Pintér György - Múzeumi krimik
"Készül, mint a Luca széke" – szokták mondani az öregek gyermekkoromban, ha valami lassan alakult, vagy netán lustán. Ez a helyzet ezzel a nappal – a Luca széke készítése – nálunk.
Van egy ország nem is olyan messze, a Tátra túloldalán, fel a tengerig, ahol december 13. más, talán sötétebb emlékeket ébreszt, bár már egy generáció felnőtt azóta a lengyelek, amúgy gyönyörű földjén. A történet azonban jóval korábbi. Az ős ok az volt, hogy a II. világháború vége egy a szovjet hadsereg által felszabadított országgá tette Lengyelországot. Persze a szovjetek mellett ott harcolt a 2. lengyel hadsereg, de emellett korábban is működött az 1939-ben emigrációba, Londonba vonuló kormány Honi Hadserege (amely aztán hasonló lelkesedéssel harcolt a megszálló/felszabadító haderő ellen, mint korábban a birodalmi erők ellen.) Tehát az ország, ahogy volt, betagozódott a Szovjetunió vezette blokkba, a "béketáborba". Nagyjából mindennek megvolt a lengyel "párja", ami kis hazánkban is előfordult. Megvolt az ipar szocialista átszervezése, a minden területen megjelenő pártirányítás – bár az országban többpártrendszer volt, de a parlamenti képviselők döntő többségét a Lengyel Egyesült Munkáspárt adta. Ami nálunk Rákosi Mátyás volt, azt ott Boleslaw Bierutnak hívták, aki itt Nagy Imre volt, az ott Wladislaw Gomulka volt. Ez utóbbi egy saját, lengyel utat képzelt el a szocialista Lengyelország jövőjeként. Ellentétben Nagy Imrével, bár bebörtönözték, de onnan szabadulva az országa vezetője lett.
A lengyel berendezkedésben két alapvető különbség volt a magyarhoz képest:
1. Nagyon erős volt a katolikus egyház hatása.
2. Lengyelországban nem zajlott le sikeresen a mezőgazdaság szocialista átszervezése, azaz nem alakultak termelőszövetkezetek. A földek többsége magángazdálkodók kezében volt.
Valami nem ment írás szerint a meghirdetett munkáshatalomban, mert időközönként lázongások robbantak ki. (Mármint a hivatalosan "uralkodó osztálynak" elnevezett munkásság lázadt a "saját" hatalma ellen?) 1956. júliusában a poznani felkelés, 1970-ben a tengermelléki zavargások. Mindkettőben az államhatalom fegyvere avatkozott be és halálos áldozatok is voltak. Az ország gazdasági helyzete egy rövid, hitelekből finanszírozott javulás után tovább romlott. Egy újabb 1976-os zavargás után érkezett el az 1980-as esztendő. Ekkor sztrájkok kezdődtek Gdanskban a Lenin Hajógyárban, szinte napra pontosan egy évvel a címszereplő Luca-nap előtt. Megalakult a Solidarnosc független szakszervezet, amely egyesítette az évek óta szerveződő ellenzéki csoportokat is és rövidesen politikai erővé vált, amivel a hatalomnak is számolni kellett. Mivel pedig ez a "lengyel kór" követendő példává válhatott a többi "testvéri" országban is, véget kellett vetni neki. Mivel a politikai hatalomváltás szóba se jöhetett, így két megoldás között lehetett választani. Az egyik egy, az 1956-ban hazánkban, majd 1968-ban Csehszlovákiában alkalmazott, "lánctalpakra alapozott" módszer, ami szerint a szovjet haderő, a Brezsnyev-elvre hivatkozva megszállja a rendetlenkedő szövetségest és így tesz rendet. A másik, ha ezt a feladatot ráhagyja a helyi hadseregre. A hagyományosan rossz orosz-lengyel történelmi kapcsolatok (Moszkva 1612-es lengyel megszállása, az 1830-as lengyel felkelés leverése, az 1920-as szovjet-lengyel háború, az ország keleti területeinek 1939-es szovjet megszállása, az akkor még csak suttogva emlegetett katyni mészárlás, a magára hagyott varsói felkelés 1944-ben és még hosszan lehetne sorolni) miatt azonban abszolút nem volt biztos, hogy nem alakul ki egy honvédő háború a megszállók bevonulása nyomán. Így maradt a "kisebbik rossz", Jaruzelsky tábornok a Lengyel Néphadsereggel.
Tudnivaló, hogy a hadsereg Lengyelországban, mindig kiemelt tiszteletnek örvendett. Tekintve pedig, hogy az akkori Varsói Szerződés második legnagyobb katonai ereje volt, a szerepe nem volt elhanyagolható. Így érkezett el 1981. december 13., a "terepszínű" Luca-nap. E nap hajnalán a lengyelek arra ébredtek, hogy bár ébren vannak, de egy rémálomba csöppentek. A határok lezárultak, az ott tartózkodó külföldiek sem hagyhatták el az országot, a telefonok elnémultak, leállt a tömegközlekedés, repülési tilalom, kikötőzárlat, az utcákon a hadsereg, a készenléti rendőrség (MO), a rohamrendőrök (ZOMO) és páncélosok álltak. A bevetett erők: összesen 70.000 katona, 3.000 belügyi tiszt, 1.750 tank, 1.400 páncélozott jármű és 500 gyalogsági harcjármű, több helikopter-zászlóalj voltak.
A televízióban egyenruhás műsorközlők jelentek meg, akik bejelentették a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának megalakulását. Ez a hadserege 15 tábornokából, a haditengerészet egy admirálisából és a katonai titkosszolgálat vezetőjéből, valamint néhány ezredesből állt fel. Katonai ellenőrzés alá került a posta és minden rádióállomás is. Ugyanígy jártak a nagyobb állami vállalatok, üzemek is. A tv-ben óránként sugározták Jaruzelsky tábornok beszédét, amiben bejelentette a rendkívüli állapotot. Letartóztatások kezdődtek. A szórásba jórészt a Solidarnosc vezetői és szövetségesei kerültek, de jutott hely néhány pártvezetőnek is a másik oldalról. A távolsági telefonvonalakat egy hónapig kikapcsolták. Ezt követően ugyan visszakapcsolták, de a folyamatban lévő beszélgetésekbe percenként beleszólt egy géphang azzal, hogy "rozmowa kontrolowana", azaz "ez egy ellenőrzött beszélgetés". Kijárási tilalmat vezettek be. Később a lakóhely elhagyását (másik településre) külön engedély beszerzéséhez kötötték.
És lássatok csodát! A kemény fellépés nyomán, a hivatalos várakozások ellenére sem pörgött fel a gazdaság, sőt a GDP 25%-kal csökkent. A nyugati államok gazdasági szankciói (ismerős?) ha lehet, tovább rontották a helyzetet. A gyógyszerpiac összeomlott, az alapvető élelmiszerekre jegyrendszert kellet bevezetni. Idehaza hülye lengyel viccek születtek: "- Mit visz a lengyel macska a szájában? – Egérjegyet!" Persze volt más irányú viccelődés is. "Pinochet (a véres puccsal, 1973-ban, Chilében hatalomra kerül tábornok) üzent Jaruzelskynek: - Wojciech, küldd vissza a napszemüvegemet!"
The Economist
https://osaarchivum.444.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadi%C3%A1llapot_Lengyelorsz%C3%A1gban_(1981%E2%80%931983)
Múlt-Kor
hirado.hu
Van egy ország nem is olyan messze, a Tátra túloldalán, fel a tengerig, ahol december 13. más, talán sötétebb emlékeket ébreszt, bár már egy generáció felnőtt azóta a lengyelek, amúgy gyönyörű földjén. A történet azonban jóval korábbi. Az ős ok az volt, hogy a II. világháború vége egy a szovjet hadsereg által felszabadított országgá tette Lengyelországot. Persze a szovjetek mellett ott harcolt a 2. lengyel hadsereg, de emellett korábban is működött az 1939-ben emigrációba, Londonba vonuló kormány Honi Hadserege (amely aztán hasonló lelkesedéssel harcolt a megszálló/felszabadító haderő ellen, mint korábban a birodalmi erők ellen.) Tehát az ország, ahogy volt, betagozódott a Szovjetunió vezette blokkba, a "béketáborba". Nagyjából mindennek megvolt a lengyel "párja", ami kis hazánkban is előfordult. Megvolt az ipar szocialista átszervezése, a minden területen megjelenő pártirányítás – bár az országban többpártrendszer volt, de a parlamenti képviselők döntő többségét a Lengyel Egyesült Munkáspárt adta. Ami nálunk Rákosi Mátyás volt, azt ott Boleslaw Bierutnak hívták, aki itt Nagy Imre volt, az ott Wladislaw Gomulka volt. Ez utóbbi egy saját, lengyel utat képzelt el a szocialista Lengyelország jövőjeként. Ellentétben Nagy Imrével, bár bebörtönözték, de onnan szabadulva az országa vezetője lett.
A lengyel berendezkedésben két alapvető különbség volt a magyarhoz képest:
1. Nagyon erős volt a katolikus egyház hatása.
2. Lengyelországban nem zajlott le sikeresen a mezőgazdaság szocialista átszervezése, azaz nem alakultak termelőszövetkezetek. A földek többsége magángazdálkodók kezében volt.
1981 decembere, Lengyelország
Valami nem ment írás szerint a meghirdetett munkáshatalomban, mert időközönként lázongások robbantak ki. (Mármint a hivatalosan "uralkodó osztálynak" elnevezett munkásság lázadt a "saját" hatalma ellen?) 1956. júliusában a poznani felkelés, 1970-ben a tengermelléki zavargások. Mindkettőben az államhatalom fegyvere avatkozott be és halálos áldozatok is voltak. Az ország gazdasági helyzete egy rövid, hitelekből finanszírozott javulás után tovább romlott. Egy újabb 1976-os zavargás után érkezett el az 1980-as esztendő. Ekkor sztrájkok kezdődtek Gdanskban a Lenin Hajógyárban, szinte napra pontosan egy évvel a címszereplő Luca-nap előtt. Megalakult a Solidarnosc független szakszervezet, amely egyesítette az évek óta szerveződő ellenzéki csoportokat is és rövidesen politikai erővé vált, amivel a hatalomnak is számolni kellett. Mivel pedig ez a "lengyel kór" követendő példává válhatott a többi "testvéri" országban is, véget kellett vetni neki. Mivel a politikai hatalomváltás szóba se jöhetett, így két megoldás között lehetett választani. Az egyik egy, az 1956-ban hazánkban, majd 1968-ban Csehszlovákiában alkalmazott, "lánctalpakra alapozott" módszer, ami szerint a szovjet haderő, a Brezsnyev-elvre hivatkozva megszállja a rendetlenkedő szövetségest és így tesz rendet. A másik, ha ezt a feladatot ráhagyja a helyi hadseregre. A hagyományosan rossz orosz-lengyel történelmi kapcsolatok (Moszkva 1612-es lengyel megszállása, az 1830-as lengyel felkelés leverése, az 1920-as szovjet-lengyel háború, az ország keleti területeinek 1939-es szovjet megszállása, az akkor még csak suttogva emlegetett katyni mészárlás, a magára hagyott varsói felkelés 1944-ben és még hosszan lehetne sorolni) miatt azonban abszolút nem volt biztos, hogy nem alakul ki egy honvédő háború a megszállók bevonulása nyomán. Így maradt a "kisebbik rossz", Jaruzelsky tábornok a Lengyel Néphadsereggel.
Tudnivaló, hogy a hadsereg Lengyelországban, mindig kiemelt tiszteletnek örvendett. Tekintve pedig, hogy az akkori Varsói Szerződés második legnagyobb katonai ereje volt, a szerepe nem volt elhanyagolható. Így érkezett el 1981. december 13., a "terepszínű" Luca-nap. E nap hajnalán a lengyelek arra ébredtek, hogy bár ébren vannak, de egy rémálomba csöppentek. A határok lezárultak, az ott tartózkodó külföldiek sem hagyhatták el az országot, a telefonok elnémultak, leállt a tömegközlekedés, repülési tilalom, kikötőzárlat, az utcákon a hadsereg, a készenléti rendőrség (MO), a rohamrendőrök (ZOMO) és páncélosok álltak. A bevetett erők: összesen 70.000 katona, 3.000 belügyi tiszt, 1.750 tank, 1.400 páncélozott jármű és 500 gyalogsági harcjármű, több helikopter-zászlóalj voltak.
A televízióban egyenruhás műsorközlők jelentek meg, akik bejelentették a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának megalakulását. Ez a hadserege 15 tábornokából, a haditengerészet egy admirálisából és a katonai titkosszolgálat vezetőjéből, valamint néhány ezredesből állt fel. Katonai ellenőrzés alá került a posta és minden rádióállomás is. Ugyanígy jártak a nagyobb állami vállalatok, üzemek is. A tv-ben óránként sugározták Jaruzelsky tábornok beszédét, amiben bejelentette a rendkívüli állapotot. Letartóztatások kezdődtek. A szórásba jórészt a Solidarnosc vezetői és szövetségesei kerültek, de jutott hely néhány pártvezetőnek is a másik oldalról. A távolsági telefonvonalakat egy hónapig kikapcsolták. Ezt követően ugyan visszakapcsolták, de a folyamatban lévő beszélgetésekbe percenként beleszólt egy géphang azzal, hogy "rozmowa kontrolowana", azaz "ez egy ellenőrzött beszélgetés". Kijárási tilalmat vezettek be. Később a lakóhely elhagyását (másik településre) külön engedély beszerzéséhez kötötték.
És lássatok csodát! A kemény fellépés nyomán, a hivatalos várakozások ellenére sem pörgött fel a gazdaság, sőt a GDP 25%-kal csökkent. A nyugati államok gazdasági szankciói (ismerős?) ha lehet, tovább rontották a helyzetet. A gyógyszerpiac összeomlott, az alapvető élelmiszerekre jegyrendszert kellet bevezetni. Idehaza hülye lengyel viccek születtek: "- Mit visz a lengyel macska a szájában? – Egérjegyet!" Persze volt más irányú viccelődés is. "Pinochet (a véres puccsal, 1973-ban, Chilében hatalomra kerül tábornok) üzent Jaruzelskynek: - Wojciech, küldd vissza a napszemüvegemet!"
Pinochet és Jaruzelsky ugyanazon a szemüvegen át nézték a világot
Források
The Economist
https://osaarchivum.444.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadi%C3%A1llapot_Lengyelorsz%C3%A1gban_(1981%E2%80%931983)
Múlt-Kor
hirado.hu
|
|
1981 decembere, Lengyelország
|
|
|
Pinochet és Jaruzelsky ugyanazon a szemüvegen át nézték a világot
|
|
|
Cenzúrázott távirat
|
|
|
ZOMO-alakulat
|
|
|
Tömegoszlató csoport bevetésre indul
|
|
|
Élelmiszerjegy
|
2025.11.11.