A jármű
Az alapmakett egy dobozból épített Academy 13405 – M998 I.E.D Gun Truck makett. Ezt tuningoltam fel egy kicsit más készletekből megmaradt alkatrészekből házilag készített tetőcsomagtartóval, valamint egy merevebb fémszálból készült antennával. A járműbe személyzet is került, a málházáshoz pedig részben a Tamiya 35266 – Modern US Military Equipment 1/35 hátizsákjait, részben ismeretlen gyantaöntvény hátizsákokat, valamint egyéb kiegészítőket használtam fel. A típust az Irakban állomásozó amerikai csapatok használták. Ekkor még nem páncélozták gyárilag a humvee-kat, ezért a járművek személyzete és utasai ki voltak téve a rajtaütések során használt kézifegyverek találatainak, illetve a rögtönzött robbanószerkezetek repeszeinek. Ezért a minimális védelem érdekében ideiglenes megoldásként 6-12 mm-es acéllemezeket szereltek a járművekre.
A szereplők
A lövész és a két oldalán térdelő alak az ICM 35201 – US Special Forces in Iraq készlet tagjai. A plató hátulján ülő srácokat a figurás dobozaim alján talált testrészekből frankensteinkedtem össze, a sofőr és az anyósülésen helyet kapott kolléga eredetére viszont már nem emlékszem. A homokzsoké és a jószága a Master Box MB3564 – Commonwealth AFV Crew dobozából lett internálva. Az egypupú kapott kantárt, vezetőszárat és megpakoltam még néhány plusz málhával, mert úgy gondoltam, hogy így jobban passzol a telepakolt Humvee-hoz, és ezáltal a dioráma címéhez is.
A dioráma
Az alap egy régen a polcon porosodó vastagabb - szerintem HDF lemezből - gyárilag mart, kb. 13,5 x 19 cm-es lap, amire XPS-lapot ragasztottam, és abból alakítottam ki a terepet, utána 4 mm-es natúr MDF lemezből kialakítottam a dioráma oldalait a terephez igazítva. (Ez egy kísérlet volt, de senkinek nem ajánlom, mert ez az anyag erre a felhasználásra a festés, vagy fújás után hagy némi kivetnivalót az esztétikai minőséget illetően.) Az így kapott felületet hígított PVA faragasztóval kentem át, majd levegőn száradó gyurmával borítottam, finomítva ezzel a talaj durvaságán. A kívánt struktúra elérése után egy újabb réteg hígított PVA felhordása következett, amibe aprószemű dekorációs homokot szórtam, végül melegragasztóval 1-2,5 cm-es köveket rögzítettem az út oldalára. Ezt követte a fújás és a szárazecsetelés, az aljnövényzet felvitele, a szintén scratch-built pálmafa, majd a vas és a camel-jockey pozicionálása. Mindezek után már csak a címtábla elkészítésével és felhelyezésével, valamint a búra gyártásával szütyörögtem még pár órát. Az előbbit sztirollapból, az utóbbit UV-lámpás ragasztási technikával, 2 mm-es plexiből készítettem. Miután elkészültem, találtam a vackaim között egy régről maradt szintén scratch-built jelzőtáblát, ami az eredeti tervek között nem szerepelt (már csak azért sem, mert el is felejtettem, hogy van), de mivel illett a hangulathoz, utólag felapplikáltam. A későbbi felhelyezés az oka annak, hogy ez az elem nem minden képen látható.
A kompozíció
Bár az alaplap gyári méretei miatt a végeredmény kicsit tömött lett, szerintem mégsem tűnik túlzsúfoltnak. Talán a patás egy kicsit közelebb került az elsuhanó platóshoz, mint ahogy azt a valóságban tenné, de ennyi alkotói szabadságot azért engedélyeztem magamnak.
Maradok tisztelettel:
