Messerschmitt Bf-109 G-6
1:48, Hasegawa
No.09147
Pintér György - Múzeumi krimik
Sokat töprengtem azon, hogy bemutassam-e a makettezőtársadalomnak az általam megépített Messerschmittet, tudok-e olyan megoldásokat mutatni, amelyek megtetszenek valakinek, egyáltalán, kap-e bárminemű elismerést ez a makett. Évekkel ezelőtt készült (talán már két számjeggyel kellene leírni a korát), és mai fejjel sok részletet már másképpen, sokkal precízebben készítenék el - a weathering tekintetében mindenképpen.
De arra jutottam, hogy - mint ahogyan sok tanáromtól hallottam már - "nincs rossz kérdés", tehát nem lehet rossz makett sem. Mindenki a saját, aktuális gyakorlottsági szintjének és ízlésének megfelelően építi meg a makettjeit, tehát az éles kritikáktól sem kell tartanom, hanem inkább tanulnom kell belőlük. Örömmel veszek tehát minden tanácsot, amit majd felhasználhatok a következő makettjeimnél.
A makett a Hasegawa kitje, jelentősen felturbózva műgyanta és fotomaratott kiegészítőkkel, illetve saját készítésű elemekkel. Mivel a dobozból megépíthető német felségjelű repülők helyett a magyar Pumák egy gépét szerettem volna megépíteni, a fenti listát megfejeltem még egy HAD matricalappal is.
Az alkatrészek jól illeszkedtek, emlékeim szerint sehol sem volt szükség tömítésre, pedig a szárny-törzs csatlakozásnál és a törzsfeleknél legalább alul eddig szinte minden repülőgépmakettem adott nekem plusz munkát. A panelvonalak vésettek és szép vékonyak. A gyártó sajnos nem aprózta el a felületek részletezését - mióta elkészült ez a példány, csorgó nyállal bámulom azokat a Messzereket, amelyeken a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok panelvonalai és szegecssorai szinte hálószerűen sűrűek és messziről tökéletesen látszódnak.
A legnehezebb és legfájóbb feladat természetesen az orr-rész egészének eltüntetése volt, hogy a nyitott motorteret bemutathassam. Megvettem egy drága makettet, és most vágjam szét?! Kimelegedtem párszor, mert meglehetősen nagy itt az anyagvastagság, de kitartó munkával sikerült az amputáció. Ezt követően folytattam az általában első számú lépéssel: a pilótakabin összeállításával. Fotomaratott oldalkormánypedálok és hevederek kerültek beépítésre a műgyanta oldalpanelek és a részletes műszerfal mellett, de a célzókészülék üveglapját saját magamnak kellett elkészítenem egy bonbon csomagolásának átlátszó műanyaglapkájából. A belső részek festése után következett a megcsonkított törzsfelek összeragasztása.
A motortér elemei: motorblokk, motortartó bakok, géppuskák és az új motorburkolatok a műgyanta feljavítókészletből kerültek beépítésre (utóbbiak természetesen csak később, festést követően).
A motorblokk már rég a bakokon nyugodott, amikor egy újabb fejfájást okozó problémával találtam szemben magam: nem végeztem szárazpróbát a centrifugálkompresszorral, így csak utólag, annak behelyezésekor derült ki, hogy nem fér el a bak és a motorblokk között! De nagyon nem. Az a gyönyörű centrifugálkompresszor!
Sírás és pár ide nem illő szó elmormolását követően végül megcsonkítottam a kompresszort is. A végeredményen szerencsére nem látszik, a motortartó bak pont eltakarja, ami már nem is létezik.
A motortér sok elemét sajnos még a feljavítókészlet sem tartalmazta, ezért feltúrtam a "kincsesládámat", és más makettek fel nem használt alkatrészeiből, valamint különböző átmérőjű damilokból, rádiós mini trafók tekercseiből és "drótokból" készítettem el az olajcsöveket és az elektromos kábeleket - a hengerfejekhez menő gyújtókábelekből hengerenként kettőt. De a kompresszor szívócsatornájából induló csőcsonk sem "gyári" alkatrész, mert egy korábbi makettemhez fel nem használt kipufogócsonkot egy kis csiszolás után élethűbb formára tudtam alakítani, mint amilyen a műgyanta alkatrész volt.
A fékcsövek és a futóaknákban lévő vezetékek szintén saját készítésűek, a rádióantenna pedig harisnyaszálból született, amit vékonyan feketére festettem, miután a szigetelő porcelángyűrűket is kialakítottam ragasztócseppekből.
Festés előtt még kireszeltem a szárnyvégi helyzetjelzőket, amelyeket átlátszó öntőkeretből ragasztottam vissza és csiszoltam le a megfelelő formára, hogy tökéletesen illeszkedjenek a szárnyhoz. Behelyezés előtt pici mélyedést fúrtam a leendő helyzetjelzők belső oldalaira és piros, illetve zöld festékkel imitáltam az átlátszó búra alatti színes lámpákat.
A festés, mint nálam mindig, ecsettel történt. Mivel a munka mellett nincs elegendő időm és energiám, ritkán építek össze egy-egy makettet, azért pedig nem éri meg fenntartanom a festékszórós festéshez szükséges apparátust. Jelenleg el sem férne itthon. Marad tehát a fáradságos és nagy hibafaktorral rendelkező ecsetes festés.
Mint említettem, ezt a Messzert akrillal festettem. Ehhez a LifeColor festékeit használtam, bízva a matricalap mellé adott festésminta színkódjaiban. Ez lutri volt, mert a Revell és Humbrol olajfestékeihez szoktam hozzá, azokat ismerem, hogyan fednek és hogyan terülnek a felületen. De sikerült egészen jól megoldanom a festést, csak bizonyos fényviszonyok esetén és szögből nézve látszik a szárnyakon egy halvány csíkozódás.
A motortér, a légcsavarkúp, a légcsavartollak, a sárga és piros szárny- és vezérsíkvégek, a kerekek viszont "hagyományos" olajfestéket kaptak.
A Messerschmittek többségén a törzs jobb és bal oldalán a felső kamuflázs színei és az alsó világoskék között foltos, "felhőpamacsos" az átmenet. Ezt festékszóró nélkül nehéz életszerűen imitálni. Én szárazecseteléssel vittem fel a világoskékre a zöld és szürke foltokat, de ugyanezzel a módszerrel tüntettem el az éles átmeneteket a szárnyak, vezérsíkok és a törzs felső felületein is.
Festés után egy vékony réteg fényes lakk került a felületekre, hogy a matricákat könnyebben felhelyezhessem, majd egy réteg matt lakkal fixáltam a már felmatricázott felületet.
Ami még a kerekeket illeti: a gumiabroncsokat kissé felmelegítve ellapítottam. Ez a megoldás élethűbb végeredményt ad, mintha egyszerűen csak simára csiszolnám a gumik talajjal érintkező részét, mivel ezáltal oldalirányban kissé kipúposodik a gumiabroncs. Csak vigyázni kell, nehogy túlzásba vigyük a melegítést. Nekem majdnem sikerült. Szerencsére még éppen azelőtt leemeltem a gáztűzhely forró rózsájára rányomott kereket, hogy szó szerint kidurrant volna a műanyag. (Abban az esetben jöhetett volna a B terv: egy dioráma, amin éppen egy defektes kereket cserélnek a szerelők.)
A festés utolsó fázisaként végeztem el a nagyon alapszintű öregítést, ami - a weatheringet akkor még nem ismerve - kopásnyomok, kormozódás, a gumiabroncsok barázdái közötti por és a különböző olajfolyások elkészítésében ki is merült. Ez utóbbit kicsit túlzásba vittem a motortérben, de szerettem volna egy tábori körülmények között üzemeltetett repülőgép idő hiányában nem tisztántartott motorterét ábrázolni - bár feltételezem, hogy a német precizitás alapján a M. Kir. Honv. Légierő Messzerei sem voltak ennyire mocskosak, de nekem tetszik így.
A kész maketthez készítettem egy fekete alapot is, de ezt majd idővel "befüvesítem", hogy igazi tábori repülőtéren álljon a Messzer.
De arra jutottam, hogy - mint ahogyan sok tanáromtól hallottam már - "nincs rossz kérdés", tehát nem lehet rossz makett sem. Mindenki a saját, aktuális gyakorlottsági szintjének és ízlésének megfelelően építi meg a makettjeit, tehát az éles kritikáktól sem kell tartanom, hanem inkább tanulnom kell belőlük. Örömmel veszek tehát minden tanácsot, amit majd felhasználhatok a következő makettjeimnél.
A makett a Hasegawa kitje, jelentősen felturbózva műgyanta és fotomaratott kiegészítőkkel, illetve saját készítésű elemekkel. Mivel a dobozból megépíthető német felségjelű repülők helyett a magyar Pumák egy gépét szerettem volna megépíteni, a fenti listát megfejeltem még egy HAD matricalappal is.
Az alkatrészek jól illeszkedtek, emlékeim szerint sehol sem volt szükség tömítésre, pedig a szárny-törzs csatlakozásnál és a törzsfeleknél legalább alul eddig szinte minden repülőgépmakettem adott nekem plusz munkát. A panelvonalak vésettek és szép vékonyak. A gyártó sajnos nem aprózta el a felületek részletezését - mióta elkészült ez a példány, csorgó nyállal bámulom azokat a Messzereket, amelyeken a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok panelvonalai és szegecssorai szinte hálószerűen sűrűek és messziről tökéletesen látszódnak.
A legnehezebb és legfájóbb feladat természetesen az orr-rész egészének eltüntetése volt, hogy a nyitott motorteret bemutathassam. Megvettem egy drága makettet, és most vágjam szét?! Kimelegedtem párszor, mert meglehetősen nagy itt az anyagvastagság, de kitartó munkával sikerült az amputáció. Ezt követően folytattam az általában első számú lépéssel: a pilótakabin összeállításával. Fotomaratott oldalkormánypedálok és hevederek kerültek beépítésre a műgyanta oldalpanelek és a részletes műszerfal mellett, de a célzókészülék üveglapját saját magamnak kellett elkészítenem egy bonbon csomagolásának átlátszó műanyaglapkájából. A belső részek festése után következett a megcsonkított törzsfelek összeragasztása.
A motortér elemei: motorblokk, motortartó bakok, géppuskák és az új motorburkolatok a műgyanta feljavítókészletből kerültek beépítésre (utóbbiak természetesen csak később, festést követően).
A motorblokk már rég a bakokon nyugodott, amikor egy újabb fejfájást okozó problémával találtam szemben magam: nem végeztem szárazpróbát a centrifugálkompresszorral, így csak utólag, annak behelyezésekor derült ki, hogy nem fér el a bak és a motorblokk között! De nagyon nem. Az a gyönyörű centrifugálkompresszor!
Sírás és pár ide nem illő szó elmormolását követően végül megcsonkítottam a kompresszort is. A végeredményen szerencsére nem látszik, a motortartó bak pont eltakarja, ami már nem is létezik.
A motortér sok elemét sajnos még a feljavítókészlet sem tartalmazta, ezért feltúrtam a "kincsesládámat", és más makettek fel nem használt alkatrészeiből, valamint különböző átmérőjű damilokból, rádiós mini trafók tekercseiből és "drótokból" készítettem el az olajcsöveket és az elektromos kábeleket - a hengerfejekhez menő gyújtókábelekből hengerenként kettőt. De a kompresszor szívócsatornájából induló csőcsonk sem "gyári" alkatrész, mert egy korábbi makettemhez fel nem használt kipufogócsonkot egy kis csiszolás után élethűbb formára tudtam alakítani, mint amilyen a műgyanta alkatrész volt.
A fékcsövek és a futóaknákban lévő vezetékek szintén saját készítésűek, a rádióantenna pedig harisnyaszálból született, amit vékonyan feketére festettem, miután a szigetelő porcelángyűrűket is kialakítottam ragasztócseppekből.
Festés előtt még kireszeltem a szárnyvégi helyzetjelzőket, amelyeket átlátszó öntőkeretből ragasztottam vissza és csiszoltam le a megfelelő formára, hogy tökéletesen illeszkedjenek a szárnyhoz. Behelyezés előtt pici mélyedést fúrtam a leendő helyzetjelzők belső oldalaira és piros, illetve zöld festékkel imitáltam az átlátszó búra alatti színes lámpákat.
A festés, mint nálam mindig, ecsettel történt. Mivel a munka mellett nincs elegendő időm és energiám, ritkán építek össze egy-egy makettet, azért pedig nem éri meg fenntartanom a festékszórós festéshez szükséges apparátust. Jelenleg el sem férne itthon. Marad tehát a fáradságos és nagy hibafaktorral rendelkező ecsetes festés.
Mint említettem, ezt a Messzert akrillal festettem. Ehhez a LifeColor festékeit használtam, bízva a matricalap mellé adott festésminta színkódjaiban. Ez lutri volt, mert a Revell és Humbrol olajfestékeihez szoktam hozzá, azokat ismerem, hogyan fednek és hogyan terülnek a felületen. De sikerült egészen jól megoldanom a festést, csak bizonyos fényviszonyok esetén és szögből nézve látszik a szárnyakon egy halvány csíkozódás.
A motortér, a légcsavarkúp, a légcsavartollak, a sárga és piros szárny- és vezérsíkvégek, a kerekek viszont "hagyományos" olajfestéket kaptak.
A Messerschmittek többségén a törzs jobb és bal oldalán a felső kamuflázs színei és az alsó világoskék között foltos, "felhőpamacsos" az átmenet. Ezt festékszóró nélkül nehéz életszerűen imitálni. Én szárazecseteléssel vittem fel a világoskékre a zöld és szürke foltokat, de ugyanezzel a módszerrel tüntettem el az éles átmeneteket a szárnyak, vezérsíkok és a törzs felső felületein is.
Festés után egy vékony réteg fényes lakk került a felületekre, hogy a matricákat könnyebben felhelyezhessem, majd egy réteg matt lakkal fixáltam a már felmatricázott felületet.
Ami még a kerekeket illeti: a gumiabroncsokat kissé felmelegítve ellapítottam. Ez a megoldás élethűbb végeredményt ad, mintha egyszerűen csak simára csiszolnám a gumik talajjal érintkező részét, mivel ezáltal oldalirányban kissé kipúposodik a gumiabroncs. Csak vigyázni kell, nehogy túlzásba vigyük a melegítést. Nekem majdnem sikerült. Szerencsére még éppen azelőtt leemeltem a gáztűzhely forró rózsájára rányomott kereket, hogy szó szerint kidurrant volna a műanyag. (Abban az esetben jöhetett volna a B terv: egy dioráma, amin éppen egy defektes kereket cserélnek a szerelők.)
A festés utolsó fázisaként végeztem el a nagyon alapszintű öregítést, ami - a weatheringet akkor még nem ismerve - kopásnyomok, kormozódás, a gumiabroncsok barázdái közötti por és a különböző olajfolyások elkészítésében ki is merült. Ez utóbbit kicsit túlzásba vittem a motortérben, de szerettem volna egy tábori körülmények között üzemeltetett repülőgép idő hiányában nem tisztántartott motorterét ábrázolni - bár feltételezem, hogy a német precizitás alapján a M. Kir. Honv. Légierő Messzerei sem voltak ennyire mocskosak, de nekem tetszik így.
A kész maketthez készítettem egy fekete alapot is, de ezt majd idővel "befüvesítem", hogy igazi tábori repülőtéren álljon a Messzer.
|
|
IMG_4891
|
|
|
IMG_4875
|
|
|
IMG_4877
|
|
|
IMG_4882
|
|
|
IMG_4886
|
|
|
IMG_4905
|
|
|
IMG_4910
|
|
|
IMG_4896
|
2023.03.20.
Utolsó módosítás: 2023.03.29.
Utolsó módosítás: 2023.03.29.