Zil-131
1:72, ICM
No.72816 (2023)
Pintér György - Múzeumi krimik
A második polgári 1/72-es makettem, a Zil-130-as seprűs kocsi után. Ez a készlet az ICM gyártó 72-es csomagja (72816), ami az ukrán fegyveres erők reklámmal ellátott készleteiből az egyik. Egy szintén 72-es Urallal (szintén ICM, 72709) együtt vásároltam egy magyar webshop erős leakciózása közepette. Ez egy platós csapatszállító változat, de az elejétől tudtam, hogy nem katonai járműnek lesz megépítve. Mivel mostanában a terepépítésekkel foglalkoztam inkább, mindenképp egy üzem közbeni pillanatképet akartam megjeleníteni. Biztos mindenki látott már Youtube-videókat az orosz tajgán keresztül robogó 6x6-os és 8x8-as járművekkel, hóban, sárban, folyókon át, nyakig vízben gázolva egyik parttól a másikig. Rakományként pedig a legkülönbözőbb dolgokat cipelik a hátukon. Na egy ilyen hatalmas járművet akartam megformálni én is egy tenyérnyi helyen. Az én elképzelésem egy erdész farönk-hordó (igen… ÚGY is lehet hívni 😊) jármű terve volt. Kutatómunkába nem sok időt öltem, mert a videókból nagyjából megvolt a lehetséges ötlet vázlata: egy lelakott, ütött-kopott jármű, amit minimális ráfordításból működtetnek, tisztán funkcionális alapon. Nem foglalkoznak holmi törött indexbúrával, vagy a porraloltó lejárati idejével. Egy végletekig legallyazott teherautó, amin az egykor szériaként használt alkatrészek is le vannak szedve. Nincs pótkerék és pótkeréktartó váz, nincs szerelős doboz, nincs sárhányó, se lámparács, de még platóajtó se.
Az készlet első ránézésre furcsának tűnt, de az építés bizonyos fázisáig nem jöttem rá, mi volt az oka. Az alváz összeállításával kezdtem az autó építését. Az alvázra jön a motorimitáció, az osztómű, a kardántengelyek, első és hátsó hidak és a felfüggesztés egyéb elemei. Semmi extra, szépen haladós az építés. Feljavítást egyedül a vékony alkatrészeknél alkalmaztam, amiket drótból hajtogattam meg. Ezek a kipufogócső, az első híd merevítője és a hátsó tengely a laprugó-kötegek között. Ezeket is csupán azért, mert jellemzően eltörnek még az építés alatt, rosszabb esetben festés után, a sok forgatás közben. A seprűs Zil-130-as után kellett egy készlet, amit tényleg dobozból építek, annyi idő alatt, amíg a lendület és kedv is van az adott projekt mellé.
Az alváz elkészülése után jött a fülke és az ok, hogy a korábbi ránézésre miért is tűnt furcsának a készlet. A készlet bizonyos alkatrészei hámlanak… Én még sose láttam ilyet makettben. A műanyag felületet nem lehetett kaparással sorjázni, mert a felületek, mint egy rétestészta, szét voltak esve. Csiszolni szintén macera, mert pikkelyesen estek ki belőle a darabok, pláne, ha a réssel szembe próbáltam, így maradt az egyirányú csiszolás és kaparás. A rossz alkatrészek sajnos pont azok, amik a kész maketten szembetűnőek lesznek: a fülke külső része és a kerekek abroncsai. Egy ideig azon is gondolkoztam, hogy kidobom a készletet, mert hiába volt csupán 2.200 Ft, csak a türelmem teszi tönkre és végig utálni fogom, amíg építem és még így sincs rá garancia, hogy elfogadható végeredményt kapjak. A fülke oldalán a motortér körül kellett a legtöbbet csiszolni, majd szinte az összes panelvonalat újra kellett karcolni, mert alig maradt valami belőlük. Maga a fülke külső része egyébként alakra és részletességre tetszett. A hűtőrács viszont teljesen sorjás volt. A hűtőmaszk kivágásaiból többet újra kellett vágni, belülről lesorjázni és megcsiszolni. Csupán annyi probléma jött mellé, hogy minden lépéssel egyre inkább kitettem a felületet a hámlás miatti anyagfogyásnak. A készlet legsilányabb része mégis az abroncsokat tartalmazó keretek voltak. Egy-egy kereket két félből lehet összeállítani, az osztás a futófelület közepén van. Ez legalább jó, mert mire elcsiszolom az abroncsot, addig pont tompul a borda. Ühüm… jön a hámlás és így lesz a ballonos gumiból peres, ha nem figyelsz. Ekkor döntöttem el, hogy a végeredményként megörökített életkép nem egy poros erdei hegyi úton lesz, hanem egy eső utáni saras völgyben, hogy minél több hibáját tudjam élethűen eltakarni a készletnek. Jöhetett volna az isteni szikra, hogy tervezzem meg 3D-ben ennek a kerekét is és nyomtassak egy készletnyi újat, vagy rendeljek netről!? Igazából a feljavító készletek nálam még nincsenek úgy az alapértelmezett kötelezően beszerzendő tételek listáján a maketteknél. Mindig elfelejtem megnézni, mit lehet pluszban kapni. De ezt a makettet most a készlet alkatrészeiből fogom megépíteni, semmi plusz! A készlet utolsó eleme a plató. Ez egy ponyvatető nélküli, fával körbedeszkázott, fa ülőlapos fajta. Na ez az, amire nem volt szükség. Az ülőlapot kukáztam, a deszkázást pedig a fülke mögötti fal kivételével teljesen elpusztítottam a platóajtóval együtt. Egyedül az oldalsó acélszerkezet maradt meg a platóból.
Kész a három részegység: alváz, fülke, plató. Mivel egy túlsúlyhatárig rönkökkel megpakolt autó még szilárd földúton is billeg, hát még a saras erdei úton, ezért a mozgást, az alváz csavarodását és a kerekek összevissza állását is meg akartam jeleníteni a végeredményben, ezért az hátsó felfüggesztést pár helyen elvágtam az alvázkeretről, hogy majd a terephez tudjam igazítani.
A festésbe semmi bonyolultságot nem akartam vinni, egyszerű magyar honvédségi zöld színt akartam. Mostanában a sötétszürke alapozó helyett a homokbarnát használom. Mivel a világosszürke alapozóm kifújva nem látszik (mert pont "makettműanyagszürke" árnyalatúra készíti a Vallejo), ezért most világosszürke és barna keverékszín lett az alap színe – azon egyszerű oknál fogva, hogy a szürkének is el kéne fogynia valamikor. Az alapra megkapta az első fedőszínt. A bódé és a felépítmény sötétzöld formájában, míg az alváz és a felnik fényes feketét kaptak. Ezután jöhetett a szokásos színmodulációs világosítás több rétegben, egyre-egyre világosabb árnyalattal. A végeredmény egy szép világoszöld fülke lett. A plató maradt majdnem az eredeti sötétzöld, mivel a nagy része a rakomány miatt ki lesz takarva és árnyékos lesz. Ami pedig szem előtt lesz, az meg saras lesz. A kis porraloltó mégiscsak felkerült a fülke oldalára a korábbi terveimmel ellentétben. Úgy gondoltam, egy kis piros szín kellően kiugrik majd a végső kompozíció túlnyomóan zöld színéből, ráadásuk komplementer szín – jó lesz! Az alvázon a fényes fekete kapott egy kis fémes szürke szárazecsetelést, amiből igazán csak az üzemanyagtartály látszódik. Végül a fülke megkapta a maga sorfőrjét, amit saját magamnak nyomtattam gyantás 3D-nyomtatóval. Ha már mozgás közben akarom bemutatni a járgányt, akkor ne üres fülkével legyen már. Jöhetett a házasítás; alvázra rá a fülke alja, majd a fülke teteje. Beüvegeztem és jöhettek a fényszórók. Erre már nem a készlet áttetsző elemeit használom, hanem egy ideje jól bevált körmös UV-s gyantát. Géles állagának köszönhetően könnyen cseppenthető egy fogpiszkáló segítségével a lámpatestbe, miután a foncsornak szánt belső felület ki van kenve fényes króm színnel. Krómfilcnek pedig nem a neves gyártók drága termékeit használom (3.000-6.000 Ft), hanem a Temu-s, 1.000 Ft-os tollat. Tökéletes! Nem szárad be, jól terül, homogén felületet ad, tükörfényes. Lámpatestek mellett a visszapillantó tükrök és az ajtókilincsek is ezt a módszert kapják. Az indexek szintén ezzel a módszerrel készülnek, csak ott nincs üreges búra, így oda mikrofúróval szoktam egy kis üreget fúrni, hogy a gyanta meg tudjon valamibe ülni, amíg az UV-fénnyel ki nem keményítem. Ezt később Mr. Hobby clear naranccsal festettem be.
Az alap az általam mindig használt XPS lap, jelen esetben egy rózsaszín 20 mm vastag tábla. A korábbi (sárga) táblával ellentétben ennek nem rombusztextúrázott a két felülete, így alap szempontjából jobb, viszont néha nehezebben tapad meg a fényes sima felületén a matéria. A sárban dagonyázó Zil-t úgy volt célszerű ábrázolni, hogy a szivacsba a keréknyomot belevágom kb. 1 centi mélyen, amit majd feltöltök sárral. Ezzel elkerülhető, hogy 2 XPS lapot kelljen egymásra ragasszak, hogy a jármű süllyesztése megoldott legyen. A járművet többször belepróbáltam a nyomvályúba, míg elégedett nem lettem az eredménnyel. A 120x80 mm-es szivacsot körbevettem méretre vágott szegőléc darabokkal.
Ezután jöhetett a terep felülete. Ezt terráriumhomok, por alapú csemperagasztó, víz és faragasztó keveréke adja. Mivel ez nem aszfaltos, mint a seprűs autó Zil-130-asom, ezért ebbe a por komponens nagyobb százalékban került bele, valamint az apró kavicsok miatt végül kapott egy kis sódert is. Az elkészült massza állagát az első felkenéskor sűrűre kevertem, hogy csak oda jusson, ahova én szeretném, ne folyjon bele a nyomvályúba. Száradást követően jöhetett az első próba a Zil-lel.
Tetszett az eredmény, így jöhetett a részletek feltöltése. Ehhez ugyanazt az anyagot kevertem ki, de kissé hígabb változatban, hogy könnyebben lehessen alakítani. Ekkor már a nyomvályú feltöltése is kezdődött, aminél figyelni kellett a csavart alváz- és hídrendszert, hogy egyik kerék se legyen a levegőben. Normál esetben ez előfordulhat, de sárban bután nézne ki. Ezzel a keveréssel lett a terep többi része is kikenve.
Miután megszáradt egy ennél is hígabb résszel lett a folyósabb sár, a dagonya elkészítve. Ebből már kentem a kerekekre is, valamint ez volt az a fázis, ahol a jármű a végső helyére került és ebből a pillanatképből már nincs kiút.
Amíg száradt a sárban a Zil, elkészítettem a platót és a rakományt – mivel ugye a nyers járművet egyszerűbb a sárba dagasztani, mint platóval együtt. A rönkök a kertből gyűjtött valamilyen fás szárú növény szárából készültek. Válogattam többfélét, hogy a kérgek is eltérőek legyenek. Ezeket méretre vágtam, majd felkupacolva egyesével beragasztgattam a platóra. Az egyik referenciaképen láttam, hogy a platóajtót is levették a gépről és a hátsó támaszokat is farönkökből oldották meg, így azzal is további két rönköt tudnak leszállítani. Ez annyira megtetszett, hogy én is így ábrázoltam a képet.
Jöhetett a gép sarazása. Ezt már aprólékosabban csináltam, hogy ne legyen túltolva. Mellé a gép összecsapkodását is elkészítettem: fogkefét belemártva a sárba és a sörték csapkodásával szépen bepöttyözi a felületet.
Mivel esős idő utáni életképet akartam, a tócsák és a nedves sár elkészítése volt a következő feladat. Mivel a Zil-130-as projektben a víz imitálásánál az AK Wet Effekt már egyszer elvérzett, így rögtön az UV-gyantát vettem elő. Ha vékonyan kenem fel a felületre, akkor nedves felületet ad, ha pedig a nyomvonalat töltöm fel vele, akkor álló vizet eredményez. Mivel egy emelkedőn épp felkapaszkodó jármű az életkép, ezért az oldalra kitaposott sár és víz helyzete is fontos részlet kell legyen.
Miután ez elkészült, fúrtam pár lyukat, hogy pár elvágott rönköt a terepbe tegyek; ha már erdőírtás, akkor látszódjon is. A helyszínt az őszi színekben pompázó levelekkel tettem élethűbbé, amik a nyírfa terméséből vannak. Ezt készen csomagolva, előre színezett formában is lehet vásárolni, de ősszel egy marék ilyen termést összegyűjtve örök életre elegendő mennyiséged lesz. Színezni vizes akrilfestékkel simán lehet. A méretét pedig úgy kell válogatni, hogy 72-es, vagy 35-ös (esetleg más) méretarányban használod fel. A tereprészlet kapott pár kavicsot és fűcsomót, meg egy farakást. Ezeket ragasztóval, illetve az AK Gravel & Sand fixerrel (AK118) rögzítettem.
Végül a fa szegőléc keretet festettem át vízfestékkel és készítettem rá egy lézergravírozott névtáblát két oldallal; egyik a jármű megnevezése, ha valaki nem ismerné, a másik felén pedig egy Répáshuta felirat, ami bükki kirándulós emlékek miatt lett az alkotás címe.
A végeredményt visszanézve örömmakettezés volt, mert az építés végső szakasza annyira tetszett és feldobott, hogy elfeldtette velem a műanyag készlet okozta fejfájást. A készlet a hibái ellenére szépen megépíthető. Remélem, az általam tapasztalt hibák csak egyedi esetek, de egy gyanta, vagy 3D-nyomtatott kerékszett sokat segíthet az építésben. Van egy Ural 4320-asom is szintén ettől a gyártótól és a klubban elmeséltem, hogy jártam ezzel a készlettel, ezért egy kollégától kaptam két szett gyantakerék feljavítót. Ezzel a legnagyobb hibája máris javítva lett, ha tényleg szükséges lesz cserélni. Ha van egy jó ötleted, mit készítsek a híradós felépítményű Uralból, oszd meg velem!
Az készlet első ránézésre furcsának tűnt, de az építés bizonyos fázisáig nem jöttem rá, mi volt az oka. Az alváz összeállításával kezdtem az autó építését. Az alvázra jön a motorimitáció, az osztómű, a kardántengelyek, első és hátsó hidak és a felfüggesztés egyéb elemei. Semmi extra, szépen haladós az építés. Feljavítást egyedül a vékony alkatrészeknél alkalmaztam, amiket drótból hajtogattam meg. Ezek a kipufogócső, az első híd merevítője és a hátsó tengely a laprugó-kötegek között. Ezeket is csupán azért, mert jellemzően eltörnek még az építés alatt, rosszabb esetben festés után, a sok forgatás közben. A seprűs Zil-130-as után kellett egy készlet, amit tényleg dobozból építek, annyi idő alatt, amíg a lendület és kedv is van az adott projekt mellé.
Az alváz elkészülése után jött a fülke és az ok, hogy a korábbi ránézésre miért is tűnt furcsának a készlet. A készlet bizonyos alkatrészei hámlanak… Én még sose láttam ilyet makettben. A műanyag felületet nem lehetett kaparással sorjázni, mert a felületek, mint egy rétestészta, szét voltak esve. Csiszolni szintén macera, mert pikkelyesen estek ki belőle a darabok, pláne, ha a réssel szembe próbáltam, így maradt az egyirányú csiszolás és kaparás. A rossz alkatrészek sajnos pont azok, amik a kész maketten szembetűnőek lesznek: a fülke külső része és a kerekek abroncsai. Egy ideig azon is gondolkoztam, hogy kidobom a készletet, mert hiába volt csupán 2.200 Ft, csak a türelmem teszi tönkre és végig utálni fogom, amíg építem és még így sincs rá garancia, hogy elfogadható végeredményt kapjak. A fülke oldalán a motortér körül kellett a legtöbbet csiszolni, majd szinte az összes panelvonalat újra kellett karcolni, mert alig maradt valami belőlük. Maga a fülke külső része egyébként alakra és részletességre tetszett. A hűtőrács viszont teljesen sorjás volt. A hűtőmaszk kivágásaiból többet újra kellett vágni, belülről lesorjázni és megcsiszolni. Csupán annyi probléma jött mellé, hogy minden lépéssel egyre inkább kitettem a felületet a hámlás miatti anyagfogyásnak. A készlet legsilányabb része mégis az abroncsokat tartalmazó keretek voltak. Egy-egy kereket két félből lehet összeállítani, az osztás a futófelület közepén van. Ez legalább jó, mert mire elcsiszolom az abroncsot, addig pont tompul a borda. Ühüm… jön a hámlás és így lesz a ballonos gumiból peres, ha nem figyelsz. Ekkor döntöttem el, hogy a végeredményként megörökített életkép nem egy poros erdei hegyi úton lesz, hanem egy eső utáni saras völgyben, hogy minél több hibáját tudjam élethűen eltakarni a készletnek. Jöhetett volna az isteni szikra, hogy tervezzem meg 3D-ben ennek a kerekét is és nyomtassak egy készletnyi újat, vagy rendeljek netről!? Igazából a feljavító készletek nálam még nincsenek úgy az alapértelmezett kötelezően beszerzendő tételek listáján a maketteknél. Mindig elfelejtem megnézni, mit lehet pluszban kapni. De ezt a makettet most a készlet alkatrészeiből fogom megépíteni, semmi plusz! A készlet utolsó eleme a plató. Ez egy ponyvatető nélküli, fával körbedeszkázott, fa ülőlapos fajta. Na ez az, amire nem volt szükség. Az ülőlapot kukáztam, a deszkázást pedig a fülke mögötti fal kivételével teljesen elpusztítottam a platóajtóval együtt. Egyedül az oldalsó acélszerkezet maradt meg a platóból.
Kész a három részegység: alváz, fülke, plató. Mivel egy túlsúlyhatárig rönkökkel megpakolt autó még szilárd földúton is billeg, hát még a saras erdei úton, ezért a mozgást, az alváz csavarodását és a kerekek összevissza állását is meg akartam jeleníteni a végeredményben, ezért az hátsó felfüggesztést pár helyen elvágtam az alvázkeretről, hogy majd a terephez tudjam igazítani.
Alapozó festés
A festésbe semmi bonyolultságot nem akartam vinni, egyszerű magyar honvédségi zöld színt akartam. Mostanában a sötétszürke alapozó helyett a homokbarnát használom. Mivel a világosszürke alapozóm kifújva nem látszik (mert pont "makettműanyagszürke" árnyalatúra készíti a Vallejo), ezért most világosszürke és barna keverékszín lett az alap színe – azon egyszerű oknál fogva, hogy a szürkének is el kéne fogynia valamikor. Az alapra megkapta az első fedőszínt. A bódé és a felépítmény sötétzöld formájában, míg az alváz és a felnik fényes feketét kaptak. Ezután jöhetett a szokásos színmodulációs világosítás több rétegben, egyre-egyre világosabb árnyalattal. A végeredmény egy szép világoszöld fülke lett. A plató maradt majdnem az eredeti sötétzöld, mivel a nagy része a rakomány miatt ki lesz takarva és árnyékos lesz. Ami pedig szem előtt lesz, az meg saras lesz. A kis porraloltó mégiscsak felkerült a fülke oldalára a korábbi terveimmel ellentétben. Úgy gondoltam, egy kis piros szín kellően kiugrik majd a végső kompozíció túlnyomóan zöld színéből, ráadásuk komplementer szín – jó lesz! Az alvázon a fényes fekete kapott egy kis fémes szürke szárazecsetelést, amiből igazán csak az üzemanyagtartály látszódik. Végül a fülke megkapta a maga sorfőrjét, amit saját magamnak nyomtattam gyantás 3D-nyomtatóval. Ha már mozgás közben akarom bemutatni a járgányt, akkor ne üres fülkével legyen már. Jöhetett a házasítás; alvázra rá a fülke alja, majd a fülke teteje. Beüvegeztem és jöhettek a fényszórók. Erre már nem a készlet áttetsző elemeit használom, hanem egy ideje jól bevált körmös UV-s gyantát. Géles állagának köszönhetően könnyen cseppenthető egy fogpiszkáló segítségével a lámpatestbe, miután a foncsornak szánt belső felület ki van kenve fényes króm színnel. Krómfilcnek pedig nem a neves gyártók drága termékeit használom (3.000-6.000 Ft), hanem a Temu-s, 1.000 Ft-os tollat. Tökéletes! Nem szárad be, jól terül, homogén felületet ad, tükörfényes. Lámpatestek mellett a visszapillantó tükrök és az ajtókilincsek is ezt a módszert kapják. Az indexek szintén ezzel a módszerrel készülnek, csak ott nincs üreges búra, így oda mikrofúróval szoktam egy kis üreget fúrni, hogy a gyanta meg tudjon valamibe ülni, amíg az UV-fénnyel ki nem keményítem. Ezt később Mr. Hobby clear naranccsal festettem be.
Az erdőrészlet
Az alap az általam mindig használt XPS lap, jelen esetben egy rózsaszín 20 mm vastag tábla. A korábbi (sárga) táblával ellentétben ennek nem rombusztextúrázott a két felülete, így alap szempontjából jobb, viszont néha nehezebben tapad meg a fényes sima felületén a matéria. A sárban dagonyázó Zil-t úgy volt célszerű ábrázolni, hogy a szivacsba a keréknyomot belevágom kb. 1 centi mélyen, amit majd feltöltök sárral. Ezzel elkerülhető, hogy 2 XPS lapot kelljen egymásra ragasszak, hogy a jármű süllyesztése megoldott legyen. A járművet többször belepróbáltam a nyomvályúba, míg elégedett nem lettem az eredménnyel. A 120x80 mm-es szivacsot körbevettem méretre vágott szegőléc darabokkal.
Színre festés
Ezután jöhetett a terep felülete. Ezt terráriumhomok, por alapú csemperagasztó, víz és faragasztó keveréke adja. Mivel ez nem aszfaltos, mint a seprűs autó Zil-130-asom, ezért ebbe a por komponens nagyobb százalékban került bele, valamint az apró kavicsok miatt végül kapott egy kis sódert is. Az elkészült massza állagát az első felkenéskor sűrűre kevertem, hogy csak oda jusson, ahova én szeretném, ne folyjon bele a nyomvályúba. Száradást követően jöhetett az első próba a Zil-lel.
Tetszett az eredmény, így jöhetett a részletek feltöltése. Ehhez ugyanazt az anyagot kevertem ki, de kissé hígabb változatban, hogy könnyebben lehessen alakítani. Ekkor már a nyomvályú feltöltése is kezdődött, aminél figyelni kellett a csavart alváz- és hídrendszert, hogy egyik kerék se legyen a levegőben. Normál esetben ez előfordulhat, de sárban bután nézne ki. Ezzel a keveréssel lett a terep többi része is kikenve.
Miután megszáradt egy ennél is hígabb résszel lett a folyósabb sár, a dagonya elkészítve. Ebből már kentem a kerekekre is, valamint ez volt az a fázis, ahol a jármű a végső helyére került és ebből a pillanatképből már nincs kiút.
Amíg száradt a sárban a Zil, elkészítettem a platót és a rakományt – mivel ugye a nyers járművet egyszerűbb a sárba dagasztani, mint platóval együtt. A rönkök a kertből gyűjtött valamilyen fás szárú növény szárából készültek. Válogattam többfélét, hogy a kérgek is eltérőek legyenek. Ezeket méretre vágtam, majd felkupacolva egyesével beragasztgattam a platóra. Az egyik referenciaképen láttam, hogy a platóajtót is levették a gépről és a hátsó támaszokat is farönkökből oldották meg, így azzal is további két rönköt tudnak leszállítani. Ez annyira megtetszett, hogy én is így ábrázoltam a képet.
Jöhetett a gép sarazása. Ezt már aprólékosabban csináltam, hogy ne legyen túltolva. Mellé a gép összecsapkodását is elkészítettem: fogkefét belemártva a sárba és a sörték csapkodásával szépen bepöttyözi a felületet.
Mivel esős idő utáni életképet akartam, a tócsák és a nedves sár elkészítése volt a következő feladat. Mivel a Zil-130-as projektben a víz imitálásánál az AK Wet Effekt már egyszer elvérzett, így rögtön az UV-gyantát vettem elő. Ha vékonyan kenem fel a felületre, akkor nedves felületet ad, ha pedig a nyomvonalat töltöm fel vele, akkor álló vizet eredményez. Mivel egy emelkedőn épp felkapaszkodó jármű az életkép, ezért az oldalra kitaposott sár és víz helyzete is fontos részlet kell legyen.
Miután ez elkészült, fúrtam pár lyukat, hogy pár elvágott rönköt a terepbe tegyek; ha már erdőírtás, akkor látszódjon is. A helyszínt az őszi színekben pompázó levelekkel tettem élethűbbé, amik a nyírfa terméséből vannak. Ezt készen csomagolva, előre színezett formában is lehet vásárolni, de ősszel egy marék ilyen termést összegyűjtve örök életre elegendő mennyiséged lesz. Színezni vizes akrilfestékkel simán lehet. A méretét pedig úgy kell válogatni, hogy 72-es, vagy 35-ös (esetleg más) méretarányban használod fel. A tereprészlet kapott pár kavicsot és fűcsomót, meg egy farakást. Ezeket ragasztóval, illetve az AK Gravel & Sand fixerrel (AK118) rögzítettem.
Végül a fa szegőléc keretet festettem át vízfestékkel és készítettem rá egy lézergravírozott névtáblát két oldallal; egyik a jármű megnevezése, ha valaki nem ismerné, a másik felén pedig egy Répáshuta felirat, ami bükki kirándulós emlékek miatt lett az alkotás címe.
A végeredményt visszanézve örömmakettezés volt, mert az építés végső szakasza annyira tetszett és feldobott, hogy elfeldtette velem a műanyag készlet okozta fejfájást. A készlet a hibái ellenére szépen megépíthető. Remélem, az általam tapasztalt hibák csak egyedi esetek, de egy gyanta, vagy 3D-nyomtatott kerékszett sokat segíthet az építésben. Van egy Ural 4320-asom is szintén ettől a gyártótól és a klubban elmeséltem, hogy jártam ezzel a készlettel, ezért egy kollégától kaptam két szett gyantakerék feljavítót. Ezzel a legnagyobb hibája máris javítva lett, ha tényleg szükséges lesz cserélni. Ha van egy jó ötleted, mit készítsek a híradós felépítményű Uralból, oszd meg velem!
|
|
|
|
|
A kezdetek - Drebin hadnagy segítségével
|
|
|
Alapozó festés
|
|
|
Színre festés
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.07.11.
Utolsó módosítás: 2025.07.12.
Utolsó módosítás: 2025.07.12.