North American P-51D-15 Mustang
1:48, ICM
No.48151
Pintér György - Múzeumi krimik
Most tényleg egyetlen szót sem írnék a Mustang történetéről, hanem inkább rátérnék rögtön a lényegre: magára a makettre.
Előző cikkemben említettem, hogy a P-51-es talán a legkeresettebb és legnépszerűbb makett, amely szinte minden makettgyártó cég katalógusában felbukkan. Az ukrán ICM is úgy gondolta, hogy érdemes beszállnia a Mustang-businessbe és kiadott egy teljes sorozatot a P-51A-tól egészen a P-51D-ig. Bevallom, nekem a típuscsaládból csak a karcsú, buboréktetős modellek tetszenek, azok viszont nagyon, így az ukrán Mustang egy példánya is a polcomon landolt.
A dobozt kibontva felemás érzés kerített hatalmába. Az öt szürke és egy átlátszó (?) öntőkereten összesen 92 db, első ránézésre szép alkatrész foglalt helyet. Az összeállítási útmutató áttekintése után azonban gyorsan kiderült, hogy ezekből 19 db felesleges, tartalék alkatrészbázisunkat gyarapítja majd.
A 8 darabból álló pilótafülke kidolgozása egy zárt kabinos géphez pont megfelelő, annál is inkább, mert az átlátszó alkatrészekből az egyik kabintetőt (az én példányomnál) a formaleválasztó olaj teljesen homályossá tette... Hickory kolléga véleményét csak megerősíteni tudom: az ülés túl kicsi… A törzs oldalfalaira öntött kezelőszervek jobban is kiemelkedhetnének a síkból, bár ezzel egyéb problémák is lesznek. Nézegetem a képeket a D Mustang pilótafülkéjéről, de a maketten csak nagyon nagy jóindulattal akar hasonlítani a különböző kapcsolók, dobozok, karok elhelyezkedése…
Viszont tetszik, hogy a pilótafülke alját úgy alakították ki, hogy a levegőbeömlő, valamint a törzs alján lévő nagy kiömlő belső részeit is elkészíthetjük.
Az új törzsfelek esetében sincs egyetlen pozícionáló tüske, a két fél összeillesztése nem lesz könnyű feladat. A futóaknák közepe külön alkatrészként illeszkedik (Szó szerint, tehát az ukrán gyártó ilyet is tud!) a szárny alsó részébe, a külső részek pedig szellemes megoldással a szárnyak felső részében lettek kialakítva, így a két szárnyfél összeillesztésekor alakul ki maga a futóakna is. Ezzel ellentétben a farokfutó aknája nagyon spártaira sikerült…
Kerekekből két félét is kapunk ebből az egyik pár lapított. A gumik mintázata nekem tetszik, de az öntőforma két felének találkozásánál keletkezett sorja miatt a mintázat egy része eltűnik (Ezt mondjuk lehet majd a futófelület kopásával is magyarázni, ha valaki nagyon kötekedne…) Az összes keréktárcsa külön alkatrész, de mintázatuk szerintem lehetne határozottabb is. A futószárak viszonylag jók, de a futóakna burkolólemezei csak közepes minőségűek…
A fékszárnyakat külön alkatrészekként kapjuk, ezek nagyon szépen sikerültek. Függesztményként két darab póttartály és szintén két darab (ha jól tudom) 250 fontos bombát kapunk. Ezek használhatónak tűnnek.
Érdekes, hogy az alkatrészeken én szinte alig találkoztam beszívódásokkal, viszont sorja az van bőven. Nem nagyok, de annál cselesebbek, mert szinte csak az összerakáskor tűnik fel, hogy ott figyelnek az alkatrészek illesztéseinél…
A matricakészlet segítségével két festés közül választhatunk:
1. A. Rosenberg hadnagy gépe a 375. századból. Szerintem ennek a gépnek a felső része nem kék, hanem sötét olajzöld (legalábbis a színes képek alapján). A géppuskák torkolatánál lévő panelek is sárga színűek voltak…
2. R. Moore őrnagy gépe a 462. századból. A gép maga natúr fémszínű, a törzs vége és a függőleges és vízszintes vezérsíkok pedig sárgára voltak festve.
Összességében nagyon felemás makettről van szó. Talán a legnagyobb problémát a készletek hullámzó színvonala jelentheti, amennyiben ki tudunk fogni olyan készletet, ahol nincs beszívódás, tiszta a kabintető akkor szerintem a készlet megéri az érte elkért kb. 2500 Ft-os vételárat. De ezért a pénzért vehetünk olyat is, ahol az összes ilyen jellegű hiba megtalálható és ezek a problémák a gyártási technológiára vezethetők vissza…
Előző cikkemben említettem, hogy a P-51-es talán a legkeresettebb és legnépszerűbb makett, amely szinte minden makettgyártó cég katalógusában felbukkan. Az ukrán ICM is úgy gondolta, hogy érdemes beszállnia a Mustang-businessbe és kiadott egy teljes sorozatot a P-51A-tól egészen a P-51D-ig. Bevallom, nekem a típuscsaládból csak a karcsú, buboréktetős modellek tetszenek, azok viszont nagyon, így az ukrán Mustang egy példánya is a polcomon landolt.
A dobozt kibontva felemás érzés kerített hatalmába. Az öt szürke és egy átlátszó (?) öntőkereten összesen 92 db, első ránézésre szép alkatrész foglalt helyet. Az összeállítási útmutató áttekintése után azonban gyorsan kiderült, hogy ezekből 19 db felesleges, tartalék alkatrészbázisunkat gyarapítja majd.
A 8 darabból álló pilótafülke kidolgozása egy zárt kabinos géphez pont megfelelő, annál is inkább, mert az átlátszó alkatrészekből az egyik kabintetőt (az én példányomnál) a formaleválasztó olaj teljesen homályossá tette... Hickory kolléga véleményét csak megerősíteni tudom: az ülés túl kicsi… A törzs oldalfalaira öntött kezelőszervek jobban is kiemelkedhetnének a síkból, bár ezzel egyéb problémák is lesznek. Nézegetem a képeket a D Mustang pilótafülkéjéről, de a maketten csak nagyon nagy jóindulattal akar hasonlítani a különböző kapcsolók, dobozok, karok elhelyezkedése…
Viszont tetszik, hogy a pilótafülke alját úgy alakították ki, hogy a levegőbeömlő, valamint a törzs alján lévő nagy kiömlő belső részeit is elkészíthetjük.
Az új törzsfelek esetében sincs egyetlen pozícionáló tüske, a két fél összeillesztése nem lesz könnyű feladat. A futóaknák közepe külön alkatrészként illeszkedik (Szó szerint, tehát az ukrán gyártó ilyet is tud!) a szárny alsó részébe, a külső részek pedig szellemes megoldással a szárnyak felső részében lettek kialakítva, így a két szárnyfél összeillesztésekor alakul ki maga a futóakna is. Ezzel ellentétben a farokfutó aknája nagyon spártaira sikerült…
Kerekekből két félét is kapunk ebből az egyik pár lapított. A gumik mintázata nekem tetszik, de az öntőforma két felének találkozásánál keletkezett sorja miatt a mintázat egy része eltűnik (Ezt mondjuk lehet majd a futófelület kopásával is magyarázni, ha valaki nagyon kötekedne…) Az összes keréktárcsa külön alkatrész, de mintázatuk szerintem lehetne határozottabb is. A futószárak viszonylag jók, de a futóakna burkolólemezei csak közepes minőségűek…
A fékszárnyakat külön alkatrészekként kapjuk, ezek nagyon szépen sikerültek. Függesztményként két darab póttartály és szintén két darab (ha jól tudom) 250 fontos bombát kapunk. Ezek használhatónak tűnnek.
Érdekes, hogy az alkatrészeken én szinte alig találkoztam beszívódásokkal, viszont sorja az van bőven. Nem nagyok, de annál cselesebbek, mert szinte csak az összerakáskor tűnik fel, hogy ott figyelnek az alkatrészek illesztéseinél…
A matricakészlet segítségével két festés közül választhatunk:
1. A. Rosenberg hadnagy gépe a 375. századból. Szerintem ennek a gépnek a felső része nem kék, hanem sötét olajzöld (legalábbis a színes képek alapján). A géppuskák torkolatánál lévő panelek is sárga színűek voltak…
2. R. Moore őrnagy gépe a 462. századból. A gép maga natúr fémszínű, a törzs vége és a függőleges és vízszintes vezérsíkok pedig sárgára voltak festve.
Összességében nagyon felemás makettről van szó. Talán a legnagyobb problémát a készletek hullámzó színvonala jelentheti, amennyiben ki tudunk fogni olyan készletet, ahol nincs beszívódás, tiszta a kabintető akkor szerintem a készlet megéri az érte elkért kb. 2500 Ft-os vételárat. De ezért a pénzért vehetünk olyat is, ahol az összes ilyen jellegű hiba megtalálható és ezek a problémák a gyártási technológiára vezethetők vissza…
|
|
Keret_1
|
|
|
Keret_2
|
|
|
Keret_3
|
|
|
Keret_4
|
|
|
Keret_5
|
|
|
Keret_6
|
|
|
Matrica
|
2008.09.13.