Pintér György - Múzeumi krimik
Diorámák másképp
Ha egy makettező meghallja a dioráma szót automatikusan egy terep- vagy utcarészletre gondol, ami - mintegy három dimenziós fényképként - egy esemény pillanatnyi állapotát mutatja be. Ezen harcjárművek, romos épületek, valamilyen tevékenységet végző katonák, találhatók.
Keveseknek jut eszükbe, hogy diorámát nem csak a hagyományos értelemben vett helyszínen - a talajon - lehet építeni. Mint, ahogy a valóságos harc színtere is túlnőtte a szárazföldet és kilépett a harmadik dimenzióba, - a levegőbe, kiterjed a vízfelszínekre és a tenger alá, úgy diorámáink is ábrázolhatnak olyan jeleneteket, melyek ezekben a közegekben történnek. Igaz, hogy ezeket a diorámákat nem lehet annyira zsúfoltan berendezni, nem lehet olyan részletgazdagságot kialakítani, mint szárazföldi társaikon, már csak azért sem, mert egészen más arányokat kell kialakítani. Ennek ellenére érdekes és látványos munkákat készíthetünk:
Dioráma a levegőben:
Egy repülőgépmakett, ha állványon vagy függesztett állapotban a "levegőben" van, máris diorámának tekinthető, hiszen a gépet alapvető funkciója - a repülés - közben mutatja be. Látványosabb a kötelék-repülés vagy a légiharc. Ezeknek, - főleg az utóbbinak - nagyon nagy a helyigényük, hiszen a gépek ritkán kerülnek olyan közel egymáshoz, hogy azt az adott méretarányban lakószobai méretekben hitelesen meg lehessen alkotni. Van azonban egy eset, melyben az adott gépek olyan közel repülnek egymáshoz, hogy köztük fizikai kontaktus is létesül: ez a légi utántöltés.
A méretek miatt 1/144-es méretarányt választottam. Ebben a méretarányban hozzájutottam egy ismeretlen nevű orosz cég Boeing 707-es utasszállítójához, és az Italeri/Dragon F-14 Tomcat-jához. Mindkét gépet behúzott futóművel - a Tomcat-et terpesztett szárnyakkal - ragasztottam össze. A Boeing hátsó részén alul hulladék öntőkeret darabokból alakítottam ki az üzemanyag-átadó berendezést. Ennek méretét és alakját fényképek és grafika alapján terveztem meg. A gépen más átalakítást nem végeztem, mivel az utastér ablakait csak a mellékelt matricával jelképezték, ezeket nem kellett eltüntetni. Ugyancsak fotó alapján festettem az utántöltő gépet; a test és szárny fölső részét sötét szürkére, az alját fehérre. (Repülőgép Enciklopédia 375. o. - Gemini Bp. 1992.)
A Tomcat-ot a hozzá mellékelt utasítás alapján festettem, matricáztam. Itt ki kellett alakítani a fogadócsonkot. A kabin előtt bal oldalon a géptestből nyílik a töltőcsonk. Ezt szintén öntőkeretből készítettem és tejfölös pohár fóliájából kivágott "fedőlemezzel" takartam.
A gépeket állványokra helyeztem. A Boeingről leereszthető töltőcsövet apró csappal rögzítettem, hogy a leeresztés mélységét változtatni lehessen. Így - az alacsonyabb állványon lévő - Tomcat-et mögé helyezve a cső és a csonk összeilleszthető. (A variálható mélység miatt egy esetleg később összeállított - más típusú, tehát más méretű - gépet is "tankolhat".)