Nem elírás! Az 1846 és 1848 között lezajlott háború két ilyen nevű ország között zajlott. Az egyiket a saját nyelvén United States-nek írják/mondják napjainkban a másikat pedig Estados Unidos-nak. Persze nem a név miatt robbant ki a háború.
Mexikó, korábban spanyol gyarmat északi határa messze nem ott húzódott, ahol manapság. Nagyjából a mai Oregon állam határáig nyújtózkodott – elvileg. Gyakorlatilag nem volt pontosan kijelölt határvonal és a spanyol, később mexikói hatalom erősen névleges volt ezeken a területeken. Ha ehhez hozzávesszük a kelet felől érkező telepesek tömegét, bizony kétséges e hatalom valósága.
Amúgy Mexikó legendateremtő hely volt nem csak az amerikaiak számára lásd: Davy Crockett és az Alamo, de franciák idegenlégiója részére is 1863-ban Camarone-nál.
A helyszín
Az első menet
Közben létrejött Texas, mint a mexikói hatalom egyik tartománya is, ahol lassacskán 10-szer annyi angol-amerikai telepedett meg, mint amennyi a spanyol anyanyelvű. Az 1824-ben elfogadott, förderatív alapú Mexikó alkotmánya lehetővé tett egyfajta önállóságot. No, ebbe az idillbe rondított bele Santa Anna mexikói diktátor, aki szorosabb ellenőrzést kívánt bevezetni. (A diktátor-tábornok persze férfiember volt, teljes nevén Antonio López de Santa Anna.) Mindezt egy 6000 fős sereg bevetésével gondolta elérni. 1836 februárjában harc tört ki a mexikói sereg és a San Antonio településen fekvő missziós épületegyüttesben, az Alamo-ban védekező texasi fegyveresek között. Nem volt kérdés, hogy mi lesz a vége ennek a harcnak, ami kilátástalanságán túl nemzeti hősöket is adott a kurta közös történelmű Egyesült Államoknak. A harcok kirobbanása miatt eléggé nyűgös helyi képviselők március 2-án önálló államnak nyilvánították Texast. Alamo védői nem kaptak hathatós segítséget a Houston-kormánytól, de időt adtak a texasi hadsereg – csaknem ezer fő – felállítására. Ennek ellenére úgy tűnt a mexikóiak győznek. Végül egy döntőnek bizonyult csatát nyertek a texasiak, fogságba ejtve Santa Annát is. A diktátort rékényszerítették Texas függetlensége elismerésére.Egy közjáték
1842-ben egy amerikai hajóraj – olyan híreket kapva, hogy francia, sőt brit hajók közelednek – elfoglalta Monterey mexikói kikötöt. Lefegyverezték az ottani, 50 fős helyőrséget és felkészültek a kikötő védelmére. Mármint egy mexikói kikötő védelmére az amerikaiak. Az ellenség meg csak nem akart odaérni. Minden csoda három napig tart – a harmadik napon az amerikai Catesby kommodor azt mondta „bocsi” és távozott. (Nem ez volt az utolsó ilyen tévedés az amerikai hadtörténetben.)A második menet
Mexikó nemsokára újabb háborúba keveredett, azúttal a franciákkal – egy tíz évvel korábban, a Mexikóváros, Tacubaya nevű külvárosban kirabolt francia cukrászmester meg nem fizetett kártérítése ürügyén. (Valójában Mexikó már jó ideje nem fizette a franciáktól fölvett kölcsönöket.) Az itt bevetett két haderő létszáma összesen nem érte el a nyolcezer főt. A franciák elfoglalva Vera Cruz kikötőjét, blokád alá vége az egész partvidéket, győztek. (Húsz év múlva a Juarez vezette Mexikó győzött a visszavágón, aminek áldozata lett Miksa Habsburg főherceg, reménybeli mexikói császár.)
Bevonulás Mexikóvárosba
A harmadik menet
A következő pont 1845, amikor Texas csatlakozott az Egyesült Államokhoz. Ekkor Mexikó területe még jócskán kiterjedt a kaliforniai partvidék és a texasi határ közötti területekre is. Az 1846. február 25-én elkezdődött háború kirobbanásának okaira több magyarázat is van. Indokolatlan mexikói támadás texasi területek ellen, amerikai provokáció is szerepel okként. A lényeg, hogy az USA kormánya meg akarta vásárolni a fent leírt területeket, amibe persze a mexikóiak nem mentek bele. Az USA erői két jól elkülöníthető részből álltak: az amerikai hadsereg és nagy létszámú önkéntes egységek. Ez utóbbiak felszereltsége, fegyverzete fegyelme sok kívánnivaló hagyott. Több fosztogatás, tömeggyilkosság írható a számlájukra a mexikói polgári lakosság kárára. Összességében az amerikaiak blokád alá vették a mexikói tengerpartokat, jobb fegyverzetükkel sorban legyőzték az általában nagyobb létszámú, de kevésbé szakszerűen vezetett mexikói egységeket. Végül elfoglalták a mexikói fővárost. Eközben két hadoszlop elérte a Csendes-óceán partvidékét, szétverte az amúgy sem túl izmos mexikói flottát és elvágta a Kaliforniai-félszigeten álló mexikói erőket. 1847. március 9-én Vera Cruznál megtörtént az első klasszikus tengerészgyalogos partraszállás. Ugyanebben az évben az amerikaiak zsákmányul ejtették Santa Anna borosládáját és az egyik műlábát is. (Ezek jelenleg műtárgyként kiállításra kerültek a témával foglalkozó múzeumban.) Áprilisban két újabb csatában szenvedtek vereséget a mexikóiak szeptember elvesztették a fővárosukat, ahová bevonultak Scott tábornok csapatai. Ekkor alakult ki az a lehetetlen helyzet, hogy egyszerűen nem volt kivel béketárgyalást kezdeni. Mexikóban teljesen szétesett az államhatalom. Végül csaknem egy fél év múlva tudták aláírni a Mexikó addigi területének a felét elvevő Guadalupe Hidalgó-i egyezményt. Ebben Mexikó 15 millió dollárért cserébe átadta az Egyesült Államoknak a mai Arizona és Új-Mexikó területét, valamint Utah, Nevada, Colorado és Kalifornia egyes részeit. Mexikó elvesztette területének több mint 50%-át, azaz „átadta”. Lemondott Texas iránti minden igényéről, és a Rio Grande folyót ismerte el az Egyesült Államok déli határaként. Ja, kérem, a Monroe-elv: „Amerika az amerikaiaké!” (Értsd: Amerika az USA-é!)Források
https://cdn.britannica.com/90/64890-050-A9D3EB09/Routes-generals-Mexican-War-map.jpg https://www.californiafrontier.net/mexican-american-war/ https://history.state.gov/milestones/1830-1860/texas-annexation https://www.pbs.org/wgbh/americanexperience/features/grant-mexican-american-war/ https://sharetngov.tnsosfiles.com/tsla/exhibits/veterans/images/MexicanAmerican/EntrancetoMXCity.jpg
|
|
|
|
|
A helyszín
|
|
|
Harcok, nemzeti színekben
|
|
|
Amerikai tábornokok a csatatéren
|
|
|
Bevonulás Mexikóvárosba
|
|
|
A Guadalupe Hidalgó-i szerződés
|
2026.10.11.