2P19 Scud-B

1:72, W-Model No.WB31

Pintér György - Múzeumi krimik Lassan befejezéséhez közeledik a Magyar Néphadseregben szereplő rakéták és hordozó eszközeik építése 1/72-ben. Hátra van még egy drabális kinézésű, leginkább valamelyik, második világháborús nehézharckocsira emlékeztető lánctalpas dromedár, a ráillesztett, jókora rakétával. Így ránézésre maga, az őserő.
Az ötvenes évek végén, a megborult demográfiai egyensúly hatásait – azaz férfiemberek hiánya miatt – ami a háborúban elszenvedett óriási emberveszteség két hullámban érkező következménye volt, a cipőjéről is elhíresült Nyikita Szergejevics Hruscsov úgy próbálta megoldani, hogy csökkenteni kezdte a hadsereg létszámát. Mindezt úgy, hogy annak ereje ennek ellenére ne csökkenjen. Sőt! Ezt pedig az rakétacsapatok és az atomtöltetek fejlesztésével gondolta elérni. Nos, ehhez az interkontinentális rakétákon túl szükség volt kisebb, harctéri bevethetőségű rakétákra is. Így készülhetett el a 8A61, amit ezen kívül még SS-1B, „Zemlja” illetve Scud-A néven is emlegetnek. Viktor Makejev addig-addig nézegette, vizsgálgatta a Nagy Honvédő Háború során begyűjtött V-2 rakétákat, hogy végül megszületett egy föld-föld osztályú harcászati-hadműveleti rakéta. A meghajtásnál a szovjet rakétatechnika atyja, Koroljov és egy másik tervező Iszajev (az ő nevével lehet találkozni a szovjet BI-1 rakétameghajtású vadászgépnél, ő az „I” betű.), egy darabig elvitatkoztak, hogy kerozin mellé oxigént vagy a sokkal macerásabban tárolható salétromsavat adagolják oxidálószernek. Aztán maradt a salétromsav. Ezt a rakétát fel lehetett szerelni taktikai atomtöltettel, de hagyományos robbanófejjel is, ami a 9N33 nevet viselte és 535 kilónyi robbanóanyagot tartalmazott. Nem mondom, hogy precíziós fegyver volt, de, főleg atomtöltettel szerelve, a „nyulat bokrostól” elve alapján talán a kijelölt célpontot is elpusztította. Hallani lehetett vegyi töltetű részről is, különösen az első iraki háború idején. Ezt az eszközt fejlesztették Scud-B-vé, azaz SS-1C, avagy R-17 éven is emlegetett rakétává. Ennek pontossága már hajszálnyival jobb volt. De így is félkilométernyi eltérés lehetett a találat helye a célponthoz képest.
Na, most ezt a fegyvert valahogy ki is kellett juttatni a csatatérre. Ehhez aztán előszedték a nem a kecsességéről, légiességéről híres ISZU-152 rohamlöveget vagy az ISZ-2 harckocsit. Jókora átalakítással ennek bázisán kialakítottak egy masszív hordozó/indító járművel. Ez lett a 2K19.
Maga a rakéta 5860kg tömegű, max. 290 km lőtávolságra képes elvinni a töltetét.
Na, ebből a fegyverből jutott a szocialista hazánkat védelmezni hívatott néphadseregünk arzenáljába is. Kilenc ilyen komplexum állt készen az imperialista hatalmak támadása visszaverésére, 24 rakétával, hagyományos töltettel. (A hozzájuk való atomtöltetek magyarországi szovjet raktárakban pihentek.)
Nos, ezt a kettőt, a rakétát és a hordozó járművet együtt, 1:72-ben, egy orosz gyártó a W-Model honlapján találtam meg. Néhány alkalommal már volt szerencsém találkozni a cég termékeivel. Aki szereti a kihívásokat és a különlegességeket, az jó helyen keresgél. Ja és nem árt, ha türelmes is! Ugyanis előfordult, hogy csaknem egy esztendő múlva érkezett meg a megrendelt makettkészlet. De előfordult, hogy más jött, mint amit rendelte. Orosz rulett?
Tegnap (szeptember 14.) kaptam Gyima barátomtól egy postai, feladási kódot. Szóval egy Scud készlet elindult felém. Nagyjából két hét az út vámmal miegyébbel együtt.
Maga a makett műgyanta. Hogy aztán az a változata érkezik-e meg, ami a honlap képein szerepel, vagy sem, majd akkor derül ki, ha a masszív csomagolást kibontom. Ugyanis vannak készletek, amik a hagyományos műgyanta öntéssel és vannak, amik az újabb, 3D nyomtatással készülnek. (Bár a leírás 3D+ sárgaréz PE, de a képeken még az öntött garnitúra látszik.)
Végül 12 napnyi út után megérkezett a csomag. Benne, többnyire az, amit megrendeltem. (Többnyire, mert a jármű meghajtó fogaskerekeinek négy (2X2) darabjából csak hármat tartalmazott a csomag.) No, de ez apróság! Mint ahogy az is, hogy a mellékelt rajz az korábbi öntött alkatrészekből készült maketthez való, míg ez egy 3D-s nyomtatású. Kis keresztrejtvény-fejtés után azonban jól használható. Az alkatrészek szép felületűek. A lánctalpat 10 szalagdarabból lehet majd összeállítani. A rakétát tartó, eredetileg rácsos szerkezetek leválasztása különös figyelmet igényel. Így első ránézésre a kapott rakétatest nincs megvetemedve... aztán majd a vallatásnál kiderül...
Nekifogtam.
Komoly időt és figyelmet kell szánni a vékony, eredetileg is vékony darabokból álló szerkezetek kiszabadítására a nyomtatási hálóból. Gondolok itt a rakétát tartó indítósínt körülvevő állványzatra, ami félmilliméternél vékonyabb rudazatrendszerre.
Bemelegítésként felragasztottam a négy kormánylapot a rakétára. Közben megpróbáltam kideríteni, amit a magyar szolgálatban állt példányok festését, jelölését. Közben el kellett gondolkodnom, hogyan fogom pótolni a hiányzó fél fogaskereket.
A következő lépés a futógörgők felrakása volt. Érdemes volt a megfelelő vékonyságú fúróval kicsit rendezni a nyílásokat. A hiányzó fél fogaskerék pótlására az találtam ki, hogy a nyomtatási háló vékony szálait nem vagdostam le, hanem az alaplapot alakítottam olyan méretűre mint a meglévő kerék. Itt majd csalnom kell, hogy a lánc tagjai rendesen a helyükre kerülhessenek; le kell vagdosnom a „körmöket”. Ezt követően felpakoltam a mindenféle tartókat, ládákat, dobozokat a jármű tetejére.
Következett a rakétatest „rezezése”. A kisebb szerelőablakokra készültek egész jók lettek, de a négy legnagyobb, ami a harc fej rögzítéseit fedi nem igazán. Az előre nyomtatott felület mélyedései nem voltak megfelelőek. Komoly fúrás-faragás kellett volna, hogy a fémmaratott cuccok pontosan helyükre kerüljenek. Így végül tömítőanyaggal feltöltöttem és szintre csiszoltam ezt a részt.
A következő lépés az rakétát tartó állványzat és keret elkészítése. Mit mondjak? Nem unatkoztam, de végül a két, tíz centinél is hosszabb, némileg elcsavarodott rácsszerkezet is a helyére került.
Közben, vizsgálgatva a magyar szolgálatban álló járművekről készül nagyon kevés fényképet, a jármű bal oldalán egy jókora plusz szekrényt? ládát? láttam, ami máshol nincs és a készlet sem tartalmazza. Vajon mi lehet az?
Elkövetkezett a katasztrófa. A kapott lánctalpszalagok nem reagálnak a forró vízre, abból kivéve szinte azonnal visszaállnak az eredeti formájukra, vagy törtek. Ráadásul a törés – hiába a fizika az fizika a nyomtatás vonalait követi, azaz hosszában hasad. Így eléggé tanácstalan vagyok. Több kolléga próbált segíteni, de vége az lett, hogy a legősibb módszert kellett követnem. Az egyik szalagot ízenként feldaraboltam és így raktam össze a lánctalpat. Időnként muszáj volt előszedni a szenteket, legalább hetet, meg egyéb hagyományos heves érzelmet kifejező mondókákat. Hála a bőven adagolt lánctalpszalagoknak volt miből kialakítani ezt a részt! Jó, nem lett olyan, mint, ha használható, alakítható alkatrészeket kaptam volna, de végül összehoztam. Így rövidesen sorra kerülhet a lánc festése, majd a két rész összeragasztása, amivel összeáll a hordozójármű makettje.
amivel összeáll a hordozójármű makettje.
Ezt követően a lánctalpakat lefújtam egy rozsdaszínű színnel. Erre mennek majd rá a fémszínű részek, amik a haladás során lekoptatják magukról a rozsadréteget.
Számomra komoly problémát okozott, hogy az indítóasztal felszerelése, a lángterelők és a kilövés előtt a rakétát rögzítő aljzat elkészítésére csak nagyjából és hiányosan találtam leírást. Hogy legalább a formákkal és lerendezéssel tisztába jöjjek, egy lengyel webáruház oldalán megkerestem a típus 1/35-ös makettjének összeállítási útmutatóját. Így legalább valami vázlatos elképzelésem alakulhatott ki az alkatrészek elhelyezkedéséről. Ezeket az alkatrészeket Gyima fémmaratásból álmodta meg. A gond, hogy ezt az álmot valóra is váltotta. Ez a megoldás nem volt mindig szerencsés.
Végül elkészült alul-fölül minden. A gond csak az volt, hogy a teknő és a felépítmény méretei eltértek így az összeillesztésnél jó félmilliméter hiányzott a tökéletes illeszkedéshez. Persze ez nem ok a nemzeti gyászra! Megoldottam egy megfelelő méretű darab betoldásával.
Az indítóállvány két csatlakozója sem úgy állt, ahogy kellett volna. Egy ideig. Végül helyükre kerültek a lángterelők is. Összeállt a dolog.
A rakéta alapvetően zöld színű, mint a hordozó jármű. A fényképeken különféle csíkok és más jelölések, feliratok látszottak. Nos, ezeket a maradékos dobozban lévő kilónyi matricamaradékból válogattam össze. Persze a pontosságukért nem szavatolok, de forrásanyag híján nem nagyon tehettem mást. Egy korábbi munkámból visszamaradtak magyar felségjelek. Ezeket alapvetően vagy díszszemlék alkalmából, vagy a Varsó Szerződés közös hadgyakorlatain résztevevő magyar járművekre, eszközökre festették fel. Így feltettem két oldalra.
Aztán némi koszolás, koptatás. Kerestem hozzá egy megfelelő alapot. Rá ugyan nem rögzítettem, de látványnak így talán szebb!

források:
https://all-andorra.com/2p19-elbrus/
wikipédia