Heinkel He-70 K
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
A dobozból három típus építhető meg: a He 70F-2 Spanyol Nemzeti Légierő gépe, a He 70 G-1 német nagysebességű utasszállító gép és a He 170 (nálunk He-70K) Magyar Királyi Honvéd Légierő gépe. Természetesen az utóbbit választottam.
Dobozbontás után keserű lett a szám íze… Nem a megszokott Revell minőséget kapjuk, hanem szerintem egy régi átvett (talán Matchbox) készletet. Már maguk az öntőkeretek is furcsán szögletes keresztmetszetűek, az alkatrészeken durva túlfolyások és beszívódások! A rengeteg sorját már nem is említem, mindezek tetejébe pluszos panelezés…
Próbálok lépésenként végigmenni a munkafolyamaton, megosztva Veletek a tapasztalataimat.
A pilótafülke nincs túlbonyolítva, de könnyen építhető.
Az első buktató a két törzsfél összeállítása előtt lesett rám. A magyar gépnél a jobb oldali szögletes ablakok közül a középső nincs beépítve, ezt nem jelzik, én egy sztirol lapot építettem be. Szintén ennél a lépésnél nem utalnak rá, hogy a kabinfülke alját is fessük le, mivel a hason levő ablakon keresztül ugye nem csak ki, de be is lehet látni! Egyébként mindkét oldalon a motor mögött beszívódás van, valamint a fülke alatt a hason is. Tömítő pasztával és csiszolással orvosoltam a problémát.
A motortér két felénél hatalmas túlfolyások, a gyűrűnél rossz illeszkedéssel találtam szembe magam (tömítés, csiszolás).
A szárnyaknál 1-1.5 mm-es eltérés van a két fél összeragasztása után, az aknát úgy kell „megkeresni” a benne lévő túlfolyt műanyagban. A szárny előre nyúló antennáját húzott szálra cseréltem, mivel az eredeti nagyjából karvastagságúnak felelt volna meg. Egyébként a törzshöz való illeszkedése jó, de csak akkor, ha eltávolítjuk a lehetetlenül nagy illesztő csapokat. Ilyen megoldást még nem láttam, mindenki oldalanként 2-2 körülbelül 3x3 milliméteres körcikkelyt képzeljen el! Csak gépi úton tudtam gömbfejjel kimarni, mert máshogy nem lehetett hozzáférni.
A pilótafülke és a lövész ablakai jól illeszkednek, de a kis üvegfelületek miatt én a szabadkézi festést választottam, mert a maszkoló papír nem tudott jól megtapadni a kis domború felületeken.
A felső törzskeret törzshöz való illeszkedése tragikus. Többlépcsős tömítési/csiszolási folyamat várt rám. Félre is tettem napokra… A gép alján lévő hűtőt is „sorjakoszorú”-ban kapjuk. A motor égéstermékeit kivezető csonkokat egész egyszerűen rosszul készítették el, az ív pont a tükörképe a szükségesnek! Ezzel már nem volt erőm foglalkozni…A gép hasának a jobb oldalához közelebb jelzik a szélgenerátor helyét, ne dőljünk be, a bal oldalon volt!
A futóművek összeállítása nem egyszerű, a függőleges szár becsatlakozásánál a tárcsát érdemes kivágni, mert az eredeti illesztési nyílás túl kicsi. A beépítése még nehezebb! Kevés a hely, nincsenek pontos illesztési pontok a lemezek és a rudazat számára. A kereket fedő lemez sem pontos, illik a szárral párhuzamosan felragasztani, de akkor meg majdnem leér a sarka a földre…
A gépet ecsettel festettem, de nem a megadott minta alapján. Az interneten talált képek és a Punka-Sárhidai szerzőpáros \\\"Magyar Sasok\\\" könyve segítségével készült el a folttérkép. Nem volt egységes akkoriban ezeken a gépeken a séma, megközelítőleg készült a festés. Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-374, a barna R-381, a zöld R-361, sárga R-15; trikolór piros R-330, fehér R-301, zöld R-364. A szárnyak alján a sárga festés a korabeli fotók szerint jobban benyúlik a törzs irányába mint a festési útmutatón, ezért ezt így készítettem el. A vezérsíkokra a nemzeti színeket festettem, bár adnak matricát a függőleges vezérsíkra, de az egyetlen interneten talált fehér keresztes gép fotója szerint a vízszinteseken is volt trikolor. A legnagyobb légellenállásba ütköző részeket 2000-es polírpapírral koptattam, fémszínnel szárazecsetelve festéklepattogzódást imitáltam. Mivel nem vésettek a panelvonalak, ezért csak a csűrőknél, oldalkormánynál paneleztem, illetve pár helyen koszoltam barna vízfestékkel. A hason fekete vízfestékkel igyekeztem a kormozást visszaadni több-kevesebb sikerrel.
A matricalapon ömlesztve kapjuk a jelzéseket, minden logikát nélkülöz az elhelyezésük. Hogy jót is mondjak a matricák pontosak és jól tapadnak. Azt pedig külön kiemelném, hogy kapunk magyar nyelvű szervizfeliratokat! „NEM BELÉP” és „NEM MEGFOG” szerepel rajtuk.
Az antennákat damilból készítettem, amit előbb kék alkoholos filccel papírlapra leszorítva és végighúzva színeztem. Az antennagyűrűket horgászúszó rögzítő szilikon szeletekből csináltam. Az útmutatón nem jelzik, de eredeti képeken is látszik, hogy nem csak a törzsközéptől megy antennahuzal a függőleges vezérsíkhoz, hanem onnan a bal oldali szárnyhoz is! Sajnos a bekötési mód ismeretlen, de azért így készítettem el a gépet. A rögzítéséhez pillanatragasztót használtam.
A talaj barnára festett vízzel kikevert gipsz, amire ragasztót kentem és erre szórtam a Busch műfüvet (három eltérő tónusút), a kopár területeket vízfestékkel tovább alakítottam. A figurák a Revell Pilots & Ground crew dobozából származnak. A fényképező állványa lecsípett gombostűkből készült, a gyűrű egy fel nem használt körantenna, a gép és az alapja hulladék alkatrészekből állt össze, az objektív egy szelet húzott szál.
Egy sok türelmet és összpontosítást igénylő, nem túl részletes és pontatlan készletet kapunk, de mivel nincs más gyártó, ezzel kell beérnünk! Rövidebb-hosszabb és még hosszabb megszakításokkal 8 hónapig készült a gépem, közben lekerült a „gyártósorról” egy F-111 és egy F-16 is…
Dobozbontás után keserű lett a szám íze… Nem a megszokott Revell minőséget kapjuk, hanem szerintem egy régi átvett (talán Matchbox) készletet. Már maguk az öntőkeretek is furcsán szögletes keresztmetszetűek, az alkatrészeken durva túlfolyások és beszívódások! A rengeteg sorját már nem is említem, mindezek tetejébe pluszos panelezés…
Próbálok lépésenként végigmenni a munkafolyamaton, megosztva Veletek a tapasztalataimat.
A pilótafülke nincs túlbonyolítva, de könnyen építhető.
Az első buktató a két törzsfél összeállítása előtt lesett rám. A magyar gépnél a jobb oldali szögletes ablakok közül a középső nincs beépítve, ezt nem jelzik, én egy sztirol lapot építettem be. Szintén ennél a lépésnél nem utalnak rá, hogy a kabinfülke alját is fessük le, mivel a hason levő ablakon keresztül ugye nem csak ki, de be is lehet látni! Egyébként mindkét oldalon a motor mögött beszívódás van, valamint a fülke alatt a hason is. Tömítő pasztával és csiszolással orvosoltam a problémát.
A motortér két felénél hatalmas túlfolyások, a gyűrűnél rossz illeszkedéssel találtam szembe magam (tömítés, csiszolás).
A szárnyaknál 1-1.5 mm-es eltérés van a két fél összeragasztása után, az aknát úgy kell „megkeresni” a benne lévő túlfolyt műanyagban. A szárny előre nyúló antennáját húzott szálra cseréltem, mivel az eredeti nagyjából karvastagságúnak felelt volna meg. Egyébként a törzshöz való illeszkedése jó, de csak akkor, ha eltávolítjuk a lehetetlenül nagy illesztő csapokat. Ilyen megoldást még nem láttam, mindenki oldalanként 2-2 körülbelül 3x3 milliméteres körcikkelyt képzeljen el! Csak gépi úton tudtam gömbfejjel kimarni, mert máshogy nem lehetett hozzáférni.
A pilótafülke és a lövész ablakai jól illeszkednek, de a kis üvegfelületek miatt én a szabadkézi festést választottam, mert a maszkoló papír nem tudott jól megtapadni a kis domború felületeken.
A felső törzskeret törzshöz való illeszkedése tragikus. Többlépcsős tömítési/csiszolási folyamat várt rám. Félre is tettem napokra… A gép alján lévő hűtőt is „sorjakoszorú”-ban kapjuk. A motor égéstermékeit kivezető csonkokat egész egyszerűen rosszul készítették el, az ív pont a tükörképe a szükségesnek! Ezzel már nem volt erőm foglalkozni…A gép hasának a jobb oldalához közelebb jelzik a szélgenerátor helyét, ne dőljünk be, a bal oldalon volt!
A futóművek összeállítása nem egyszerű, a függőleges szár becsatlakozásánál a tárcsát érdemes kivágni, mert az eredeti illesztési nyílás túl kicsi. A beépítése még nehezebb! Kevés a hely, nincsenek pontos illesztési pontok a lemezek és a rudazat számára. A kereket fedő lemez sem pontos, illik a szárral párhuzamosan felragasztani, de akkor meg majdnem leér a sarka a földre…
A gépet ecsettel festettem, de nem a megadott minta alapján. Az interneten talált képek és a Punka-Sárhidai szerzőpáros \\\"Magyar Sasok\\\" könyve segítségével készült el a folttérkép. Nem volt egységes akkoriban ezeken a gépeken a séma, megközelítőleg készült a festés. Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-374, a barna R-381, a zöld R-361, sárga R-15; trikolór piros R-330, fehér R-301, zöld R-364. A szárnyak alján a sárga festés a korabeli fotók szerint jobban benyúlik a törzs irányába mint a festési útmutatón, ezért ezt így készítettem el. A vezérsíkokra a nemzeti színeket festettem, bár adnak matricát a függőleges vezérsíkra, de az egyetlen interneten talált fehér keresztes gép fotója szerint a vízszinteseken is volt trikolor. A legnagyobb légellenállásba ütköző részeket 2000-es polírpapírral koptattam, fémszínnel szárazecsetelve festéklepattogzódást imitáltam. Mivel nem vésettek a panelvonalak, ezért csak a csűrőknél, oldalkormánynál paneleztem, illetve pár helyen koszoltam barna vízfestékkel. A hason fekete vízfestékkel igyekeztem a kormozást visszaadni több-kevesebb sikerrel.
A matricalapon ömlesztve kapjuk a jelzéseket, minden logikát nélkülöz az elhelyezésük. Hogy jót is mondjak a matricák pontosak és jól tapadnak. Azt pedig külön kiemelném, hogy kapunk magyar nyelvű szervizfeliratokat! „NEM BELÉP” és „NEM MEGFOG” szerepel rajtuk.
Az antennákat damilból készítettem, amit előbb kék alkoholos filccel papírlapra leszorítva és végighúzva színeztem. Az antennagyűrűket horgászúszó rögzítő szilikon szeletekből csináltam. Az útmutatón nem jelzik, de eredeti képeken is látszik, hogy nem csak a törzsközéptől megy antennahuzal a függőleges vezérsíkhoz, hanem onnan a bal oldali szárnyhoz is! Sajnos a bekötési mód ismeretlen, de azért így készítettem el a gépet. A rögzítéséhez pillanatragasztót használtam.
A talaj barnára festett vízzel kikevert gipsz, amire ragasztót kentem és erre szórtam a Busch műfüvet (három eltérő tónusút), a kopár területeket vízfestékkel tovább alakítottam. A figurák a Revell Pilots & Ground crew dobozából származnak. A fényképező állványa lecsípett gombostűkből készült, a gyűrű egy fel nem használt körantenna, a gép és az alapja hulladék alkatrészekből állt össze, az objektív egy szelet húzott szál.
Egy sok türelmet és összpontosítást igénylő, nem túl részletes és pontatlan készletet kapunk, de mivel nincs más gyártó, ezzel kell beérnünk! Rövidebb-hosszabb és még hosszabb megszakításokkal 8 hónapig készült a gépem, közben lekerült a „gyártósorról” egy F-111 és egy F-16 is…
|
|
100_4228
|
|
|
100_4235
|
|
|
100_4254
|
|
|
100_4260
|
|
|
100_4264
|
|
|
100_4265
|
|
|
100_4278
|
|
|
100_4289
|
|
|
100_4304
|
|
|
100_4362
|
|
|
Doboz
|
|
|
He-70K
|
2011.12.04.
Utolsó módosítás: 2012.08.15.
Utolsó módosítás: 2012.08.15.