Type XXIII
1:72, Special Navy
No.SN72001 (2009)
Pintér György - Múzeumi krimik
Befejeződött egy újabb építés, ami több mint két évig tartott, azt hiszem. Több építésem van folyamatban, négy-öt különböző téma és harcjármű, de a szívem a tengeralattjáróké, már kifejtettem ezelőtt, erről ennyit.
A hajó Hellmuth Walter tervezőmérnök munkája, a XXII-es típus továbbgondolása/-fejlesztése eredményeként született meg 1943 júniusában. Az első kész hajót (U-2321) 1944. április 17-én bocsátották vízre Hamburgban. Az első bevetése a típusnak 1945. január 18-án kezdődött az U-2324 hajóval, ami Kiel-ből futott ki.
A típus jellegzetessége az áramvonalas hajótest, a kisebb és keskenyebb megfigyelőtorony, a teljes egészében hegesztett hajótest - ez volt az első ilyen tengeralattjárótípus. A mai tengeralattjárók egyik előfutára volt a kialakítás szenpontjából, de persze a meghajtása a korhoz és az elérhető lehetőségekhez lett igazítva, ez dízel-elektromos hajtás, amit egy hajócsavarral oldottak meg. Jóval kisebb volt az átlagos típusoknál (VII-IX osztály) és ezért csak két torpedót hordozott, külső fegyverzet pedig semmi.
Az alapkoncepció egy kis partmenti tengeralattjáró volt az Északi-, Földközi- és Fekete-tengeren történő bevetésre, sekély vizeken való hajózásra.
Fel volt szerelve légiperiszkóppal, nagy méretű akkumulátorokkal, aminek eredményeként sokkal tovább tudott víz alatt maradni és kialakításának köszönhetően sokkal gorsabban is haladhott lemerülve, mint a korábbi típusok.
Tehát ezen típus egy példányát építettem meg, ami történetesen az U-2336.
Olvastam a netes fórumokon, hogy panaszkodtak a két fél hajótest nagyarányú elvetemedéséről, ami megnehezíti az összeépítést, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Az illeszkedés elég pontos volt, ahol kellett, egy kis pillanatragasztóval megcsíptettem, aztán zöld Tamiya ragasztóval pedig a többi illeszkedési vonalat, rést megragasztottam. Majd felkerült a hidrofon a hajógerinc elé az orrnál, amit egyébként a készlet gyantában tartalmaz.
A vízáteresztő nyílásokat perforáltam, vékony rézdróttal imitáltam a rácsokat. A panelvonalak negatív módon lettek kialakítva pozitív helyett, az egész hajón.
Két fél elemből van, gyárilag perforált vízátengedő nyílásokkal! A padlózat, a búvónyílás és a torony tetején a szellőzőburkolatot gyanta alkatrészekkel kell építeni. A korlátokat rézmaratott konzolokkal és rézdróttal kell megoldani a tornyon belül és kívül is. A torony belsejében a kipufogó hangtompítóját és a légiperiszkóp csöveit, stb. magam gyártottam le tervrajzok alapján azért, hogy semmit se lehessen belőlük látni, de legalább nem tűnik sterilnek, üresnek, ha keresztülnézünk a vízáteresztő nyílásokon.
A navigációs és helyzetjelző lámpákat védő üvegburkolatokat vékony acetátlapokkal gondolta a gyártó elkészíteni, de én inkább víztiszta 0,5-ös sztirollal oldottam meg, amit formárahajtottam.
A torony elején a létra kapaszkodóit fotómaratással lehet megcsinálni, de én rézdrótból legyártottam, mert így valósághűbb lett, mint a lapos maratással. A két antennát és a két zászlórudat magamnak kellett legyártani, mert a készlet nem tartalmazza, amit furcsálltam. A zászlót én kokeszoltam igazi fehér lepedőből, filctollal pingálva.
Ezek a Black Dog termékei gyantából. Elég jól ki lettek dolgozva, bár érdekes, hogy méretükben (1/72) eltérés van a többi márkához képest, kb. 3-4 mm-rel magasabbak, mint például a Revell, a CMK, vagy a Pedinghaus Decals figuráinál, de nem tűnnek túl nagynak sem a készlethez képest.
A makett elkészítése során Revell és Tamiya színeket használtam, de már fogalmam sincs, melyek voltak azok. Vallejo bemosót és AK koszoló ceruzákat is bevetettem.
A hajó, mint ahogy maga a típus sem futott be nagy háborús karriert, mert mire hadrendbe helyezték, szinte vége is volt a második világháborúnak. Azért mégis tudott némi hírnevet szerezni, mivel '45 február 16-án összeütközött az U-2344-gyel, ami sajnálatos módon el is süllyedt (11 emberrel) és ez a hajó lőtte ki a háburúban elveszett utolsó két kereskedelmi hajót '45 május 7-én! A két egység az Avondale Park és Sneland I. névre hallgatott.
A háborút túlélte a hajó, akkor a kapitány Kptlt. Emil Klusmeier volt de sajnos 1946-ban elérte a végzet, amikor is az Operation Deadlight hadművelet keretében úszó célpontként elsüllyesztették az angolok.
A hajóról
A hajó Hellmuth Walter tervezőmérnök munkája, a XXII-es típus továbbgondolása/-fejlesztése eredményeként született meg 1943 júniusában. Az első kész hajót (U-2321) 1944. április 17-én bocsátották vízre Hamburgban. Az első bevetése a típusnak 1945. január 18-án kezdődött az U-2324 hajóval, ami Kiel-ből futott ki.
A típus jellegzetessége az áramvonalas hajótest, a kisebb és keskenyebb megfigyelőtorony, a teljes egészében hegesztett hajótest - ez volt az első ilyen tengeralattjárótípus. A mai tengeralattjárók egyik előfutára volt a kialakítás szenpontjából, de persze a meghajtása a korhoz és az elérhető lehetőségekhez lett igazítva, ez dízel-elektromos hajtás, amit egy hajócsavarral oldottak meg. Jóval kisebb volt az átlagos típusoknál (VII-IX osztály) és ezért csak két torpedót hordozott, külső fegyverzet pedig semmi.
Az alapkoncepció egy kis partmenti tengeralattjáró volt az Északi-, Földközi- és Fekete-tengeren történő bevetésre, sekély vizeken való hajózásra.
Fel volt szerelve légiperiszkóppal, nagy méretű akkumulátorokkal, aminek eredményeként sokkal tovább tudott víz alatt maradni és kialakításának köszönhetően sokkal gorsabban is haladhott lemerülve, mint a korábbi típusok.
Tehát ezen típus egy példányát építettem meg, ami történetesen az U-2336.
A hajótest
Olvastam a netes fórumokon, hogy panaszkodtak a két fél hajótest nagyarányú elvetemedéséről, ami megnehezíti az összeépítést, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Az illeszkedés elég pontos volt, ahol kellett, egy kis pillanatragasztóval megcsíptettem, aztán zöld Tamiya ragasztóval pedig a többi illeszkedési vonalat, rést megragasztottam. Majd felkerült a hidrofon a hajógerinc elé az orrnál, amit egyébként a készlet gyantában tartalmaz.
A vízáteresztő nyílásokat perforáltam, vékony rézdróttal imitáltam a rácsokat. A panelvonalak negatív módon lettek kialakítva pozitív helyett, az egész hajón.
A megfigyelőtorony
Két fél elemből van, gyárilag perforált vízátengedő nyílásokkal! A padlózat, a búvónyílás és a torony tetején a szellőzőburkolatot gyanta alkatrészekkel kell építeni. A korlátokat rézmaratott konzolokkal és rézdróttal kell megoldani a tornyon belül és kívül is. A torony belsejében a kipufogó hangtompítóját és a légiperiszkóp csöveit, stb. magam gyártottam le tervrajzok alapján azért, hogy semmit se lehessen belőlük látni, de legalább nem tűnik sterilnek, üresnek, ha keresztülnézünk a vízáteresztő nyílásokon.
A navigációs és helyzetjelző lámpákat védő üvegburkolatokat vékony acetátlapokkal gondolta a gyártó elkészíteni, de én inkább víztiszta 0,5-ös sztirollal oldottam meg, amit formárahajtottam.
A torony elején a létra kapaszkodóit fotómaratással lehet megcsinálni, de én rézdrótból legyártottam, mert így valósághűbb lett, mint a lapos maratással. A két antennát és a két zászlórudat magamnak kellett legyártani, mert a készlet nem tartalmazza, amit furcsálltam. A zászlót én kokeszoltam igazi fehér lepedőből, filctollal pingálva.
A figurák
Ezek a Black Dog termékei gyantából. Elég jól ki lettek dolgozva, bár érdekes, hogy méretükben (1/72) eltérés van a többi márkához képest, kb. 3-4 mm-rel magasabbak, mint például a Revell, a CMK, vagy a Pedinghaus Decals figuráinál, de nem tűnnek túl nagynak sem a készlethez képest.
A makett elkészítése során Revell és Tamiya színeket használtam, de már fogalmam sincs, melyek voltak azok. Vallejo bemosót és AK koszoló ceruzákat is bevetettem.
Az U-2336
A hajó, mint ahogy maga a típus sem futott be nagy háborús karriert, mert mire hadrendbe helyezték, szinte vége is volt a második világháborúnak. Azért mégis tudott némi hírnevet szerezni, mivel '45 február 16-án összeütközött az U-2344-gyel, ami sajnálatos módon el is süllyedt (11 emberrel) és ez a hajó lőtte ki a háburúban elveszett utolsó két kereskedelmi hajót '45 május 7-én! A két egység az Avondale Park és Sneland I. névre hallgatott.
A háborút túlélte a hajó, akkor a kapitány Kptlt. Emil Klusmeier volt de sajnos 1946-ban elérte a végzet, amikor is az Operation Deadlight hadművelet keretében úszó célpontként elsüllyesztették az angolok.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.07.10.
Utolsó módosítás: 2025.07.19.
Utolsó módosítás: 2025.07.19.