Harkov HAI-3 "Szergej Kirov"
1:72, MikroMir
Pintér György - Múzeumi krimik
Vannak repülőgépek, amelyekkel városokat lehet eltörölni a föld színéről. Vannak, amik elvisznek egy másik kontinensre. Kevés számú polgári repülőmakettem közül mai témánk: a Harkovi Repülési Intézet, a HAI egyik érdekes gyártmánya - volt nekik jónéhány - amely a prózai "3" számot kapta. A múlt század 30-as éveinek második felében ifjú tervezők új felépítésű repülőgépek megvalósításán dolgoztak, amelyek fel tudtak szállni a falu végi legelőről, kevés üzemanyag felhasználásával képesek utasok szállítására "A"-ból "Б"-be. Így született meg a "repülő mikrobusz".
Aztán elkészülte után a gép a "Szergej Kirov" nevet kapta, a kor népszerű szovjet politikusáról, akinek aztán a szó szerint az "agyára ment" a népszerűség egy 7,62-es Nagant golyó formájában.
Egy focicsapat éppen elfér a két hatos kapszulában, plusz a repülőgépvezető. A két háború között a wc-ajtón kívül mindennel megpróbáltak repülni a sztálini Szovjetunióban (is). Voltak segédmotor hajtotta vitorlázógépek, amik munkába szállíthatták volna az uralkodó osztály - a munkásság - képviselőit. Szem előtt tartották a költséghatékonyságot, így egy nagyon egyszerű szerkezetre bízták ezt a fajta utasszállítást.
Volt egy, szinte mindent kibíró motorjuk, az M-11. Az öthengeres csillagmotor legalább féltucatnyi szovjet repülőgép lelke volt. A maga 100 lóerőnyi teljesítményével ugyan nem vihetett bombázómonstrumokat, de még fürge vadászgépeket sem, viszont igénytelen, megbízható szerkezet volt. A legtöbbet a Polikarpov Po-2-be szereltek belőle.
Maga a szerkezet egy viszonylag nagy felületű repülő szárny volt, amire két személyszállító kapszulát rögzítettek. A próbarepüléseken 2 tonnányi össztömeggel volt képes repülni. A tesztek végén egy Harkov - Tambov repülést is teljesítettek, ami 474 km volt. (Ez az Ogyessza-Várna táv, ha a derék uralkodó osztálynak kedve lett volna egy kis kiruccanásra, bár útlevelet kapni akkor eléggé macerás volt a szovjetek államában.)
Ha a gép egyszerű volt, ezt a jó szokást a makettkészletet gyártó MikroMir is követte. A szokatlan kinézetű és elrendezésű gép makettjét nem részletezte agyon. A szürke műanyagalkatrészeket három öntőkereten kapjuk. Ezen felül egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó keret található a celofán zacsikban. Ez utóbbihoz - láss csodát - maszkolófóliát is kapunk, méretre karcolva, ahogy illik. Nem voltam szomorú, amikor megláttam, hiszen a kapszulák üvegezett tetejéhez bizony jól jött. A centroplán két oldalán elhelyezkedő kapszulák szépen illeszkednének - ha a centroplán felső lemeze megfelelően hajolna. De nem! Így nem árt belülről egy kicsit megtámogatni, hogy kiadja a megfelelő ívet. A főfutók kerekeinél a ráöntött pozicionálóbütykök teljesen szükségtelenek, csak az összerakást akadályozzák. Én levagdostam őket. Az említett M-11-es motor esetében kitettek magukért. Adtak a részletezésnek rendesen. Nem elég, hogy magát a motort a légcsavarral hat darabból készítették el, de külön alkatrészként kapjuk a kipufogó- és szívócsonkokat is. El lehet babrálni velük.
A gép festése - lévén, hogy polgári célú járműről van szó - élénkebb a megszokott terepszínű gépeknél. A két kapszula fehér, a fő teherhordó részek - a motort, illetve a szárnyak bekötését tartó elemek - ezüst színt kaptak, a hatalmas szárnyfelületek sötétkéknek nevezett, szerintem középkék színűek. A függőleges vezérsík fehér. A másik változat egy halványszürke-vörös színezés.
Felségjelzés, sőt polgári lajstromszám sincs a matricalapocskán. Van ezzel szemben egy műszerfal-matrica, két apró vörös csillag a kapszulák orrára és két "Szergej Kirov" felirat, persze ékes orosz nyelven.
De a keresgélés során találtam ennél érdekesebb festést is. Meglátjuk, melyik lesz! Ha második variáció, akkor még el kell készítenem a hozzávaló matricákat, azaz egy szovjet polgári lajstromszámot és a függőleges vezérsíkra egy rajzot, amihez hasonlót nemrég a "T-34" című orosz filmben láttam.
Az összeállítási rajz jó, áttekinthető. Az alkatrészek szinte sorjamentesek, jól illeszkednek. Ahol nem, ott némi csiszolgatás segíthet. A motort tartó bak látszatra nem lehet jó, de ha megfelelő pozícióban kerül beragasztásra, pontos. A rajz és a valóság nem mindig fedi egymást. A tizenkét ülés alján nincs pozicionáló toldat, így ügyelni kell, hogy egyenesen legyenek egymás mögött. Maga a makett nem bonyolult, csak szokatlan felépítése miatt vált számomra érdekessé.
Nos, nekifogtam. Az igazi babramunka a 12 szék (nem az Ilf-Petrov!), beragasztása volt. De nem volt unalmas a motor öt hengerére az öt-öt szívó- és kipufogócsonk fölragasztása sem. De nem volt elvesztegetett idő. Tényleg jó az összhatás.
Összességében nem volt nagy munka az egész gép elkészítése. A munkák előkészítése - például a két kapszula tetejének maszkolása - több időt vett igénybe, mint az összes többi munka.
Mivel olyan festéssel akartam elkészíteni, amihez nem volt matrica, ezeket is elő kellett állítanom. Fehér, illetve átlátszó matricalapra volt szükségem. Megrajzoltam a kívánt jelzést és elkészítettem a szovjet polgári lajstromot alkotó betű- és számkombinációt.
A festésnél alaposan ki kellett takarnom a védendő felületeket. Ettől függetlenül volt, ahol kézi festéssel kellett belenyúlnom. A festéssel ennek ellenére - vagy éppen ezért(?) elégedetlen vagyok. Ráadásul hiába kaptak a saját gyártású matricák csillogó lakk alapot, csak beopálosodott az egyik egy darabon. Valamit javított a kinézeten a matt lakkréteg, de a tökéletestől messze van.
A végére hagytam az M-11-es motor belültetését a helyére.
Aztán elkészülte után a gép a "Szergej Kirov" nevet kapta, a kor népszerű szovjet politikusáról, akinek aztán a szó szerint az "agyára ment" a népszerűség egy 7,62-es Nagant golyó formájában.
Egy focicsapat éppen elfér a két hatos kapszulában, plusz a repülőgépvezető. A két háború között a wc-ajtón kívül mindennel megpróbáltak repülni a sztálini Szovjetunióban (is). Voltak segédmotor hajtotta vitorlázógépek, amik munkába szállíthatták volna az uralkodó osztály - a munkásság - képviselőit. Szem előtt tartották a költséghatékonyságot, így egy nagyon egyszerű szerkezetre bízták ezt a fajta utasszállítást.
Volt egy, szinte mindent kibíró motorjuk, az M-11. Az öthengeres csillagmotor legalább féltucatnyi szovjet repülőgép lelke volt. A maga 100 lóerőnyi teljesítményével ugyan nem vihetett bombázómonstrumokat, de még fürge vadászgépeket sem, viszont igénytelen, megbízható szerkezet volt. A legtöbbet a Polikarpov Po-2-be szereltek belőle.
Maga a szerkezet egy viszonylag nagy felületű repülő szárny volt, amire két személyszállító kapszulát rögzítettek. A próbarepüléseken 2 tonnányi össztömeggel volt képes repülni. A tesztek végén egy Harkov - Tambov repülést is teljesítettek, ami 474 km volt. (Ez az Ogyessza-Várna táv, ha a derék uralkodó osztálynak kedve lett volna egy kis kiruccanásra, bár útlevelet kapni akkor eléggé macerás volt a szovjetek államában.)
Ha a gép egyszerű volt, ezt a jó szokást a makettkészletet gyártó MikroMir is követte. A szokatlan kinézetű és elrendezésű gép makettjét nem részletezte agyon. A szürke műanyagalkatrészeket három öntőkereten kapjuk. Ezen felül egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó keret található a celofán zacsikban. Ez utóbbihoz - láss csodát - maszkolófóliát is kapunk, méretre karcolva, ahogy illik. Nem voltam szomorú, amikor megláttam, hiszen a kapszulák üvegezett tetejéhez bizony jól jött. A centroplán két oldalán elhelyezkedő kapszulák szépen illeszkednének - ha a centroplán felső lemeze megfelelően hajolna. De nem! Így nem árt belülről egy kicsit megtámogatni, hogy kiadja a megfelelő ívet. A főfutók kerekeinél a ráöntött pozicionálóbütykök teljesen szükségtelenek, csak az összerakást akadályozzák. Én levagdostam őket. Az említett M-11-es motor esetében kitettek magukért. Adtak a részletezésnek rendesen. Nem elég, hogy magát a motort a légcsavarral hat darabból készítették el, de külön alkatrészként kapjuk a kipufogó- és szívócsonkokat is. El lehet babrálni velük.
A gép festése - lévén, hogy polgári célú járműről van szó - élénkebb a megszokott terepszínű gépeknél. A két kapszula fehér, a fő teherhordó részek - a motort, illetve a szárnyak bekötését tartó elemek - ezüst színt kaptak, a hatalmas szárnyfelületek sötétkéknek nevezett, szerintem középkék színűek. A függőleges vezérsík fehér. A másik változat egy halványszürke-vörös színezés.
Felségjelzés, sőt polgári lajstromszám sincs a matricalapocskán. Van ezzel szemben egy műszerfal-matrica, két apró vörös csillag a kapszulák orrára és két "Szergej Kirov" felirat, persze ékes orosz nyelven.
De a keresgélés során találtam ennél érdekesebb festést is. Meglátjuk, melyik lesz! Ha második variáció, akkor még el kell készítenem a hozzávaló matricákat, azaz egy szovjet polgári lajstromszámot és a függőleges vezérsíkra egy rajzot, amihez hasonlót nemrég a "T-34" című orosz filmben láttam.
Az összeállítási rajz jó, áttekinthető. Az alkatrészek szinte sorjamentesek, jól illeszkednek. Ahol nem, ott némi csiszolgatás segíthet. A motort tartó bak látszatra nem lehet jó, de ha megfelelő pozícióban kerül beragasztásra, pontos. A rajz és a valóság nem mindig fedi egymást. A tizenkét ülés alján nincs pozicionáló toldat, így ügyelni kell, hogy egyenesen legyenek egymás mögött. Maga a makett nem bonyolult, csak szokatlan felépítése miatt vált számomra érdekessé.
Nos, nekifogtam. Az igazi babramunka a 12 szék (nem az Ilf-Petrov!), beragasztása volt. De nem volt unalmas a motor öt hengerére az öt-öt szívó- és kipufogócsonk fölragasztása sem. De nem volt elvesztegetett idő. Tényleg jó az összhatás.
Összességében nem volt nagy munka az egész gép elkészítése. A munkák előkészítése - például a két kapszula tetejének maszkolása - több időt vett igénybe, mint az összes többi munka.
Mivel olyan festéssel akartam elkészíteni, amihez nem volt matrica, ezeket is elő kellett állítanom. Fehér, illetve átlátszó matricalapra volt szükségem. Megrajzoltam a kívánt jelzést és elkészítettem a szovjet polgári lajstromot alkotó betű- és számkombinációt.
A festésnél alaposan ki kellett takarnom a védendő felületeket. Ettől függetlenül volt, ahol kézi festéssel kellett belenyúlnom. A festéssel ennek ellenére - vagy éppen ezért(?) elégedetlen vagyok. Ráadásul hiába kaptak a saját gyártású matricák csillogó lakk alapot, csak beopálosodott az egyik egy darabon. Valamit javított a kinézeten a matt lakkréteg, de a tökéletestől messze van.
A végére hagytam az M-11-es motor belültetését a helyére.
|
|
10645717p
|
|
|
IMG_20230611_074400
|
|
|
IMG_20230611_074502
|
|
|
IMG_20230618_094552
|
|
|
IMG_20230618_154859
|
|
|
IMG_20230618_154923
|
|
|
IMG_20230618_154952
|
|
|
légcsavarral
|
2023.06.18.
Utolsó módosítás: 2023.07.08.
Utolsó módosítás: 2023.07.08.