Pintér György - Múzeumi krimik
1959-ben már javában alakult a feszültség a "teljesen demokratikus" Nyugat és a "népi demokratikus" Kelet között. Lezajlott a kubai forradalom, aminek eredményeként egy az USA-val legalább is kritikus hozzáállású rendszer jött létre a korábbi üdülőparadicsomban, mellékesen a cukornád, a rum és a szivar hazájában.
Világméretekben folyt a "béketábor" - mármint a szovjet befolyással a békéért harcoló területek bekerítése. Katonai szervezetek jöttek létre Ázsiában is. Ekkor az amerikai kormány úgy döntött, persze merő hazafiságból, rakétákat kellene telepíteni Európába. Jelesül Nagy-Britanniába (60 darab Thor nagy hatótávú), Olaszországba (30 Jupiter közép-hatósugarú) és Törökországba. Na, ez utóbbi aztán kiverte a biztosítékot a szovjet oldalon, hiszen Izmírbe telepíteni készült 15 darab Jupiter közép-hatósugarú rakétát, amelyek az Égei-tenger partjáról indulva viszonylag gyorsan elérhették a szovjet területeket is.
Nos, a "mindenki lépik egyet" elve alapján a szovjet vezetésnek is eszébe jutott néhány vad ötlet. Ehhez hozzájárult egyrészt az amerikai-szovjet viszony alapos megromlása – (lásd az U-2-es lelövés - 1960. május 1. - Szverdlovszk fölött) mellett az is, hogy méginkább megromlottak a kapcsolatok az USA és Kuba között. Ehhez, illetve a szovjet orientáció erősödéséhez hozzájárult az 1960. május 4-én egy belga hadianyagot Kubába szállító francia kereskedelmi hajó, La Coubre felrobbantása is.
Nos, ez utóbbira építette a Hruscsov vezette Szovjetunió a törökországi rakétatelepítés elleni akcióját. (Úgy mellékesen a szovjet jelenlét növelését a Karib-tengeren.) Így jött az ötlet, hogy közép-hatósugarú rakétákat kellene telepíteni Kubába, úgymond Kuba megvédésére. (Ekkor már túl voltak a '61 áprilisi kudarcos partraszállási kísérleten a Disznó-öbölnél - 1961. április 17.-19.-, ami a mélypontra lökte az amúgy sem szívélyes kapcsolatokat Kuba és az USA között.) Ráadásul a kb. 2000 km-es hatósugárba bekerülhetne az amerikai nagyvárosok és a stratégiai bombázók bázisainak többsége. Lévén, hogy az amerikai korai riasztó rendszer leginkább Alaszkára figyelt, így lényegesen gyengébb volt ugyanez a rendszer az addig saját kis pancsolónak számító karibi irányba.
A következő hónapokban megnőtt a szovjet katonai jelenlét Kubában. Angara légvédelmi rakéták mellett 400 harckocsi, MiG-15 és 19 vadászgépek érkeztek Kubába, de jutott a P-15-es hajó elleni rakétákból is.
1962 májusában megszületett a Anyadir-terv (Операция «Анадырь») szovjet rakéták és bombázók Kubába szállításáról. Júliustól egyes adatok szerin vagy 60, szovjet források szerint 83 szovjet teherhajó volt már úton Kuba felé. (Összesen 379 hajó vett részt a műveletekben.) Ezek a Szovjet Haditengerészet polgári hajói voltak, amiket – teljesen szabálytalanul – de az élesedő helyzet miatt légvédelmi géppuskákkal, illetve gépágyúkkal is felszerelték. Bár az amerikai hírszerzésnek voltak töredékes információi, a politikusok úgy gondolták, a szovjetek "azt úgysem merik". Ja! Olyanok. Augusztusra már négy harcképes indítóállás készült a bele illő "Dvina" és "Csuszovaja" rakéták fogadására. Ez utóbbiak hatósugara valahol 3500 és 4500 km között volt függően attól, hogy amerikai, vagy éppen szovjet forrásokat nézünk. A szállítás elkezdődött. A hangulat kedvéért 24 darab 1 megatonnás (Hirosima 15 kt-s volt) atomrobbanófej úszott át az óceánon. Hordozóeszközök nem érkeztek. A tervek egy komplett ezred átszállításáról szóltak, ami 32 ilyen robbanófejet és 16 hordozóeszközt jelentett. Kerültek kisebb, Luna rakéták is, amik el tudták volna érni Florida déli patjait. Október 4-ig 160 atomtöltet került a szigetre. Ja és 70 indítóállomás megépítése is szerepelt az elgondolásokban. Hat "Dvina" és három "Csuszovaja" állás meg is épült. A negyedik ilyen építését lefotózta egy U-2-es. (Ez jó öt héttel azután volt, hogy az első rakétákat kirakták Havannában.) Erre aztán kitört a gyalázat!
Az amerikaiak előtt két út volt. Vagy egy tengeri blokád – mindegy hogyan nevezik –, vagy egy teljes körű invázió, Kuba lerohanása. Ez utóbbiból nagy balhé kerekedett volna, hiszen ekkortájt a szigeten a helyi erők mellett körülbelül 43 ezres szovjet katonai kontingens állomásozott. Később derült ki, hogy a körzetben több szovjet tengeralattjáró is volt, atomtöltetű rakétákkal – minden eshetőségre készen.
Kennedy, az egy évvel későbbi dallasi célponttá vált elnök, október 22-én karantént hirdetett Kuba ellen. Ez egy tökéletes blokád volt, de a karatén kifejezésbe nem lehetett olyan könnyen belekötni. A szovjet teherhajók, hadihajó kísérettel egyre közeledtek a blokádövezethez. Küszöbön állt egy nyílt összecsapás a két világhatalom között.
Évekkel később Kádár János egy beszédében utalt arra, mi lehetett volta: "A nagyhatalmak azon vitáznak, ki, hányszor tudná elpusztítani a Földet. Nekünk elég lenne az apraja is."
Október 26-án a szovjetek javasolták (közben a hajók mentek), hogy annak fejében, hogy az USA nem támadja meg Kubát és nem támogat Kuba-ellenes katonai akciót, akkor ők is elhozzák a játékszereiket a szigetről. Egy nappal később ehhez hozzácsapták a törökországi amerikai rakéták eltávolításának igényét. Közben Kuba fölött lelőttek egy éppen arra csellengő U-2-t.
A megoldás érdekes volt. Kennedy elnök bejelentette a nagyközönségnek, hogy elfogadta az első ajánlatot, így ezt tudta mindenki, de a "ne azt nézd, mit mondok, hanem, hogy mit csinálok" - jegyében titokban elfogadta második, a törökországi rakéták kivonását követelő változatot is. Október 28-án a szovjet hajók, amik már látótávolságban voltak a blokádot alkotó amerikai hajóktól, visszafordultak. November 20-án az elnök feloldotta a blokádot Kuba ellen.
Ha valaki úgy gondolja, hogy messze van, annak csalódnia kell. Derék néphadseregünk egyes egységeit is riadóztatták. Visszaemlékezések szerint kipakolták a lőszert a repülőgépekhez és mindenkit visszarángattak szabadságról. A pilóták benn ültek a gépeikben. Élesben lehetett volna vizsgálni a kor egyik idióta viccének valóságtartalmát:
- Mit kell tenni atomvillanás esetén?
- Jól megnézni, mert ilyet többet nem látsz!
https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9E%D0%BF%D0%B5%D1%80%D0%B0%D1%86%D0%B8%D1%8F_%C2%AB%D0%90%D0%BD%D0%B0%D0%B4%D1%8B%D1%80%D1%8C%C2%BB
https://www.stepmap.de/landkarte/kuba-krise-14-oktober-bis-28-oktober-1962-WqmbgrtFFz-i
https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/mindennel_meg_vagyunk_elegedve_csak_haboru_ne_legyen_hangulatjelentesek_a_kubai
rubicon.hu
A kubai rakétaválság - 1962. október 14-28.
1959-ben már javában alakult a feszültség a "teljesen demokratikus" Nyugat és a "népi demokratikus" Kelet között. Lezajlott a kubai forradalom, aminek eredményeként egy az USA-val legalább is kritikus hozzáállású rendszer jött létre a korábbi üdülőparadicsomban, mellékesen a cukornád, a rum és a szivar hazájában.
Világméretekben folyt a "béketábor" - mármint a szovjet befolyással a békéért harcoló területek bekerítése. Katonai szervezetek jöttek létre Ázsiában is. Ekkor az amerikai kormány úgy döntött, persze merő hazafiságból, rakétákat kellene telepíteni Európába. Jelesül Nagy-Britanniába (60 darab Thor nagy hatótávú), Olaszországba (30 Jupiter közép-hatósugarú) és Törökországba. Na, ez utóbbi aztán kiverte a biztosítékot a szovjet oldalon, hiszen Izmírbe telepíteni készült 15 darab Jupiter közép-hatósugarú rakétát, amelyek az Égei-tenger partjáról indulva viszonylag gyorsan elérhették a szovjet területeket is.
Nos, a "mindenki lépik egyet" elve alapján a szovjet vezetésnek is eszébe jutott néhány vad ötlet. Ehhez hozzájárult egyrészt az amerikai-szovjet viszony alapos megromlása – (lásd az U-2-es lelövés - 1960. május 1. - Szverdlovszk fölött) mellett az is, hogy méginkább megromlottak a kapcsolatok az USA és Kuba között. Ehhez, illetve a szovjet orientáció erősödéséhez hozzájárult az 1960. május 4-én egy belga hadianyagot Kubába szállító francia kereskedelmi hajó, La Coubre felrobbantása is.
A kubai válság a világtérképen
Nos, ez utóbbira építette a Hruscsov vezette Szovjetunió a törökországi rakétatelepítés elleni akcióját. (Úgy mellékesen a szovjet jelenlét növelését a Karib-tengeren.) Így jött az ötlet, hogy közép-hatósugarú rakétákat kellene telepíteni Kubába, úgymond Kuba megvédésére. (Ekkor már túl voltak a '61 áprilisi kudarcos partraszállási kísérleten a Disznó-öbölnél - 1961. április 17.-19.-, ami a mélypontra lökte az amúgy sem szívélyes kapcsolatokat Kuba és az USA között.) Ráadásul a kb. 2000 km-es hatósugárba bekerülhetne az amerikai nagyvárosok és a stratégiai bombázók bázisainak többsége. Lévén, hogy az amerikai korai riasztó rendszer leginkább Alaszkára figyelt, így lényegesen gyengébb volt ugyanez a rendszer az addig saját kis pancsolónak számító karibi irányba.
A következő hónapokban megnőtt a szovjet katonai jelenlét Kubában. Angara légvédelmi rakéták mellett 400 harckocsi, MiG-15 és 19 vadászgépek érkeztek Kubába, de jutott a P-15-es hajó elleni rakétákból is.
1962 májusában megszületett a Anyadir-terv (Операция «Анадырь») szovjet rakéták és bombázók Kubába szállításáról. Júliustól egyes adatok szerin vagy 60, szovjet források szerint 83 szovjet teherhajó volt már úton Kuba felé. (Összesen 379 hajó vett részt a műveletekben.) Ezek a Szovjet Haditengerészet polgári hajói voltak, amiket – teljesen szabálytalanul – de az élesedő helyzet miatt légvédelmi géppuskákkal, illetve gépágyúkkal is felszerelték. Bár az amerikai hírszerzésnek voltak töredékes információi, a politikusok úgy gondolták, a szovjetek "azt úgysem merik". Ja! Olyanok. Augusztusra már négy harcképes indítóállás készült a bele illő "Dvina" és "Csuszovaja" rakéták fogadására. Ez utóbbiak hatósugara valahol 3500 és 4500 km között volt függően attól, hogy amerikai, vagy éppen szovjet forrásokat nézünk. A szállítás elkezdődött. A hangulat kedvéért 24 darab 1 megatonnás (Hirosima 15 kt-s volt) atomrobbanófej úszott át az óceánon. Hordozóeszközök nem érkeztek. A tervek egy komplett ezred átszállításáról szóltak, ami 32 ilyen robbanófejet és 16 hordozóeszközt jelentett. Kerültek kisebb, Luna rakéták is, amik el tudták volna érni Florida déli patjait. Október 4-ig 160 atomtöltet került a szigetre. Ja és 70 indítóállomás megépítése is szerepelt az elgondolásokban. Hat "Dvina" és három "Csuszovaja" állás meg is épült. A negyedik ilyen építését lefotózta egy U-2-es. (Ez jó öt héttel azután volt, hogy az első rakétákat kirakták Havannában.) Erre aztán kitört a gyalázat!
Szárnyasrakéta állás
Az amerikaiak előtt két út volt. Vagy egy tengeri blokád – mindegy hogyan nevezik –, vagy egy teljes körű invázió, Kuba lerohanása. Ez utóbbiból nagy balhé kerekedett volna, hiszen ekkortájt a szigeten a helyi erők mellett körülbelül 43 ezres szovjet katonai kontingens állomásozott. Később derült ki, hogy a körzetben több szovjet tengeralattjáró is volt, atomtöltetű rakétákkal – minden eshetőségre készen.
Kennedy, az egy évvel későbbi dallasi célponttá vált elnök, október 22-én karantént hirdetett Kuba ellen. Ez egy tökéletes blokád volt, de a karatén kifejezésbe nem lehetett olyan könnyen belekötni. A szovjet teherhajók, hadihajó kísérettel egyre közeledtek a blokádövezethez. Küszöbön állt egy nyílt összecsapás a két világhatalom között.
Évekkel később Kádár János egy beszédében utalt arra, mi lehetett volta: "A nagyhatalmak azon vitáznak, ki, hányszor tudná elpusztítani a Földet. Nekünk elég lenne az apraja is."
Október 26-án a szovjetek javasolták (közben a hajók mentek), hogy annak fejében, hogy az USA nem támadja meg Kubát és nem támogat Kuba-ellenes katonai akciót, akkor ők is elhozzák a játékszereiket a szigetről. Egy nappal később ehhez hozzácsapták a törökországi amerikai rakéták eltávolításának igényét. Közben Kuba fölött lelőttek egy éppen arra csellengő U-2-t.
A megoldás érdekes volt. Kennedy elnök bejelentette a nagyközönségnek, hogy elfogadta az első ajánlatot, így ezt tudta mindenki, de a "ne azt nézd, mit mondok, hanem, hogy mit csinálok" - jegyében titokban elfogadta második, a törökországi rakéták kivonását követelő változatot is. Október 28-án a szovjet hajók, amik már látótávolságban voltak a blokádot alkotó amerikai hajóktól, visszafordultak. November 20-án az elnök feloldotta a blokádot Kuba ellen.
P-3 Orion repülőgép járőrözik a blokád részeként
Ha valaki úgy gondolja, hogy messze van, annak csalódnia kell. Derék néphadseregünk egyes egységeit is riadóztatták. Visszaemlékezések szerint kipakolták a lőszert a repülőgépekhez és mindenkit visszarángattak szabadságról. A pilóták benn ültek a gépeikben. Élesben lehetett volna vizsgálni a kor egyik idióta viccének valóságtartalmát:
- Mit kell tenni atomvillanás esetén?
- Jól megnézni, mert ilyet többet nem látsz!
Források
https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9E%D0%BF%D0%B5%D1%80%D0%B0%D1%86%D0%B8%D1%8F_%C2%AB%D0%90%D0%BD%D0%B0%D0%B4%D1%8B%D1%80%D1%8C%C2%BB
https://www.stepmap.de/landkarte/kuba-krise-14-oktober-bis-28-oktober-1962-WqmbgrtFFz-i
https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/mindennel_meg_vagyunk_elegedve_csak_haboru_ne_legyen_hangulatjelentesek_a_kubai
rubicon.hu
|
|
|
|
|
Hruscsov és Kennedy
|
|
|
Szovjet erők diszlokációja Kubában
|
|
|
A kubai válság a világtérképen
|
|
|
Szárnyasrakéta állás
|
|
|
P-3 Orion repülőgép járőrözik a blokád részeként
|
2025.12.05.
Utolsó módosítás: 2026.01.16.
Utolsó módosítás: 2026.01.16.