Ezzel a koros kis készletel a kollégáim leptek meg születésnapom alkalmából. Mindig is tetszett a típus, de valahogy mindig megelőzte valami más a sorban. Most viszont úgy gondoltam, hogy elérkezett az idő arra, nekem is legyen egy szablya a vitrinben.
A készletet szemügyre véve egy 2023-as újrakiadással van dolgunk, amely „model set” formátumban, 3 tégely festékkel, egy kis tubus ragasztóval és egy ecsettel együtt lehet megvásárolni. Ez utóbbi tételek igazából csak egy ügyes marketingfogás, amivel többet lehet kérni a készletért, ár-érték arányban nem sokat ad az összképhez. A 4 világosszürke és 1 átlátszó öntőkereten 58 darabban álmodta meg a Heller ezt a kis méregzsákot és meg kell mondani, nem végzett rossz munkát. Az első kiadás 1979-ben történt, tehát 47 éves készletről beszélünk. Ennek ellenére a fődarabok illeszkedése nem is rossz, persze ne számítsunk Tamiya szintű tökéletességre, kell majd tömíteni rendesen. Találunk jó pár sorját és beszívódást is, de ezeket gyorsan lehet javítani. Nagyobb munka viszont a pozitív panelvonalak átkarcolása, már amennyiben ezt végre akarjuk hajtani. A vonalak egyébként egész jól hozzák az eredeti panelosztásokat, tehát alapul lehet venni őket. A műanyag puha – ugyanaz, mint az Fw-56-nál –, így könnyen karcolható. A beömlő csatorna külön alkatrészként állítható össze, így könnyebb a belső részének egyenletesre csiszolása. Kapunk kétféle póttartályt is, kisebb és nagyobb méretűt. A futószárak és a kerekek is elég szépek.
Kora ellenére tehát elmondható, hogy még mindig egy jó kis készletet tart az ember a kezében. Lássuk tehát, hogy mit tudtam kihozni belőle.
Kezdésnek körülnéztem a webshopokban, hogy milyen kiegészítőket lehet esetleg felhasználni majd az építésnél. Találtam is egy gyanta kabint, amit meg is rendeltem. Az eredeti sem rossz, de úgy gondoltam, hogy spórolok egy kis időt a feljavító beépítésével. Addig is, amíg megérkezett a csomag, nekiláttam a pozitív panelvonalak átkarcolásának. Először a felső szárnyfeleket vettem kezelésbe, itt elég volt csak a meglévő vonalak áthúzása és végül a felület lecsiszolása. Ezután következtek a törzsfelek. Itt már háromnézeti rajz alapján egy-két téves vagy hiányzó vonalat is módosítani kellett. A különböző szerelőnyílás fedeleket sablonok segítségével készítettem el. Az egész művelettel két nap alatt végeztem, jobban ment, mint vártam.
Az átkarcolt törzs egyik fele
Ezután észrevettem, hogy a beömlő két oldalán mély beszívódások vannak. Fogtam hát a tömítőt és először oldószeres változattal töltöttem fel a lyukakat. Száradás után lecsiszoltam a felesleget és vizes bázisú tömítővel kentem át megint. Ezzel a finomabb egyenetlenségeket is el tudtam tüntetni. Legalábbis így gondoltam, de a csiszolásnál kipergett az összes. Hát akkor jöjjön a nagyágyú: pillanatragasztóval folyattam be a felületet, majd lecsiszoltam a felesleget. Összeragasztottam a szívócsatornát és egyesítettem a beömlővel, hogy a belsejében lévő illesztési hézagokat egybe tudjam majd csiszolni. Az első csiszolás után ezt is kikentem vizes tömítővel és egyenletesre reszeltem a belsejét. Ezután fényes feketére fújtam a fém alapjául.
Amíg ez száradt, addig a kiömlőt is "megkezeltem" csiszolópapírral, majd azt is fényes feketével alapoztam le. Az orrfutó akna előtt lévő két fényszóró fészkét Abteilung krómfilccel festettem ki, majd UV lakkot cseppentettem a mélyedésekbe. Közben megérkezett a berendelt gyanta kabin feljavító, így ezzel folytattam az építést, hogy egyesíteni tudjam a törzsfeleket. A teknő szépen illeszkedett a helyére, a szélvédő alatti részen, azonban akadt némi gond. A műszerfal tetejére ragasztva túl mélyre került. Ezt úgy tudtam javítani kicsit, hogy a műszerfal középkonzoljának aljára egy kis műanyag lapot ragasztottam magasításnak. Így már egész jó helyre került a HUD, viszont a szélvédő felült rá a két szélén... Némi faragással ezt is sikerült megoldani, de egyelőre még nem ragasztottam fel a szélvédőt.
Fekete alapozóval kifújtam a kabinteknőt, majd RC252 festékkel szürkére festettem. Ezután jött az ecsetes babra munka: a kezelőpaneleket visszafestettem feketére, majd szárazecseteléssel emeltem ki a kontúrokat és kapcsolókat, gombokat. Ezután beragasztottam a maratott műszerfalat és kormánypedálokat. A műszerfalra felkerült még pár aprócska kallantyú is, illetve beragasztottam az oldalfalakat is a helyükre. Ezután befolyattam mindent sötétszürke kiemelővel. Miután ezzel végeztem, végre összeragaszthattam a törzset. Ekkor derült ki, hogy a hátfal mögött vízszintes lemez az átellenes oldalon nem követi a kivágott ívet. Lehet, hogy én voltam túl lelkes és sok anyagot távolítottam el a gyári alkatrészről. Egy kis tömítőanyaggal azonban utólag megoldottam a hézag eltüntetését.
A törzsbe már csak az orrfutó akna, illetve a beömlő behelyezése volt hátra. Ezt célszerűbb lett volna inkább a törzsfelek összeragasztása előtt meglépni, akkor kevésbé lett volna körülményes. Nem különben az orrba kerülő súlyt is egyszerűbb lett volna elhelyezni. De ha már így esett, akkor így kellett megoldani a dolgot valahogyan. Kezdtem ezért a beömlővel, ahol is kiderült, hogy a csatorna túl hosszú és nekiütközik a kabinteknő tűzfalának. Jó egy centit kellett levágnom a végéből és egy lemezzel lezárnom. Ezzel sajnos jobban látszódik szemből a csatorna vége, de ezzel meg kellett barátkoznom. Ezután ellapított ólomsörétet tuszkoltam be minden olyan helyre, ahová csak tudtam és pillanatragasztóval rögzítettem. Végül az orrfutó akna elemével zártam a sort. Ezt kicsit nehezebb volt így a helyére imádkozni, de azért gyorsabban sikerült, mint vártam. Lezárásként beragasztottam a törzsközép részt és a szárnyak alsó részét egybefoglaló elemet, amire jöttek a felső szárnyfelek. Itt akadt bőven tömíteni való a hasi részen, amit Milliputtal oldottam meg. Ezután beállítottam a vízszintes vezérsíkokat is, amivel már a szerkezeti munkák végére is értem.
Átnéztem a gépen a még meglévő szükségtelen hézagokat, javításra szoruló panelvonalakat és eltömítettem őket, majd utóbbiakat újrakarcoltam. Beragasztottam a szélvédőt is, majd itt is kiegyenlítettem a felületeket hígított Tamiya Putty-val. Száradás közben véglegesítettem a katapultülést és a botkormányt is, majd ezek is elfoglalták helyüket a kabinban.
Kabin berendezve
Faragasztóval ideiglenesen felragasztottam a dekli hátracsúszó részét is és ellenőriztem az illesztést, nehogy festék kerüljön később alá. Alapos tisztítás és zsírtalanítás után pedig Surfacer 1500-zal fújtam le a gépet. Néhány további hibajavítást követően pedig fényes fekete réteget kapott a fémszín előtt. Ezt kicsit meg is políroztam végül, majd AK Extreme Metal alumínium festéket fújtam rá. Egy napi szárítás után fényes lakkot kapott, hogy maszkolni tudjak rajta. Ezután néhány panelt sötétebb-világosabb árnyalatú fémszínnel festettem át, ezzel megtörtem egy kicsit az egyhangú felületet is. A függőleges vezérsík és az orr gyűrűjének sárgára fújása után pedig következett a matricázás.
Úgy gondoltam már célegyenesben vagyok, mindjárt végzek. Makettező Murphy persze tiszteletét tette, hogy ne legyen zökkenőmentes a dolog. A bal oldali kormányfelületen sikerült valahogyan egy jókora foltot csinálnom, mai napig nem tudom, hogy mivel. Javítani végül csak úgy tudtam, hogy hígítós fülpiszkálóval visszatöröltem a teljes lapot és újrafújtam. De legalább nem lett foltos.
Meg kellett, hogy állapítsam azt is, a matricák többsége valószínűleg túlméretes. Különösen a stencilek tűntek ormótlan nagynak, de valószínűleg mindegyik az. Gondolkodni kezdtem hát, hogy mit is csináljak. A fórumtársak találtak pótmatricát, de annak a beszerzése körülményesnek tűnt, így házilagos megoldást kezdtem keresni. Találtam is pár vörös csíkot a maradékok között, amivel a járófelületek határát jelölhettem a szárnyon. Nem lett teljesen pontos, de a semminél jobb. Ezek felhelyezése közben azt is észrevettem, hogy nem karcoltam szimmetrikusra a két szárnyat, de ez most már így marad. A gyári jelzések közül felhasználtam még a függőleges vezérsíkon lévő mintát, a századjelvényt, illetve a felségjelzéseket (bár ezeket is egy fokkal nagyobbnak éreztem, mint kellene). Az orron lévő tulipánminta viszont a méretpontatlanság mellett még hibás is, mivel hiányzik róla a fehér szegély. Ezt végül úgy pótoltam, hogy az eredeti mintáról levettem az egyik háromszög formáját maszkolószalagra és megfelelő pozícióban feltettem az orra. A környező részek maszkolása után feketére festettem a háromszög belsejét, majd mindkét szárán külön-külön 1 mm-rel beljebb ragasztott szalaggal elkészítettem a szegély maszkolását. Ezt aztán fehérrel fújtam meg. Amikor ez készen volt, akkor áthelyeztem a háromszög sablont a megfestett mellé és indult a móka újra... Így sikerült hellyel-közzel megalkotni a tulipánt. Igaz két szirommal kevesebb lett, mert keskenyebbre kellett volna venni a háromszögeket, de ez már nem zavar.
A lajstrom viszont már leverte a lécet, mert a helyére próbálva vagy a tulipánba lógott volna bele, vagy a századjelvénybe. Szóval ezt kukáztam és nekiláttam újat rajzolni. Plusz néhány stencilt is megterveztem, ha már úgy hozta a sors. Transzparens matricalapra nyomtattam, aztán lakkozás után végre ezek is felkerültek a helyükre. Már csak a kabintető felhelyezése volt hátra, amit nyitott állapotban tettem meg, miután a kabinhoz tartozó ülés mögötti gyanta elemeket is felhelyeztem.
Van hibája bőven, de ennek ellenére elégedett vagyok a végeredménnyel
Ezzel a végére is értem az építésnek, aminek ugyan volt pár nehéz pillanata, de alapvetően szép emlékekkel tekintek vissza rá. A feljavítások eredményeként azt hiszem egy pofás kis géppel - legalábbis nekem tetszik - sikerült gyarapítanom a gyűjteményemet.
