Pintér György - Múzeumi krimik
Talán kicsit furcsa amit leírok,de a makett összeépítését a szétbontásával kezdtem.Ugyanis már egyszer elkészítettem,ám az nem igazán tetszett.Régebben a szokásos amerikai mélyszürke színt viselte de a festés hagyott némi kívánnivalót maga után.Mellesleg a nagy felületeknek hála,egy-két alkatrész rendesen el is volt deformálódva amit csak jóval később vettem észre.Ezért úgy döntöttem adok neki még egy esélyt hogy újjászülessen egy jóval szebb külsővel.Ezért a sokak által dícsért lefolyótisztítós festékeltávolító módszerhez folyamodtam,mint lehetséges alternatívához. Persze már korábban eldöntöttem hogy milyen dekorációt fog kapni,ezért beszereztem hozzá az Isradecal káprázatos matricaszettjét.Természetes volt hogy a képeken mellékelt sasfejes díszítéssel látom el a repcsit,hiszen ebben a méretarányban nagyon ütősen mutat.Itt említeném meg, hogy a többszáz stencilt érdekes módon csoportokban, együtt lehet felhelyezni a gépre, ezáltal igen sok időt és energiát spórolhatunk meg magunknak(bár még így is rá ment egypár órám).Ügyes húzás, ilyennel - bevallom - még nem találkoztam.
Miután a Humbrol 125-öt lemarta a folyadék, jó alaposan mosószerrel letisztítottam a felületet. FIGYELEM, AKI MÉG NEM DOLGOZOTT HASONLÓ SZEREKKEL, CSAK VÉDŐKESZTYŰBEN, ILLETVE VÉDŐSZEMÜVEGGEL OPERÁLJON, UGYANIS AZ ILYEN VEGYSZEREK ERŐS, MARÓ, EGÉSZSÉGRE ÁRTALMAS ANYAGOKAT TARTALMAZNAK! A végeredmény viszont önmagáért beszél.
Tisztítás után jött a legjava, hiszen szét kellett szednem a makettet az új festés miatt. A törzs-orr szekciót óvatosan pengével bevágtam, így aránylag könnyen ketté lehetett "törni". Ki kellett szedni a kabinteknőt, ami teljesen eltérő festést kapott, mint az USAF F-15E-k. Az izraeli változatok kabinszínei ugyanis sötétszürkék, illetve feketék.
A kabin egyébként példásan kidolgozott, a kapcsolók mindegyike kiáll a felületből, pontos festéssel nagyon szép hatást lehet elérni. Egyedül az oxigéncsöveket készítettem el házilag, az üléseket pedig két Aires ACESII-re cseréltem. Ezek szintén matt fekete festést kaptak. Ne felejtsük le róluk a jellegzetes kabintörő sarkantyúkat sem, amiket a maratás biztosít.
A szárnyakon kivágtam a csűrőket, majd belógatva ragasztottam őket vissza, ahogy a parkoló gépeken látható. Ezenkívül levágtam a törzs hátulsó részéröl a két vízszintes vezérsíkot amit a Revell egybe öntött a kittel. Középen felfúrtam mindkettőt, majd elkészítettem a foglalataikat a törzsbe is. Műanyag csapokkal rögzítettem őket a helyükre, hogy később külön is mozgathatóak maradjanak.
Természetesen az újraépítés során több helyen pótolnom kellett letört, hiányzó darabokat is. Ezeket sztirollapokból, valamint tömítéssel oldottam meg, több-kevesebb sikerrel.
Miután együtt volt újra a törzsszekció, bevéstem az eltűnt panelvonalakat illetve a hiányzó szegecseket. Felraktam az apróbb alkatrészeket is, például a módosított, rövidre vágott mellső pilonokat a CFT-n, ami az IAF-típusokra jellemző. A törzsvégeken megváltoztattam a besugárzás jelzőket is, ezek szintén eltérőek a standard F-15E típustól. Valamint elkészítettem a függőleges vezérsíkok tetején a vékonyabb antennákat. A törzsön a kabin jobb hátuljánál lévő "grill"-szellőző-rácsot eltömítettem, ezek ugyanis nincsenek jelen az "I" típuson.
A festés előtt kapott egy higítós mosást, majd nekiálltam a dekorációnak. Az alsó szürke Gunze 308, a terepminták 313 homok, 312 zöld (fakítva), illetve 310 barna akril színekkel készültek. A színek közti kis átszóródást Blue Tack gyurmacsíkokkal és papírsablonnal készítettem. Ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy mindenhol arányosan megmaradjon a színek közti finom átmenet. Persze profi pisztollyal simán fújva is elérhető a kívánt hatás, azonban jómagam egy régi AB-12x fegyverrel vagyok kénytelen dolgozni. Ez pedig, mint sokan tudjuk, NEM profi szerszám.
Miután megszáradt a festés, felraktam a fentebb említett fantasztikus matricákat. Gunze feszítőt használtam, ami tökéletesen végezte a dolgát. A koszolást a saját színek fakításával, illetőleg reszelt krétaporral végeztem. A felületet bátran lehet antikolni, ugyanis láttam fotókat izraeli gépekről, amelyek az amerikai sivatag felett tartottak hadgyakorlatot, és finoman szólva is igen lepusztult külsővel mutatkoztak. Nem is beszélve az otthoni klímáról, ami igen hamar leamortizálja a gépek külsejét.
A végső fényréteget a Revell matt és Humbrol satin lakkok keverékéből állítottam elő. Ezt három vékony rétegben fújtam fel, ezáltal sikerült egy szép homogén réteget felvinni a gépre. Az Aires hajtóműkiömlőket fotók alapján festettem, egyébként ebben is eltérést lehet megfigyelni az USAF és az IAF gépei közt. Az előbbiek ugyanis a takaró lemezek nélkül repülnek, míg közelkeleti rokonaik burkolt hajtóművel üzemelnek.
Felkerültek a kész makettre a függesztmények is. A lézerbombák, célzó-, illetve navigációs konténerek a Hasegawa modern fegyverkészletből valók. Az Amraam-okat átalakítottam a modernebb c verziókra, a Sidewinderek a Revell készlet sajátjai. A rakétára és a pilonokra Hobbydecal szárazmatricák kerültek. A főfutószárakon a vezetékeket húzott szálból készítettem, apró tuningként pedig az orrfutót enyhén balkanyarosra ragasztottam vissza. Végül, de utolsósorban a helyzetjejző fényeket festettem ki átlátszó pirosra és kékre.
U.i.: Elfelejtettem elkészíteni a GPS antennát, ezt majd pótolnom kell...