Pintér György - Múzeumi krimik
Egyszer volt, hol nem volt, lett egyszer egy elektronikus nevezési rendszer... avagy mi vezetett oda, hogy idén én kaptam az Elektrolakatos különdíjat?
alcím: hála, tanítás és a közösség szolgálat misztériuma
Sosem szerettem a nosztalgiázást, talán ez nálam valami szakmai ártalom. Mégis messziről kezdem most, remélem megbocsájtja nekem ezt az olvasó...
2003-at írunk. 25 évesen talán addig a legfiatalabbként kapom meg repülő szakágban a mesteroklevelet, a legjobb úton haladok a makettezésben a kiégés felé és megcsap a felismerés: Vadász István, addig és azóta is mentorom, barátom, éveken át, heti szinten felhívott telefonon, makettvesenyeken rendszeresen beszélt velem; egyszerűen fogalmazva egyengette, igazgatta a makettes pályafutásom úgy, hogy én erre nem kértem meg. Ellenben a pályaigazítások megkérdőjelezhetetlenül vezettek ahhoz a hobbi sikerhez, amihez eljutottam addigra. Egy ember, aki önzetlenül, kitartóan segített nekem, hogy általam, általunk értéket teremtsünk a hobbinkban.
Mellbevágott a felismerés, hogy a makettezés, mint hobbi tevékenység nem csak arról szólhat, hogy kikapcsolódok, maketteket építek, hobbi-, szakirányú tudást szerzek, barátokat találok, ismeretségeket, barátságokat tartok fenn a makettezésen keresztül, hanem arról is hogy ezeket a közösségeket, intézményeket, rendszereket működtetem és adott esetben fejlesztem is. István példája rávilágított arra, amit később az életem más részében is megtapasztaltam: egy közösségtől kapni adott esetben lehet nagyon jó is, de - ha természetében teljesen más is - egy közösségnek (viszont)adni lehet ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint kapni attól a közösségtől...
Előre repülve az időben 6 évet, 2009 karácsonyához közeledve azon találtam magam, hogy informatikai fejlesztő munkámban szabad kapacitások jelentkeztek. Addigra már több éves ismeretség kötött a makettinfo.hu alapító tagjaihoz, Meketthez és Rapéhoz, akik közül az utóbbi vállalta fel, hogy egy számítógépes nevezési rendszert fejleszt az addigra kiforrott, papír alapú makettverseny nevezési rendszer alternatívájaként. Szabad szakmai forrásaimmal felvértezve Rapé-t megkerestem, hogyan tudnék besegíteni az elektronikus rendszere aktuális hibáinak javításában, esetleges továbbfejlesztésében. Sajnos az általa aktuálisan alkalmazott számítógépes megoldásokat nem ismertem, így hát részben szakmai kihívásként, részben makettes elhivatottságommal másfél hét intenzív programozás után elkészítettem a saját internetes nevezési rendszer megoldásom. Akkor úgy gondoltam, ez nem is volt olyan nehéz és kész is a végleges változata az internetes makett nevezési rendszeremnek.
Addigra Mekett, Rape mellett sok más makettezőt is megismertem, egy másik Istvánt is, Hara Istvánt, sokunk által Elektro(lakatos)nak ismert makettező társunkat. Eltérő érdeklődési körünk ellenére sokszor beszélgettünk makettversenyeken, mindíg is megragadó volt számomra a mosolygós megjelenése.
Idővel Elektro valahogy bevonódott és állandó használója lett a Rape-féle rendszernek. Szinte tűpontosan megvan most is - ahogy ezeket a sorokat írom - az emlék, amikor először mondtam Elektronak, hogy készítettem egy saját nevezési rendszert. Rapeval való egyeztetés után nem sokkal, talán Szolnokon volt először, hogy kipróbáltuk az új rendszert. Szerintem mindketten, én legalábbis biztosan izgultam, hogy hogy fog működni a rendszer. Azután, és persze a rákövetkező egy-egy verseny előtt, sőt inkább a versenyek után alig vártam, hogy egy-két nap elteljen, hogy Elektronak legyen ideje szusszanni, legyen lehetősége pihenni az aktuális verseny után és kérdezhessem: milyen volt a rendszer? Volt-e valami hiba? Sosem panaszkodott, de éreztem, gondoltam, hogy egy-egy verseny alatt kemény éjszakája volt a versenyadatok feldolgozásával. Lelki szemeim előtt felelevenedett a szolnoki verseny első emeleti szobája, ahol a versenyösszesítés, feldolgozás történhetett Elektroval és sokadmagával együtt.
Ó, milyen naiv gondolat volt a részemről, hogy akkor, 2009 karácsony táján azt gondoltam, hogy az a végleges változata a makettes nevezési rendszernek? Mennyi, megannyi verseny következett ezután, amikor Elektrot és a vesenyszervezőket kérdeztem és egyeztettünk a nevezési rendszer kapcsán. Remélem elhiszi nekem a kedves olvasó, hogy jóformán nem volt azóta sem két egymást követő verseny, aminél ugyanazt a nevezési rendszer változatot használtuk. Minden verseny után beszéltünk, egyeztettünk, gondolkoztunk Elektroval és a többi segítővel, elhivatott, megszállott makettes társunkkal együtt, hogyan lehetne a makettes nevezési rendszert jobbá tenni. Ez tartott és tart a mai napig is, és igaz akár a mostani, 2025-ös Bolyai versenyre is.
Elektro személyisége számomra megkérdőjelezhetetlenül beleivódott a makettes nevezési rendszerbe, függetlenül attól, hogy éppen ki fejleszti vagy igazítgatja. És szerencsére ennek a láncolatnak tagja lehetek én is. Miután a makettinfo online klub létrehozta az Elektrolakatos különdíjat és olvastam a különdíj ismertetőjét, megfordult a fejemben, hogy valamikor sorra kerülök. Mivel addigra valamennyire immunissá váltam az elismerésekre, igyekeztem minél inkább elkerülni az elkerülhetetlent. A MOK díjosztó közösségének kiváló szervezkedésének köszönhetően teljes felkészületlenséggel ültem be az idei Bolyai verseny eredményhirdetésére. Miközben Hajba Laci ismertetőjében a nevezési rendszer kifejezés gyakorisága egyre inkább csak növekedett, énbennem a mantra egyre inkább fokozódott, nehogy én kapjam az idei Elektro különdíjat és egyúttal a helyzet elfogadásának kettőssége is.
Igazán megtisztelőnek találom, hogy idén én kaptam a MOK Elektrolakatos különdíjat. Úgy gondolom - ahogy korábban is írtam -, hogy ez az elismerés egy folyamat eredménye, ami egyre több ember - amiben Elektro és én csak két tényező voltunk - vállán, és vállalásán nyugszik. Igazán megtisztelőnek érzem, hogy ennek a folyamatnak a részese lehettem, lehetek.
Ez a folyamat - ahogy eddig is - tovább folytatódik, bátorítok egyre többünket, hogy vigyük tovább segítőként a közösség szolgálatának kegyes terhét.
alcím: hála, tanítás és a közösség szolgálat misztériuma
Sosem szerettem a nosztalgiázást, talán ez nálam valami szakmai ártalom. Mégis messziről kezdem most, remélem megbocsájtja nekem ezt az olvasó...
2003-at írunk. 25 évesen talán addig a legfiatalabbként kapom meg repülő szakágban a mesteroklevelet, a legjobb úton haladok a makettezésben a kiégés felé és megcsap a felismerés: Vadász István, addig és azóta is mentorom, barátom, éveken át, heti szinten felhívott telefonon, makettvesenyeken rendszeresen beszélt velem; egyszerűen fogalmazva egyengette, igazgatta a makettes pályafutásom úgy, hogy én erre nem kértem meg. Ellenben a pályaigazítások megkérdőjelezhetetlenül vezettek ahhoz a hobbi sikerhez, amihez eljutottam addigra. Egy ember, aki önzetlenül, kitartóan segített nekem, hogy általam, általunk értéket teremtsünk a hobbinkban.
Mellbevágott a felismerés, hogy a makettezés, mint hobbi tevékenység nem csak arról szólhat, hogy kikapcsolódok, maketteket építek, hobbi-, szakirányú tudást szerzek, barátokat találok, ismeretségeket, barátságokat tartok fenn a makettezésen keresztül, hanem arról is hogy ezeket a közösségeket, intézményeket, rendszereket működtetem és adott esetben fejlesztem is. István példája rávilágított arra, amit később az életem más részében is megtapasztaltam: egy közösségtől kapni adott esetben lehet nagyon jó is, de - ha természetében teljesen más is - egy közösségnek (viszont)adni lehet ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint kapni attól a közösségtől...
Előre repülve az időben 6 évet, 2009 karácsonyához közeledve azon találtam magam, hogy informatikai fejlesztő munkámban szabad kapacitások jelentkeztek. Addigra már több éves ismeretség kötött a makettinfo.hu alapító tagjaihoz, Meketthez és Rapéhoz, akik közül az utóbbi vállalta fel, hogy egy számítógépes nevezési rendszert fejleszt az addigra kiforrott, papír alapú makettverseny nevezési rendszer alternatívájaként. Szabad szakmai forrásaimmal felvértezve Rapé-t megkerestem, hogyan tudnék besegíteni az elektronikus rendszere aktuális hibáinak javításában, esetleges továbbfejlesztésében. Sajnos az általa aktuálisan alkalmazott számítógépes megoldásokat nem ismertem, így hát részben szakmai kihívásként, részben makettes elhivatottságommal másfél hét intenzív programozás után elkészítettem a saját internetes nevezési rendszer megoldásom. Akkor úgy gondoltam, ez nem is volt olyan nehéz és kész is a végleges változata az internetes makett nevezési rendszeremnek.
Addigra Mekett, Rape mellett sok más makettezőt is megismertem, egy másik Istvánt is, Hara Istvánt, sokunk által Elektro(lakatos)nak ismert makettező társunkat. Eltérő érdeklődési körünk ellenére sokszor beszélgettünk makettversenyeken, mindíg is megragadó volt számomra a mosolygós megjelenése.
Idővel Elektro valahogy bevonódott és állandó használója lett a Rape-féle rendszernek. Szinte tűpontosan megvan most is - ahogy ezeket a sorokat írom - az emlék, amikor először mondtam Elektronak, hogy készítettem egy saját nevezési rendszert. Rapeval való egyeztetés után nem sokkal, talán Szolnokon volt először, hogy kipróbáltuk az új rendszert. Szerintem mindketten, én legalábbis biztosan izgultam, hogy hogy fog működni a rendszer. Azután, és persze a rákövetkező egy-egy verseny előtt, sőt inkább a versenyek után alig vártam, hogy egy-két nap elteljen, hogy Elektronak legyen ideje szusszanni, legyen lehetősége pihenni az aktuális verseny után és kérdezhessem: milyen volt a rendszer? Volt-e valami hiba? Sosem panaszkodott, de éreztem, gondoltam, hogy egy-egy verseny alatt kemény éjszakája volt a versenyadatok feldolgozásával. Lelki szemeim előtt felelevenedett a szolnoki verseny első emeleti szobája, ahol a versenyösszesítés, feldolgozás történhetett Elektroval és sokadmagával együtt.
Ó, milyen naiv gondolat volt a részemről, hogy akkor, 2009 karácsony táján azt gondoltam, hogy az a végleges változata a makettes nevezési rendszernek? Mennyi, megannyi verseny következett ezután, amikor Elektrot és a vesenyszervezőket kérdeztem és egyeztettünk a nevezési rendszer kapcsán. Remélem elhiszi nekem a kedves olvasó, hogy jóformán nem volt azóta sem két egymást követő verseny, aminél ugyanazt a nevezési rendszer változatot használtuk. Minden verseny után beszéltünk, egyeztettünk, gondolkoztunk Elektroval és a többi segítővel, elhivatott, megszállott makettes társunkkal együtt, hogyan lehetne a makettes nevezési rendszert jobbá tenni. Ez tartott és tart a mai napig is, és igaz akár a mostani, 2025-ös Bolyai versenyre is.
Elektro személyisége számomra megkérdőjelezhetetlenül beleivódott a makettes nevezési rendszerbe, függetlenül attól, hogy éppen ki fejleszti vagy igazítgatja. És szerencsére ennek a láncolatnak tagja lehetek én is. Miután a makettinfo online klub létrehozta az Elektrolakatos különdíjat és olvastam a különdíj ismertetőjét, megfordult a fejemben, hogy valamikor sorra kerülök. Mivel addigra valamennyire immunissá váltam az elismerésekre, igyekeztem minél inkább elkerülni az elkerülhetetlent. A MOK díjosztó közösségének kiváló szervezkedésének köszönhetően teljes felkészületlenséggel ültem be az idei Bolyai verseny eredményhirdetésére. Miközben Hajba Laci ismertetőjében a nevezési rendszer kifejezés gyakorisága egyre inkább csak növekedett, énbennem a mantra egyre inkább fokozódott, nehogy én kapjam az idei Elektro különdíjat és egyúttal a helyzet elfogadásának kettőssége is.
Igazán megtisztelőnek találom, hogy idén én kaptam a MOK Elektrolakatos különdíjat. Úgy gondolom - ahogy korábban is írtam -, hogy ez az elismerés egy folyamat eredménye, ami egyre több ember - amiben Elektro és én csak két tényező voltunk - vállán, és vállalásán nyugszik. Igazán megtisztelőnek érzem, hogy ennek a folyamatnak a részese lehettem, lehetek.
Ez a folyamat - ahogy eddig is - tovább folytatódik, bátorítok egyre többünket, hogy vigyük tovább segítőként a közösség szolgálatának kegyes terhét.
|
|
|
2025.10.12.
Utolsó módosítás: 2025.10.13.
Utolsó módosítás: 2025.10.13.