Saab J 35 Draken
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
A Revell cég terméke igazi ellentmondás. A tetszetős dobozba csomagolt műanyag alkatrészek finoman szólva is hagynak kívánnivalót maguk után. Szinte érthetetlen ez a kettősség, amivel egy ilyen minőségű kittet árulnak. Valószínűleg csak a csomagolás és a matricalap (amire nem lehet panasz) új, a készlet régi vagy átvétel. Na de lássuk a tényeket!
A doboz szépen kivitelezett, tetszetős grafikával rendelkezik, sőt 3 fényképet is találhatunk az adott típusról a fedelén. Vagyis minden joggal bizakodhatunk, hogy egy szép makettet vettünk. Ezt erősíti meg, hogy elméletileg „3”-as kategóriába sorolt termék, vagyis az ötös skálán nagyjából közepes nehézségű építést, alkatrész-számot jelent (Ezek után azonban nem szeretném megtudni, hogy mit takar az „5”-ös szint...). A figyelmes makettező azonban a makettről készült képeket szemlélve kezdi érezni a feje felett gyülekező fekete fellegeket. A makettező viszont bátor és rendíthetetlen, mint az ólomkatona. Tehát mégiscsak kinyitja azt a dobozt...:)
A fedél levétele után sötétzöld alkatrészeket találunk, valamint egy világosszürke keretet. Utóbbi tartalmazza a függesztményeket, egy másik orrkúpot és az orr alatti kamerát. Anyaguk könnyen megmunkálhatónak tűnik. Már maga a csomagolás is elég érdekes: valamilyen „zacskó a zacskóban” technikával oldották meg a dolgot, így a kibontás is igazi élmény! :) Az átlátszó alkatrészek nem kaptak külön tasakot, viszont már elsőre látszik, hogy nem is fogjuk azokat nagyon felhasználni...
Érdekes módon a sötétzöld alkatrészek nem keretbe foglaltattak, hanem öntőcsonk darabokon találhatóak. Ez azt eredményezi, hogy több apró alkatrész is letört és kallódik a dobozban. De ezen akár túl is léphetünk, mert úgyis újakat fogunk gyártani. Amennyiben elég elszántak vagyunk.
A fődarabok felülete szép, vésett panelvonalak és szegecsek hada borítja. Utóbbiak katonás rendben sorakoznak keresztül-kasul, viszont eltúlzottak. Sorjával mindenhol találkozunk rendesen, sőt kisebb öntési hibák, kilökőtüske nyomok is „boldogítanak” majd minket. Az illeszkedés ehhez képest elég jónak tűnik (persze miután majd „meghámoztuk” az alkatrészeket). A törzs alsó és felső fele viszonylag pontosan illeszkedik, de azért tartsuk a kezünk ügyében a tömítő és csiszolóeszközeinket! A „szárnyak” is passzolnak a helyükre, a felcserélést megelőzendő kétféle kialakítású csatlakozást készített a gyártó. Ez igen üdvös megoldás, bár kicsit itt is alakítani kell a pontos illeszkedéshez. Szintén ez a helyzet a függőleges vezérsíkkal, ahol ugyanígy el kell vékonyítani a csatlakozó füleket.
A részletezettségről annyit, hogy pilótafülke gyanánt kapunk egy pilóta+ülés+botkormány öntvény együttest, amitől mesebeli királynak érezhetjük magunkat: az egyik szemünk sír, a másik meg nevet ugyanis...:) Futóaknák terén sem jobb a helyzet, vagyis egyáltalán nincsenek. Viszont az orrfutó „aknájában” megtaláljuk a „REVELL INC.” feliratot - ami valljuk be -, igazán döfi. :) A hajtómű-kiömlő és a szívócsatornák tömör műanyag alkatrészek, felfúrásuk, feljavításuk mindenképpen indokolt (persze, ha nem takarjuk le ponyvával). A futóművek pedig említésre sem méltóak.
A külön kereten adott függesztmények közül a póttartályok viszonylag jók lettek, de az indítósíneket és a Sidewinder rakétákat feltétlenül fel kell javítani. Ha maradt esetleg egy jobb készletből, ezektől nagy ívben, fej felett váljunk meg.
A matricalap ellenben gyönyörű! Négyféle géphez – svéd, dán, osztrák, finn – kapunk matricákat. Az anyaguk jónak tűnik, a lakkréteg vékonynak és láthatatlannak. A színek pontosak, nincs elcsúszás. Az apróbb szövegek nem nagyon kivehetőek, de ekkora méretaránynál azt hiszem ez bocsánatos bűn.
Összességében véve egy tetszetős dobozban, szép matricával egy igen dolgos makettet kapunk, amennyiben valami élethű gépet akarunk megépíteni belőle. Kezdőknek nem ajánlott, a kihívásokat szerető megszállottaknak viszont feltétlenül! :)
Az építés:
Nos, akkor nagy levegő és kezdjünk neki az összeállításnak...
Első lépésben előkészítettem az alkatrészeket, amely az ormótlan szegecssorok eltüntetését és a kisebb beszívódások javítását jelentette. Ehhez Mester késtapaszt használtam és egy zsilettpengét, mivel ez könnyen felfekszik a felületre. (Az éleket azért ragasszuk le valamivel, hogy ne vagdossuk össze magunkat!) Nemes egyszerűséggel telibe kentem mindent, majd félretettem száradni az alkatrészeket. Ezalatt kezelésbe vettem a légbeömlőket, gömbmaróval áttörtem a tömör műanyagot, hogy legyen valódi mélysége. Vékony alulemezből csatornát is terveztem bele, bár később kiderült, hogy ez szükségtelen. Kivágtam a szárnyak kormányfelületeit, így könnyebb volt, mint összeragasztott állapotban.
A tömítő száradása után nedves csiszolópapírral leszedtem a fölösleges anyagot és elsimítottam a felületeket. A panelvonalakat OLFA karctűvel rajzoltam vissza fém mérőszalag-darab mellett. A törzs közepén a két oldalon lévő segéd levegőbeömlőket kivágtam és házilagos megoldásra cseréltem. Az eredeti vélhetően a szerszámok kopása miatt teljesen kontúrtalanná vált már.
Átalakítottam a futóaknákat is: a bennük lévő zavaró műanyag „füleket” kivágtam és műanyag lapokból elkészítettem az oldalfalakat. Az alsó törzsfél orr-részét ólomsörétekkel tömtem ki, majd egy műanyag lapot ragasztottam rá, ami a kabin padlója lett. A felső részben elkészítettem a hát- és oldalfalakat, illetve a műszerfal utánzatot.
Mikor mindez készen volt, összeillesztettem a két törzsfelet és kijavítottam a hibákat. Különösen az orrnál kellett sokat tömíteni. Kimartam a légbeömlők csatlakozását, illetve a hajtóműnél levő illeszkedő felületet is. Így teljesen át lehetett látni a törzsön, de a hajtómű, illetve a beömlők felpróbálásánál végül is nem volt gond. Illesztettem az orrkúpot is, amit szintén sokat kellett csiszolni és tömíteni. Következhetett a szárnyak külső felének felragasztása, a képeken jól látszik, mennyi utómunkával. Ehhez képest a függőleges vezérsík álomi módon pattant a helyére, csak egy kis csíkban kellett javítani a két oldalán.
Következett a hajtómű feljavítása: először egy megfelelő méretű fúróval kifúrtam a tömör alkatrészt, majd egy félbevágott pillanatragasztós kupakot tettem a lyukra. Kívülről feketére, belülről aluszínre festettem az alkatrészt, amit némi fekete pasztellkréta porral színeztem.
Ezzel a nagyobb egységek összeállítása be is fejeződött, következhetnek az apróságok…
A doboz szépen kivitelezett, tetszetős grafikával rendelkezik, sőt 3 fényképet is találhatunk az adott típusról a fedelén. Vagyis minden joggal bizakodhatunk, hogy egy szép makettet vettünk. Ezt erősíti meg, hogy elméletileg „3”-as kategóriába sorolt termék, vagyis az ötös skálán nagyjából közepes nehézségű építést, alkatrész-számot jelent (Ezek után azonban nem szeretném megtudni, hogy mit takar az „5”-ös szint...). A figyelmes makettező azonban a makettről készült képeket szemlélve kezdi érezni a feje felett gyülekező fekete fellegeket. A makettező viszont bátor és rendíthetetlen, mint az ólomkatona. Tehát mégiscsak kinyitja azt a dobozt...:)
A fedél levétele után sötétzöld alkatrészeket találunk, valamint egy világosszürke keretet. Utóbbi tartalmazza a függesztményeket, egy másik orrkúpot és az orr alatti kamerát. Anyaguk könnyen megmunkálhatónak tűnik. Már maga a csomagolás is elég érdekes: valamilyen „zacskó a zacskóban” technikával oldották meg a dolgot, így a kibontás is igazi élmény! :) Az átlátszó alkatrészek nem kaptak külön tasakot, viszont már elsőre látszik, hogy nem is fogjuk azokat nagyon felhasználni...
Érdekes módon a sötétzöld alkatrészek nem keretbe foglaltattak, hanem öntőcsonk darabokon találhatóak. Ez azt eredményezi, hogy több apró alkatrész is letört és kallódik a dobozban. De ezen akár túl is léphetünk, mert úgyis újakat fogunk gyártani. Amennyiben elég elszántak vagyunk.
A fődarabok felülete szép, vésett panelvonalak és szegecsek hada borítja. Utóbbiak katonás rendben sorakoznak keresztül-kasul, viszont eltúlzottak. Sorjával mindenhol találkozunk rendesen, sőt kisebb öntési hibák, kilökőtüske nyomok is „boldogítanak” majd minket. Az illeszkedés ehhez képest elég jónak tűnik (persze miután majd „meghámoztuk” az alkatrészeket). A törzs alsó és felső fele viszonylag pontosan illeszkedik, de azért tartsuk a kezünk ügyében a tömítő és csiszolóeszközeinket! A „szárnyak” is passzolnak a helyükre, a felcserélést megelőzendő kétféle kialakítású csatlakozást készített a gyártó. Ez igen üdvös megoldás, bár kicsit itt is alakítani kell a pontos illeszkedéshez. Szintén ez a helyzet a függőleges vezérsíkkal, ahol ugyanígy el kell vékonyítani a csatlakozó füleket.
A részletezettségről annyit, hogy pilótafülke gyanánt kapunk egy pilóta+ülés+botkormány öntvény együttest, amitől mesebeli királynak érezhetjük magunkat: az egyik szemünk sír, a másik meg nevet ugyanis...:) Futóaknák terén sem jobb a helyzet, vagyis egyáltalán nincsenek. Viszont az orrfutó „aknájában” megtaláljuk a „REVELL INC.” feliratot - ami valljuk be -, igazán döfi. :) A hajtómű-kiömlő és a szívócsatornák tömör műanyag alkatrészek, felfúrásuk, feljavításuk mindenképpen indokolt (persze, ha nem takarjuk le ponyvával). A futóművek pedig említésre sem méltóak.
A külön kereten adott függesztmények közül a póttartályok viszonylag jók lettek, de az indítósíneket és a Sidewinder rakétákat feltétlenül fel kell javítani. Ha maradt esetleg egy jobb készletből, ezektől nagy ívben, fej felett váljunk meg.
A matricalap ellenben gyönyörű! Négyféle géphez – svéd, dán, osztrák, finn – kapunk matricákat. Az anyaguk jónak tűnik, a lakkréteg vékonynak és láthatatlannak. A színek pontosak, nincs elcsúszás. Az apróbb szövegek nem nagyon kivehetőek, de ekkora méretaránynál azt hiszem ez bocsánatos bűn.
Összességében véve egy tetszetős dobozban, szép matricával egy igen dolgos makettet kapunk, amennyiben valami élethű gépet akarunk megépíteni belőle. Kezdőknek nem ajánlott, a kihívásokat szerető megszállottaknak viszont feltétlenül! :)
Az építés:
Nos, akkor nagy levegő és kezdjünk neki az összeállításnak...
Első lépésben előkészítettem az alkatrészeket, amely az ormótlan szegecssorok eltüntetését és a kisebb beszívódások javítását jelentette. Ehhez Mester késtapaszt használtam és egy zsilettpengét, mivel ez könnyen felfekszik a felületre. (Az éleket azért ragasszuk le valamivel, hogy ne vagdossuk össze magunkat!) Nemes egyszerűséggel telibe kentem mindent, majd félretettem száradni az alkatrészeket. Ezalatt kezelésbe vettem a légbeömlőket, gömbmaróval áttörtem a tömör műanyagot, hogy legyen valódi mélysége. Vékony alulemezből csatornát is terveztem bele, bár később kiderült, hogy ez szükségtelen. Kivágtam a szárnyak kormányfelületeit, így könnyebb volt, mint összeragasztott állapotban.
A tömítő száradása után nedves csiszolópapírral leszedtem a fölösleges anyagot és elsimítottam a felületeket. A panelvonalakat OLFA karctűvel rajzoltam vissza fém mérőszalag-darab mellett. A törzs közepén a két oldalon lévő segéd levegőbeömlőket kivágtam és házilagos megoldásra cseréltem. Az eredeti vélhetően a szerszámok kopása miatt teljesen kontúrtalanná vált már.
Átalakítottam a futóaknákat is: a bennük lévő zavaró műanyag „füleket” kivágtam és műanyag lapokból elkészítettem az oldalfalakat. Az alsó törzsfél orr-részét ólomsörétekkel tömtem ki, majd egy műanyag lapot ragasztottam rá, ami a kabin padlója lett. A felső részben elkészítettem a hát- és oldalfalakat, illetve a műszerfal utánzatot.
Mikor mindez készen volt, összeillesztettem a két törzsfelet és kijavítottam a hibákat. Különösen az orrnál kellett sokat tömíteni. Kimartam a légbeömlők csatlakozását, illetve a hajtóműnél levő illeszkedő felületet is. Így teljesen át lehetett látni a törzsön, de a hajtómű, illetve a beömlők felpróbálásánál végül is nem volt gond. Illesztettem az orrkúpot is, amit szintén sokat kellett csiszolni és tömíteni. Következhetett a szárnyak külső felének felragasztása, a képeken jól látszik, mennyi utómunkával. Ehhez képest a függőleges vezérsík álomi módon pattant a helyére, csak egy kis csíkban kellett javítani a két oldalán.
Következett a hajtómű feljavítása: először egy megfelelő méretű fúróval kifúrtam a tömör alkatrészt, majd egy félbevágott pillanatragasztós kupakot tettem a lyukra. Kívülről feketére, belülről aluszínre festettem az alkatrészt, amit némi fekete pasztellkréta porral színeztem.
Ezzel a nagyobb egységek összeállítása be is fejeződött, következhetnek az apróságok…
|
| alkatrészek |
|
| függesztmények |
|
| felület |
|
| kabin |
|
| kiöml |
|
| probaillesztes |
|
| torzo(mbi |
|
| matricalap |
|
| Draken 002 |
|
| Draken 004 |
|
| Draken 006 |
|
| Draken 010 |
|
| Draken 013 |
|
| Draken 016 |
2007.11.30.
Utolsó módosítás: 2009.10.28.
Utolsó módosítás: 2009.10.28.