StuG.III Ausf.G Early production
1:35, Dragon
No.6320 (2007)
Pintér György - Múzeumi krimik
Már szinte mindent építettem, ami összerakható, de 1:35-ös harckocsikat eddig nem.
Aztán egy nap Batya barátom felvetette, hogy induljak el én is az Attilaproductions fórumon, a StuG csoportos építésben. Így kezdődött a történet.
Mindenképp olyan festést szerettem volna, amiről színes fotó van, mert ezzel biztosíthattam csak, hogy a festés terén nem tévedek. Így a választási lehetőségek leszűkültek a ma is meglevő példányokra, csak egy múzeumi, vagy roncstelepi darab jöhetett számításba.
Korábban egy Kübelwagen kapcsán találtam meg a www.andreaslarka.net oldalt, ami a finn hadsereg járműveit mutatja be, itt sok fotó van sok éve a szabadban álló, rozsdás StuGokról.
Az első kiválasztott egy szinte teljesen roncs, löveg nélküli darab volt, de mint sajnos később kiderült, túl sok dolgot kellett volna változtatni rajt, így végül az 531-20 számú mellett döntöttem. Az eredetiről 4 fotó van az oldalon, így szinte minden nézetből látszik.
A maketthez beszereztem a Voyager models két rézmaratott készletét is.
Az építés végig problémamentes volt, a makett jól illeszkedik, nagyon szép a részletek kidolgozása is. A rézmaratott alkatrészek igényeltek nagyobb odafigyelést, főleg a hosszú hajlítások a sárvédőknél. A makett minősége miatt elég sok réz alkatrészt nem használtam fel, egyszerűen nem volt szebb a réz alkatrész a műanyagnál. Egy-két dolgot viszont saját építésből készítettem el, ilyen a szerszámosláda, a vezető periszkópjának pótpáncélja és a finn StuGokra jellemző eltérő szerszámrögzítők. Pár hegesztési varratot is pótoltam, az elterjedt maszkolós-tömítős módszerrel. (Két, egymástól a hegesztés távolságának megfelelően leragasztott maszkolószalag közé kétkomponensű gittet kentem, majd mikor félig megszáradt, egy keményfa darabból faragott célszerszámmal belenyomkodtam a hegesztési varratnak megfelelő mintát.)
Az első festékréteg egy barna Revell enamel festék volt, ezt pár napig hagytam száradni.
Hajlakkot fújtam a barna rétegre, amire 10 perccel később ráfújtam az alapozóvörös réteget. 15 perc várakozás után egy kemény szőrű vizes ecsettel visszamostam a festéket. Száradás után egy enamel lakkréteggel zártam. Ezt megismételtem a német sárga és az időközben teljesen kifakult finn zöld réteggel is. Így kialakult a egy tarka festés, ahol a rétegek közötti szinteltérés is látszik. Arra azonban vigyázni kell, hogy mindegyik réteg vékony legyen, mert különben túl vastag lesz a festés. A másik, amire figyelni kell, hogy a pigment teljesen megváltoztatja az alap festék árnyalatát, így sokkal élénkebb színekkel kell dolgozni az alapfestésnél.
Összesen négy Vallejo Model Air akrilt használtam a festéshez, 71085 vörös, 71001 fehér, 71025 német sárga és 71006 világos zöld. Ezek keverésével állítottam elő az összes színt.
A festés következő rétege egy matt enamel lakk volt, ez jó alapot ad a pigmenteknek.
A rozsdásításhoz CMK kétféle pigmentport, a legvilágosabb rozsdához pedig pasztellkrétát használtam. Szárazon vittem fel, egy vastag, de rövidre vágott szőrű ecsettel körörös mozdulatokkal. A felesleget fültisztító pálcával távolítottam el. Lehet vízzel keverve is felvinni, ezt a módszert én a vastag rozsdarétegeknél szoktam használni, itt erre nem volt szükség.
Végül egy matt lakkréteggel fixáltam a pigmenteket.
A feliratokat fehér művészceruzás alap után ecsettel festettem, a kereszteket maszkolás után fújtam majd visszamostam. A finn jelzés az Italeri 1:72-es G Messerhez adott jelzés, koptatva, koszolva.
Az alap 6 mm-es plexi darabokból ragasztással készült, az alján körben fa szegélyléccel.
Spray festékkel fújtam matt feketére. A föld gipsz, amibe száradás előtt belenyomtam a tankot, majd színes csempefugázóból kevert porral szórtam be. Végül kétféle sztatikus műfüvet ragasztottam rá lakkal.
Aztán egy nap Batya barátom felvetette, hogy induljak el én is az Attilaproductions fórumon, a StuG csoportos építésben. Így kezdődött a történet.
Mindenképp olyan festést szerettem volna, amiről színes fotó van, mert ezzel biztosíthattam csak, hogy a festés terén nem tévedek. Így a választási lehetőségek leszűkültek a ma is meglevő példányokra, csak egy múzeumi, vagy roncstelepi darab jöhetett számításba.
Korábban egy Kübelwagen kapcsán találtam meg a www.andreaslarka.net oldalt, ami a finn hadsereg járműveit mutatja be, itt sok fotó van sok éve a szabadban álló, rozsdás StuGokról.
Az első kiválasztott egy szinte teljesen roncs, löveg nélküli darab volt, de mint sajnos később kiderült, túl sok dolgot kellett volna változtatni rajt, így végül az 531-20 számú mellett döntöttem. Az eredetiről 4 fotó van az oldalon, így szinte minden nézetből látszik.
A maketthez beszereztem a Voyager models két rézmaratott készletét is.
Az építés végig problémamentes volt, a makett jól illeszkedik, nagyon szép a részletek kidolgozása is. A rézmaratott alkatrészek igényeltek nagyobb odafigyelést, főleg a hosszú hajlítások a sárvédőknél. A makett minősége miatt elég sok réz alkatrészt nem használtam fel, egyszerűen nem volt szebb a réz alkatrész a műanyagnál. Egy-két dolgot viszont saját építésből készítettem el, ilyen a szerszámosláda, a vezető periszkópjának pótpáncélja és a finn StuGokra jellemző eltérő szerszámrögzítők. Pár hegesztési varratot is pótoltam, az elterjedt maszkolós-tömítős módszerrel. (Két, egymástól a hegesztés távolságának megfelelően leragasztott maszkolószalag közé kétkomponensű gittet kentem, majd mikor félig megszáradt, egy keményfa darabból faragott célszerszámmal belenyomkodtam a hegesztési varratnak megfelelő mintát.)
Az első festékréteg egy barna Revell enamel festék volt, ezt pár napig hagytam száradni.
Hajlakkot fújtam a barna rétegre, amire 10 perccel később ráfújtam az alapozóvörös réteget. 15 perc várakozás után egy kemény szőrű vizes ecsettel visszamostam a festéket. Száradás után egy enamel lakkréteggel zártam. Ezt megismételtem a német sárga és az időközben teljesen kifakult finn zöld réteggel is. Így kialakult a egy tarka festés, ahol a rétegek közötti szinteltérés is látszik. Arra azonban vigyázni kell, hogy mindegyik réteg vékony legyen, mert különben túl vastag lesz a festés. A másik, amire figyelni kell, hogy a pigment teljesen megváltoztatja az alap festék árnyalatát, így sokkal élénkebb színekkel kell dolgozni az alapfestésnél.
Összesen négy Vallejo Model Air akrilt használtam a festéshez, 71085 vörös, 71001 fehér, 71025 német sárga és 71006 világos zöld. Ezek keverésével állítottam elő az összes színt.
A festés következő rétege egy matt enamel lakk volt, ez jó alapot ad a pigmenteknek.
A rozsdásításhoz CMK kétféle pigmentport, a legvilágosabb rozsdához pedig pasztellkrétát használtam. Szárazon vittem fel, egy vastag, de rövidre vágott szőrű ecsettel körörös mozdulatokkal. A felesleget fültisztító pálcával távolítottam el. Lehet vízzel keverve is felvinni, ezt a módszert én a vastag rozsdarétegeknél szoktam használni, itt erre nem volt szükség.
Végül egy matt lakkréteggel fixáltam a pigmenteket.
A feliratokat fehér művészceruzás alap után ecsettel festettem, a kereszteket maszkolás után fújtam majd visszamostam. A finn jelzés az Italeri 1:72-es G Messerhez adott jelzés, koptatva, koszolva.
Az alap 6 mm-es plexi darabokból ragasztással készült, az alján körben fa szegélyléccel.
Spray festékkel fújtam matt feketére. A föld gipsz, amibe száradás előtt belenyomtam a tankot, majd színes csempefugázóból kevert porral szórtam be. Végül kétféle sztatikus műfüvet ragasztottam rá lakkal.
|
|
A kész makett
|
|
|
Összeépítés után
|
|
|
Első réteg koptatva
|
|
|
Második réteg koptatva
|
|
|
Harmadik réteg koptatva
|
|
|
Pigmentelés közben
|
|
|
A festés majdnem készen
|
|
|
Belső tér
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
Alapkészletek
|
2008.01.04.