Junkers Ju-87 D-5 Stuka
1:72, Italeri
No.1070
Pintér György - Múzeumi krimik
Azt hiszem,a Stuka egy olyan repülőgéptípus amelyet különösebben senkinek sem kell bemutatni. Neve összeforrott a kezdeti német háborús sikerekkel, a "Blitzkrieg" egyik fő eszköze volt. 1942-től minden fronton megnőtt a vadászrepülők aktivitása, ezzel együtt a zuhanóbobázás is egyre veszélyesebb lett, így a Stukák is kiszorultak azokról a hadszínterekről,ahol a Luftwaffe nem tudta biztosítani a légifölényt. 1942 nyarán jelent meg a Ju-87 G,amelyet tankelhárító fegyverzettel szereltek fel. 1943 végétől a Stukákkal felszerelt egységeket, javarészt éjszakai bevetéseken alkalmazták. Gyártásukat 1944 szeptemberében fejezték be, 5700 példányt adtak át belőle.
A Magyar Királyi Honvéd légierő figyelmét is hamar felkeltette az új típus. Már 1939-ben tárgyalások kezdődtek az új típus rendszerbe állításáról. 1940 nyarán érkezett meg az első két Ju-87 B változat. Az első magyar zuhanóbombázó század 1943 nyarán alakult meg, ők már a D-3 és D-5 változatokat használták. Innetől kezdve a magyar zubók sok nehéz bevetést teljesítettek egészen 1945 áprilisának végéig. A megsemmisített földi célok mellett több légi győzelmet is arattak a típuson repülő gépszemélyzetek.
A kitet még 2005-ben vásároltam, akkor szereztem be hozzá a H.A.D. matricakészletet is. Sokáig állt a polcomon, mire tavasszal úgy döntöttem,megpróbálkozok az összeállítással. A készlet 52 számozott alkatrészt tartalmaz, ebben vannak azonos darabok is. Az alkatrészek világosszürke műanyagból készültek,felületükön vésett panelvonalakkal. Sokan kritizálják az Italeri-készleteket, de nekem kifejezetten szimpatikusnak tűntek az alkatrészek. Az építést a kabinnal kezdtem, mondjuk ezt az egységet lehet még részletezni, én megelégedtem a dobozban levő alkatrészekkel. A törzset és a szárnyakat gyorsan és problémamentesen sikerült összeállítani, az alkatrészek kifejezetten jól illeszkedtek. Ami nem tetszett az a szárnyakra öntött zuhanóféklapok voltak.
A gyári készletből 3 verziót lehet elkészíteni,mindegyiket Luftwaffe- festéssel. Én a már említett magyar változat mellett döntöttem. A gép az RLM 70/71/65 színeket és a szabvány német mintázatot kapta. Számomra nem volt egyértelmű a festés helyessége, mert voltak olyan források amelyek RLM82/83/76 színeket adtak meg. Mivel nekem az első verzióhoz való festékei voltak, így arra színezetem a gépet.(a profik ezen biztos, hogy felzúdulnak, de szükség törvényt bont).
A festés teljes egészében ecsettel készült, a rejtőszín határait grafitceruzával rajzoltam fel, sajnos néhány helyen látható, hogy megremegett az ecset(illetve a kezem). A nemzeti színeket és a sárga hadszíntér csíkokat is ecsettel festettem fel.
Ezek után következett némi koszolás és koptatás majd a végszerelés. Ekkor kerültek fel a futóművek, a kabintető, amely 3 részből áll és látványos, jól festhető, valamint az antennák. Sajnos az antennavezetéket fekete cérnából készítettem ez sem lett valami szép, de azt hiszem le fogom cserélni damilra. A matricázás során is vétettem egy hibát, a légcsavarkúpra nem sikerült valami szépen felhelyezni a spirált.
Az elkészült makett nekem nagyon tetszik, a hibái ellenére is amik azért vannak biztosan szép számmal.
Legyen ez a makett egy emlék a II. világháborúban hősi halált halt hajózóknak!
A Magyar Királyi Honvéd légierő figyelmét is hamar felkeltette az új típus. Már 1939-ben tárgyalások kezdődtek az új típus rendszerbe állításáról. 1940 nyarán érkezett meg az első két Ju-87 B változat. Az első magyar zuhanóbombázó század 1943 nyarán alakult meg, ők már a D-3 és D-5 változatokat használták. Innetől kezdve a magyar zubók sok nehéz bevetést teljesítettek egészen 1945 áprilisának végéig. A megsemmisített földi célok mellett több légi győzelmet is arattak a típuson repülő gépszemélyzetek.
A kitet még 2005-ben vásároltam, akkor szereztem be hozzá a H.A.D. matricakészletet is. Sokáig állt a polcomon, mire tavasszal úgy döntöttem,megpróbálkozok az összeállítással. A készlet 52 számozott alkatrészt tartalmaz, ebben vannak azonos darabok is. Az alkatrészek világosszürke műanyagból készültek,felületükön vésett panelvonalakkal. Sokan kritizálják az Italeri-készleteket, de nekem kifejezetten szimpatikusnak tűntek az alkatrészek. Az építést a kabinnal kezdtem, mondjuk ezt az egységet lehet még részletezni, én megelégedtem a dobozban levő alkatrészekkel. A törzset és a szárnyakat gyorsan és problémamentesen sikerült összeállítani, az alkatrészek kifejezetten jól illeszkedtek. Ami nem tetszett az a szárnyakra öntött zuhanóféklapok voltak.
A gyári készletből 3 verziót lehet elkészíteni,mindegyiket Luftwaffe- festéssel. Én a már említett magyar változat mellett döntöttem. A gép az RLM 70/71/65 színeket és a szabvány német mintázatot kapta. Számomra nem volt egyértelmű a festés helyessége, mert voltak olyan források amelyek RLM82/83/76 színeket adtak meg. Mivel nekem az első verzióhoz való festékei voltak, így arra színezetem a gépet.(a profik ezen biztos, hogy felzúdulnak, de szükség törvényt bont).
A festés teljes egészében ecsettel készült, a rejtőszín határait grafitceruzával rajzoltam fel, sajnos néhány helyen látható, hogy megremegett az ecset(illetve a kezem). A nemzeti színeket és a sárga hadszíntér csíkokat is ecsettel festettem fel.
Ezek után következett némi koszolás és koptatás majd a végszerelés. Ekkor kerültek fel a futóművek, a kabintető, amely 3 részből áll és látványos, jól festhető, valamint az antennák. Sajnos az antennavezetéket fekete cérnából készítettem ez sem lett valami szép, de azt hiszem le fogom cserélni damilra. A matricázás során is vétettem egy hibát, a légcsavarkúpra nem sikerült valami szépen felhelyezni a spirált.
Az elkészült makett nekem nagyon tetszik, a hibái ellenére is amik azért vannak biztosan szép számmal.
Legyen ez a makett egy emlék a II. világháborúban hősi halált halt hajózóknak!
|
|
P8110194
|
|
|
P8110195
|
|
|
P8110197
|
|
|
P8110198
|
|
|
P8110199
|
|
|
P8110201
|
2009.08.13.