Most egy olyan makettemet szeretném bemutatni nektek, aminek az építése kissé elnyúlt, mint a rétestészta. Nem is tudom pontosan, mikor kezdtem el. Jó pár évvel ezelőtt, az biztos. Időnként nekiláttam, hogy folytatom, se sajnos csak most készült el.
Az alap, az Eduard egyébként nagyon szép makettje volt. Az 1. világháborús időszakban a repülőkön rengeteg egyéni átalakítást végeztek a pilóták a gépeiken, ezért, ha van lehetőségem, mindig olyan makettet készítek el, amiről van fotó. Gyakran nem is lehet tudni, hogy mik azok az apróbb változtatások, beépített műszerek, egyéni ketyerék, amiket látok a képeken. Ilyenkor megpróbálom megkeresni egy jobb minőségű képen ugyanazt, és az alapján elkészíteni. William Baker kapitány gépe pontosan ilyen volt. Tele volt egyéni módosításokkal. Szerencsére több fotó is van róla. Ezek alapján például a motorburkolatra nyílásokat vágtam, ahogy a képen láttam. A motort lecseréltem egy nagyon szép műgyagya forgómotorra. Viszont, hogy az új motor beleférjen a burkolatba, azt el kellett vékonyítani. És mivel plusz nyílások is voltak rajta, ezzel elpiszmogtam jó darabig.
Az egész építésre az volt a jellemző, hogy nagyon aprólékosan, rengeteg szárazpróbát tartva készítettem el a részegységeket. Duplafedelű gépnél nagyon előre gondolkodva kell csinálni mindent. A hosszú építési idő itt bosszulta meg magát. Volt olyan megoldás, amit csak akkor vettem észre, mikor már előbbre haladtam a munkával, mert időközben elfelejtettem, hogy mit hogyan terveztem. Ezért kellett például gyártanom oldalra vágó szikét, hosszított szárú fúrószárat is, mert máshogyan nem fértem hozzá belső részekhez. Aztán még sok alkatrészt el is veszítettem útközben. Ezeket legyártottam, pótoltam. A légcsavart fából faragtam.
A festéshez a Misterkit PC10-es színét használtam, a vászon saját keverésű Gunze festék. A bordázathoz, koszoláshoz rengeteget kellett maszkolni, de ez hozzátartozik egy ilye masina elkészítéséhez.
A Camelen a merevítődrótok közt volt dupla is. Ezeket csak rugalmas cérnával lehet jól elkészíteni, elkerülve azt, hogy ha a másodikat túlfeszítjük, az előzőleg beragasztott huzal belóg. A leglehetetlenebb helyeken is van huzal, így sokat kellett varrni. Itt bizony rá kellett döbbennem, hogy régebben ez jobban ment nekem, mert sok helyen elügyetlenkedtem, illetve nem úgy sikerült, ahogy akartam volna. Szóval kijöttem a gyakorlatból, ezért már tervezem is a következő duplafedelű építését. És hát igen, a makettel együtt öregedtem én is...