezt, párhuzamossá tettem a két oldalát, majd hozzápróbáltam az oldalsó darabokat. Itt nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártó által a fenéklemezre készített, merevítést szolgáló részeket sürgősen ki kell vágni, mert eltorzítják az egész járművet.
A test felső része viszonylag könnyen illeszkedett, leszámítva, hogy a gép orrán lövészárok-méretű hézag tátongott. A farnál a hátfal kb 1,2-1,5mm -rel volt magasabb a kelleténél(de legalább nem alacsonyabb volt!). Ennek kijavítása és az elmaradhatatlan lövészárok effektus megszüntetését követően a test egyben volt. Feljavításként a járgány hátulján lévő légzőpipát, mely keresztmetszetében egy tojásra emlékeztetett, drótra cseréltem. A rögzítőbilincsek maradék fotómaratás hulladékának felhasználásával készültek. Az orrára lámpavédő került rézdrótból.
Következhetett a futómű! Látszólag minden rendben. A lánchajtó kerék sorjából való ki- illetve újrafaragását követően, ideiglenesen a helyére illesztettem, majd rápróbáltam a takarólemezt. Ekkor döbbentem rá, hogy a lánchajtó kerekek kb 0,5-0,8mm-rel vastagabbak a kelleténél és a takaró lemez is legalább duplája az ideálisnak. A kerekeknél a megoldásra csak egy mód ajánlkozott, a két fél közötti részt tudtam csökkenteni. Ez viszont további aggodalomra adott okot.Hogy fog beférni a lánctalp?
Ezzel meg is érkeztünk a készlet leggyengébb pontjához. A félszemenkénti lánc nem hogy a hajtókerekekkel nem volt köszönőviszonyban, de a görgők sem fértek rendesen a vezetőtarajok közé. Komoly mennyiségű csiszolás következett. Arról nem is beszélve, hogy a láncot mindezek előtt ki kellett vésni a sorjából...
A páncéltest és a lánctalp mellett a torony sétagaloppnak tűnt. A gyártónak nem erőssége a forgástestek létrehozása. Az ágyúcsőből mindössze a méretét tudtam felhasználni! Húzott szálból készült az új löveg. A ködgránátvetők egy 1/35 T-72-re is nagyok voltak, ezeket szintén az előbb említett technikával pótoltam.
A festés már kifejezetten élmény volt. Egyfajta katarzis!
Alapszínnek a Model Master 4807-es Russian Armor Green akril festékét választottam. Az árnyalattal nagyon elégedett voltam. Száradás után kellemes fényes felületet kaptam, melyen jól lehetett dolgozni a Koh-i-noor cég műszaki tus tintájával. A futógörgők gumírozását Gunze H77 Tire Black-kel végeztem, majd átködöltem a jármű alsó részeit H313-mal.Akril matt lakkal fixáltam.
A száradási idők kitöltésére belekezdtem egy vinyettába. Az alap rózsaszínú sztirolhab lapból készült. Első lépésként a még festetlen lánctalpat vékonyan átecseteltem Etil-acetáttal és belenyomkodtam a felületbe, így hibátlan lánctalpnyomot kaptam. Ezt követően az egész lapot színeztem,és statikus fűvel "befüveztem". A fa egy kiszáradt bokor gyökeréből készült, barna tussal átmosva. A kövek a kertből kerültek a "képbe" a bokrokként szolgáló mohával együtt. A kerítés fogpiszkálóból és egy francia sajt dobozából készült.
Végül egy kis sarazás következett, melyet a Tamiya 3d-s időjárás "rúzsával" követtem el.
Valami beteg, perverz módon mégis vonzódom hozzá.
Ígérem, ha nekilátok, akkor arról cikk is lesz!
A fotók magukért beszélnek!
Korszakalkotóan igénytelen és mocskos kivitelezés, igazi "HARC"-kocsi.
Építés:
A csúcsminőségtől nagyon-nagyon messze elmaradó kit, valahogy mégis magával ragadott,és elhatároztam, lesz ami lesz,megépítem. Egy hetet adtam magamnak, ha nem sikerül ez idő alatt valami értékelhető(saját mércémmel értendő) eredményt produkálni,akkor kuka.
A típusról nem sokat tudok, csak néhány fotót találtam,leírásokat nemigen. Miután a BRM a BMP család tagja, folyton átlinkeltek a keresők az alapmodellre. Megadtam magam,és a meglévő néhány kép alapján megkezdtem az építést.
Az összerakás kissé egy vödör puzzle-ra emlékeztetett, a rajz alapján nem volt könnyű azonosítani az egyes elemeket, melyek cseppet sem hasonlítottak a képen szereplőkre.
A teknővel kezdtem a munkát. Lesorjáztam a fenéklemezt, párhuzamossá tettem a két oldalát, majd hozzápróbáltam az oldalsó darabokat. Itt nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártó által a fenéklemezre készített, merevítést szolgáló részeket sürgősen ki kell vágni, mert eltorzítják az egész járművet.
A test felső része viszonylag könnyen illeszkedett, leszámítva, hogy a gép orrán lövészárok-méretű hézag tátongott. A farnál a hátfal kb 1,2-1,5mm -rel volt magasabb a kelleténél(de legalább nem alacsonyabb volt!). Ennek kijavítása és az elmaradhatatlan lövészárok effektus megszüntetését követően a test egyben volt. Feljavításként a járgány hátulján lévő légzőpipát, mely keresztmetszetében egy tojásra emlékeztetett, drótra cseréltem. A rögzítőbilincsek maradék fotómaratás hulladékának felhasználásával készültek. Az orrára lámpavédő került rézdrótból.
Következhetett a futómű! Látszólag minden rendben. A lánchajtó kerék sorjából való ki- illetve újrafaragását követően, ideiglenesen a helyére illesztettem, majd rápróbáltam a takarólemezt. Ekkor döbbentem rá, hogy a lánchajtó kerekek kb 0,5-0,8mm-rel vastagabbak a kelleténél és a takaró lemez is legalább duplája az ideálisnak. A kerekeknél a megoldásra csak egy mód ajánlkozott, a két fél közötti részt tudtam csökkenteni. Ez viszont további aggodalomra adott okot.Hogy fog beférni a lánctalp?
Ezzel meg is érkeztünk a készlet leggyengébb pontjához. A félszemenkénti lánc nem hogy a hajtókerekekkel nem volt köszönőviszonyban, de a görgők sem fértek rendesen a vezetőtarajok közé. Komoly mennyiségű csiszolás következett. Arról nem is beszélve, hogy a láncot mindezek előtt ki kellett vésni a sorjából...
A páncéltest és a lánctalp mellett a torony sétagaloppnak tűnt. A gyártónak nem erőssége a forgástestek létrehozása. Az ágyúcsőből mindössze a méretét tudtam felhasználni! Húzott szálból készült az új löveg. A ködgránátvetők egy 1/35 T-72-re is nagyok voltak, ezeket szintén az előbb említett technikával pótoltam.
A festés már kifejezetten élmény volt. Egyfajta katarzis!
Alapszínnek a Model Master 4807-es Russian Armor Green akril festékét választottam. Az árnyalattal nagyon elégedett voltam. Száradás után kellemes fényes felületet kaptam, melyen jól lehetett dolgozni a Koh-i-noor cég műszaki tus tintájával. A futógörgők gumírozását Gunze H77 Tire Black-kel végeztem, majd átködöltem a jármű alsó részeit H313-mal.Akril matt lakkal fixáltam.
A száradási idők kitöltésére belekezdtem egy vinyettába. Az alap rózsaszínú sztirolhab lapból készült. Első lépésként a még festetlen lánctalpat vékonyan átecseteltem Etil-acetáttal és belenyomkodtam a felületbe, így hibátlan lánctalpnyomot kaptam. Ezt követően az egész lapot színeztem,és statikus fűvel "befüveztem". A fa egy kiszáradt bokor gyökeréből készült, barna tussal átmosva. A kövek a kertből kerültek a "képbe" a bokrokként szolgáló mohával együtt. A kerítés fogpiszkálóból és egy francia sajt dobozából készült.
Végül egy kis sarazás következett, melyet a Tamiya 3d-s időjárás "rúzsával" követtem el.
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
|
| 11 |
2009.06.06.
Utolsó módosítás: 2009.06.15.
Utolsó módosítás: 2009.06.15.
Köszönet a makettért Zsiga Lászlónak (alias Kuta).
Köszönet a folyamatos kontrollért Varga Róbertnek (alias Russel), Király Ernőnek és a hozzászóló fórumtársaknak!
Köszönet a folyamatos kontrollért Varga Róbertnek (alias Russel), Király Ernőnek és a hozzászóló fórumtársaknak!