Pintér György - Múzeumi krimik
Pár hónappal ezelőtt írtam egy cikket arról a szerencsétlen sorsú KP MiG-21 MF-ről, ami a kezeim között végezte. Lett, amilyen lett, de én a sikeren felbuzdulva nekiláttam a 21-es család egyik legnagyobb teljesítményű tagjának elkészítéséhez, de először pár szót az eredeti gépről.
A MiG-21 bisz-ről lenne szó. A gépet az MF változatból a 70-es évek közepére fejlesztették ki, elsősorban a típus harcértékére és elektronikájára koncentrálva. A laikus szemlélődő számára az új alváltozatot elődjétől a nagyobb, szélesebb törzsgerinc különbözteti meg. Természetesen több más, kisebb-nagyobb eltérés is megfigyelhető még (eltérő orrkúp, nagyobb levegőbeömlő, stb.), de a leglényegesebb különbségek mégis a gép belső rendszereit érintették (új lokátor, modernebb navigációs és leszállító rendszer, nagyobb teljesítményű hajtómű). Az új típus hamar népszerűvé vált a keleti blokk és a harmadik világ országaiban, annak ellenére, hogy repülési tulajdonságai a megnövekedett tömeg miatt az MF-hez képest valamelyest romlottak.
Hogy az MF és a bisz alváltozat mennyire sikeresnek bizonyult, azt a később, ezeken végrehajtott modernizációs programok is jól példázzák.
A makett
A bisz 1/72-es makettváltozata nagyon sokáig hiányzott a boltok polcairól. Ha valaki szeretett volna egy biszt megépíteni, akkor jobb híján a KP MF változat átalakítása volt a leginkább járható – bár elég rögös – út. Végül az orosz Zvezda lépett ez ügyben és néhány évvel ezelőtt kiadta ezt a változatot.
A dobozt kibontva az első benyomás nagyon kellemes volt: négy szürke és egy átlátszó öntőkereten összesen 109 darab, szinte tökéletes kivitelezésű, vésett panelezésű alkatrész nézett velem farkasszemet. Az összeállítási útmutatót megvizsgálva azonban gyorsan kiderült, hogy azért nem ennyire szép a helyzet. Tulajdonképpen rengeteg olyan alkatrész is helyet foglal a kereteken, amelyhez a bisznek köze sincs, de annál inkább a PFM-nek (amit a Zvezda szintén a piacra dobott). Így egy kabinbelsővel, egy törzs alá szerelhető gépágyú-konténerrel, egy orrkúppal, startrakétákkal meg még egy rakás kisebb-nagyobb alkatrésszel bővíthetjük házi repülőgépgyárunk alkatrészbázisát.
Na de nézzük, mi maradt a cenzúrázás után. A kabint 7 darabból kell összerakni, amely véleményem szerint ebben a méretarányban elfogadható részletességű. Külön tetszett, hogy az oldalfalakon lévő kezelőegységek külön alkatrészek, a katapultülés is hasonlít az eredetire, viszont a műszerfal alakjával és részletességével már nem voltam ennyire megelégedve. Ami még nem tetszett a kabinban, az az, hogy az oldalkormány-pedálokkal még jelzés szinten sem találkoztam…
A törzsfelekbe a három futóaknát külön-külön kell beragasztani, ezek mérete, részletessége megfelelő, akárcsak a hajtómű GSF és turbina-lapátsor, ami szintén nagyon szépre sikerült. Az orrkúp is szépen követi az eredeti vonalvezetését, a probléma csak az, hogy két félből álló szerszámmal készült, így oldalt egy-egy vékony öntési csík maradt, amit a bonyolult keresztmetszet miatt nem könnyű eltűntetni. A másik hiba, hogy az orrkúp nem elég hegyes.
A két törzsfél illeszkedése egymáshoz nem rossz, de a törzsbe ragasztandó részek pozícionálását gondosan kell elvégezni, mert fél milliméter eltérés esetén is megakadályozza az összerakást. A kabin behelyezése a szárazpróbák szerint sem lesz egyszerű, valami oknál fogva állandóan túl mélyre csúszik a törzsben. A törzsgerinc és a függőleges vezérsík viszonylak jól illeszkednek.
A szárnyak egy darabból készültek, a szárnytőnél előre láthatóan enyhe tömítésre lesz szükség. A PFM alkatrészekből villámként futott át az agyamon a gondolat, hogy vajon a szárny melyik alváltozatra jellemző? Természetesen a PFM hátrasikló fékszárnyakkal szerelt alkatrésze került a dobozba. Itt nincs mese, a felesleges panelvonalakat tömíteni kell, a lehajló fékszárny vonalait pedig újra kell karcolni. Ez nagy szarvashiba volt a tervezőktől, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan apróságokra, mint új oldalkonzolok meg odafigyeltek…
A magassági kormányok eredetihez hasonló megoldásáért viszont megint jár egy jó pont a Zvezdának! Az apróbb alkatrészek (kerekek, futószárak, futóakna-ajtók, fegyvertartók) általánosságban szépek és élethűek, viszont bontásuk néhány helyen (például a nyitható féklapoknál és a gépágyúnál) túlbonyolított. A fegyverzet bőséges, bár a póttartály nekem túlzottan kövérnek tűnik. A kabintető két darabból áll, az alkatrészek tiszták, jól illeszkednek, bár kissé vaskosak, de azért még jól felhasználhatók.
A mellékelt kisméretű matricaív segítségével egy-egy terepszínű szovjet és finn, valamint egy ezüst színű lengyel gép készíthető el a dobozból. Senki se ijedjen meg, hogy a festési leíráson minden esetben egy-egy PF képe szerepel…
A maketthez beszereztem még egy HAD matricát is, amin az újjászületett Cápeti jelzései is szerepelnek. Ezt az ívet használtam az MF-hez is, akkor megszenvedtem a vékony, egymásra helyezendő matrica rétegekkel, de valószínű, hogy ez csak az egyéni bénázásom miatt volt. Itt is van egy szarvashiba! Senki se dőljön be annak, hogy Cápeti MF változat volt!!! A szóban fogó gép (1904-es) valójában egy 75 AP típus.
Összefoglalva: A makett maga hiánypótló, kivitelezésével és megoldásaival az új Zvezda makettek színvonalát nyújtja, amennyiben el tudunk tekinteni a tipusváltozatok keveredéséből származó problémáktól.