A Mirage véleményem szerint alulértékelt a makettgyártók részéről, ahhoz képest, hogy az elmúlt évtizedekben mennyi konfliktusban és milyen sok légierő használja a számtalan változatát.
A technikai és a történeti áttekintésbe nem kívánok belemenni, aki kíváncsi a gépcsaládra, az Interneten utána tud nézni nagyobb terjedelemben, mint amit én írhatnék róla ezeken a hasábokon.
Megörültem,amikor rátaláltam az Eduard készletére, hisz eddig a piacon csak a régi Esci/Italeri és a Heller készlete volt fellelhető, egyik se a mai kor színvonalán álló makett.
Az öröm fokozódott,amikor végignéztem a doboz tartalmát, hisz szép negatívpaneles és szegecselések jellemzik az alkatrészeket,és a kidolgozás is jónak tűnt. Ugyanakkor ez az öröm csak addig tartott,amíg el nem kezdtem az építést.
Az illeszkedések ha nem is katasztrofálisak, mindenesetre annyira idegesítően nem megfelelők, hogy gyakorlatilag minden nagyobb darab után elengedhetetlen a tömítés és csiszolás. A bajt tetézte, hogy minden olyan alkatrész,ami gyárilag két félből áll, az elcsúszva került fröccsöntésre, így nemhogy segítettek volna a makettezőnek a pontosabb pozicionálásban, inkább elvették a lehetőséget, hisz minden ilyennél nem úszható meg a csiszolás (futóművek, fegyverzet, pilonok, stb.).
Kb. itt döntöttem el, hogy ez a gép bizony kizárólag dobozból fog megépülni,és minél előbb be szeretném fejezni, bármennyire is tetszik a gép maga.
Mire a tömítésekkel végeztem,elment kb 2 hét, de végre jöhetett az alapozás majd a festés. Az Eduard a Gunze színeit ajánlja, aminek örültem, mert én is ezeket használom elsősorban.
Első körben átfújtam a panelvonalakat feketével az előárnyékolás miatt, majd jöhetett a fedőszín. A felső szürke szerintük a H337, ami szerintem és a képeket elnézve nem helyes, mert túl világos és túl szürke, így kevertem bele Gunze Intermediate Blue-t ill. némi fehéret, ezzel megkaptam a francia gépekre már jellemzőbb kékes-szürkét. A panelek közepét most nem fújtam világosabbra, inkább addig próbáltam játszani az alapszínnel és az előárnyékolással,amíg épp észrevehető az eltérés.
Az alsó részt alumíniumra javasolták, de itt se voltam elégedett vele, mert túl sterilnek és túl világosnak tűnt az első fújás után. Az eredmény Alclad Aluminium és Steel egyvelege lett,ami számomra használtabb és sötétebb tónusúnak hat. A főbb panelvonalakat alul Alclad Steel segítségével ködöltem át, valamint minden panelvonalat fekete 0.1mm-es Gundam Marker filccel húztam meg.
A matricázás előtt lefújtam a felső részt fényes lakkal, alulra nem fújtam az Alcladra ment egyből a matrica. A legjobb része a makettnek a matricaív volt kis jóindulattal, szépen simult a felületre, nem is vastag az anyaga, bár a sárga-vörös csíkok lehetettek volna hosszabbak, mert így nem érnek ki a szárny végéig, ha az ember a leírás szerint teszi fel őket...
A gép méretéhez képest elég sok matricával kellett megbirkózni, de az eredmény egy sokkal látványosabb és élettel telibb repülő lett. Az újabb fényes réteget követően a Promodeller sötétszürke bemosófolyadékát használtam, pár foltban feketét is bekeverve.
Mivel ez egy aránylag gyorsan lezavarható művelet, így jöhetett a végső lakk ami 10:1.5-2 arányú fényes-matt keverék lett.
A gép itt még túl tisztának tűnt, ezért egy kis utóárnyékolást is bevetettem, ahol pedig túl erős lett, ott visszaködöltem. Végül a törzs felsőrészét,ahol leginkább éri a nap, véletlenszerű csíkokban és foltokban megfújtam a paneleket. Ezzel, az utóárnyékolással és az előzőleg fújt lakkozással 3 eltérő fényű területet kaptam, ami szerintem egészen kellemes használt jelleget ad a gépnek.
Az apróságok felrakása után (kabintető, antennák, stb.) már csak egy alapra kellett helyezni a kész művet. Ebben segítséget kaptam ismerősömtől,akitől egy 15x15-ös fekete alapot kaptam. Hogy ne legyen annyira sivár mégse, megszerkesztettem az elejére a gép típusát, a tetejére pedig a francia légierő logója került.
A repülő persze farnehéz, amit ha jól emlékszem az Eduard nem jelzett, én pedig elfelejtettem ellenőrizni, így kénytelen voltam hozzáragasztani az alaphoz...
