Sd.Kfz. 7/2 Flak 43

1:35, Trumpeter No.01527 (2009)

Pintér György - Múzeumi krimik A járműről:

A Sd.Kfz. 7 (Sonderkraftfahrzeug - különleges gépjármű) egy féllánctalpas katonai jármű volt, melyet a német Wehrmacht, Luftwaffe és a Waffen-SS használt a második világháború alatt.
Az Sd.Kfz. 7 kifejlesztése egy 1934-es kiírásra vezethető vissza, amely egy nyolc tonnás féllánctalpas jármű kifejlesztését tűzte ki célul. A jármű először 1938-ban jelent meg, fő feladatköre pedig a 8,8 cm-es FlaK légvédelmi löveg és a 15 cm-es sFH 18 tarack vontatása volt. Az Sd.Kfz. 7 járművön több önjáró légvédelmi löveg is alapult 2 cm-es és 3,7 cm-es gépágyúkkal felszerelve. Ezen kívül nagy vonóerejének köszönhetően mentő-vontató járműként is alkalmazták.
A futómű elöl két kormányozható kerékből, hátul két lánctalpból állt, amely oldalanként 14 darab futógörgőből (melyek átlapolással fedték egymást) és egy láncmeghajtó kerékből állt, amelyet a lánctalprendszer elejében helyeztek el. A lánctalpakon a szolgálati évek során kisebb változtatásokat eszközöltek. 1943-ban a Maybach HL 62 motort (115 lóerő)egy Maybach HL 64 (140 lóerő)típusúra cserélték.
Az Sd.Kfz. 7-est a háború végéig használták. Jelen volt az 1940-es párizsi győzelmi parádén, és látható volt szinte az összes propaganda filmben is. Habár nagy számban gyártották, sosem készült belőle annyi, hogy teljesen felszereljék vele a német erőket. A páncélos és páncélgránátos egységek tüzérségi elemei kaptak belőle, de más alakulatok általában kénytelenek voltak lovakkal vontatni lövegeiket.
Egy alapváltozat ára 36000RM Német birodalmi márka volt.

Változatok
Sd.Kfz. 7 – Az alap tüzérségi vontató, nyitott tetővel és egymás mögött elhelyezett üléseivel.
Sd.Kfz. 7/1 – 2 cm Flakvierling 38 L/112.5 négycsövű légvédelmi gépágyúval felszerelt típus, melyet nyitott és páncélozott vezetőfülkével is gyártottak.
Sd.Kfz. 7/2 – 3,7 cm FlaK 37 L/98 légvédelmi gépágyúval felszerelt változat. Ezt is gyárották nyitott és páncélozott vezetőfülkével is.
Feuerleitpanzer auf Zugkraftwagen 8t – Megfigyelő és parancsnoki állás a V–2 rakétákhoz.

Sd.Kfz.7/2:

A 7/2 változat a szabvány 7 átépítésével jött létre,gyártása 1942-től a háború végéig tartott,néhány példány készült páncélozott vezetőfülkével is a hadsereg részére,de több,mint 1000 db-ot páncélozatlanul adtak át a Luftwaffe részére is.
A platóra speciális felépítményként felkerült a 37 mm-es Flak 43.Ennek a fegyvernek az előző Flak 36-37 hez képest kedvezőbbek voltak a tulajdonságai:160-360 lövés/perces tűzgyorsaság,jobb célzóberendezés-Flakvizier 36 és 40,a fegyver manuálisan teljesen körbe forgatható,függőlegesen -10 és +90 fok között mozgatható.A 7 fős személyzetet(parancsnok,járművezető és 5 fő tüzér) és a lövegkezelőt 8 mm-es páncélzat védte.Lőszer javadalmazása 120 db volt és további 432 darabot vihetett magával egy speciális egytengelyes utánfutóban.
A járművet az alacsonyan támadó repülőgépek ellen használták,de szívesen alkalmazták támogató fegyverként földi célok ellen is.

A makett:

Szépen kidolgozott öntvények,3 db rézmaratást tartalmazó lap.egy darab fonál és drót lapul a dobozban.A gyártó szerint 833 darabos a készlet,melynek jelentős részét a lánctalp szemei teszik ki,336 darabot.
Alapvetően kijelenthető,hogy az építés kész örömmakettezés.Jó az alapanyag,világos,áttekinthető az építési rajz.

Építés:

Az építést a vázzal kezdtem.Érdemes odafigyelni,hogy a maratott alkatrészeket jó helyre tegyük,mert a végén,mikor a meghajtást kell beépíteni,már késő,ugyanis ott szembesülünk vele.A csörlő is rossz helyre kerülhet emiatt.Szép,hogy réz is van ehhez a csörlőhöz,meg egy darab drót is,hogy maximálisan jól megépíthető legyen,de sajnos a kész maketten nem sok minden látszik.Igaz ez a motorra is,ha felkerül a motorháztető.
A felépítménnyel folytattam,ami nem egy nagy kihívás,viszont a váz és a plató csatlakozása igen sérülékeny,mivel kis felületen találkoznak.A plató megépíthető nyitott és zárt oldallal is.
A kabin következett.A berendezése igazán spártai,de az igazi sem volt full extrás.A műszerfal megfelel az eredetinek,az ülést kicsit feldobtam.Pillanatragasztóval papírzsebkendőt ragasztottam rá és kissé megkapargattam.Ettől olyan lett,mint amit már agyonhasználtak.Lefestettem barnára és kész.A kabint belül színre festettem,koszoltam,mostam.
Összeépítettem a motorházat,melyet csak zárt állapotban lehetett megépíteni,ezzel eltakarva a teljes belső részt.
Feltettem a platóra a gépágyú talpát,majd összeállítottam az egészet,megépítettem a gépágyút,de a fegyvert nem ragasztottam a helyére.Ezután feketével helyenként megfújtam az egészet,valamint a görgőket.Mikor megszáradt mindent lefújtam a Revell 16 okkersárgával,a görgőket külön.A fegyver maga gunmetal színt kapott.
Következett a lánctalp.Nem igazán tartozik a kedvenceim közé a szemenkénti lánctalp,de ez kellemes csalódást okozott.Egy szem 3 alkatrészből áll: 2 a fém rész,plusz a gumitalp.A rajz szerint 336 darab kell a két lánchoz.Szerintem kevesebb,mert úgy olyan,mintha két számmal nagyobb lenne.Én oldalanként két szemmel megrövidítettem,de ez ízlés dolga. Revell rozsdával alapoztam,majd koptattam,végül felkerültek a tappancsok is.A láncot felhelyeztem,majd fixre ragasztottam és ez után beigazítva a szemeket a meghajtó görgő fogazatába ragasztottam csak a helyére a meghajtó görgőt.
Az alapszínre felvittem művészakrillal különböző színeket felpöttyöztem,el és vissza mostam,megtörve a steril sárgát,majd a kopásokat,rozsdát készítettem el.
Az éleket,illetve a nagy igénybevételnek kitett részeket kiemeltem grafittal.Nem rozsdásítottam túl a járművet,mert a használt festék igen nehezen kopott,maximum az alapozóig,annál jobban a használattól nem igazán.Az alvázat,futóművet fekete velúr cipőápolóval megfújtam,ez lett az alap a koszoláshoz.A járműhöz nem használtam egyik gyártó effekt-termékét sem.Sem bemosót,sem pigmentet,sem egyebet.

Az alap:

Maga az alap egy sima fametszet,nem tudom,miféle,úgy kaptam.Megtetszett,láttam benne fantáziát.
A munkát lakkozással kezdtem,mert a kérge kissé szálasodott.A kezeléstől szép fényes,egyedi felülete lett.A talajt fagittből,élő mohából és némi kavicsból készítettem.Szeretem a természetes anyagokat,szerintem nagyon jók és sosem egyformák.A fagittre finom homokot szórtam,megvártam míg megszárad,a felesleget eltávolítottam.A moha kivételével az egész homokos felületet lefújtam Revell Aquacolor 82 sötét föld színnel.Ez egy kicsit megfogta az alap oldalát is,amit elmostam és így alakult ki a végleges színe,ami harmonizál a tereppel.Megjegyzem a moha igen hálás dioráma alapanyag.Ha nedvesen tartjuk-persze csak mértékkel,akkor szép zöld,ha nem,akkor elsárgul,mint az őszi táj,de bármikor kis nedvességgel életre kelthető.

A végkifejlet:

Ameddig az alap készült a görgőkre és különböző helyekre kis homokot vittem fel,majd az alvázat,futóművet átfújtam az előbbi föld színnel.Később szintén föld színt kevertem kevés homokkal,másik adagot kávézaccal,ezekből készült a sárlerakódás.A jármű sárfoltjai ecsettel,fröcsköléssel készültek,miután megszáradt alkohollal visszamostam azokat a helyeket,ahol nem kellett.
Ezután felhelyeztem az alapra a járművet,fixre ragasztottam a gépágyút.Felkerült az elejére az álcaháló,ami gézből készült,valamint a felszerelési tárgyak.Ezután következett a miliő megteremtése.Beszórtam az egész művet falevéllel,ami nyírfa virágából készült és teljesen olyan,mint a falevél.Hajlakkal fixáltam,de helyenként alá is kentem lakkot,hogy megtapadjon.
Egy olyan járművet szerettem volna megépíteni,ami kissé lestrapált, nem régen hagyott el a személyzete,ezért nincs rajta egyéb dolog.A fegyvereket magukkal vitték,kivéve a Panzerfaustot,látszik,hogy használni szerették volna a fegyvert,de már nem volt elég idejük.Ezt az állapotot kívántam szemléltetni a lehullott levelekkel is,remélem sikerült.