1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
Miért pont Kübelwagen? Ez a makett anno domini az elsők között volt amikor elkezdtem makettezni. A Tamiya jó öreg Kübel-je... úgy éreztem, újra össze kell raknom, sok lehetőséget láttam benne!
A Kübelwagen
Az építésnél nem ütköztem nagy akadályokba, a Tamiyára jellemzően a leírás egyzerű, és jól áttekinthető. Feljavítást nem is nagyon végeztem el, az üléseket az élethű hatás elérése érdekében a papírzsebkendős eljárással kezeltem, ez a szék huzatát kívánja imitálni. A zsebkendő három rétegéből csak egyet kell használni (érdemes kicsit összegyűrni, megtépkedni), a felületet beragasztózzuk, majd megy rá a zsepi. Az eredmény egy rojtos textíl szerű felület lesz. Ezenkívűl más feljavítást nem végeztem.
A festésnél ki akartam próbálni, jobban mondva tökéletesíteni akartam pár technikát: panelezés, enyhe szín moduláció, filterezés, átmosás, rozsda, koptatás. A festéshez Vallejo sivatagi sárgát használtam, majd Tamiya higított barna segítségével kipaneleztem a járművet. A panelek közepébe újra Vallejo alapszín világosítottját használva világos színt fújtam, majd az egészet átködöltem higított alapszínnel. Ezzel variáltam már egy kicsit az alapszínen, most következhetett a további játék a színekkel.
A filterezés értelmét, technikáját már sokan leírták, (de aki mégis meg szeretné tudni mi az pontosan, Mig Jimenez cikkében tökéletesen meg lehet érteni http://www.migproductions.com/minisite/lavados/washes.htm) így azt most nem írom le, inkább csak a folyamatot: aranyokkert kentem fel főleg, néha kis sziénával keverve, több rétegben. Ezután pár felületet fakítottam (fehér, sárga, krémszínű foltok a felületre, majd az egészet összemosom). A higításhoz Humbrol higítót használtam. Az átmosáshoz égetett sziénát (Pannon Color művészoljakkal dolgozom). Koptatáshoz Vallejo sötétbarnát használtam, de a kopások megfestése során kevertem hozzá néha feketét, egy kis rozsda színt is (ettől változatos lesz). Amikor kész lettem a festéssel, el kezdtem gondolkodni mi legyen a sztori, és a helyzet, amiben meg szeretném jeleníteni járművemet.
Az alap
Kész diorámalapra készült a vignetta. Csináltam egy, a keretbe pontosan bele illő "dobozt" (a fára aztán sztirol lapokat ragasztottam és kimértem a réztábla helyét, majd purhabbal töltöttem fel, ebből aztán sniccerrel kialakítottam a kivánt felületet (domb, út), majd az egészet leöntöttem gipsszel.
A gipsz száradása után lefújtam spray festékkel (bármilyen szín lehet), ez abban segít hogy a gipsz ne szívja a további folyamatoknál a festéket. Ezután ragasztó spray-t (Noch-féle, nagyon jó anyag, mindenkinek ajánlom, egyetlen hátulütője hogy fényesre szárad!) fújtam a felületre, és földet, illetve levéldarálékot szórtam az alapra. Ez kialakította a "földet" (pár réteg lakkal fixáltam a biztonság kedvéért), amit utána Tamiya föld színekkel fújtam le, variálva a színeket, hogy változatos felszínt alakítsak ki. A fű Noch wildgras, néha egy kis sima rövidebb szörű fűvel keverve, illetve színezve is.
A bozótos résznél a hosszú szálú fű kócból van, a "fa eredeti fa", lombkoronáját az előző cikkemben (Be quiet! Villers Bocage 44) leírtak alapján készítettem. A bokrok alapja izlandi moha, ezt lefújtam barnára vagy zöldre, majd ragasztó spray, és rászórtam a lombot. A fa és a bokrok leveleit is különböző fűszerek, aprított levelek alkotják. A tábla ólomfóliából készült, a feliratot kézzel készítettem.
A figurákról
Mind a három figura a Miniart gyártmánya, és a Bantam Jeep-jükhöz adják eredetileg. A kutyás MP-s fejét lecseréltem Hornetre, a sofőré is az, a harmadik amerikaié maradt az eredeti. A sofőrt kicsit át kellett alakítanom, mert ugye eredetileg nem Kübelwagen-be tervezték...A törzs és a láb illesztésének szögével egy kicsit variálva, megkaptam a megfelelő pózt. Az ajtót paskoló karját én készítettem milliputból. A figurák festéséhez Vallejo Model Color-t használtam, kivéve a krémszínű dzseki festéséhez, itt sokat bénáztam, mert nem találtam meg a megfelelő színt...a megoldást a Pro Modell egyik száma jelentette (Ardenneki dioráma, Péter Árpád), ahol jó tippet kaptam: a megfelelő szín a Lifecolor Sand-je. Be is vált, szép eredményt kaptam! A sisakoknál is variáltam kicsit, nem akartam unalmas egyhangú színeket kapni. Átmostam őket művészolaj kékkel (mélységet adtam a zöldnek), a tetején pedig fehérrel, aranyokkerrel.
A kaják, italok, a térkép (sör, bor, kenyér) régről maradt készletekből vannak, a pokróc milliputból készült.
Létrejött a vignetta, a történet életre kelt
Egy kellemes reggelen, nem messze Rómától, egy erdei út mentén amerikai katonai rendõrök költötték el (pontosan ketten, plusz a kutyájuk) reggelijüket a nyugalmas vadonban...Egyszerre motorzúgást hallottak, egy jármû közeledett, ráadásul német...a háborúnak vége, mi a fene lehet ez? Egy amerikai ül benne, megrakodva sörrel...Kénytelenek lesznek megállítani, a jármû félreértéseket okozhat...pedig ez csak egy háborús szuvenír!
A Kübelwagen
Az építésnél nem ütköztem nagy akadályokba, a Tamiyára jellemzően a leírás egyzerű, és jól áttekinthető. Feljavítást nem is nagyon végeztem el, az üléseket az élethű hatás elérése érdekében a papírzsebkendős eljárással kezeltem, ez a szék huzatát kívánja imitálni. A zsebkendő három rétegéből csak egyet kell használni (érdemes kicsit összegyűrni, megtépkedni), a felületet beragasztózzuk, majd megy rá a zsepi. Az eredmény egy rojtos textíl szerű felület lesz. Ezenkívűl más feljavítást nem végeztem.
A festésnél ki akartam próbálni, jobban mondva tökéletesíteni akartam pár technikát: panelezés, enyhe szín moduláció, filterezés, átmosás, rozsda, koptatás. A festéshez Vallejo sivatagi sárgát használtam, majd Tamiya higított barna segítségével kipaneleztem a járművet. A panelek közepébe újra Vallejo alapszín világosítottját használva világos színt fújtam, majd az egészet átködöltem higított alapszínnel. Ezzel variáltam már egy kicsit az alapszínen, most következhetett a további játék a színekkel.
A filterezés értelmét, technikáját már sokan leírták, (de aki mégis meg szeretné tudni mi az pontosan, Mig Jimenez cikkében tökéletesen meg lehet érteni http://www.migproductions.com/minisite/lavados/washes.htm) így azt most nem írom le, inkább csak a folyamatot: aranyokkert kentem fel főleg, néha kis sziénával keverve, több rétegben. Ezután pár felületet fakítottam (fehér, sárga, krémszínű foltok a felületre, majd az egészet összemosom). A higításhoz Humbrol higítót használtam. Az átmosáshoz égetett sziénát (Pannon Color művészoljakkal dolgozom). Koptatáshoz Vallejo sötétbarnát használtam, de a kopások megfestése során kevertem hozzá néha feketét, egy kis rozsda színt is (ettől változatos lesz). Amikor kész lettem a festéssel, el kezdtem gondolkodni mi legyen a sztori, és a helyzet, amiben meg szeretném jeleníteni járművemet.
Az alap
Kész diorámalapra készült a vignetta. Csináltam egy, a keretbe pontosan bele illő "dobozt" (a fára aztán sztirol lapokat ragasztottam és kimértem a réztábla helyét, majd purhabbal töltöttem fel, ebből aztán sniccerrel kialakítottam a kivánt felületet (domb, út), majd az egészet leöntöttem gipsszel.
A gipsz száradása után lefújtam spray festékkel (bármilyen szín lehet), ez abban segít hogy a gipsz ne szívja a további folyamatoknál a festéket. Ezután ragasztó spray-t (Noch-féle, nagyon jó anyag, mindenkinek ajánlom, egyetlen hátulütője hogy fényesre szárad!) fújtam a felületre, és földet, illetve levéldarálékot szórtam az alapra. Ez kialakította a "földet" (pár réteg lakkal fixáltam a biztonság kedvéért), amit utána Tamiya föld színekkel fújtam le, variálva a színeket, hogy változatos felszínt alakítsak ki. A fű Noch wildgras, néha egy kis sima rövidebb szörű fűvel keverve, illetve színezve is.
A bozótos résznél a hosszú szálú fű kócból van, a "fa eredeti fa", lombkoronáját az előző cikkemben (Be quiet! Villers Bocage 44) leírtak alapján készítettem. A bokrok alapja izlandi moha, ezt lefújtam barnára vagy zöldre, majd ragasztó spray, és rászórtam a lombot. A fa és a bokrok leveleit is különböző fűszerek, aprított levelek alkotják. A tábla ólomfóliából készült, a feliratot kézzel készítettem.
A figurákról
Mind a három figura a Miniart gyártmánya, és a Bantam Jeep-jükhöz adják eredetileg. A kutyás MP-s fejét lecseréltem Hornetre, a sofőré is az, a harmadik amerikaié maradt az eredeti. A sofőrt kicsit át kellett alakítanom, mert ugye eredetileg nem Kübelwagen-be tervezték...A törzs és a láb illesztésének szögével egy kicsit variálva, megkaptam a megfelelő pózt. Az ajtót paskoló karját én készítettem milliputból. A figurák festéséhez Vallejo Model Color-t használtam, kivéve a krémszínű dzseki festéséhez, itt sokat bénáztam, mert nem találtam meg a megfelelő színt...a megoldást a Pro Modell egyik száma jelentette (Ardenneki dioráma, Péter Árpád), ahol jó tippet kaptam: a megfelelő szín a Lifecolor Sand-je. Be is vált, szép eredményt kaptam! A sisakoknál is variáltam kicsit, nem akartam unalmas egyhangú színeket kapni. Átmostam őket művészolaj kékkel (mélységet adtam a zöldnek), a tetején pedig fehérrel, aranyokkerrel.
A kaják, italok, a térkép (sör, bor, kenyér) régről maradt készletekből vannak, a pokróc milliputból készült.
Létrejött a vignetta, a történet életre kelt
Egy kellemes reggelen, nem messze Rómától, egy erdei út mentén amerikai katonai rendõrök költötték el (pontosan ketten, plusz a kutyájuk) reggelijüket a nyugalmas vadonban...Egyszerre motorzúgást hallottak, egy jármû közeledett, ráadásul német...a háborúnak vége, mi a fene lehet ez? Egy amerikai ül benne, megrakodva sörrel...Kénytelenek lesznek megállítani, a jármû félreértéseket okozhat...pedig ez csak egy háborús szuvenír!
|
| War Souvenir |
|
| -Fogd meg Plút |
|
| Ez csak egy szuvení… |
|
| Slower |
|
| Díjak |
2009.05.31.
Utolsó módosítás: 2009.07.17.
Utolsó módosítás: 2009.07.17.