Pintér György - Múzeumi krimik
Üdv mindenkinek!
Itt van a második nagyobb hajómakettem, ezúttal az egyik legnagyobb, mégpedig a német flotta büszkesége, mely első útján hősi halált halt: a Bismarck.
A hajó rövid története (a részleteset már korábban leírtam az 1:1200-as méretarányú változatnál,ezért nem ismételném magam):
1935 novemberében kezdték el építeni,és a kor legmodernebb, legütőképesebb hajójává kívánták tenni. 1940. augusztus 20-án adták át a haditengerészetnek. 8 darab 380 mm-es lövegei messze felülmúlták a kor csatahajóinak erejét. A Bismarck 1941. május 18-án futott ki, ám a brit hírszerzés tudott a hajóról,és hajtóvadászatot indítottak ellene. A HMS Ark Royal fedélzetéről felszállt egyik Swordfish típusú gépnek sikerült a legkényesebb pontján eltalálni a hatalmas hajót, mégpedig a kormánylapátoknál. Ezután a hajó már nem tudott elmenekülni üldözői elől. Végül azonban nem a britek süllyesztették el, hanem a Bismarck legénysége küldte hullámsírba a monstrumot, hogy az ne kerülhessen a szövetségesek kezére. Roncsait először 1985-ben Dr. Robert Ballard találta meg.
A makett:
Sokféle típust megnéztem, ám végül a Revell 1:350-es Bismarck modelljét választottam. Igaz,ez árban jócskán meghaladja a korábbi Heller-féle Scharnhorst-ot, azonban a Heller-féle modellel összehasonlítva ez nagyságrendekkel precízebb annál. Nagyon kevés sorja található a maketten, viszont a két félhéj összeillesztése nem éppen a legegyszerűbb, itt már tömíteni is kellett. Az összeállítási útmutató nagyon részletes, jóformán egy kis könyv, olyan vastag. Részletes leírást találunk a hajó festéséről is, melyből én az 1941. első felében alkalmazott kamuflázst alkalmaztam (egyébként ez is volt a nehezebb, a felső fedélzeten végigfutó mintázat miatt is).
A festés:
Akárcsak a Scharnhorst esetében,itt is először minden egyes elemet összeragasztottam,és csak azután kezdtem el lefújni az elemeket. Ez persze azt jelentette, hogy ismét az egész fedélzetet apránként le kellett maszkolni, azonban a végeredményt szemlélve ismét megérte a fáradtságot. A méreteiből adódóan valamivel könnyebb volt letakargatni a fedélzeteket, de az idő valahogy jobban elhúzódott. De sebaj. A festés egyébként a Scharnhorst-nál említett módon zajlott. Először alapozórétegek felvitele, majd egy réteg vörös festéket vittem fel az alsó részre. Amíg száradt, addig a felső fa- és fémfedélzetek következtek a megfelelő színekkel. Ezután a test megkapta a második réteget is a vörös festékből, ezzel a korábbi kissé átütő szürke árnyalat eltűnt. Ezután jött az igazán hosszú maszkolási folyamat. Ráadásul a felsőfedélzet oldalán végigfutó csíkozást is meg kellett valósítanom. Ez néhol kissé ugyan elcsúszott, viszont szerencsére ez nem olyan feltűnő.
Matricák:
A Revell szép nagy matricalapot ad a kezünkbe, melyen még a hajó oldalán található csíkozás és kamuflázs egy része is megtalálható, én azonban ezeket inkább festéssel valósítottam meg. A zászlók nagyon szépek, csak az a kár, hogy nem mellékelnek kötélzetet, ezért ezt ismét cérnából oldottam meg. Szerencsére a matricazászlók könnyedén felhelyezhetők, és szépen is mutatnak a kész kötélzetre felhelyezve.
Összegzés:
Igazából nem tudom, hogy más gyártó 1:350-es modellje hogy' fest, mennyire részletes, de az biztos,hogy harmadannyiba kerülnek, mint a Revellnél. Lehet,hogy csak a Revell név miatt adják ilyen drágán vagy nem, nem tudom, viszont szerintem megérte az árát. Aki nyel egy nagyot, és túllép az áron, annak egy nagyon részletes (akár motorosra is átalakítható – a hajócsavarok szabadon foroghatnak és a merevítők között van hely két hengeres alakú elektromotornak is) makett fog pihenni a polcán...
A következő makett,ami már készülőben van, az ismét egy Heller lesz 1:400-as méretarányban, mégpedig a DKM Lützow (ex Deutschland).