Egyendízel - egyenruhásoknak

German Einheitsdiesel Kfz.61 Fernsprechbetriebskraftwagen

1:35, IBG Models No.35004 (2010)
Szabvány dízel (vezetékes) híradós gépjármű - Kfz.61

Igazi meglepetéssel rukkolt elő a 61. nürnbergi játékvásáron az IBG Models. Sokunk szívét megdobogtatták a makettról készült tesztfotók. Jómagam alig vártam már megjelenését, hiszen jó érzékkel a német tehergépjármű gyártás egyik csillagát mintázta meg a lengyel gyártó.

A múlt század 30-as éveiben Németország tudatosan készült a háborúra. A villámháborús stratégia elengedhetetlen kellékeivé váltak a különböző méretű, kapacitású, személy, és tehergépjárművek, buszok. A hadsereg felismerte, hogy a vezető iparvállalatok mindegyike részesedhet a háborús gépezet beindításának hasznából, ha igényeket pontosan előre definiálják, standardizálják. A szabványosítás így nemcsak a gyártásnál, hanem a későbbi használatban a javítási, utánpótlási költségeknél is megtérült. A gépjárműprogram segítségével a hadsereg néhány év alatt elérte, hogy nagyszámú, azonos típusú, de különböző gyártótól származó szabvány járművel szerelhette fel csapatait. Amire időt hagyott a történelem a gépjárműveknél, azt a korán kirobbantott háborúval elvette a páncélosoknál. A szabványosítás hiánya, ill. a nem megfelelően szigorúan kialakított feltételek miatt kényszerült a Harmadik Birodalom még a háború utolsó évében is kétségbeesett próbálkozásokra a harckocsi fejlesztés terén.

A program 1934-ben indult. Célja egy olyan 2, 3, vagy 4 tengelyes jármű kifejlesztése volt, amely legalább másfél, legfeljebb négy tonna kapacitású, előállítási, üzemeltetési költségei, pedig minimálisak. Nyertese a 3 tengelyes 2.5 t hasznos kapacitású terepjáró kistehergépjármű, az ún. Einheits-Lastkraftwagen lett. Míg az alvázat a futóművel a Henschel, a motort és a váltót a MAN és a Klöckner Humboldt Deutz AG fejlesztette ki. 4+1 fokozatú váltó, és kétállású differenciálzár gondoskodott minden tengely terepviszonynak megfelelő nyomatékáról. A jármű minden kereke független, spirálrugós felfüggesztéssel rendelkezett.

A dízelmotor alkalmazása külön történet, megmutatja, hogyan lehet a szükségből erényt kovácsolni. Az 1920-as években német kutatók egy sor eljárást dolgoztak ki arra az esetre, ha a kőolajban szegény, ám kőszénben gazdag országot egy esetleges háborúban elvágják a folyékony szénhidrogén forrásaitól. A legsikeresebb ezek közül Franz Fischer és Hans Tropsch vegyészek nevéhez fűződik. A módszer, amely Fischer-Tropsch szintézis néven vonult be a kémiába, a kőszenet először magas hőmérsékleten vízgőzzel reformálja, parciálisan oxidálja, majd a keletkezett ún. szintézisgázt 200-350 Celsius-fokon, 20-30 bar nyomáson katalizátorral (Fe, Co, Ni, Ru) folyékony szénhidrogénekké alakítja. Az eljárás ma reneszánszát éli, többek között a Shell, a Sasol-Chevron, és az Exxon is ilyen technológiával állít elő mesterséges folyékony üzemanyagokat.

A sorozatgyártás végül 1937-ben indult be. A Daimler-Benz, FAUN, Krupp, Magirus, Henschel, MAN, VOMAG, Borgward, Büssing-NAG műhelyeiben legalább 17500 db gépjármű készült. A nyitott platós, és a doboz felépítményű változatból elsősorban a hadsereg híradós, és műszaki alakulatait szerelték fel. Hiába volt azonban mozgékony és megbízható, rendszeres karbantartása, és javítása időrabló feladat volt, a dízelmotor rosszul viselte, ha túlterhelték. Bár egyike volt azon kevésszámú tehergépjárműnek, amelynek esélye volt elhagyni a vendégmarasztaló orosz sártengert, de 2.5 t hasznos teherbírása kevésnek bizonyult 5 t holttömegéhez képest. Mindezeket figyelembe véve gyártását 1940-ben beszüntették.

Lengyel makettet soha!
Amikor 10 évvel ezelőtt egy kisebb vagyonért megvásároltam a Tecmod Luchs –át, a hozzá ajánlott Aber maratással, a lelkesedés vezérelt. Akkor, ezt a makettet, még senki sem gyártotta. Kisebb nagyobb megszakításokkal bő három évet szenvedtem vele, akkor raktam félre, amikor megláttam a Tasca újszerszámos készletét. Azóta sem nyúltam hozzá, és ekkor hangzott el az ominózus mondat. Eddig bírtam, de az újdonságnak most sem tudtam ellenállni. Nézzük megtörik-e, a lengyel átok!

A doboz mérete minden irányban néhány centit ráver a Dragon számomra hatalmas méretű göngyölegeire, a borító grafika szép, a nyomdatechnikára sem panaszkodhatunk. Azt, hogy Lengyelország mégis kelet, a dobozfedél illesztései mutatják: ragasztó helyett tűzőkapcsok tartják egyben az egészet. A dobozbelső harmada üresen tátong, ennek ellenére az öt öntőkeretből kettőt egybecsomagoltak. Rejtélyes okokból a matricalap is az átlátszó alkatrészeket tartalmazó keret mellé került. Ennek dacára, mindössze egyetlen sérüléssel találkoztam, az „A” kereten, az ominózus alkatrész S-alakban csavarodott el, de ezt amúgy is fémre terveztem cserélni. Az öntőkeretek anyaga kemény, szürke polisztirol, némileg a Zvezdáéra emlékeztet. Hála az új szerszámozásnak, mindössze egyetlen kisebb beszívódással találkoztam. Kilökőtüske nyom bőven van, szerencsére az alkatrészek belső oldalán. Első blikkre számomra minden kissé vaskosnak tűnik. A felépítmény alkatrészeinél ez még nem annyira feltűnő, hiszen ezek biztosítják a kész makett mechanikai stabilitását, ám a sárvédőknél, taposólemezeknél már elgondolkodtató. Ami tetszik: a csavarok, csapok, szegek, szegecsek, általában minden apróság a nagyobb alkatrészek felületén szép, aprólékos. Kivétel ez alól a felépítmény fa szerkezete, ez minden erezettől mentes, leginkább egy durván hengerelt, húzott lemezfelületre emlékeztet, amilyen például a jármű tetején látható. Az alváz, a futóművel nagyon tetszetős, részletes. Ami nekem nem jött be: a motor, bár ebből összeépítve semmi sem látszik, a sárvédő lemezek, a rögzítővel egybeöntött póznafúró fejek, jelzőpálcák, a dobozgrafikával ellentétben csak egyágú létra. A gumiabroncsok terepmintázata, már Nürnbergben is élénk vitát váltott ki, de az IBG archív képein látható, hogy bár a gyártók a járművet sikeresen szabványosították, az alkalmazott abroncsok mintázatának száma meghaladta a tucatot. A bosszantó apróságok ellenére sem akarom senki kedvét szegni, mert összességében, a készlet nagyon ígéretes darabnak tűnik. Ha hajlandóak vagyunk mélyen a pénztárcánkba nézni a karosszéria apró elemeit, a vezetőfülkét, a nyithatóra megépíthető tároló szekrényeket, és az üresen tátongó belső teret egy komplett telefonközponttal tudjuk berendezni.

Mivel a neten számos fotó található összeépített tesztpéldányokról, és dobozbontásról, és a kiegészítőkről, ezért a saját készletről csak néhányat készítek, a többit inkább linkelem.

Nürnberg – International Toy Fair 2010:
http://www.primeportal.net/models/thomas_voigt4/igb_models/

Lengyel dobozbontás:
http://www.plastikowe.pl/recenzje/35-einheitsdiesel-kfz-61-fernsprechbetriebskraftwagen-ibg-models-35004

Opcionális kiegészítő - IBG IN07 1/35 for IBG 35004 Einheitsdiesel:
http://www.plastikowe.pl/rynek/nowosci-ibg-models-maj-2010
Kfz61
Kfz61
Kfz61_keretek
Kfz61_keretek
2010.05.14.
Utolsó módosítás: 2010.05.27.
Kopp Péter (KeyPi), Budapest
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Emerick
2010.05.26. 21:44:40
Hi!
Én imádom ezt a gépet egész egyszerűen. :) Az alváltozatok közé besorolhatóak még pl a platósok átalakításával született különböző kábelfekető, nyiott rádiós, telefonközpont, és drus kocsik is. :) És volt számos tábori átlakítás is. (támpontul az ezek iránt érdeklődőknek: a futómű teljesen megegyezik a nehéz Horch Typ 1a terepjárók és az SDKfz 221/222/223 páncélautó sorozatok futóműveivel. Ez csak azért érdekes, mert így fő elemeket megegyező formában készítettek az Auto-Unionnál is! Az egységesítési program részben működött. :) )
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció