Daimler Scout Car Mk II
1:35, Tamiya
No.35018 (1972)
Pintér György - Múzeumi krimik
Az eredeti:
A Daimler Scout Car Mk II (Daimler felderítő autó második széria) brit gyártású páncélozott jármű volt. A 3,18 méteres hosszával és az 1,5 méteres magasságával az akkori személygépkocsikhoz képest is rövidebb, alacsonyabb volt. A jármű felépítése is inkább hasonlított egy személyautóra, mint a kortárs, teherautó alvázra épült páncélautókéra. A kocsi mindössze 3 tonnát nyomott, a páncélzata viszont akkoriban tekintélyes volt, elöl 30 mm-es, oldalt 12 mm-es, lemezek védték a két fős személyzetet. Fő előnye a gyorsaságában rejlett, az 55 lóerős hathengeres benzin üzemű motor aszfaltúton közel 90 km/h-ra volt képes felgyorsítani a járművet. Defekttűrő gumikat kapott, így a kerekeket ért találatok nem bénították meg az autót és így elhagyhatták a pótkereket is. Nagy hátránya a lövegtorony hiánya volt. A fő különbség az előző típusokhoz (Mk I, Mk I A, Mk I B) képest az, hogy az Mk II szériánál elhagyták az összkerék kormányzást, ezzel csökkentve a jármű gyártási illetve karbantartási költségét és idejét. A brit hadsereg az 50-es évekig szolgálatban tartotta a járművet.
A makett:
A készletet a Tamiya cég 1972-ben adta ki, így dobozból építve inkább játékszer mint komoly makett. Kettő öntőkereten összesen 73 alkatrészből áll a makett, további egy kereten a 3 figura darabjai találhatóak. Az építési útmutató első oldala az eredeti gép egy nagyvonalú leírásával kezdődik angol nyelven. A lap alján a jármű festéséről kapunk útmutatókat, viszont csak szín nevekkel, kódok nélkül. A másik oldalon maga az építés folyamata látható, könnyen értelmezhető ábrákkal. Három különböző autóhoz kapunk jelzéseket amiknek a párosítása nekem egy kicsit zavaros volt. Az építés során felhasználtam az Eduard cég 35143 sorszámú fém maratásait. A „Bren” típusú géppuska az egyik makettező kollégától van, neki köszönöm a segítséget!
Építés:
Az apró makett összeállítása belefért volna egy esős szombat délutánba is. A legtöbb makettemnél el szoktam magam készíteni a hiányzó egységeket, de ennél a készletnél annyi hiányosság volt és az alkatrészek bonyolultsága miatt inkább megrendeltem a fémmaratást, ami nekem olyan „kapok is, meg nem is” dolog volt. Első lépésként az alvázat raktam össze, itt egyből lecseréltem a műanyag lengéscsillapítást fémdrótra és vezetékből tekert rugókra. Tömítettem az fenéklemez nem kívánatos réseit. Húzott műanyag szálból készült az összes hegesztési varrat. Következő mozzanat a belső tér kialakítása. A padló lemeznél eltüntettem a réseket. A hátsó fal belső oldalán még csak utalás sincs a külső ablakra. Így ennek a körvonalát belekarcoltam a belső oldalra, majd pótoltam a csavarokat, a mozgató mechanikát vékony fémlemezből szabtam ki. A rádión, az üzemanyagtartályon és az akkumulátoron vékony drótokból pótoltam a kábeleket. A „Bren” géppuska lőszertartó rekesz válaszfalaiból, csak 11-et ad a feljavító készlet, további 4 darabot magamnak kellet kiszabnom. A tárak vékony műanyag lapból lettek kivágva. Megcsináltam az ülések mozgató mechanikáit drótból, illetve feljavítottam a parancsnok székét (itt a háttámla zsinórozásánál egy kicsit túlzásba is estem). A homlokfalon kivágtam a vezető kitekintő nyílását és a géppuska alsó rését, valamint a két oldalsó nyílást. A két oldalon lévő ablakokhoz megkapjuk a mozgató mechanikát (igaz zárt állapotban, így ez nekem nem volt jó), viszont az első ablakokhoz nem ad semmit az Eduard (és a hátsóhoz sem). Ezek vékony fémcsíkokból, műanyag szálból illetve drótokból készültek. A tetőmozgató zsanérok műanyag szálból a rugók vékony drótból vannak. A felszereléseket maradék anyagokból válogattam össze, a térképet, a kartondobozokat, a teás bögrét én készítettem. A motorházfedélen lecsiszoltam a gyári fogantyúkat, ezeket drótból hajlítottra cseréltem. A motor szellőző nyílását mindenképpen ki akartam vágni, de a 4 darab lamella beszabása helyre ragasztása nagy kínlódás volt. A hátsó lemezen kifúrtam a hiányzó lyukat, ez gondolom a kurblis indításhoz volt ott. A hátulsó lámpa szórógyöngy, amit piros átlátszó festékkel festettem le. A ládákra apró lakatokat készítettem műanyagból és vékony vezetékből. A visszapillantó tükör nem elöl középen volt, hanem a jármű jobb oldalán, ennek a szárát húzott műanyag szálra cseréltem. Az antennák kínai üvegszálas lámpa szálából vannak.
Festés:
A jármű belseje a Revell cég 36168-as sorszámú „Dark green” színét kapta. Ezt bemostam híg fekete olajfestékkel, majd a kopásokat sötétszürke akril ceruzával készítettem. A sarkokban megülő homokot lereszelt sötétsárga színű pasztellkrétával csináltam. A makett külső színe a Tamiya XF55 „Deck tan” lett. Ezt sötétbarna olajfestékkel mostam át, a kopásokat az autó belső színével festettem meg. A gumi részek matt fekete színt kaptak, a szíjakat bőrszínre festettem. A külső porozás ugyanazzal a színnel készült mint a belső részé.
Összegzés:
A makett 1972-es kiadású (idősebb nálam!), feljavítás nélkül tényleg csak egy kis játék autó lesz. A kora ellenére sehol nem volt gond az illeszkedéssel, tömítenem is csak egy helyen kellett. Az alkatrészek sorjamentesek, pontosan illeszkednek (a japán technika…). Tudtommal a Tamiya cég már nem gyártja és nem is újította meg ezt a készletét 1:35 méretarányban.
Üdv: Elliot
A Daimler Scout Car Mk II (Daimler felderítő autó második széria) brit gyártású páncélozott jármű volt. A 3,18 méteres hosszával és az 1,5 méteres magasságával az akkori személygépkocsikhoz képest is rövidebb, alacsonyabb volt. A jármű felépítése is inkább hasonlított egy személyautóra, mint a kortárs, teherautó alvázra épült páncélautókéra. A kocsi mindössze 3 tonnát nyomott, a páncélzata viszont akkoriban tekintélyes volt, elöl 30 mm-es, oldalt 12 mm-es, lemezek védték a két fős személyzetet. Fő előnye a gyorsaságában rejlett, az 55 lóerős hathengeres benzin üzemű motor aszfaltúton közel 90 km/h-ra volt képes felgyorsítani a járművet. Defekttűrő gumikat kapott, így a kerekeket ért találatok nem bénították meg az autót és így elhagyhatták a pótkereket is. Nagy hátránya a lövegtorony hiánya volt. A fő különbség az előző típusokhoz (Mk I, Mk I A, Mk I B) képest az, hogy az Mk II szériánál elhagyták az összkerék kormányzást, ezzel csökkentve a jármű gyártási illetve karbantartási költségét és idejét. A brit hadsereg az 50-es évekig szolgálatban tartotta a járművet.
A makett:
A készletet a Tamiya cég 1972-ben adta ki, így dobozból építve inkább játékszer mint komoly makett. Kettő öntőkereten összesen 73 alkatrészből áll a makett, további egy kereten a 3 figura darabjai találhatóak. Az építési útmutató első oldala az eredeti gép egy nagyvonalú leírásával kezdődik angol nyelven. A lap alján a jármű festéséről kapunk útmutatókat, viszont csak szín nevekkel, kódok nélkül. A másik oldalon maga az építés folyamata látható, könnyen értelmezhető ábrákkal. Három különböző autóhoz kapunk jelzéseket amiknek a párosítása nekem egy kicsit zavaros volt. Az építés során felhasználtam az Eduard cég 35143 sorszámú fém maratásait. A „Bren” típusú géppuska az egyik makettező kollégától van, neki köszönöm a segítséget!
Építés:
Az apró makett összeállítása belefért volna egy esős szombat délutánba is. A legtöbb makettemnél el szoktam magam készíteni a hiányzó egységeket, de ennél a készletnél annyi hiányosság volt és az alkatrészek bonyolultsága miatt inkább megrendeltem a fémmaratást, ami nekem olyan „kapok is, meg nem is” dolog volt. Első lépésként az alvázat raktam össze, itt egyből lecseréltem a műanyag lengéscsillapítást fémdrótra és vezetékből tekert rugókra. Tömítettem az fenéklemez nem kívánatos réseit. Húzott műanyag szálból készült az összes hegesztési varrat. Következő mozzanat a belső tér kialakítása. A padló lemeznél eltüntettem a réseket. A hátsó fal belső oldalán még csak utalás sincs a külső ablakra. Így ennek a körvonalát belekarcoltam a belső oldalra, majd pótoltam a csavarokat, a mozgató mechanikát vékony fémlemezből szabtam ki. A rádión, az üzemanyagtartályon és az akkumulátoron vékony drótokból pótoltam a kábeleket. A „Bren” géppuska lőszertartó rekesz válaszfalaiból, csak 11-et ad a feljavító készlet, további 4 darabot magamnak kellet kiszabnom. A tárak vékony műanyag lapból lettek kivágva. Megcsináltam az ülések mozgató mechanikáit drótból, illetve feljavítottam a parancsnok székét (itt a háttámla zsinórozásánál egy kicsit túlzásba is estem). A homlokfalon kivágtam a vezető kitekintő nyílását és a géppuska alsó rését, valamint a két oldalsó nyílást. A két oldalon lévő ablakokhoz megkapjuk a mozgató mechanikát (igaz zárt állapotban, így ez nekem nem volt jó), viszont az első ablakokhoz nem ad semmit az Eduard (és a hátsóhoz sem). Ezek vékony fémcsíkokból, műanyag szálból illetve drótokból készültek. A tetőmozgató zsanérok műanyag szálból a rugók vékony drótból vannak. A felszereléseket maradék anyagokból válogattam össze, a térképet, a kartondobozokat, a teás bögrét én készítettem. A motorházfedélen lecsiszoltam a gyári fogantyúkat, ezeket drótból hajlítottra cseréltem. A motor szellőző nyílását mindenképpen ki akartam vágni, de a 4 darab lamella beszabása helyre ragasztása nagy kínlódás volt. A hátsó lemezen kifúrtam a hiányzó lyukat, ez gondolom a kurblis indításhoz volt ott. A hátulsó lámpa szórógyöngy, amit piros átlátszó festékkel festettem le. A ládákra apró lakatokat készítettem műanyagból és vékony vezetékből. A visszapillantó tükör nem elöl középen volt, hanem a jármű jobb oldalán, ennek a szárát húzott műanyag szálra cseréltem. Az antennák kínai üvegszálas lámpa szálából vannak.
Festés:
A jármű belseje a Revell cég 36168-as sorszámú „Dark green” színét kapta. Ezt bemostam híg fekete olajfestékkel, majd a kopásokat sötétszürke akril ceruzával készítettem. A sarkokban megülő homokot lereszelt sötétsárga színű pasztellkrétával csináltam. A makett külső színe a Tamiya XF55 „Deck tan” lett. Ezt sötétbarna olajfestékkel mostam át, a kopásokat az autó belső színével festettem meg. A gumi részek matt fekete színt kaptak, a szíjakat bőrszínre festettem. A külső porozás ugyanazzal a színnel készült mint a belső részé.
Összegzés:
A makett 1972-es kiadású (idősebb nálam!), feljavítás nélkül tényleg csak egy kis játék autó lesz. A kora ellenére sehol nem volt gond az illeszkedéssel, tömítenem is csak egy helyen kellett. Az alkatrészek sorjamentesek, pontosan illeszkednek (a japán technika…). Tudtommal a Tamiya cég már nem gyártja és nem is újította meg ezt a készletét 1:35 méretarányban.
Üdv: Elliot
|
|
Dingo_01
|
|
|
Dingo_02
|
|
|
Dingo_03
|
|
|
Dingo_04
|
|
|
Dingo_05
|
|
|
Dingo_06
|
|
|
Dingo_07
|
|
|
Dingo_08
|
|
|
Dingo_09
|
|
|
Dingo_10
|
|
|
Dingo_11
|
|
|
Dingo_12
|
|
|
Dingo_13
|
|
|
Dingo_14
|
|
|
Dingo_15
|
|
|
Dingo_16
|
2015.03.30.