Dornier Do-28 D-2 Skyservant
1:72, Revell
No.04193 (1974)
Pintér György - Múzeumi krimik
Vannak makettek, amiket érzelmi alapon választok. Ilyen a cikkben szereplő készlet is.
Emlékszem még az egyik kecskeméti repülőnapon - ami még igen nagyszabású volt, rengeteg típussal a '90-es évek végén -, ott láttam meg ezt a madarat, ahogy pihent a betonon. Valamiért meglepett a látványa, a kialakítása, és csak néztem, hogy ilyen repülő is létezik!?
Azóta sem feledtem, aztán sok-sok évvel később, tavaly az egyik makettező társunk eladásra kínált egyet, azonnal rácsaptam, ahogy feltörtek az emlékek. Szerencsére a postára sem kellett várni, mert a szomszédos városban lakott és így hamar egyeztetni tudtunk és a kezemben foghattam a készletet. Abszolút nem volt fontos a minőség!
A makett eredetije a Matchbox kínálatában volt és igen tiszteletreméltó korral büszkélkedhetett, lévén 1974-ben született! A minősége, kidolgozottsága e tény ismeretében elképzelhető!
A Dornier Do-28 egy német többcélú, fémszerkezetű, felső szárnyú repülőgép. A hajtásról két Avro-Lycoming IO-540A motor gondoskodik, amelyek teljesítménye 290 LE. Érdemes megjegyezni, hogy az eredeti változatban a motorokat gondolákba helyezték, amelyek a törzs oldalán található speciális oszlopokon helyezkedtek el. Megerősítették a törzset és a gép teljes szerkezetét is. A gép a Do-27-hez hasonlóan képes volt lerövidíteni a fel- és leszállást (STOL) és nagyon alacsony minimális sebességgel rendelkezett. A sorozatgyártás során két fő fejlesztési változat készült. Az első (A/B jelzéssel) legfeljebb hat utast szállíthatott és elsősorban a Bundeswehr használta. A második változatot (Do-28 D Skyservant) kibővítették, 13 utas szállítására alkalmas. A törzs formáját (főleg az elejét) változtatták, megnövelték a szárnyfelületet és jelentősen javultak az amúgy is jó aerodinamikai tulajdonságok. Ez a változat elsősorban a német fegyveres erőknél lépett szolgálatba, de exportálták többek között Angolába, Kamerunba, Horvátországba és Görögországba is.
A készlet maga három szürke és egy áttetsző keretet tartalmaz. Az összeállítási rajz a szokványos Revell, áttekinthető, jól használható. Az építés nem volt túl bonyolult folyamat. A törzsbelsőt a kornak megfelelő tömzsi fotelek alkotják, amikből összeépítés után nem sok látszik, kivéve, ha nyitott utastérajtóval építünk, mert a készlet lehetővé teszi ezt is. Teljesen sima, részletmentes a törzs, így a nem létező panelvonalak nem tűntek el a csiszolás során. Miután a fő részek összeálltak, rajzok alapján a főbb panelvonalakat bekarcoltam. Az átlátszó alkatrészek, az oldalablakok jól illeszkedtek a helyükre, gond csak a szélvédővel volt, ott komoly lépcső volt a féltörzseknél és a pilótafülke ablakánál is. Sztirollapokat ragasztottam és az egészet szintbe csiszoltam, majd políroztam a szélvédőt.
A nagy fesztáv és a törzs anyagának vastagsága - vagy inkább vékonysága - miatt ragasztás után a törzs többször elrepedt, sokadik ragasztásra lett annyira stabil, hogy nem pattant szét, amikor megemeltem. Érdemes lett volna sztirollapokkal is megerősíteni. A hajtóműgondolákat a festés után terveztem a helyükre illeszteni, hogy ne legyen csúf a ragasztás, többször szárazpróbáltam és csiszoltam, hogy megfelelően illeszkedjenek.
A gép festése, ha ismereteim helyesek, a standard Luftwaffe zöld, vagy sötétszürke, fekete foltos festés. Alapnak a zöld került fel, majd szabad kézzel ráfújtam a másik zöld színt, végül a Tamiya X69 NATO black szín került fel. A függőleges vezérsík zebramintáját adják matricában, de inkább festettem azt is, felhasználva a matricát a maszkolás elkészítéséhez. Ugyanígy jártam el a másik felén lévő három színnel. Rézcsőből készült egy új pitot-cső a vezérsíkra, felkerültek a motorok és kész.
Nehéz megmondani, hogy az ilyen típusú és korú készletek a könnyű, vagy nehéz kategóriába tartoznak-e, nekem mindenesetre felüdülés volt foglalkozni vele, a nehézségei ellenére is. Az érzelmi részéről nem is beszélve!
Emlékszem még az egyik kecskeméti repülőnapon - ami még igen nagyszabású volt, rengeteg típussal a '90-es évek végén -, ott láttam meg ezt a madarat, ahogy pihent a betonon. Valamiért meglepett a látványa, a kialakítása, és csak néztem, hogy ilyen repülő is létezik!?
Azóta sem feledtem, aztán sok-sok évvel később, tavaly az egyik makettező társunk eladásra kínált egyet, azonnal rácsaptam, ahogy feltörtek az emlékek. Szerencsére a postára sem kellett várni, mert a szomszédos városban lakott és így hamar egyeztetni tudtunk és a kezemben foghattam a készletet. Abszolút nem volt fontos a minőség!
A makett eredetije a Matchbox kínálatában volt és igen tiszteletreméltó korral büszkélkedhetett, lévén 1974-ben született! A minősége, kidolgozottsága e tény ismeretében elképzelhető!
A Dornier Do-28 egy német többcélú, fémszerkezetű, felső szárnyú repülőgép. A hajtásról két Avro-Lycoming IO-540A motor gondoskodik, amelyek teljesítménye 290 LE. Érdemes megjegyezni, hogy az eredeti változatban a motorokat gondolákba helyezték, amelyek a törzs oldalán található speciális oszlopokon helyezkedtek el. Megerősítették a törzset és a gép teljes szerkezetét is. A gép a Do-27-hez hasonlóan képes volt lerövidíteni a fel- és leszállást (STOL) és nagyon alacsony minimális sebességgel rendelkezett. A sorozatgyártás során két fő fejlesztési változat készült. Az első (A/B jelzéssel) legfeljebb hat utast szállíthatott és elsősorban a Bundeswehr használta. A második változatot (Do-28 D Skyservant) kibővítették, 13 utas szállítására alkalmas. A törzs formáját (főleg az elejét) változtatták, megnövelték a szárnyfelületet és jelentősen javultak az amúgy is jó aerodinamikai tulajdonságok. Ez a változat elsősorban a német fegyveres erőknél lépett szolgálatba, de exportálták többek között Angolába, Kamerunba, Horvátországba és Görögországba is.
A készlet maga három szürke és egy áttetsző keretet tartalmaz. Az összeállítási rajz a szokványos Revell, áttekinthető, jól használható. Az építés nem volt túl bonyolult folyamat. A törzsbelsőt a kornak megfelelő tömzsi fotelek alkotják, amikből összeépítés után nem sok látszik, kivéve, ha nyitott utastérajtóval építünk, mert a készlet lehetővé teszi ezt is. Teljesen sima, részletmentes a törzs, így a nem létező panelvonalak nem tűntek el a csiszolás során. Miután a fő részek összeálltak, rajzok alapján a főbb panelvonalakat bekarcoltam. Az átlátszó alkatrészek, az oldalablakok jól illeszkedtek a helyükre, gond csak a szélvédővel volt, ott komoly lépcső volt a féltörzseknél és a pilótafülke ablakánál is. Sztirollapokat ragasztottam és az egészet szintbe csiszoltam, majd políroztam a szélvédőt.
A nagy fesztáv és a törzs anyagának vastagsága - vagy inkább vékonysága - miatt ragasztás után a törzs többször elrepedt, sokadik ragasztásra lett annyira stabil, hogy nem pattant szét, amikor megemeltem. Érdemes lett volna sztirollapokkal is megerősíteni. A hajtóműgondolákat a festés után terveztem a helyükre illeszteni, hogy ne legyen csúf a ragasztás, többször szárazpróbáltam és csiszoltam, hogy megfelelően illeszkedjenek.
A gép festése, ha ismereteim helyesek, a standard Luftwaffe zöld, vagy sötétszürke, fekete foltos festés. Alapnak a zöld került fel, majd szabad kézzel ráfújtam a másik zöld színt, végül a Tamiya X69 NATO black szín került fel. A függőleges vezérsík zebramintáját adják matricában, de inkább festettem azt is, felhasználva a matricát a maszkolás elkészítéséhez. Ugyanígy jártam el a másik felén lévő három színnel. Rézcsőből készült egy új pitot-cső a vezérsíkra, felkerültek a motorok és kész.
Nehéz megmondani, hogy az ilyen típusú és korú készletek a könnyű, vagy nehéz kategóriába tartoznak-e, nekem mindenesetre felüdülés volt foglalkozni vele, a nehézségei ellenére is. Az érzelmi részéről nem is beszélve!
|
|
|
|
|
A vékony anyag miatt a törzs többször elrepedt
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A függőleges vezérsík mintáját a matrica segítségével maszkoltam
|
|
|
A motorgondolákat festés után illesztettem a helyére
|
2024.12.01.
Utolsó módosítás: 2024.12.15.
Utolsó módosítás: 2024.12.15.