Tupoljev Tu-2S "Túzok"

1:72, ICM

Pintér György - Múzeumi krimik 1952 őszén a kiéleződött külpolitikai helyzet okán felállításra kerültek a Magyar Néphadsereg bombázó alakulatai és '53-ban megtörtént az alakulatok ellátása a TU-2 típusú frontbombázókkal, melyek a keresztségben a "Túzok" nevet kapták. Összesen 67 példány került hozzánk, különféle modifikációkból és egészen 1956-ig szolgáltak, amikor is a magasabb egységet leszervezték és a felállításra került bombázó egység IL-28-akkal került felfegyverzésre.

Nagyon régóta foglalkoztatott a TU-2 "Túzok" megépítése. Annak idején bele is kezdtem az NDK-s kit építésébe, de aztán hamar megcsömöröltem tőle. Hogy miért? Nem cifrázom, de az a makett csak nyomelemekben hasonlított az eredetire és az anyaga! Valami szörnyű keménységű, alig csiszolható "csoda" volt.

Aztán jött a Jézuska, meg az ICM TU-2-se. Ez már tetszett. Főleg a felület nagyon részletes és finom kidolgozása. Sajnos a makett törzs bontása nem szerencsés és elég komoly illesztési gondok is vannak vele. Ezeket nagyon nehéz volt rendbe tenni a finom felületi kidolgozás miatt. Gyorsan összeszedtem a nem túl bő referencia anyagot és nekivágtam.

Szokásomhoz híven a kabinok kidolgozásával, részletezésével kezdtem. Néhány rajz és fotó alapján rendbetettem a pilóta fülkét. Megépítettem az oldal paneleket, feljavítottam a műszerfalat, az oldalkormány pedálokat. Újta építettem a pilóta és a lövész ülését. Mindezekhez szokásomhoz híven vékony lemezeket, húzott szálakat használtam.
Ezt követte a felső-hátsó lövész munkahelyének a kialakítása. A belső felületre kialakítottam a gép bordázatát, a lövész ülését.
Ugyanígy jártam el az alsó lövész munkahelyével is.
A géppuskákat injekciós tűk és némi műanyag felhasználásával építettem újjá.

Következett a bombatér kialakítása. Azt az elején eldöntöttem, hogy nyitott bombatérrel építem a madarat. Vadász Pista segített és néhány jó minőségű fotót bocsátott a rendelkezésemre. A bombatér alját és a bordázatot műanyag lemezekből vágtam ki. A bomba felfüggesztőt pedig vékony fémlemezből alakítottam ki.

Amikor mindez összeállt és az alkatrészek festése is megtörtént a törzsfeleket összeragasztottam és ekkor jött a fekete leves. Az illesztésekkel komoly gondok voltak. Óvatos farigcsálás, feszegetés és némi csiszolás következett. A mellékelt fotókon is látszik, hogy nem lett tökéletes. De hát ez van. Dönteni kellett, vagy tönkre teszem a finoman kidolgozott felületet, vagy tökéletes illeszkedések lesznek. Persze, ha arra gondolok, hogy ezek a gépek a korabeli orosz technológiával készültek, nem is biztos, hogy a precíz illeszkedés adná vissza az eredeti hangulatát.

A hajtóművekkel nem variáltam, de a fő futó aknákat nem áltam meg, hogy ne javítsam fel. Perforált lemezből kialakítottam az akna alját. Elkészítettem az aknába benyúló olajtartály hátsó részét, amit sárgára festettem és az oxigén tartályt kékre festve.

A főfutószárakat a rendelkezésemre álló rajz és fotók segítségével építettem át. A futó abroncsokon kialakítottam a bordázatot is.
A gép teljes összeállítása után a kabintetőket kellett rendbe tenni. Amennyire csak lehetett felpolíroztam őket. Sajnos visszatérő probléma a kabintetők állapota. Mivel semmilyen feljavító készlet nem volt, így aztán a madáron minden saját kezűleg készült.

Az oldalszámot és a felségjeleket saját készítésű sablonok segítségével fújtam fel a felületekre. Ma már inkább számítógépen szerkesztenék matricát hozzá, de akkor még nem volt meg ez a lehetőségem. Elég macerás munka volt, főleg a felségjel elemeinek központosítása miatt.
Végül is összeállt és elég jó darabja lett a Magyar Légierő géptipusait bemutató kis makett gyűjteményemnek.