Pintér György - Múzeumi krimik
Egy legendás repülőgép - az Olympia Meise. 1936-ban bemutatkozó sportágként a vitorlázórepülés is szerepelt az olimpiai játékokon. Sajnos ez a gyönyörű sport kikerült a sorból és a mai napig nem került vissza.
Technikai sport lévén az összes résztvevőnek azonos feltételeket kellett biztosítani, hogy ne a gépek minősége, hanem a valós repülőtudás döntsön a versenyen. A egyengépeket első alkalommal az 1940-re tervezett Tokiói olimpián használták volna - ez mindenki által ismert okok miatt elmaradt.
A háború alatt több mint 600 készült ebből a teljesen faépítésű, szép vonalvezetésű, 15 méteres fesztávolságú repülőgépből.
1945 után a gyártás kisebb-nagyobb módosításokkal tovább folytatódott Franciaországban, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Ausztráliában és Csehszlovákiában (Zlin-25 Sohaj).
Magyarországon is készült belőle 35 darab, C-2 Cinke néven. Az egyik legutolsó példányt még láttam repülni a kilencvenes évek második felében - nagy élmény volt. Közelről megvizsgálva a gépet, belesve a szerelőnyílásokon, látszott a nagyon finoman kidolgozott faszerkezet.
Elég sok gyártó készített már Meise makettet, az AZ Model egy fröccsöntött géppel állt be a sorba. A kidolgozás egyszerű, de jó. Egyedül a két darabból fröccsöntött, tömör kabintetővel nem vagyok kibékülve, nagyon szerencsétlen megoldás, nem méltó a makett minőségéhez.
A matricalap négy, a kor szokásának megfelelően krémszínű géphez kapunk jelzéseket. A magyar Cinkék között volt ennél sokkal színesebb, sárga-piros gép is, én azt tervezem megépíteni.