Pintér György - Múzeumi krimik
Aki diorámát akar csinálni, annak mindenképpen szüksége lesz egy alapra, ami összefogja azt, és összhangban is van a „feltéttel”. Meg lehet jeleníteni akár sík, akár meredek terepet sőt vizet is lehet imitálni ugyanúgy, mint havat is.
Elhatároztam, hogy a szemléletesség kedvéért készítek több képsorozatot is.
A helyszín ugyan az, egy Pest megyei település egy utcája, csak a körülmények változnak. Az első sorozat Novemberben készült, egy nappal kétnapnyi áztatós eső után.
Legtöbben fa alapot használnak, mivel olcsó, könnyű beszerezni és strapabíró is, valamint jól megmunkálható és mutatós. Természetesen lehet gipszet, kerámiát, palát is használni alapnak, de ezek szerintem nem annyira jók, mint a fa, így én a fáról fogok írni.
Ez a fa alap elég, ha pár milliméter vastag, hacsak nem akar az ember valami nehéz dolgot rátenni. Ideális alapnak mondjuk egy vágódeszka, vagy farostlemez lap.
Intézzük úgy, hogy jól elférjen a lapon az, amit rá akarunk tenni; ne lógjon le róla, ne is legyen túlméretezett és még zsúfolt sem, bár ez elég szubjektív. A lényeg, hogy a készítőnek akkor és később is tetsszen.
Tehát van egy deszka lapunk, meg egy kis rávaló.
Ha eddig nem sikerült, akkor ilyenkor kell eldönteni, milyen terepet szán rá az ember.
Lényegében minden felszínfajta megjeleníthető az egyszerű sivatagtól kezdve a réten át egészen a mocsárig.
Ha homokot szánunk aljzatnak, akkor nincs más teendőnk, mint szerezni egy kevés homokot, szépen leszitálni, tapéta ragasztóval, sulifixel, technokollal esetleg zománcfestékkel összekeverni majd a helyére önteni. Elég pár milliméter vékonyan felkenni, ha nem akarunk bele valamilyen bemélyedést, ugyanis minél vékonyabb, annál gyorsabban szárad. Ilyenkor kell belemélyíteni a járművek, emberek, állatok nyomait, mert ilyenkor még képlékeny a massza, ám később keményre szárad, főleg, ha zománcfestéket használ a tisztelt makettező kolléga. A keverést valami könnyen pótolható edényben érdemes csinálni.
Buckákat is lehet készíteni, ezeket lehet úgy, hogy találunk valamit, aminek bucka alakja van, bekenjük ezzel a trutyival aztán a helyére tesszük, vagy purhabból, hungarocellből kifaragjuk, majd arra visszük fel a masszát.
Kerék, illetve lábnyomot a szilárduló, ám még képlékeny legyen a „talaj”. Ekkor festetlen formával, ami lehet egy figura lába, gumiabroncs, lánctalp szem stb. belenyomkodjuk ügyelve arra, hogy a járművek nyoma folyamatos legyen, az élőlények nyomai közti táv pedig méretarányosan kisebb legyen. Ha mélyebb keréknyomot kívánunk diorámánkra, mint amilyet a sárban hagy maga után néhány nehezebb jármű, akkor vastagabb réteget kell teríteni a masszát, és egy spatulával, jégkrém pálcával, vonalzóval, miegymással kedvünkre alakíthatjuk a dagonyát, csak időben neki kell kezdeni a tereprendezésnek, nehogy munka közben megszáradjon a massza!
Ugyanígy lehet átrostált földet is, vagy föld homok keveréket használni, ez nyilvánvalóan más hatást ér el. Ízlés, igény szerint festéket is lehet bele keverni, vagy utólag színezni, ám én festeni még nem próbáltam a „talajt”. Aki viszont vállalkozó kedvű, az próbálkozhat különböző krétaporok hozzáadásával. Kis gyakorlattal remek összhatás érhető el
Vizet próbálnak a makettezők a legtöbbféleképpen készíteni. Sokan a gyertyazseléket ajánlják de szerintem nem jó, mert nem biztos, hogy teljesen keményre szárad, és akkor a por is beleragad. Mások alufóliát, meg üveg illetve műanyag lapot használnak, ezek szerintem nagyon nem élethűek, illetve nagyon nehéz szépen megcsinálni. Csillagászati áron beszerezhető művíz is, ami szép, jó, élethű, színezhető is talán. Aki viszont nem engedheti meg magának a művizet annak a csónak lakkot tudom tanácsolni. (Bizony, nem csak arra jó, hogy a punkok belakkozzák a tarajukat, majd valaki letörje nekik, vizet is lehet belőle készíteni.)
Színezetlenül kisebb patakok, vagy tócsák készíthetőek ebből, mert szépen átlátszóra szárad, de ha valaki vállalkozó kedvű, az esetleg a színezésével, koszolásával is próbálkozhat. Ebbe hullámokat úgy lehet készíteni, hogy ha a teteje már kezd szilárdulni, ám lejjebb még nem száradt meg, akkor injekciós tű és fecskendő segítségével mélyebbről felszív az ember egy kicsit, így a teteje hullámos lesz a lakknak, és úgy is fog megszilárdulni.
Kavicsos terepet nagyobb szemű homokból érdemes imitálni, bár ez is nagyban méretarány függő. Ami jól mutat esetleg 1/72ben az igen idétlen lehet más méretarányban. Köves terep készíthető macskaalomból, vagy kisállat kereskedésben kapható apró szemű kavicsból.
Ezek természetesen szabadon kombinálhatóak. Nagyobb (ököl nagyságú) kőből tökéletes sziklánk lehet. Mindig járjunk nyitott szemel, és ha találunk valamit a természetben, környezetben, azt vigyük haza, ha szabad, mert egy diorámában sok dologra szükség adódhat.
Útburkolatot is könnyű elkészíteni, főleg az aszfaltot. Ezt mindössze homok, gipsz és antracit színű festékből teremthetjük, száradás után szikével, késel repedéseket kátyúkat is belevéshetünk, ha akarunk. A betonra rengeteg variáció létezik. Szürke pala, szürke kartonpapír, gipsz stb. A lényeg, hogy az illesztésekre oda kell figyelni, ha reptéri állóhelyet, vagy kifutót, guruló utat akarunk.
Egyrészt, hogy legyen, másrészt, hogy méretarányos legyen. 1/48as méretarány alatt nem hiszem, hogy van értelme a tégla öntögetésnek, mivel rettentően kicsik lennének, bár akinek van hozzá türelme bármibe belevághat
Díszburkolat is készíthető. Boltokban lehet kapni erre a célra szánt, előre gyártott fajtát, vagy készíthetünk otthon kartonpapírból, gipszből, hőre száradó gyurmából készítheti, ám a lehetőségeknek csak a fantázia, és a fellelhető anyagok szabnak határt A hangsúly azon van szerintem, hogy egyformák legyenek a darabok, és jó legyen a színezés.
Sokaknak nagy dilemmát okoz a hó elkészítése. Szerintem a legegyszerűbb módja ennek, ha a cikk elején felsorolt ragasztók valamelyike közül a behavazásra ítélt részt tetszés szerinti vastagon bekenjük majd megszórjuk szódabikarbonáttal, fehér krétaporral, vagy ezek keverékével; ízlés szerint.
Elhatároztam, hogy a szemléletesség kedvéért készítek több képsorozatot is.
A helyszín ugyan az, egy Pest megyei település egy utcája, csak a körülmények változnak. Az első sorozat Novemberben készült, egy nappal kétnapnyi áztatós eső után.
Legtöbben fa alapot használnak, mivel olcsó, könnyű beszerezni és strapabíró is, valamint jól megmunkálható és mutatós. Természetesen lehet gipszet, kerámiát, palát is használni alapnak, de ezek szerintem nem annyira jók, mint a fa, így én a fáról fogok írni.
Ez a fa alap elég, ha pár milliméter vastag, hacsak nem akar az ember valami nehéz dolgot rátenni. Ideális alapnak mondjuk egy vágódeszka, vagy farostlemez lap.
Intézzük úgy, hogy jól elférjen a lapon az, amit rá akarunk tenni; ne lógjon le róla, ne is legyen túlméretezett és még zsúfolt sem, bár ez elég szubjektív. A lényeg, hogy a készítőnek akkor és később is tetsszen.
Tehát van egy deszka lapunk, meg egy kis rávaló.
Ha eddig nem sikerült, akkor ilyenkor kell eldönteni, milyen terepet szán rá az ember.
Lényegében minden felszínfajta megjeleníthető az egyszerű sivatagtól kezdve a réten át egészen a mocsárig.
Ha homokot szánunk aljzatnak, akkor nincs más teendőnk, mint szerezni egy kevés homokot, szépen leszitálni, tapéta ragasztóval, sulifixel, technokollal esetleg zománcfestékkel összekeverni majd a helyére önteni. Elég pár milliméter vékonyan felkenni, ha nem akarunk bele valamilyen bemélyedést, ugyanis minél vékonyabb, annál gyorsabban szárad. Ilyenkor kell belemélyíteni a járművek, emberek, állatok nyomait, mert ilyenkor még képlékeny a massza, ám később keményre szárad, főleg, ha zománcfestéket használ a tisztelt makettező kolléga. A keverést valami könnyen pótolható edényben érdemes csinálni.
Buckákat is lehet készíteni, ezeket lehet úgy, hogy találunk valamit, aminek bucka alakja van, bekenjük ezzel a trutyival aztán a helyére tesszük, vagy purhabból, hungarocellből kifaragjuk, majd arra visszük fel a masszát.
Kerék, illetve lábnyomot a szilárduló, ám még képlékeny legyen a „talaj”. Ekkor festetlen formával, ami lehet egy figura lába, gumiabroncs, lánctalp szem stb. belenyomkodjuk ügyelve arra, hogy a járművek nyoma folyamatos legyen, az élőlények nyomai közti táv pedig méretarányosan kisebb legyen. Ha mélyebb keréknyomot kívánunk diorámánkra, mint amilyet a sárban hagy maga után néhány nehezebb jármű, akkor vastagabb réteget kell teríteni a masszát, és egy spatulával, jégkrém pálcával, vonalzóval, miegymással kedvünkre alakíthatjuk a dagonyát, csak időben neki kell kezdeni a tereprendezésnek, nehogy munka közben megszáradjon a massza!
Ugyanígy lehet átrostált földet is, vagy föld homok keveréket használni, ez nyilvánvalóan más hatást ér el. Ízlés, igény szerint festéket is lehet bele keverni, vagy utólag színezni, ám én festeni még nem próbáltam a „talajt”. Aki viszont vállalkozó kedvű, az próbálkozhat különböző krétaporok hozzáadásával. Kis gyakorlattal remek összhatás érhető el
Vizet próbálnak a makettezők a legtöbbféleképpen készíteni. Sokan a gyertyazseléket ajánlják de szerintem nem jó, mert nem biztos, hogy teljesen keményre szárad, és akkor a por is beleragad. Mások alufóliát, meg üveg illetve műanyag lapot használnak, ezek szerintem nagyon nem élethűek, illetve nagyon nehéz szépen megcsinálni. Csillagászati áron beszerezhető művíz is, ami szép, jó, élethű, színezhető is talán. Aki viszont nem engedheti meg magának a művizet annak a csónak lakkot tudom tanácsolni. (Bizony, nem csak arra jó, hogy a punkok belakkozzák a tarajukat, majd valaki letörje nekik, vizet is lehet belőle készíteni.)
Színezetlenül kisebb patakok, vagy tócsák készíthetőek ebből, mert szépen átlátszóra szárad, de ha valaki vállalkozó kedvű, az esetleg a színezésével, koszolásával is próbálkozhat. Ebbe hullámokat úgy lehet készíteni, hogy ha a teteje már kezd szilárdulni, ám lejjebb még nem száradt meg, akkor injekciós tű és fecskendő segítségével mélyebbről felszív az ember egy kicsit, így a teteje hullámos lesz a lakknak, és úgy is fog megszilárdulni.
Kavicsos terepet nagyobb szemű homokból érdemes imitálni, bár ez is nagyban méretarány függő. Ami jól mutat esetleg 1/72ben az igen idétlen lehet más méretarányban. Köves terep készíthető macskaalomból, vagy kisállat kereskedésben kapható apró szemű kavicsból.
Ezek természetesen szabadon kombinálhatóak. Nagyobb (ököl nagyságú) kőből tökéletes sziklánk lehet. Mindig járjunk nyitott szemel, és ha találunk valamit a természetben, környezetben, azt vigyük haza, ha szabad, mert egy diorámában sok dologra szükség adódhat.
Útburkolatot is könnyű elkészíteni, főleg az aszfaltot. Ezt mindössze homok, gipsz és antracit színű festékből teremthetjük, száradás után szikével, késel repedéseket kátyúkat is belevéshetünk, ha akarunk. A betonra rengeteg variáció létezik. Szürke pala, szürke kartonpapír, gipsz stb. A lényeg, hogy az illesztésekre oda kell figyelni, ha reptéri állóhelyet, vagy kifutót, guruló utat akarunk.
Egyrészt, hogy legyen, másrészt, hogy méretarányos legyen. 1/48as méretarány alatt nem hiszem, hogy van értelme a tégla öntögetésnek, mivel rettentően kicsik lennének, bár akinek van hozzá türelme bármibe belevághat
Díszburkolat is készíthető. Boltokban lehet kapni erre a célra szánt, előre gyártott fajtát, vagy készíthetünk otthon kartonpapírból, gipszből, hőre száradó gyurmából készítheti, ám a lehetőségeknek csak a fantázia, és a fellelhető anyagok szabnak határt A hangsúly azon van szerintem, hogy egyformák legyenek a darabok, és jó legyen a színezés.
Sokaknak nagy dilemmát okoz a hó elkészítése. Szerintem a legegyszerűbb módja ennek, ha a cikk elején felsorolt ragasztók valamelyike közül a behavazásra ítélt részt tetszés szerinti vastagon bekenjük majd megszórjuk szódabikarbonáttal, fehér krétaporral, vagy ezek keverékével; ízlés szerint.
|
|
P1010760
|
|
|
"beton"
|
|
|
Kép083
|
|
|
Kép082
|
|
|
P1010748
|
|
|
P1010750
|
|
|
P1010751
|
|
|
P1010752
|
|
|
P1010753
|
|
|
P1010754
|
|
|
P1010755
|
|
|
P1010760
|
|
|
P1010756
|
|
|
P1010757
|
2008.01.11.
Utolsó módosítás: 2009.11.12.
Utolsó módosítás: 2009.11.12.
Adoba László hasznos tanácsait, kritikáit ezúton is köszönöm!