Aero L-29 Delfin
1:72, KP
No.1
Pintér György - Múzeumi krimik
Ez a KP első makettje, nekem az idők folyamán (ha jól emlékszem) hat példányom is volt belőle. Most az utolsó (előtti) darab építéséről szólnék néhány szót. Az elsőt még Csehszlovákiában, Poprádon vettük a 70-es években, egy nyaralás alkalmával... gyerekfejjel összeraktam, majd hőálló ezüst spray-vel le is festettem (hol voltak akkor még itthon a makettfestékek...). Nagyon hosszú ideig megkülönböztetett helye volt a makettjeim között, mert addig főleg csak 1:100-as NDK utasszállítóim voltak. De ez már "rendes", 1:72-es méretarányú makett volt. :)
No, de térjünk vissza a jelenbe! :)
Sokáig méregettük egymást a KP első remekével. Méregetés közben drótból elkészítettem a két fellépőt és kivágtam az oldalkormányt, amit egy házilag készült darabbal pótoltam. Abban egyetértettem magammal, hogy mindenképpen kell valami kabinbelsőt alkotnom a meglévő helyett. Pontosabban: a nem létező helyett. Sokáig bújtam a netet kabin és egyéb fotók után, rajzolgattam, méregettem. Addig-addig, amíg Lentiben a börzén megvettem az egészet műgyantából. Járt még a készlethez két főfutókerék és egy húzott kabintető is, ami (valljuk be) sokkal élethűbb, mint a KP deklije.
Megvan a kabin, nincs mese, neki kell állni. :) Egész estét betöltő program volt, mire a kabinteknőt belefaragtam a helyére, de jutalmul a művelet végére legalább bokáig gázolhattam a polisztirol és a műgyantaporban. Megnehezítette a kabinbelső helyére illesztését, hogy nem voltak illesztőfelületek, nem volt határozott helye a törzsben. Egy megfelelő átmérőjű érvéghüvely (a villanyszerelők használják) végét ferdére vágtam és így alakítottam ki a hajtómű fúvócsövét, ami egy lehelletnyit kilóg a törzs végéből. Lustaságból egy darab gyurmával állítottam be a hossztengelybe, ami később megbosszulta magát... de erről majd később. A Delfin orrát kitömtem horgászólom golyókkal, majd öszeragasztottam a törzset.
Következett a szárny. Azt már egy korábbi példány építése közben megtanultam, hogy az illesztőfüleket nyomtalanul el kell tüntetni és az illeszkedő felületeket üveglapon síkba kell csiszolni, mert csak így illeszkednek tökéletesen. Így tettem most is. Kivágtam a futóaknát is, hogy jobban hasonlítson az eredetire. A beömlőnyílásokkal is kell valamit kezdeni, mert így nem maradhatnak. Sokáig töprengtem, mit tudok tenni az ügy érdekében, amikor eszembe jutott, hogy egy megfelelő méretű szívószálból kellő hatékonysággal tudom imitálni a szívócsatorna futóaknából látszó részét. Ehhez persze a törzs oldalán is ki kellett vágni a szívócsatorna helyét.
A futóművek is sok fejtörést okoztak. Mivel pótolhatnám a kukába hajított KP alkatrészeket? Egy hirtelen ötlettől vezérelve belepróbáltam a KP Albatros megfelelő alkatrészeit a Delfinbe. Csodák csodája, az orrfutót egy az egyben fel tudtam használni, a főfutón viszont némi faragás vált szükségessé, a mozgó kerékvillát kellet lerövidíteni egy kicsit és a két "fület" el kellett róluk távolítani. Le sem tagadhatják, hogy egy gyárban készültek, sem az eredeti, sem a makett. :) Hogy teljes legyen az öröm, vékony sztirollemezből új futóakna ajtókat vágtam, mert az eredetieket túl vastagnak találtam.
Most, hogy összeálltak a fődarabok, elkezdhettem festést. Mindenképpen magyar gépet akartam építeni, de nem natúr fémszínűt. A Modell és makett újságban volt egy cikk a magyar Delfinekről és az ő magyarországi terepfestéseikről. Kétféle kamó közül választhattam: a "csehszlovák" és a "magyar" minta képezte a választékot. A magyar minta nekem nagyon bonyolultnak tűnt, ezért inkább az egyszerűbben kivitelezhető "csehszlovák" festés mellett döntöttem. Azt terveztem, hogy javító foltozásokkal majd feldobom a látványt. Hát ez a mutatvány nem jött össze: ritka ronda festést sikerült alkotnom. Vettem egy mély levegőt és újrafestettem az egészet... A festéshez az említett cikkben, a fakult változathoz leírt színeket használtam. Név szerint: Humbrol 78, 166, 94 és 65.
Egy réteg fényes lakk után feltettem a matricákat is. Ezek a HAD gyártmányai, a nagyon vékony fólia miatt óvatos bánásmódot igényelnek. Ezután már csak a végszerelés volt hátra. Miután "lábra" állítottam a madarat, lecsapott a fúvócső bosszúja: a rögzítő gyurma túl nehéz volt, és a Delfinem szépen az égnek emelte az orrát... Mivel utólag már nem tudtam több súlyt gyömöszölni az orrába, ezért (szégyen ide, szégyen oda) egy átlátszó öntőkeretből húzott, kb. 1 mm vastag szállal támasztottam meg a Delfinem hátsóját...
Húzott szálból pótoltam a pitot-csöveket és a gerincen lévő antenna vékonyabb részét. Ugyanebből a húzott szálból készült a fúvócső mögötti IFF antenna három rúdja is.
Összegezve: aki épkézláb Delfint akar építeni ebből a makettből, annak mindenképpen javasolt legalább a Pavla kabin és extra adag türelem beszerzése. De az eredmény mindenért kárpótol: a világ egyik legszebb sugárhajtású iskolagépét tudhatjuk a magunkénak a munka végeztével.
Mert hát munka, az van vele bőven... :)
No, de térjünk vissza a jelenbe! :)
Sokáig méregettük egymást a KP első remekével. Méregetés közben drótból elkészítettem a két fellépőt és kivágtam az oldalkormányt, amit egy házilag készült darabbal pótoltam. Abban egyetértettem magammal, hogy mindenképpen kell valami kabinbelsőt alkotnom a meglévő helyett. Pontosabban: a nem létező helyett. Sokáig bújtam a netet kabin és egyéb fotók után, rajzolgattam, méregettem. Addig-addig, amíg Lentiben a börzén megvettem az egészet műgyantából. Járt még a készlethez két főfutókerék és egy húzott kabintető is, ami (valljuk be) sokkal élethűbb, mint a KP deklije.
Megvan a kabin, nincs mese, neki kell állni. :) Egész estét betöltő program volt, mire a kabinteknőt belefaragtam a helyére, de jutalmul a művelet végére legalább bokáig gázolhattam a polisztirol és a műgyantaporban. Megnehezítette a kabinbelső helyére illesztését, hogy nem voltak illesztőfelületek, nem volt határozott helye a törzsben. Egy megfelelő átmérőjű érvéghüvely (a villanyszerelők használják) végét ferdére vágtam és így alakítottam ki a hajtómű fúvócsövét, ami egy lehelletnyit kilóg a törzs végéből. Lustaságból egy darab gyurmával állítottam be a hossztengelybe, ami később megbosszulta magát... de erről majd később. A Delfin orrát kitömtem horgászólom golyókkal, majd öszeragasztottam a törzset.
Következett a szárny. Azt már egy korábbi példány építése közben megtanultam, hogy az illesztőfüleket nyomtalanul el kell tüntetni és az illeszkedő felületeket üveglapon síkba kell csiszolni, mert csak így illeszkednek tökéletesen. Így tettem most is. Kivágtam a futóaknát is, hogy jobban hasonlítson az eredetire. A beömlőnyílásokkal is kell valamit kezdeni, mert így nem maradhatnak. Sokáig töprengtem, mit tudok tenni az ügy érdekében, amikor eszembe jutott, hogy egy megfelelő méretű szívószálból kellő hatékonysággal tudom imitálni a szívócsatorna futóaknából látszó részét. Ehhez persze a törzs oldalán is ki kellett vágni a szívócsatorna helyét.
A futóművek is sok fejtörést okoztak. Mivel pótolhatnám a kukába hajított KP alkatrészeket? Egy hirtelen ötlettől vezérelve belepróbáltam a KP Albatros megfelelő alkatrészeit a Delfinbe. Csodák csodája, az orrfutót egy az egyben fel tudtam használni, a főfutón viszont némi faragás vált szükségessé, a mozgó kerékvillát kellet lerövidíteni egy kicsit és a két "fület" el kellett róluk távolítani. Le sem tagadhatják, hogy egy gyárban készültek, sem az eredeti, sem a makett. :) Hogy teljes legyen az öröm, vékony sztirollemezből új futóakna ajtókat vágtam, mert az eredetieket túl vastagnak találtam.
Most, hogy összeálltak a fődarabok, elkezdhettem festést. Mindenképpen magyar gépet akartam építeni, de nem natúr fémszínűt. A Modell és makett újságban volt egy cikk a magyar Delfinekről és az ő magyarországi terepfestéseikről. Kétféle kamó közül választhattam: a "csehszlovák" és a "magyar" minta képezte a választékot. A magyar minta nekem nagyon bonyolultnak tűnt, ezért inkább az egyszerűbben kivitelezhető "csehszlovák" festés mellett döntöttem. Azt terveztem, hogy javító foltozásokkal majd feldobom a látványt. Hát ez a mutatvány nem jött össze: ritka ronda festést sikerült alkotnom. Vettem egy mély levegőt és újrafestettem az egészet... A festéshez az említett cikkben, a fakult változathoz leírt színeket használtam. Név szerint: Humbrol 78, 166, 94 és 65.
Egy réteg fényes lakk után feltettem a matricákat is. Ezek a HAD gyártmányai, a nagyon vékony fólia miatt óvatos bánásmódot igényelnek. Ezután már csak a végszerelés volt hátra. Miután "lábra" állítottam a madarat, lecsapott a fúvócső bosszúja: a rögzítő gyurma túl nehéz volt, és a Delfinem szépen az égnek emelte az orrát... Mivel utólag már nem tudtam több súlyt gyömöszölni az orrába, ezért (szégyen ide, szégyen oda) egy átlátszó öntőkeretből húzott, kb. 1 mm vastag szállal támasztottam meg a Delfinem hátsóját...
Húzott szálból pótoltam a pitot-csöveket és a gerincen lévő antenna vékonyabb részét. Ugyanebből a húzott szálból készült a fúvócső mögötti IFF antenna három rúdja is.
Összegezve: aki épkézláb Delfint akar építeni ebből a makettből, annak mindenképpen javasolt legalább a Pavla kabin és extra adag türelem beszerzése. De az eredmény mindenért kárpótol: a világ egyik legszebb sugárhajtású iskolagépét tudhatjuk a magunkénak a munka végeztével.
Mert hát munka, az van vele bőven... :)
|
|
A kiinduló állapot
|
|
|
Alakul a törzs
|
|
|
Hátonrepülés az asztal felett :)
|
|
|
Festés közben.
|
|
|
Festés után
|
|
|
Megpróbáltam utánozni a festés javítását. Kevés sikerrel...
|
|
|
Végülis újrafestettem az egészet.
|
|
|
Oldalszámot is tettem rá
|
|
|
Együtt a rokonsággal. :)
|
|
|
Mutasd a másik oldalad is! :)
|
|
|
Happy end :)
|
|
|
Egy frissen festett példány
|
2008.02.20.
Utolsó módosítás: 2008.10.28.
Utolsó módosítás: 2008.10.28.