Mil Mi-24D Hind
1:72, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
Kevés olyan szovjet harci eszköz van, ami megjelenésekor akkora riadalmat okozott volna a nyugati katonai vezetõk körében, mint a Mi-24. Akkoriban csak egy ilyen tipus létezett, az AH-1 Cobra, de most színre lépett egy másik, nehezebb és nagyobb tûzerejû szovjet tipus. A nyugati katonai hatalmak gõzerõvel fejlesztették a légvédelmüket (különös tekintettel a vállról indítható eszközökre), a helikoptereikre légiharcrakétákat függesztettek és a személyzeteiket kiképezték a használatukra.
A vietnami háború után a szovjet vezetés is felismerte a harci helikopterek jelentõségét és megalkotta a maga csatahelikopterét. A Mi-8TB volt a fejlesztés alapja, megtartva a hajtómûveket, a rotorokat és az egycsövû géppuskát, de a Cobra lebegett a tervezõk szeme elõtt. A Hind valóban úgy néz ki, mint valamiféle átmenet a Mi-8-as és a Cobra között. A Hind több helyi háborúban is részt vett, ezek közül az afganisztáni konfliktus legismertebb. Itt bebizonyította, hogy nem sebezhetetlen ugyan, de a túlélõképessége kitûnõ. Szóval, egy igazi "nehézfiúval" állunk szemben.
Már régóta tervezem egy Hind megépítését, de nemigen találtam megfelelõ minõségû kitet a boltokban. 1/48-as méretben a Monogram legendásan szép kitje az egyetlen induló, de ezt már nemigen lehet itthon beszerezni, így az 1/72-es méretre kellett koncentrálnom. A Hasegawa készlete szép ugyan, de nem pontos a mérete, mert valójában 1/78-1/80-as méretaránynak felel meg. Kidolgozása fõleg a külsõségekre korlátozódik, a belsõ terek elég üresek. Az Italeri készlete a '90-es évek közepén jelent meg, két változatban, jó közepes minõségben. A Revell is megjelentette a maga Hind-jét, ami (a matricák kivételével) teljesen megegyezik az Italeri készletével. Ugyanez igaz a cseh Bilek cég Hind készletére is.
Több, mint egy évig pihent a dobozában "fõhõsünk", mígnem egy pécsi utamon, egy ottani makettezõtársam boltjában megpillantottam a lengyel Part cég három fotomaratott rézlemezét, ami kifejezetten a Italeri/Revell Mi-24D-hez készült. Az elsõ a kabin(ok) részletezését oldja meg, a második fõleg a deszanttérre koncentrál, végül a harmadik a fegyverzetet teszi meggyõzõbbé. Persze rögtön meglódult a fantáziám és lelki szemeimmel már magam elõtt láttam az elkövetkezõ 9 hónap(!) munkájának gyümölcsét.
A munkát természetesen a kabinnal kezdtem. Az eredeti kabinteknõt kibéleltem a feljavító réz alkatrészeivel, majd lefestettem a kabinbelsõ jellegzetesen élénkzöld színével (hivatalos neve: Domex zöld). Ugyanilyen színt kaptak a mûszerfalak is, majd feketét a különbözõ mûszerek, rádiók és egyéb panelek.
A feljavító készletben egy filmet is találunk, amik a mûszerek skáláit tartalmazzák. Ezeket a már lefestett réz mûszerfal mögé kell ragasztani és a hátoldalát fehérrel lefesteni. Nagyon élethûen mutat az így elkészített mûszerfal! A feljavító készletben két ülést is találunk, megfelelõ mennyiségû (és minõségû) hevederrel ellátva; lényegesen élethûbbek, mint az eredeti Italeri alkatrészek.
Az elkészült kabint belepróbáltam a törzsbe és meglepve tapasztaltam, hogy a pilóta mûszerfala nem fér be a helyére! Nem volt mit tenni, le kellet vágni a mûszerfal árnyékoló burkolatát a törzsfelekrõl és vékony aluminium lemezbõl újra el kellett készítenem a burkolatot. A botkormányokat rézdrótból készültekre cseréltem ki, a gázkarok viszont maradtak olyannak, amilyennek azokat Itáliában megálmodták. A kabintetõ keretét belülrõl feketére festettem és a belsõ oldalukra felragasztottam a ventilátorokat, amiket szintén tartalmazott a rézmaratás.
A deszanttérrel már könnyebb dolgom volt, ugyanis az már gyárilag is elég jól kidolgozott, a réz alkatrészek csak részletesebbé teszik azt. Elsõ lépésként a törzs belsõ bordázatát alakítottam ki, majd felszereltem azt a rengeteg dobozt és "bigyót", amit a feljavítóban találtam. A padon vékony rézdrótból pótoltam a lábakat, csíkokra vágott magnószalagból pedig a hevedereket. Itt kell megemlítenem, hogy a feljavító készlet beépítési leírása elég zavaros és bizony jól jött az a néhány fotó, amiket anno készítettem különbözõ repülõnapokon... A deszanttér a törzs alsó színével megegyezõ világoskék alapszínt kapott, amin híg feketével kiemeltem az éleket, a jobb láthatóság kedvéért.
A törzsfelek összeragasztása elõtt ne felejtsünk el némi súlyt elhelyezni a helikopterünk orrában, nehogy a kész gép a farára üljön. Ez nem is olyan egyszerû feladat, mint amilyennek elsõre látszik, mert a kabinteknõ és az orrfutóakna szinte minden helyet elfoglal. Amennyiben csak nagyobb méretû nehezékünk van, azt a deszanttér fölé, a fõhajtómûvek helyére tehetjük. A deszanttér ajtókat szintén tartalmazza a feljavítókészlet, de ezekbe nem illenek bele az eredeti Italeri ablakok, úgyhogy azokat mellõzve a Humbrol ClearFix folyadékához folyamodtam segítségért, ezzel "üvegezve be" az ablakokat.
A két törzsfél egyesítése után már felgyorsult a munka. Összeállítottam a szárnycsonkokat, a futómûveket és a faroklégcsavart. Az Italeri kit egyik hibája, hogy a fõrotor lapátjainak nem jó az alakja (teljesen egyenesek, holott az eredetin a lapát tövében egy jellegzetes törés látható), de ez a hiba eltörpül amellett, hogy a forgásiránya is fordított! Ezt csak a komplett forgószárny cseréjével lehet javítani, én egy Matchbox/Monogram készlet fõrotorját használtam fel erre a célra. Ez persze némi szabászatot igényelt a rotor csapágyazásánál, de aki kényes az élethûségre, annak ajánlatos elvégezni ezt a mûtétet.
Állandó vita tárgyát képezik a magyar gépeken alkalmazott színek. Én a magam részérõl a Humbrol festékeibõl a következõket választottam: sötétzöld=149, barna=84, világoskék=65. Ezek a színek elég jól megközelítik az eredetit.
A fenti festékeket használva lefestettem a törzset, a szárnycsonkokat és a vezérsíkokat. A foltozás nagyjából azonos minden gépen, tehát nem tudunk nagyot tévedni, ha nem arról az oldalszámú példányról vesszük le a foltok mintázatát, mint amit végül megépítünk. Ez igaz a régi, szürke (orosz) festésû Hind-ekre is.
A festés után következett a végszerelés: helyükre kerültek a szárnycsonkok, a futómûvek és a vezérsíkok. Egy réteg fényes lakk után felkerültek a matricák is. Ezek az azóta már sajnos megszûnt hazai Hunkit cég termékei, csak a faroktartó végén látható "Vigyázz!" felirat készült az eredeti Italeri matrica átfestésével.
A fegyverzet feljavító készlet legszebb darabjai a 9M17P Falanga rakéták indítósínei! Nem kevesebb, mint 9 darabból kell összeállítani õket (nem számítva a kábelezés pótlását), és nagyon jól mutatnak a kész maketten. A faroktartóra felkerültek az infracsapda kilövõk, a különbözõ antennák, az ablaktörlõk, a fellépõ és a többi apróság. Húzott szálból elkészültek a huzalantennák, végül egy végsõ félfényes lakkréteget kapott a Hind.
A vietnami háború után a szovjet vezetés is felismerte a harci helikopterek jelentõségét és megalkotta a maga csatahelikopterét. A Mi-8TB volt a fejlesztés alapja, megtartva a hajtómûveket, a rotorokat és az egycsövû géppuskát, de a Cobra lebegett a tervezõk szeme elõtt. A Hind valóban úgy néz ki, mint valamiféle átmenet a Mi-8-as és a Cobra között. A Hind több helyi háborúban is részt vett, ezek közül az afganisztáni konfliktus legismertebb. Itt bebizonyította, hogy nem sebezhetetlen ugyan, de a túlélõképessége kitûnõ. Szóval, egy igazi "nehézfiúval" állunk szemben.
Már régóta tervezem egy Hind megépítését, de nemigen találtam megfelelõ minõségû kitet a boltokban. 1/48-as méretben a Monogram legendásan szép kitje az egyetlen induló, de ezt már nemigen lehet itthon beszerezni, így az 1/72-es méretre kellett koncentrálnom. A Hasegawa készlete szép ugyan, de nem pontos a mérete, mert valójában 1/78-1/80-as méretaránynak felel meg. Kidolgozása fõleg a külsõségekre korlátozódik, a belsõ terek elég üresek. Az Italeri készlete a '90-es évek közepén jelent meg, két változatban, jó közepes minõségben. A Revell is megjelentette a maga Hind-jét, ami (a matricák kivételével) teljesen megegyezik az Italeri készletével. Ugyanez igaz a cseh Bilek cég Hind készletére is.
Több, mint egy évig pihent a dobozában "fõhõsünk", mígnem egy pécsi utamon, egy ottani makettezõtársam boltjában megpillantottam a lengyel Part cég három fotomaratott rézlemezét, ami kifejezetten a Italeri/Revell Mi-24D-hez készült. Az elsõ a kabin(ok) részletezését oldja meg, a második fõleg a deszanttérre koncentrál, végül a harmadik a fegyverzetet teszi meggyõzõbbé. Persze rögtön meglódult a fantáziám és lelki szemeimmel már magam elõtt láttam az elkövetkezõ 9 hónap(!) munkájának gyümölcsét.
A munkát természetesen a kabinnal kezdtem. Az eredeti kabinteknõt kibéleltem a feljavító réz alkatrészeivel, majd lefestettem a kabinbelsõ jellegzetesen élénkzöld színével (hivatalos neve: Domex zöld). Ugyanilyen színt kaptak a mûszerfalak is, majd feketét a különbözõ mûszerek, rádiók és egyéb panelek.
A feljavító készletben egy filmet is találunk, amik a mûszerek skáláit tartalmazzák. Ezeket a már lefestett réz mûszerfal mögé kell ragasztani és a hátoldalát fehérrel lefesteni. Nagyon élethûen mutat az így elkészített mûszerfal! A feljavító készletben két ülést is találunk, megfelelõ mennyiségû (és minõségû) hevederrel ellátva; lényegesen élethûbbek, mint az eredeti Italeri alkatrészek.
Az elkészült kabint belepróbáltam a törzsbe és meglepve tapasztaltam, hogy a pilóta mûszerfala nem fér be a helyére! Nem volt mit tenni, le kellet vágni a mûszerfal árnyékoló burkolatát a törzsfelekrõl és vékony aluminium lemezbõl újra el kellett készítenem a burkolatot. A botkormányokat rézdrótból készültekre cseréltem ki, a gázkarok viszont maradtak olyannak, amilyennek azokat Itáliában megálmodták. A kabintetõ keretét belülrõl feketére festettem és a belsõ oldalukra felragasztottam a ventilátorokat, amiket szintén tartalmazott a rézmaratás.
A deszanttérrel már könnyebb dolgom volt, ugyanis az már gyárilag is elég jól kidolgozott, a réz alkatrészek csak részletesebbé teszik azt. Elsõ lépésként a törzs belsõ bordázatát alakítottam ki, majd felszereltem azt a rengeteg dobozt és "bigyót", amit a feljavítóban találtam. A padon vékony rézdrótból pótoltam a lábakat, csíkokra vágott magnószalagból pedig a hevedereket. Itt kell megemlítenem, hogy a feljavító készlet beépítési leírása elég zavaros és bizony jól jött az a néhány fotó, amiket anno készítettem különbözõ repülõnapokon... A deszanttér a törzs alsó színével megegyezõ világoskék alapszínt kapott, amin híg feketével kiemeltem az éleket, a jobb láthatóság kedvéért.
A törzsfelek összeragasztása elõtt ne felejtsünk el némi súlyt elhelyezni a helikopterünk orrában, nehogy a kész gép a farára üljön. Ez nem is olyan egyszerû feladat, mint amilyennek elsõre látszik, mert a kabinteknõ és az orrfutóakna szinte minden helyet elfoglal. Amennyiben csak nagyobb méretû nehezékünk van, azt a deszanttér fölé, a fõhajtómûvek helyére tehetjük. A deszanttér ajtókat szintén tartalmazza a feljavítókészlet, de ezekbe nem illenek bele az eredeti Italeri ablakok, úgyhogy azokat mellõzve a Humbrol ClearFix folyadékához folyamodtam segítségért, ezzel "üvegezve be" az ablakokat.
A két törzsfél egyesítése után már felgyorsult a munka. Összeállítottam a szárnycsonkokat, a futómûveket és a faroklégcsavart. Az Italeri kit egyik hibája, hogy a fõrotor lapátjainak nem jó az alakja (teljesen egyenesek, holott az eredetin a lapát tövében egy jellegzetes törés látható), de ez a hiba eltörpül amellett, hogy a forgásiránya is fordított! Ezt csak a komplett forgószárny cseréjével lehet javítani, én egy Matchbox/Monogram készlet fõrotorját használtam fel erre a célra. Ez persze némi szabászatot igényelt a rotor csapágyazásánál, de aki kényes az élethûségre, annak ajánlatos elvégezni ezt a mûtétet.
Állandó vita tárgyát képezik a magyar gépeken alkalmazott színek. Én a magam részérõl a Humbrol festékeibõl a következõket választottam: sötétzöld=149, barna=84, világoskék=65. Ezek a színek elég jól megközelítik az eredetit.
A fenti festékeket használva lefestettem a törzset, a szárnycsonkokat és a vezérsíkokat. A foltozás nagyjából azonos minden gépen, tehát nem tudunk nagyot tévedni, ha nem arról az oldalszámú példányról vesszük le a foltok mintázatát, mint amit végül megépítünk. Ez igaz a régi, szürke (orosz) festésû Hind-ekre is.
A festés után következett a végszerelés: helyükre kerültek a szárnycsonkok, a futómûvek és a vezérsíkok. Egy réteg fényes lakk után felkerültek a matricák is. Ezek az azóta már sajnos megszûnt hazai Hunkit cég termékei, csak a faroktartó végén látható "Vigyázz!" felirat készült az eredeti Italeri matrica átfestésével.
A fegyverzet feljavító készlet legszebb darabjai a 9M17P Falanga rakéták indítósínei! Nem kevesebb, mint 9 darabból kell összeállítani õket (nem számítva a kábelezés pótlását), és nagyon jól mutatnak a kész maketten. A faroktartóra felkerültek az infracsapda kilövõk, a különbözõ antennák, az ablaktörlõk, a fellépõ és a többi apróság. Húzott szálból elkészültek a huzalantennák, végül egy végsõ félfényes lakkréteget kapott a Hind.
|
| Mi-24D |
|
| mi24d_ITA |
|
| hind_cocpit_1 |
|
| hind_cocpit_2 |
|
| hind_cocpit_3 |
|
| hind_cocpit_4 |
|
| 2034-23657 |
2007.12.10.
Utolsó módosítás: 2010.01.10.
Utolsó módosítás: 2010.01.10.
(A cikk eredetileg a Top Gun magazin 2000/8-as számában jelent meg)