Pintér György - Múzeumi krimik
A dolog úgy kezdődött, hogy szerettem volna a GAZ Tiger-t úgy elkészíteni, hogy egy diorámán áll és körülötte álarcos orosz katonák vannak. Azonban – mivel akkor én sehol sem találtam a katonáknak megfelelő alap makett készletet -, ez időlegesen hamvába hullt ötlet maradt, egészen mostanáig.
Mivel nekem semmi tapasztalatom nincs a katonákat mintázó makettekkel, annak idején egy fórumtárs hívta fel a figyelmemet az EVOLUTION BS-6 Big szettjére, ami már elsőre megtetszett nekem. Azonban olyan horribilis összeget kértek érte, amit én túlzásnak találtam, ráadásul három olyan figurát is tartalmazott, ami számomra quasi felesleges, két civil nő és egy kutyát simogató katona személyében. Szóval vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, hogy egyelőre csak a két katonát tartalmazó szettet vásárolom meg. Ha megtetszik, később még kiegészíthetem a többi figurával is a meglévőeket külön is.
A BS-6 szett tehát 8 figurát tartalmaz, ebből 4 db „Digital Flora” camouflage egyenruhás katona, 2 db Gorka 4 gyakorlót viselő katona és 2 db civil, farmerban és kabátban lévő nő. Az általam megvásárolt szettben, a BS-6 szettben is megtalálható 2 db egymás mellett álló „Digital Flora” camouflage egyenruhás 2014-es, modern orosz katonát kapunk 1:35 méretben, gyantából. Ez a 2 db katona tehát nem csupán kettő egyforma katona, hanem két különböző katona, ami annyit jelent, hogy az egyenruhájuk azonos, ám néhány kiegészítő felszerelésük, tartásuk és egyéni fegyverük viszont különböző.
Fegyverek: Az egyik katonához egy AK-74M gépkarabélyt kapunk, a másikhoz pedig egy AS Val-t. Mindkettő rendszerben lévő, teljesen szokványos egyéni fegyver az orosz haderőknél. Az AK-val rendelkező katonához kapunk még egy távcsövet és egy az AK-hoz való bajonett markolatát mintázó kis gyanta darabkát. Nem járt viszont a szetthez semmiféle rádióantenna, összekötő zsinór a rádió és a sisak hangszórója között, sisak mikrofont se kapunk és amit én a leginkább sajnáltam és meglepőnek is találtam, nincs a szettben az egyéni fegyverekhez való taktikai szíj. Ez utóbbi azt gondolom kimeríti a probléma fogalmát, hiszen elsőre elképzelésem se volt, hogy hogyan vagy mivel pótolhatnám, ráadásul ennyi pénzért igazán belefért volna még ennyi. A gyártó weboldalán a mintának szánt, elkészített, festett maketteken is van taktikai szíj, valamint az egyik katonán sisak mikrofon is, ami végképp zavarba ejtő, hogy akkor ezt most úgy képzelték, hogy külön beszerzi a vevő, vagy hogy? Ám sajnos erre vonatkozóan sincs semmi információ, hogy hogyan és honnan és hol lehetne ezeket a kiegészítőket külön beszerezni. Ráadásul ez eléggé csalóka, hiszen aki nem figyeli a festés nélkül összeállított katonákat, amelyeken ezek a kiegészítők valóban nem találhatóak meg, az hajlamos azt hinni, hogy mindez megtalálható az általa megrendelni szándékozott készletben. Szóval ezek a dolgok azért eléggé lerontották az amúgy nagyon szép, részletes, minőségi kis figurák feelingjét számomra.
A csomagolást illetően, sajnos már ezzel is akadtak problémák. A kartondobozt kibontva azt tapasztaltam, hogy két külön kis nejlon zacsiban volt a két figura, karok, fegyverek és más tartozékok nélkül. Egy külön nejlonban a karok és a fegyverek és egy kisebb, külön negyedikben az AK-val rendelkező katonához tartozó távcső és a bajonett markolat. Nos, nem tudom ki volt az, aki azt gondolta, hogy így a legjobb elcsomagolni, de ellátnám azért tanácsokkal, ha most itt ülne előttem, miszerint ha már nem veszik a fáradtságot arra, hogy útmutatót mellékeljenek, akkor legalább úgy csomagolnák be az összeállítandó darabokat, hogy ne kelljen egy percet se azon filózni, hogy mi hová is való. És ebből adódóan következik a másik dolog, igen, sajnos semmiféle összeszerelési és festési leírást nem mellékeltek hozzá. Mivel tapasztalatlan vagyok, ezért nem tudom, ez a katonákat mintázó makett szettek esetében így szokás-e de ezt én meglehetősen furcsállom és nekem ez szintén nagyon nem szimpatikus dolog, különösen, ha a szett amúgy elég borsos árára gondolok. Igazán belefért volna még egy leírás, legalább arról, hogy milyen festékek szükségesek a szetthez. A készlet dobozának egyik oldalán nagybetűkkel jelzett webcím díszeleg, így megpróbáltam ott keresni valami leírás félét is, ha már a dobozba nem mellékeltek, gondoltam a hivatalos weboldalukon csak találni valamit, ám sajnos ez is csalódást okozott ebből a szempontból. A cég hivatalos weboldala, olyan – elnézést a kifejezésért -, mint egy csillogó-villogó farok. Vagyis gyönyörű, ritka szép és éles fotókat tartalmaz a cég által készített makettekről, makett szettekről és egy plusz oldalt szenteltek annak is, hogy diorámákon mutassák be a saját termékeik egy részét, ám semmi több. Se egy összeállítási, se egy festési leírás nincsen, se az, hogy a kiegészítőket, melyeket nem tettek a készletükbe hogyan és honnan lehet beszerezni, vagyis semmi, ami igazán hasznos lenne. Szomorú.
Mivel - ahogyan fentebb már kétszer is megírtam - eddigi tapasztalatom figurákkal nulla, körülnéztem a youtube-on, hátha találok valami hasznosat ezzel kapcsolatban. És igen, találtam. Igaz, konkrétan az általam megvásárolt szettel kapcsolatosat nem, ám más figurák festését nyomon követhettem. Hogy mennyit segített a dolog, az már más kérdés, szerintem nem sokat. Többnyire azt figyelhettem meg, ahogyan akrillal egymás után rengeteg festékréteget visznek fel egy figurára, főleg az arcon, árnyékokat és különböző átmeneteket képezve, hosszadalmas munkával és az egészből a filmen szinte alig lehetett valamit kivenni. Engem ráadásul pont az arc része nem annyira érintett, hiszen az én figuráim amúgy is álarcban vannak.
Így azután elkezdtem, a saját módszeremmel, vagyis úgy, ahogyan én jónak véltem. A megfelelő színek kiválasztása elég nehézkes volt. Még most sem vagyok biztos abban, hogy jól választottam, de ezeket találtam a makett boltban, amelyek a leginkább hasonlítottak az interneten fellelhető képeken szereplőkhöz, illetve a Krímbe érkezett felségjelzés nélküli orosz katonákról készített eredeti fényképeken szereplőkhöz. Állítólag figurák festéséhez a Vallejo festékek a legjobbak, ezért aztán én is ezeket vásároltam. Úgy gondoltam, a jármű makettekhez hasonló módon először festek és utána fogom összeállítani a kész figurát.
Az első gondot ugye rögtön annak eldöntése jelentette, hogy melyik karok melyik figurákhoz tartoznak. Mivel – ahogyan fentebb is leírtam már - leírás se volt a dobozban és nem is a figurák szerint voltak becsomagolva az alkatrészek, így ez tényleg kisebb gondot jelentett az elején.
Miután sikerült kitotózni mi hova tartozik, külön csoportosítottam és leszedtem róluk a felesleget, lesorjáztam őket. Szárazpróba, majd elkezdtem a festést, természetesen nagyító alatt. Először ecsettel befestettem rózsaszínű (Vallejo 70.835) és egy világosabb beige (Vallejo 70.804) keverékéből álló színnel az egyik katona maszkból látható arcrészét. Ezután fehérrel (70.919) a szemeit, majd feketével (70.861) kis pöttyként a szemszínét. Mivel ez nem sikerült tökéletesen, ezért javítgatni kellett, először a szemgolyó fehérjét, majd mivel az is túlcsúszott, újra rózsaszín keverékkel az arcbőr részét. Végül nagyjából sikerült olyannak kihozni, ami már hasonlított egy állarcból látható arc részre, de nem volt kis menet. Ezután lefestettem a katonát teljes egészében világoszölddel (70.974). Ekkor ért az a meglepetés, miszerint a festék nem terült rendesen és foltos lett, vagyis egészen pontosan a figurának akadtak olyan részei, amit nem fogott be az ecsettel rákent festék, hanem quasi foltokban visszahúzódott róla. Na ezeket elég nehezen sikerült eltűntetnem, mert akárhogyan próbálkoztam, mintha valami láthatatlan erő visszahúzta volna a festéket ezekről a részekről, egyszerűen nem akart a festék rajtuk maradni. Persze végül azért sikerült, de elgondolkoztam azon, hogy legközelebb ecsettel való festés előtt talán nem ártana valami alapozóval lefújni az egészet.
Jöhetett az árnyékolás, amit US Dark Green (70.893) és víz, nagyjából 30-70 %-os keverékéből készítettem el. Elég sokat kellett pacsmagolni és elég óvatosan, nehogy túl sok legyen belőle, mert hát elég gyorsan túl sok lett, ha nem vigyázott az ember. Mikor ez megvolt, egy középbarna Beige színnel (70.875) néhány barna foltot tettem az ecset hegyével minden felé a katona egyenruhájára, elég ritkán, mivel a „Digital Flora” orosz egyenruha nagy részén a zöld dominál és nem a barna, majd következett a leghosszabb ideig tartó művelet. A kis sötétzöld pöttyöket (70.980) szépen egyesével vékony kisecset hegyével felvinni a katona egyenruhájára. Nos, azt gondolom kijelenthetem, hogy ez volt a legunalmasabb része is az egésznek. Mintha sose akarna vége lenni. Ugyanakkor nem kellett különösebben vigyázni, hiszen a kis pöttyök jóformán összefüggő egységet kellett, hogy képezzenek, apróbb kihagyásokkal. Értelemszerűen a valóságnak teljesen hűen, amolyan digitális módon, apró kockákat készíteni, ilyen mennyiségben és ilyen kicsiben lehetetlennek tűnt, ezért azzal nem is próbálkoztam. Szerintem ahhoz valami matrica féle kellett volna. Az azonban nem volt.
Mikor végre valahára ez is megvolt, a fekete és a fehér színek keverékéből egy amolyan sötétebb szürke színnel befestettem a mellényen és a hátizsákon lévő szíjakat, a sisakon található szemüveget, valamint annak szíját és a térdvédőket. Kicsit még sötétítettem a szürkén és következtek a bakancsok. Végül fehér és víz 30-70 %-os keverékéből „árnyékoltam” a fekete részeket.
Mikor ez is megvolt, újra elővettem a világoszöldet és vékony ecsettel kihúztam az egyenruha gyűrődéseit és a mellényzsebek plusz a hátizsákok, zsebek széleit. Bár eredetben a csatok valószínűleg szintén fekete színűek, én érdekesebbnek gondoltam, ha Gunze H8 Silver festékkel és egy vékony ecset hegyével kihúzom azokat. Kérlek nézzétek ezt el nekem. A másik katonával ugyanígy jártam el, annyi különbséggel, hogy annál az arcbőr színét és a szemek festését csak az egyenruha világoszöldre festését követően készítettem el.
A fegyvereket illetően, az AS Val-t készítettem el elsőnek. Fentebb már megírt számú Vallejo feketével festettem le, majd Gunze H8 és Gunze H18 használatával kicsit fémes árnyalatot adtam neki itt-ott, majd Gunze H329 Sárga és Gunze H3 Piros keverékével, egyfajta narancsszínnel festettem be a tus és a markolat részeit. Az AK-val kicsit megszenvedtem, mert amikor végeztem az ecsettel, Vallejo feketével való festésével, nagyon nem tetszett a végeredmény. Nem olyan volt a fekete, amilyennek szerettem volna és sajnos közelről látszódtak az ecset húzás nyomai, valamint a fegyveren lévő apró rések, mint pl. a csőszájfék végén lévő, eltömődtek. Ezért aztán előszedtem a kompresszoromat, szórópisztolyomat és Gunze feketével lefújtam, majd ezekután Gunze H18 fém színnel óvatosan kihúztam a széleket és a tűzváltó kart. Összehasonlíthatatlanul jobb lett.
Ezekután Felragasztottam a karokat és a fegyvereket, Loctite pillanatragasztó géllel, mert ez nem folyik, ott marad ahová nyomom, ugyanakkor jól is ragad. Ennek ellenére se volt egyszerű, egyfelől mert a két kart, plusz a fegyvereket nehéz volt jól összehozni, eleinte nem is tudtam, hogy melyiket tegyem fel előbb, vagy talán egyszerre kellene-e. Szóval végül sikerült, ám ekkor vettem észre, hogy az egyik katonán néhány helyen nem ér össze teljesen a kezeket mintázó résszel. Megpróbáltam ezt orvosolni, viszont a tömítő pasztában nem igazán bízom, ráadásul nem tudom hogyan viselkedne akkor, ha nem műanyaggal, hanem gyantával akarom összehozni. Ezért aztán a sorják közt, amiket leszedtem még a legelején, próbáltam keresni olyan kis darabkákat, melyeket itt-ott alakítgatva sikerül nagyjából eltűntetnem a hézagokat. Csodák csodája, sikerült. Ezután festékkel tűntettem el a még szabadon maradó hajszálnyi réseket a már előbb említett helyen és a karok törzzsel találkozásánál, mert sajnos ott is maradtak. Szerencse, hogy a Vallejo festékek elég sűrűek és kicsit gumiszerűen száradnak – nem tudom ez szándékos-e a gyártóktól -, így nagyjából alkalmasak ilyesmire is.
A következő lépésben szétvágtam egy USB kábel vezetékét és a benne lévő kábel sodrott fém részét is szétvágtam, majd az így keletkező szinte hajszál vékony kis vezetékekből kialakítottam először a rádió összekötő kábelét. Ez úgy történt, hogy csipesz segítségével körkörösen felcsavartam egy nagyon vékony, hengeres kis gyanta csonkra, majd leszedtem róla, végül ecsettel befestettem feketére. Így nagyjából olyan alakja lett, mint egy tekert összekötő zsinórnak. Pillanatragasztóval a helyére ragasztottam a két végét. Egyiket a katona mellényének egyik felső zsebében lévő „rádióhoz”, másikat pedig a sisakhoz. A sisak hangszóróval egyszerűbb volt. Fogtam egy másik kis vezeték csonkot, enyhén meghajlítottam, hogy íve legyen, majd befestettem feketére és a végére tettem egy nagyobb festék pöttyöt a Vallejoból. Így olyan lett, mint egy mikrofon. Felragasztottam a sisak oldalához és már kész is volt. Az antenna még egyszerűbb volt. Fogtam egy harmadik darab kis vezetéket, befestettem feketével, enyhén meghajlítottam, méretre vágtam és az egyik végét hozzáragasztottam a katona mellényzsebéhez, ami a „rádiót” rejti.
Ezt követően némi fejtörés után úgy döntöttem, hogy a taktikai szíjakat egy kiürült, Dove utántöltős műanyag tubus felső részéből próbálom kialakítani. Tehát levágtam a felső részt, majd abból is levágtam egy kb. 2 mm-es részt. Sajnos még ez is túl szélesnek bizonyult, ezért aztán ebből is még vágni kellett, hogy keskenyebb legyen. Szemmérték után készítettem, úgyhogy fogalmam sincsen, hogy milyen széles lett végül, de nagyjából sikerült a méretet eltalálnom úgy vélem. Ecsettel befestettem Vallejo Light Yelow (70.949) és Vallejo Rojo Beige (70.804) keverékével. A pontos arányt nem tudom, mivel ezt is ránézésre kevertem össze, de a sárgából mindenképpen többet tettem bele. Talán olyan 80-20 % lehet az arány a srága javára. Amikor ez megvolt és megszáradt, csipesszel megfogtam és beragasztóztam az egyik végét. Beillesztettem a helyére és amint megragadt, szépen lassan haladtam tovább a ragasztásával, egészen addig, amíg már csak a másik vége volt hátra. Ekkor levágtam a felesleget és beragasztottam a helyére. A másik katona esetében ugyanígy jártam el. A különbség a két katona között csak annyi, hogy míg az AK-val rendelkezőnek egy ponton illeszkedő taktikai szíjat készítettem a fegyveréhez, addig az AS Val-lal rendelkező katonának két ponton illeszkedőt. És ezzel lényegében készen is voltam a két katonával.
Dioráma:
Másodszor készítek diorámát, de az első nem tudom, hogy tekinthető-e annak. Végülis talán igen, bár meglehetősen kezdetleges próbálkozás volt. Az is a GAZ Tiger-hez készült, azonban már amikor elkészült, akkor sem találtam megfelelőnek, így aztán mikor készen volt a két szintén hozzá készített orosz katona, elhatároztam, hogy készítek hozzá egy új diorámát is.
A koncepció megtervezése nem volt egyszerű. Igazából annyi mindent szerettem volna elhelyezni rajta, hogy be kellett lássam, az úgy nem fog menni, mert egy komolyabb terepasztal lesz inkább a végeredmény, amihez viszont a mindössze két katona és egyetlen jármű mennyisége nem elégséges. (Még így is kevésnek találom a mindössze két darab katonát.) Ráadásul lehet, hogy hónapokig készülne. Szóval vettem egy nagy levegőt és minimalizáltam a terveket. Végül, így se lett éppen aprócska, de nem is hatalmas és a vitrinemben is szépen elfér.
Azzal kezdtem, hogy megvásároltam a hozzávalókat. Először vettem egy fa táblácskát a művészboltban, majd egy doboz glett anyagot, kétféle csiszoló papírt, végül pedig apró, valójában makett vasutak töltéséhez szánt kövecskéket és fű imitációt. Utóbbi kettő BUSCH gyártmány. Pigment porom (Humbrol weathering powder és Star Dust weathering pigments Vietnam Earth) és földalapnak való „kencém” (Vallejo 26.219 brown earth) még maradt az előző próbálkozásomból, így ezeket nem kellett újra vásárolnom.
A terv tehát az volt, hogy a dioráma egy 2014-es krími útlezárást fog ábrázolni a két orosz katonával és a GAZ Tiger-rel, kicsit megspékelve még pár betontömbbel, egy krími laktanya előtti két út találkozásában. Értelemszerűen, a laktanya kerítése és kapuja ábrázolásáról rögtön letettem, mivel az már nem férne el egy normálméretű diorámán. Viszont valahogyan szerettem volna érzékeltetni az ottlétét és az utak találkozásáét is, ezért a laktanya kapuja előtti utat szegélyező, festett járdakövekkel körberakott és apró kövecskékkel feltöltött részt terveztem elhelyezni a dioráma egyik sarkába. Szembe vele viszont az út másik felét szegélyező föld részt terveztem, a kettő közé pedig értelemszerűen az aszfalt utat. Nos, találtam az Interneten hasonló fotókat amiből kiindulhattam a külső elemeket illetően, azonban értelemszerűen, a hasonlóság az általam tervezettel nem teljes. Tehát ez mindössze csak egy az én képzeletemből kipattant jelenet, így ebben a formában soha nem létezett, ezt azért szeretném hangsúlyozni, még akkor is, ha esetleg egyesek szemében ezzel sokat veszít az értékéből.
Első lépésben szórópisztollyal lelakkoztam a fából összeállított táblácskát, majd a kis fa lécek közti apró rések ellensúlyozására, alulról ideiglenesnek szánt módon leragasztottam szigetelőszalaggal, nehogy véletlenül kifolyjon rajtuk az amúgy elég sűrű glett anyag. Ezután lekentem a gelttelővel, majd száradás után amennyire lehetett simára csiszoltam.
A járdaköves rész imitációját szintén glett anyagból készítettem el. Először keménypapírból készítettem egy félkör alakú szalagot és azt ideiglenesen papír ragasztóval oda fogattam a dioráma sarkához, majd az így „elkerített” részt feltöltöttem glett anyaggal. Száradás után leszedtem a keménypapírt, majd szikével formáztam a glettel így megalkotott magasítást, elválasztó réseket vágtam, hogy kövekből összerakottnak tűnjön, végül ezt is csiszoltam. Mikor ez megvolt, lefestettem az egészet fehérrel, majd még a teljes száradás előtt minden második "követ" kimaszkoltam szalaggal és a maszkolatlan részeket lefújtam feketével. Mikor leszedtem a maszkoló szalagokat, itt-ott kisebb foltokban hozta a fehér festéket is, ezáltal értem el, hogy kissé kopottnak látszódjon.
Mikor ez is megvolt, elővettem a fekete, finom csiszolópapírt, ami az aszfaltot volt hivatott megmintázni és a járdakövekkel kirakott rész félkörívét kivágtam belőle, végül szépen mellé beillesztve felragasztottam a glettelt alapra. Ezután lekentem Vallejo 26.219 brown earth „kencével” a félköríves rész tetejét, majd még száradás előtt gyorsan beszórtam a vásárolt kis barna kövecskékkel. Azt kell mondjam, talán ez a rész sikerült szerintem a legjobban.
Az útburkolati jeleket maszkolószalag segítségével készítettem, Gunze matt fehérrel fújtam, majd szintén Gunze H308 szürkével, szintén szórópisztoly segítségével antikoltam a teljes aszfaltnak szánt felületet. Nem sok látszott abból, hogy ez két út találkozása, ezért próbáltam az antikolással is érzékeltetni ezt a fordulások nyomaival, ám ebből végül nem sok látszik, hiszen a GAZ Tiger pont ott helyezkedik el.
Ezt követően szintén a Vallejo barna „kencével” vékonyan bekentem a félköríves, járdakő imitációval szembeni részt. Hogy teljesen egyenes szép felületet adjon az út mellett, azt úgy értem el, hogy előtte lemaszkoltam az aszfaltos rész szélét, majd mikor végeztem a felkenéssel, még száradás előtt leszedtem. Így végül szép, egyenes felületet adott. Még szintén száradás előtt nagyon keveset rászórtam az apró kövecskékből is. Miközben száradt, a glett anyagból innen-onnan leszedett, letörött kis darabkákból is kiválasztottam néhányat, melyek hasonlíthatnak nagyobb útszéli formátlan kövekre és felragasztottam őket pillanatragasztóval, majd Gunze H37 barnával lefújtam őket és itt-ott a föld részt is, hogy ne legyen teljesen egyforma. Végül a már előző kis dioráma próbálkozásomnál is jól bevált Humbrol weathering powder és Star Dust weathering pigments Vietnam Earth pigment porok keverékét is, szépen aprólékosan ecsettel felhordtam erre a részre. Próbáltam ügyelni arra, hogy a széleken kicsit világosabb legyen, végül azokon a részeken, ahová a betontömböket képzeltem, apró földes részt készítettem az aszfaltút szélére, mintha onnan húzták volna ki a két tömböt.
A betontömböket szintén a már sokmindenre jól bevált glettelő anyagból készítettem. Három tömböt öntöttem ki, egy szivacsból készült, eredetileg szögletes formájú rajz kréták tárolására tervezett formába. Mikor kiszedtem a formákból, értelemszerűen a szivacsot szét kellett tépkednem, ám a tömbök meglepően jól sikerültek szerintem. A rajtuk lévő repedések, törések azt kell mondanom, hogy eredetiek. Vagyis akkor keletkeztek, amikor kiszedtem őket a szivacsformából, de ez még jól is jött ugye. Kicsit faragtam és csiszoltam rajtuk itt-ott, majd előbb fehérrel lefestettem, majd szürkével itt-ott árnyékoltam, végül Gunze matt fekete és víz kb. 30-70 %-os keverékével a repedéseknél és grafit porral a széleken antikoltam. Mikor megszáradtak apró kis drótokat ragasztgattam rájuk a megfelelő helyekre, pillanatragasztóval, imitálva a vasbetonból kiálló kusza vasrudakat, majd kettőt közülük az egyik szélükön szintén enyhén bekentem a már fent említett pigment por keverékével, mintha földes lenne az a részük, ami érintkezett az útszéli földdel.
Ezzel lényegében készen volt a dioráma, már csak el kellett helyeznem rajta a GAZ Tiger makettjét, a beton tömböket és végül pillanatragasztóval ráragasztani a katonákat.
Fű: Ami azt illeti, sehogyan se boldogultam a BUSCH vékony szálakból álló fű utánzatával. Egyszerűen nem tudtam mivel csomóba fogni, pedig próbálkoztam csipesszel is. Folyton szanaszét hullott, Tele lett vele minden, az asztalom és a padlóm egyaránt és úgy nagy általánosságban semmire se volt jó. De persze lehet, hogy ez az én hibám, hiszen még sosem próbálkoztam ilyesmivel se, tehát ebben is várom az építő jellegű kritikákat, tanácsokat.
Aki úgy gondolja, ez a két katona kevés ide, az szerintem jól gondolja. Ezért a tervekben szerepel, hogy legalább még kettőt készítek majd hozzá, egyet a Tiger fegyverei mögé és egy sofőrt.