Dreadnought
1:72, Games workshop
Pintér György - Múzeumi krimik
Sci-fi és fantasy makettekkel foglalkozok több éve. Eddig összehoztam pár sajátépítésű modellt maradék alkatrészekből vagy rosszminőségű készlet „újrahasznosításával”. Ezen kívül a Warhammer 40000 világának különböző modelljeit gyűjtöttem össze más asztali játékok figuráival együtt.
A bemutatandó makettem egy nagyobb,amolyan „kezdő készletből” való, az Assault on Black Reach-ből. A Space Marine-ok Dreadnought-ját építettem meg és festettem saját elképzelés szerint. A készletben szereplő figurák és gépek amolyan lebutított változatok. Kevesebb alkatrészből állnak mint az eredeti makettek,és kevesebb variációra van lehetőség. Ennél a lépegetőnél például nem lehet beállítani,merre forduljon derékban. A teste két nagy alkatrész, gyakorlatilag egy első és egy hátsó részre van kettéosztva. Csak a karok vannak külön-külön, abból az egyik viszont két részből áll. Továbbá jár még hozzá egy talp. A kipufogót viszont nekem kellett kipótolni, egyszerűen nem volt.
A két főbb alkatrésznél az illesztések okoztak gondot, mert hogy egyik felén passzoljon,akkor a másikon kellett állítani. Úgyhogy lehetett tömíteni itt-ott, de én csak olyan részeken tettem-ahol látszódott volna. A karok függőlegesen állíthatók csak,de ez a normál verziónál is így van. A fegyverek és más kiegészítők nem variálhatók,mivel mindenből csak egy van. A makettet egyféleképpen és egyfajta testtartásban lehet megépíteni. Az alkatrészek felületei és a részletek jól voltak kidolgozva. A motívumok az elülső páncéllemezen szép részletesek. Az én festésem miatt csalóka, mert nem valami vékony rétegben vittem fel. A megépítése a tömítést leszámítva pofonegyszerű volt.
A festést úgy kezdtem,hogy az egészet lekentem feketére vékony rétegben. Akkor még nem volt szórópisztolyom. Ebből kifolyólag akármennyire vékony rétegben is vittem fel a többi színt, sajnos a festékréteg vastagabb lett a végén,mint reméltem.
Azért alapoztam le feketére,mert a nehezen hozzáférhető és zegzugos részeket már alapba sötétebbnek akartam. A zöld és a világosszürke alapszínek után festettem le a fémszínű részeket. A fekete felületekre egyértelműen nem vittem fel még egy réteget. Két réteg festés vagy átmosás és szárazecsetelés közt szoktam három napot várni, biztos,ami biztos. Az egészet átmostam nagyon híg fekete festékkel, hogy ne legyenek annyira élénkek a színek. Ezt egymás után többször megtettem,de csak módjával,mint már mondtam,nem akartam,hogy lemossam az alapszíneket. Ezután a zöld,szürke és fekete felületeket szárazecseteltem fémszínnel. Az éleket akartam valahogy kihangsúlyozni, és próbáltam azt az érzést kelteni,hogy ez tényleg fémből van. Egyben kopást is akartam vele utánozni, hogy egy picit leharcolt legyen, de csak picit, ezért épphogy észrevehetően rozsdásítottam csak. Valahogy nekem így jobban tetszett,és voltam annyira fantáziátlan,hogy a makettgyártó (szerintem nagyon szép) festési elképzeléseit akartam lekoppintani. A saját magazinjukban és honlapjukon is vannak tippek-trükkök a makettek festését illetően,én onnan merítettem ötletet ebben-abban.
A makett ballábán lévő páncéllemezen egy pergament imitáló dísz van, erre matricából ragasztottam fel egy nevet. A készlethez nagyon sok matricát adtak, ezekből választottam ezt, ez volt az egyetlen,ami felfért arra a pici helyre. Volt viszont egy kis zűr. A matrica nem akart megtapadni, pedig éppolyan leáztatós fajta mint a többi,és az utasítás szerint bántam vele. Ez a gyártó másik készleteinek matricáival is így van. Legalábbis én mindig így jártam. Jobb híján színtelen lakkot vittem fel a makettre és még mielőtt megszáradt volna, felkerült rá a matrica. Miután megszáradtak,a matricára is felvittem egy nagyon kevés lakkot. Nem lett a legszebb, de én megelégedtem ezzel is. A gépezet díszített frontpáncélján is volt egy hasonló pergamen,de ez annyira pici volt,hogy nem fért rá matrica és nem tudtam volna ráfesteni semmit se, nem is próbáltam inkább. A jobb karjába épített sugárfegyver végén a felületen a hő okozta elszíneződést imitáltam egy kis sárgaréz,majd barna szín szárazecsetelésével,és utána egy nagyon kevés fekete pigmentporral. Ez utóbbiból csak rászórtam az alkatrész minden oldalára,majd leráztam róla. A fegyvercső belsejét, amit előzőleg nekem kellett kifúrnom,egyszerűen feketére festettem. A kipufogókanál is ezt a technikát alkalmaztam. A gép bal karján kívül lévő és a jobb oldalán elöl található koponyadomborulatokat egyszerűen ezüsttel lekentem,és úgy is hagytam. A vezetékeket és apróbb fémszínű alkatrészeket alapból feketére festettem az elején minden mással együtt, és utána fémszínnel szárazecseteltem egy kicsit. A szenzorokat fényes pirosra kentem,hogy valamennyire imitáljam a fényével,hogy az áttetsző akar lenni.
Az alap elég elkapkodott és fantáziátlanra sikeredett, így utólag már bánom,hogy nem gondoltam át jobban,mi is legyen a talpon. Az alapra néhány kisebb műanyagdarabot ragasztottam szabálytalanul,hogy egy kis egyenetlenséget imitáljak. A jobb láb elé egy másik készletből származó koponyát tettem,aminek a szarvai közül valami gaz nő,és a terep többi részére is tettem belőlük. Az egészet lekentem faragasztóval úgy,hogy a növényekre ne jusson,és finom homokot szórtam rá. A végén pedig leráztam róla a felesleget,majd amikor megkötött,megint lekentem faragasztóval és rászórtam a műfüvet.
Utólag könnyű okosnak lenni. Akkor annyira odavoltam a makettért és hogy végre hozzájutottam, hogy elkövettem a klasszikus hibát: Minél előbb meglegyen! Ezért a részletekre nem figyeltem oda kellően,és a végén az alapot is összecsaptam. Ez a fajta türelmetlenség már tette tönkre makettemet,de mégsem tanultam belőle. De minden anyukának a saját gyereke a legszebb, ezért nekem így is tetszik. Várom az észrevételeket és a kritikákat. A képek minőségért elnézést kérek, de amikor készültek,még nem gondoltam,hogy cikket írok a makettről. A végeredményről persze most készítettem a valamivel jobb fotókat.
A bemutatandó makettem egy nagyobb,amolyan „kezdő készletből” való, az Assault on Black Reach-ből. A Space Marine-ok Dreadnought-ját építettem meg és festettem saját elképzelés szerint. A készletben szereplő figurák és gépek amolyan lebutított változatok. Kevesebb alkatrészből állnak mint az eredeti makettek,és kevesebb variációra van lehetőség. Ennél a lépegetőnél például nem lehet beállítani,merre forduljon derékban. A teste két nagy alkatrész, gyakorlatilag egy első és egy hátsó részre van kettéosztva. Csak a karok vannak külön-külön, abból az egyik viszont két részből áll. Továbbá jár még hozzá egy talp. A kipufogót viszont nekem kellett kipótolni, egyszerűen nem volt.
A két főbb alkatrésznél az illesztések okoztak gondot, mert hogy egyik felén passzoljon,akkor a másikon kellett állítani. Úgyhogy lehetett tömíteni itt-ott, de én csak olyan részeken tettem-ahol látszódott volna. A karok függőlegesen állíthatók csak,de ez a normál verziónál is így van. A fegyverek és más kiegészítők nem variálhatók,mivel mindenből csak egy van. A makettet egyféleképpen és egyfajta testtartásban lehet megépíteni. Az alkatrészek felületei és a részletek jól voltak kidolgozva. A motívumok az elülső páncéllemezen szép részletesek. Az én festésem miatt csalóka, mert nem valami vékony rétegben vittem fel. A megépítése a tömítést leszámítva pofonegyszerű volt.
A festést úgy kezdtem,hogy az egészet lekentem feketére vékony rétegben. Akkor még nem volt szórópisztolyom. Ebből kifolyólag akármennyire vékony rétegben is vittem fel a többi színt, sajnos a festékréteg vastagabb lett a végén,mint reméltem.
Azért alapoztam le feketére,mert a nehezen hozzáférhető és zegzugos részeket már alapba sötétebbnek akartam. A zöld és a világosszürke alapszínek után festettem le a fémszínű részeket. A fekete felületekre egyértelműen nem vittem fel még egy réteget. Két réteg festés vagy átmosás és szárazecsetelés közt szoktam három napot várni, biztos,ami biztos. Az egészet átmostam nagyon híg fekete festékkel, hogy ne legyenek annyira élénkek a színek. Ezt egymás után többször megtettem,de csak módjával,mint már mondtam,nem akartam,hogy lemossam az alapszíneket. Ezután a zöld,szürke és fekete felületeket szárazecseteltem fémszínnel. Az éleket akartam valahogy kihangsúlyozni, és próbáltam azt az érzést kelteni,hogy ez tényleg fémből van. Egyben kopást is akartam vele utánozni, hogy egy picit leharcolt legyen, de csak picit, ezért épphogy észrevehetően rozsdásítottam csak. Valahogy nekem így jobban tetszett,és voltam annyira fantáziátlan,hogy a makettgyártó (szerintem nagyon szép) festési elképzeléseit akartam lekoppintani. A saját magazinjukban és honlapjukon is vannak tippek-trükkök a makettek festését illetően,én onnan merítettem ötletet ebben-abban.
A makett ballábán lévő páncéllemezen egy pergament imitáló dísz van, erre matricából ragasztottam fel egy nevet. A készlethez nagyon sok matricát adtak, ezekből választottam ezt, ez volt az egyetlen,ami felfért arra a pici helyre. Volt viszont egy kis zűr. A matrica nem akart megtapadni, pedig éppolyan leáztatós fajta mint a többi,és az utasítás szerint bántam vele. Ez a gyártó másik készleteinek matricáival is így van. Legalábbis én mindig így jártam. Jobb híján színtelen lakkot vittem fel a makettre és még mielőtt megszáradt volna, felkerült rá a matrica. Miután megszáradtak,a matricára is felvittem egy nagyon kevés lakkot. Nem lett a legszebb, de én megelégedtem ezzel is. A gépezet díszített frontpáncélján is volt egy hasonló pergamen,de ez annyira pici volt,hogy nem fért rá matrica és nem tudtam volna ráfesteni semmit se, nem is próbáltam inkább. A jobb karjába épített sugárfegyver végén a felületen a hő okozta elszíneződést imitáltam egy kis sárgaréz,majd barna szín szárazecsetelésével,és utána egy nagyon kevés fekete pigmentporral. Ez utóbbiból csak rászórtam az alkatrész minden oldalára,majd leráztam róla. A fegyvercső belsejét, amit előzőleg nekem kellett kifúrnom,egyszerűen feketére festettem. A kipufogókanál is ezt a technikát alkalmaztam. A gép bal karján kívül lévő és a jobb oldalán elöl található koponyadomborulatokat egyszerűen ezüsttel lekentem,és úgy is hagytam. A vezetékeket és apróbb fémszínű alkatrészeket alapból feketére festettem az elején minden mással együtt, és utána fémszínnel szárazecseteltem egy kicsit. A szenzorokat fényes pirosra kentem,hogy valamennyire imitáljam a fényével,hogy az áttetsző akar lenni.
Az alap elég elkapkodott és fantáziátlanra sikeredett, így utólag már bánom,hogy nem gondoltam át jobban,mi is legyen a talpon. Az alapra néhány kisebb műanyagdarabot ragasztottam szabálytalanul,hogy egy kis egyenetlenséget imitáljak. A jobb láb elé egy másik készletből származó koponyát tettem,aminek a szarvai közül valami gaz nő,és a terep többi részére is tettem belőlük. Az egészet lekentem faragasztóval úgy,hogy a növényekre ne jusson,és finom homokot szórtam rá. A végén pedig leráztam róla a felesleget,majd amikor megkötött,megint lekentem faragasztóval és rászórtam a műfüvet.
Utólag könnyű okosnak lenni. Akkor annyira odavoltam a makettért és hogy végre hozzájutottam, hogy elkövettem a klasszikus hibát: Minél előbb meglegyen! Ezért a részletekre nem figyeltem oda kellően,és a végén az alapot is összecsaptam. Ez a fajta türelmetlenség már tette tönkre makettemet,de mégsem tanultam belőle. De minden anyukának a saját gyereke a legszebb, ezért nekem így is tetszik. Várom az észrevételeket és a kritikákat. A képek minőségért elnézést kérek, de amikor készültek,még nem gondoltam,hogy cikket írok a makettről. A végeredményről persze most készítettem a valamivel jobb fotókat.
|
|
félkész1
|
|
|
félkész2
|
|
|
félkész3
|
|
|
félkész5
|
|
|
félkész6
|
|
|
Image1
|
|
|
Image2
|
|
|
Image3
|
|
|
Image4
|
|
|
Image6
|
|
|
Image7
|
|
|
Image8
|
|
|
Image9
|
|
|
Image10
|
|
|
Image11
|
|
|
Image12
|
|
|
Image13
|
|
|
Image14
|
|
|
Image15
|
2012.11.02.