Pintér György - Múzeumi krimik
A repülőgép története 1934-ben kezdődött, akkor még Bre-690-es jelzéssel. Az új típust nehéz fegyverzetű, háromüléses vadászgépnek szánták, de ebben a feladatkörben végül a Potez 630-as került sorozatgyártásra. A Brequet mérnökei azonban nem estek kétségbe, a terveket módosították és megalkották a kétüléses Bre-631-es támogató gépet, majd az eredeti Hispano Suiza motorok GR K-14M típusra történő cseréje után 1940 tavaszán megszületett a Bre-693-as.
Ránézésre is rögtön feltűnik, hogy a Guppi a többi, korabeli francia típussal ellentétben kifejezetten szépre sikerült… A gép hat darab 7,62-es MAC géppuskából és egy darab 20 mm-es HS gépágyúból álló fegyverzete a háború kezdeti időszakában repült gépekhez képest kifejezetten erős volt. A géppuskák közül három ferdén hátrafelé tüzelt, egy pedig a gépet a hátsó légtérből ért támadásokat volt hivatott kivédeni. A fegyverzetet a törzsben kialakított bombaszekrénybe helyezett nyolc darab 50 kg-os bomba egészítette ki.
A Bre-693-as teljesítménye és repülési tulajdonságai bár figyelemre méltóak voltak (csúcssebessége 475 km/h volt és 8500 m-re tudott emelkedni), de a hasonló feladatkörű német típusokkal nem vehette fel a versenyt. Franciaország kapitulációja után a típust egy darabig még használta a Vichy-légierő, majd a megmaradt gépeket átadták az olaszoknak, akik kiképző feladatkörben használták a háború végéig.
A makett
A francia támogató repülőgép makettjét eredetileg a Heller dobta piacra, valamikor a 70-es években, majd a 80-as években a Smer cég vette át az öntőformákat. A dobozt kibontva két, viszonylag nagy méretű, világos szürke, és egy kb. féltenyérnyi, átlátszó sztirolból készült öntőkeretet tarthat a mit sem sejtő, ám optimista makettépítő a kezében. Az 57 db alkatrészről már az első ránézésre is az volt a véleményem, hogy kivitelezésük nagyon felemásra sikerült. A főbb alkatrészek a kor színvonalához képest szépen sikerültek. A lemezosztások természetesen pozitívak, de a gyönyörű szegecselések szerintem ellensúlyozzák ezt. A probléma a részletek kidolgozásával van. Kezdhetném a példák felsorolását a kabinnal, de nincs… :-) A futóművek és futószárak nagyon elnagyoltak, akárcsak a fedélzeti géppuskák. A csillagmotor hengereinek még az imitációját se keressük, mert a motorgondolák belsejébe mindössze egy-egy sima lapot kapunk, ezért egy ismerősömmel gyorsan öntettem két K-14-es csillagmotort műgyantából… A farokfutó egybe van öntve a burkolattal, nem éppen a legélethűbb módon… A légcsavarok nekem aránytalanul kicsinek tűnnek. A matricák régi jó cseh szokás szerint besárgultak, egyébként nyomtatásuk meglepően pontos. Segítségével egy nagyon szép, színpompás francia gép építhető meg. Szóval első ránézésre kemény diónak ígérkezik a makett, de szerintem annyira szép és érdekes ez a típus, hogy egyszer mindenképpen meg fogom építeni.
Az Extratech maratás
Bevallom, meglepődtem mikor megtudtam, hogy a cseh cég gyárt maratást a maketthez. Amikor végre birtokomba került egy példány, elégedetten vettem tudomásul, hogy nem is olyan nagy baj, hogy a makett belseje szinte teljesen üres. A csehek ugyanis amit el lehetett készíteni, azt meg is csinálták rézből. A két lemezen lévő 92 alkatrész segítségével építhetünk egy komplett pilótafülkét, oldalfalakkal, padlóval, üléssel, oldalkormány pedálokkal, műszerfallal, hevederekkel és a látható merevítő bordákkal együtt, majd ugyanezzel a részletességgel berendezhetjük a bombatárat és a hátsó géppuskaállást is. A bombaszekrény ajtajait is mellékelik, de ezek beüvegezése az építőre hárul. A külső részek közül a mororok külső hűtőrácsait, a keréktárcsákat és a fékcsöveket adják.